tag:blogger.com,1999:blog-17646481510321111742024-03-13T17:41:31.706+05:30ಮಾನಸಸುನೀಲ, ನಿಶ್ಚಲ, ತರಂಗ ಶೋಭಿತ, ಸಾಗರಕ್ಕಿಂತ ಅಗಾಧ, ವಿಶಾಲ!!ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.comBlogger238125tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-87262011988990211082022-03-11T17:01:00.005+05:302022-03-11T17:07:35.686+05:30ಭಕ್ತಿ: ಭವಸಾಗರ ಪಾರು ಮಾಡುವ ನೌಕೆ<p> <b> </b><b><span> </span><span> </span><i style="text-align: justify; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಶರಣಾಗತ ದೀನಾರ್ತ ಪರಿತ್ರಾಣ ಪರಾಯಣೇ </span></i><i style="text-align: justify; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">|</span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಸರ್ವಸಾರ್ತಿ ಹರೇ ದೇವಿ ನಾರಾಯಣಿ ನಮೋ</span></i><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">s</span></i><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಸ್ತುತೇ </span></i></b><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><b>||<br /></b></span></i></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">ಸಂಪೂರ್ಣವಾಗಿ ನಿನಗೆ ಶರಣಾಗತರಾದವರನ್ನು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">ದೀನ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">-</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">ದುಃಖಿತ, ಉಪಾಸಕರನ್ನು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">ಸಕಲ ಚೈತನ್ಯವನ್ನು ನೀಡಿ ರಕ್ಷಿಸುವವಳು ನೀನು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">ಎಲ್ಲರ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">ಎಲ್ಲಾ ರೀತಿಯ ದುಃಖವನ್ನು ನಿವಾರಿಸುವ
ಹೇ ದೇವಿ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">ನಾರಾಯಣಿ ನಿನಗೆ ನಮಸ್ಕಾರ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; text-indent: 36pt;">.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಮಾರ್ಕಾಂಡೇಯ ಪುರಾಣದಲ್ಲಿ ಬರುವ <b>ದುರ್ಗಾಸಪ್ತಶತಿಯಲ್ಲಿ</b>
ಹನ್ನೊಂದನೇ ಅಧ್ಯಾಯದಲ್ಲಿ ನಾರಾಯಣಿಸ್ತುತಿಯು ಅತ್ಯಂತ ಪ್ರಸಿದ್ಧ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಅದರೊಳಗೆ ಈ ಮೇಲಿನ ಶ್ಲೋಕವು ಅತ್ಯಂತ ಪ್ರಸಿದ್ಧ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಶರಣಾಗತಿ ಎಂದರೆ ಸಂಪೂರ್ಣ ಬಾಗುವುದು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಇಲ್ಲಿ ಬಾಗುವುದು ಎಂದರೆ ಶಾರೀರಿಕ
ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಮಾನಸಿಕವಾಗಿ ಒಂದಾಗುವುದು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">; </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಸಮರ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಇದೇ ಭಕ್ತಿಯ ನಿಜವಾದ ಅರ್ಥ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಕ್ತಿ ಎಂದರೆ </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">‘</span><b><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಜ್</span></i></b><b><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">’</span></i></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಹೊಂದುವುದು ಅಥವಾ ಸಮರ್ಪಣಾ ಭಾವ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಕ್ತ ಎಂದರೆ ಹೊಂದಲ್ಪಟ್ಟವ ಅಥವಾ ಸಮರ್ಪಿಸಿಕೊಂಡವನು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ತಾಯಿ ಸದಾ ಮಕ್ಕಳ ಮೊರೆಗೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಅಳುವಿನ ಕರೆಗೆ ಬಹು ಬೇಗ ಕರಗುವವಳು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಅಂತೆಯೇ ಆಕೆಯನ್ನು <b>‘ಕ್ಷಿಪ್ರ ಪ್ರಸಾದಿನಿ’</b> ಎಂದು ಸ್ತುತಿಸಲಾಗುತ್ತದೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಜಗನ್ಮಾತೆ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ ಭಗವಂತನ ಸಾನ್ನಿಧ್ಯದ ಅರಿವನ್ನು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಆ ಅನುಭೂತಿಯನ್ನೂ ಹೊಂದಲು ಒಳಗಿನ ಜೀವರಸ ಕಾಯಬೇಕು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಕುದಿಯಬೇಕು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಪಾಕಗಟ್ಟಿ ನಿವೇದನೆಯಾಗಬೇಕು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಅಂತಹ ಪರಿಪಕ್ವಗೊಂಡ ಭಕ್ತರ ಆರ್ತನಾದವು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಕರೆಯು ಭಗವಂತನನ್ನು ತಲುಪಲು ಇರುವ ಅತ್ಯಂತ ಪ್ರಬಲ ಸಾಧನವೇ </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">‘</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಕ್ತಿ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">’! <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಅಧ್ಯಾತ್ಮ ಚಿಂತಕರು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ವಿದ್ವಾಂಸರೂ ಆಗಿರುವ ಶ್ರೀಯುತ ಲಕ್ಷ್ಮೀಶ ತೋಳ್ಪಾಡಿಯವರು ಭಕ್ತಿಯನ್ನು ವಿಶ್ಲೇಷಿಸುತ್ತಾ
ಹೀಗೆ ಹೇಳಿದ್ದಾರೆ </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">– <i>“ಭಕ್ತಿ
ಎಂದರೆ ಭಾವಜನ್ಯ, ಅನುಭವಜನ್ಯ ಮತ್ತು ಅನುಕರಣೀಯ. </i></span><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ನನ್ನ ಬಗ್ಗೆ ನನಗಿಂತ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಅರಿತಿರುವ ಭಗವಂತನ ಬಳಿ
ತೋಡಿಕೊಳ್ಳುವಾಗ ಹುಟ್ಟುವುದು ಭಕ್ತಿಯೆಂಬ ಭಾವದ್ರವ್ಯ.</span></i><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">”</span></i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"> – </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಹೀಗೆ ಹೇಳುವುದರ ಮೂಲಕ ಅವರು ಭಕ್ತ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">-</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಗವಂತನ ನಡುವೆ ದ್ವೈತ ಭಾವ ಬೇಕು ಎಂಬುದನ್ನು ಸೂಚಿಸುತ್ತಾರೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಕ್ತಿಯಲ್ಲಿ ದ್ವೈತ </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">(</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಆತ್ಮ ಎಂದರೆ ನಾನು </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">– </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಪರಮಾತ್ಮ ಎಂದರೆ ಭಗವಂತ </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">– </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಇವಿರಿಬ್ಬರೂ ಬೇರೆ ಎಂಬ ಭಾವ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">) </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಇದ್ದಾಗಲೇ ನನ್ನ ಒಳಗೆ ನನಗೆ
ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದೇ ನೀನಿದ್ದೀಯಲ್ಲಾ ಎನ್ನುವ ಆಶ್ಚರ್ಯ ಹೊಂದಬಹುದು ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ಶ್ರೀಯುತರು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">. <span lang="KN">ಬಹುಶಃ ಆರಂಭಿಕ ಹಂತದಲ್ಲಿಈ ರೀತಿಯ ಭಾವದಲ್ಲಿಯೇ ಸಾಗುತ್ತಾ ಹಂತಹಂತವಾಗಿ
ಮೇಲೇರಿದಂತೇ ಏಕತ್ವಭಾವವು ಮೂಡುತ್ತಾ ಹೋಗಿ ಭಿನ್ನತೆ ಮಾಯವಾಗುವುದು</span></span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಅದ್ವೈತ ಸಿದ್ಧಾಂತವನ್ನು ಪ್ರತಿಪಾದಿಸಿದ<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>ಜಗದ್ಗುರು ಶಂಕರಾಚಾರ್ಯರು ಭಕ್ತಿಯ ಮಹತ್ವವನ್ನು ಮತ್ತು ಆ ಪಥದಲ್ಲಿ ಸಾಗುವುದರ ಮೂಲಕ
ಜನಸಾಮಾನ್ಯರೂ ಮೋಕ್ಷವನ್ನು ಹೊಂದಬಹುದಾದ ಮಾರ್ಗವನ್ನು ಬಹಳ ಮನಮುಟ್ಟುವಂತೆ ವಿವರಿಸುತ್ತಾರೆ</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgxfzMOxVSG0nNm3a1_OZfEkHD9TogUkhGUbThkRdG74E8tq9la3llfafjxqBkNxOqSswOWxuOqQDHOI868PdcONyxBbj8mJmBTN_ReQij0eN_QZOJPelw5TIC4ad6sDTXZFvjWcXlUvOmyD2urqIU-Z57u-haYfvZ16NNX8AnlVwrHtKCUyVk3BTDE=s1024" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="587" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgxfzMOxVSG0nNm3a1_OZfEkHD9TogUkhGUbThkRdG74E8tq9la3llfafjxqBkNxOqSswOWxuOqQDHOI868PdcONyxBbj8mJmBTN_ReQij0eN_QZOJPelw5TIC4ad6sDTXZFvjWcXlUvOmyD2urqIU-Z57u-haYfvZ16NNX8AnlVwrHtKCUyVk3BTDE=w114-h200" width="114" /></a></span></div><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">. <o:p></o:p></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಭಕ್ತಿಯ ಅಗತ್ಯ<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 20pt; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ವೇದಾಂತದಲ್ಲಿ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">, <span lang="KN">ಧರ್ಮ</span>, <span lang="KN">ಅರ್ಥ</span>, <span lang="KN">ಕಾಮ</span>, <span lang="KN">ಮೋಕ್ಷ </span>– <span lang="KN">ಇವು ನಾಲ್ಕು ನಮ್ಮ
ಜೀವನದ ಪ್ರಮುಖ ಗುರಿಗಳು </span>(<span lang="KN">ಚತುರ್ವಿಧ ಪುರುಷಾರ್ಥಗಳು</span>) <span lang="KN">ಎನ್ನಲಾಗಿದೆ</span>.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಧರ್ಮ ಎಂದರೆ ಧಾರಣೆ ಮಾಡುವುದು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">. <span lang="KN">ಜೀವನಧರ್ಮ</span>, <span lang="KN">ಶರೀರಧರ್ಮ</span>, <span lang="KN">ಮನೋಧರ್ಮ ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲವೂ ಇದರಲ್ಲಿ ಬಂತು</span>.
<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಅರ್ಥ ಎಂದರೆ ಸಂಪತ್ತು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">. <span lang="KN">ಕಾಮ ಎಂದರೆ ಬಯಕೆ</span>. <span lang="KN">ಸಂಪತ್ತು
ಮತ್ತು ಬಯಕೆಗಳ ಪೂರೈಕೆಗೆ ಯಾವ ಧರ್ಮವನ್ನು ನಾವು ಧರಿಸುತ್ತೇವೆ ಎನ್ನುವುದು ಬಹು ಮುಖ್ಯ</span>.
<span lang="KN">ಇನ್ನು ಮೋಕ್ಷ ಇದು ಕೇವಲ ಜ್ಞಾನ ಮಾರ್ಗದಲ್ಲಿ ಸಾಗುವ ಯೋಗಿಗಳಿಗೆ ಲಭಿಸುವುದು
ಎಂದು ಹೇಳಲಾಗಿದ್ದರೂ</span>, <span lang="KN">ಜನ ಸಾಮಾನ್ಯರೂ ಕೂಡ ಸಾಂಸಾರಿಕ ಜೀವನದಲ್ಲಿದ್ದೂ
ಮೋಕ್ಷ ಮಾರ್ಗದಲ್ಲಿ ಸಾಗಬಹುದು ಎಂದೂ ತೋರಿಸಲಾಗಿದೆ</span>. <span lang="KN">ನಾವು ಮಾಡುವ
ಪ್ರತಿ ಕರ್ಮವೂ ಆ ಭಗವಂತನಿಗೆ ಅರ್ಪಣೆ ಎನ್ನುವ ಮನೋಭಾವದಲ್ಲಿ ಸಾಗಿದರೆ ನಮ್ಮ ಚಿತ್ತಶುದ್ಧಿಯಾಗಿ
ಆ ಮೂಲಕ ಜನಸಾಮಾನ್ಯರೂ ಮೋಕ್ಷದ ಪಥದಲ್ಲಿ ಸಾಗಬಹುದು ಎನ್ನುವುದಕ್ಕೆ ಹಲವಾರು ನಿದರ್ಶನಗಳು
ಸಿಗುತ್ತವೆ</span>. <span lang="KN">ಗೀತಾಭಾಷ್ಯದಲ್ಲೂ ಶಂಕರರು ಇದನ್ನು ಪ್ರತಿಪಾದಿಸಿದ್ದಾರೆ</span>.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಈ ರೀತಿ ಚಿತ್ತಶುದ್ಧಿಯಾಗಲು ನಮಗೆ ಮೊದಲಿಗೆ ಭಗವಂತನಲ್ಲಿ ನಂಬಿಕೆ ಇದ್ದಿರಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">. <span lang="KN">ಆ ನಂಬಿಕೆಯೇ ಮುಂದಿನ ಹಂತದಲ್ಲಿ ಶ್ರದ್ಧೆಯಾಗಿ ರೂಪ ತಳೆದು</span>, <span lang="KN">ಕೊನೆಗೆ ಅದು ತಾದಾತ್ಮ್ಯಭಾವವಾದ ಆತನೇ ನಾನು</span>, <span lang="KN">ನಾನೇ ಆತ
ಎನ್ನುವ ಭಕ್ತಿಯ ಪರಾಕಷ್ಠೆಗೆ ದಾರಿ ಮಾಡಿಕೊಡುತ್ತದೆ</span>. ನಮ್ಮೊಳಗಿನ ನೋವು, ಸಂಕಟ, ಒದ್ದಾಟ,
ತೊಳಲಾಟ - ಈ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ನಾವು ಭಗವಂತನಿಗೆ ಸಮರ್ಪಿಸುವ ಹಂಬಲ ಬರುವುದು ಭಕ್ತಿಯಲ್ಲಿಯೇ! ಹೀಗಾಗಿ
ಭಕ್ತಿಯಲ್ಲಿ ಧಾರಣಾ ಸಾಮರ್ಥ್ಯ ಅಗಾಧ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ವಿದ್ವಾಂಸರು.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಇನ್ನೊಂದೆಡೆ ಶ್ರೀ ಮಧುಸೂದನ ಸರಸ್ವತಿಗಳು ಚತುರ್ವಿಧ ಪುರುಷಾರ್ಥಗಳಲ್ಲದೇ ಭಗವದ್ಭಕ್ತಿಯೂ
ಬಹು ಮಹತ್ವದ ಪುರುಷಾರ್ಥ ಎಂದು ತಮ್ಮ </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">‘<b><span lang="KN">ಶ್ರೀಮದ್ಭಗವದ್ಭಕ್ತಿರಸಾಯನಮ್</span>’</b>
<span lang="KN">ಎಂಬ ಗ್ರಂಥದಲ್ಲಿ ಮಂಡಿಸಿದ್ದಾರೆ</span>. <span lang="KN">ಆ ಗ್ರಂಥದಲ್ಲಿ
ಅವರು ನಿಶ್ಚಲವಾದ ತತ್ತ್ವಜ್ಞಾನ ಮತ್ತು ಶ್ರದ್ಧಾಪೂರ್ವಕವಾದ</span>, <span lang="KN">ದುಃಖವನ್ನು
ಪರಿಹರಿಸಿ</span>, <span lang="KN">ಸುಖವನ್ನು ನೀಡುವ ಭಗವದ್ಭಕ್ತಿಯೂ ಜೀವನದ ಗುರಿ
ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ</span>.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಭಕ್ತಿಯ ಮಹತ್ವ ಮತ್ತು ಅದರ ದಾರಿಯಲ್ಲಿ ಸಾಗುವವನಿಗೆ ಒಲಿಯುವ ಜ್ಞಾನ ಮತ್ತು ವೈರಾಗ್ಯಗಳು </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">– <span lang="KN">ಇವುಗಳ ಕುರಿತು ಸಮಗ್ರವಾಗಿ </span><b>‘<span lang="KN">ಶ್ರೀಮದ್ಭಾಗವತ
ಮಹಾಪುರಾಣ</span>’</b><span lang="KN">ದ ಆರಂಭದ ಮೊದಲ ಎರಡು ಅಧ್ಯಾಯಗಳಲ್ಲಿ ವಿವರಿಸಲಾಗಿದೆ</span>.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಅಲ್ಲಿ ನಾರದ ಮಹರ್ಷಿಗಳು ಪರೀಕ್ಷಿತ ಮಹಾರಾಜನು ನಿಸ್ಸಾರವಾಗಿರುವ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">, <span lang="KN">ಭ್ರಷ್ಟಗೊಂಡಿರುವ ಕಲಿಯುಗದ ಆರಂಭಕ್ಕೆ ಯಾಕಾಗಿ ಒಪ್ಪುಕೊಂಡನು
ಎನ್ನುವುದನ್ನು ವಿವರಿಸುತ್ತಾರೆ</span>. <span lang="KN">ಹರಿಕೀರ್ತನೆಯನ್ನು ಭಕ್ತಿಯಿಂದ
ಮಾಡುವವರಿಗೆ</span>, <span lang="KN">ಆಲಿಸುವವರಿಗೆ ಮೋಕ್ಷದ ದಾರಿಯು ಪ್ರಾಪ್ತಿಯಾಗುತ್ತದೆ
ಎನ್ನುವ ಅತಿಶಯದ ಫಲದ ಅರಿವು ರಾಜನಿಗೆ ಆಗಿದ್ದರಿಂದಲೇ ಮಾನವ ಜೀವಿಗಳ ಕಲ್ಯಾಣಕ್ಕಾಗಿ ಕಲಿಗೆ
ಪ್ರವೇಶವನ್ನಿತ್ತನು ಎಂದು ನಾರದರು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ</span>. <span lang="KN">ಚಿತ್ತಶುದ್ಧಿಗೆ ಹರಿ
ಕೀರ್ತನೆಗಿಂತ ಮಿಗಿಲಾದ ಸಾಧನೆ ಬೇರೊಂದಿಲ್ಲ ಎಂದೂ ಭಾಗವತದಲ್ಲಿ ಹೇಳಲಾಗಿದೆ</span>.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಹಾಗೆ ನೋಡಿದರೆ ಜ್ಞಾನಿಯಾದವನಿಗೂ ಸಾಯುಜ್ಯ </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">(</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಮೋಕ್ಷ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">) </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಸುಲಭಕ್ಕೆ ಸಿಗದು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಅನೇಕ ಜನ್ಮಗಳ ನಿರಂತರ ಪರಿಶ್ರಮದಿಂದ ಜ್ಞಾನಿಯಾದವನು ಮುಕ್ತಿ ಪಡೆಯುತ್ತಾನೆ ಎನ್ನಲಾಗಿದೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">.</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"> <span lang="KN">ಜ್ಞಾನಿಗೇ ಮುಕ್ತಿ
ಹೊಂದುವುದು ಇಷ್ಟೊಂದು ಕಷ್ಟಸಾಧ್ಯವಾಗಿದ್ದಿರುವಾಗ</span><span lang="EN-US">, </span><span lang="KN">ಇನ್ನು ಸಾಮಾನ್ಯರಿಗೆ ಇದು ದುರ್ಲಭವಾದದ್ದು. ಹೀಗಾಗಿ ಜನಸಾಮಾನ್ಯರಿಗೆ ಭಕ್ತಿ
ಮಾರ್ಗವನ್ನು ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ ಹೇಳಿದ್ದಾನೆ. ಭಕ್ತಿಮಾರ್ಗದಲ್ಲಿ ಸಮರ್ಪಣೆ</span><span lang="EN-US">, </span><span lang="KN">ಶರಣಾಗತ ಮನೋಭಾವ</span><span lang="EN-US">, </span><span lang="KN">ನಾನು ಎಂಬ ಅಹಂಕಾರದ ನಿರ್ಮೂಲನೆಯ ಮೂಲಕ ಚಿತ್ತ ನಿರ್ಮಲವಾಗಿ ಮೋಕ್ಷದ ಕಡೆ ಹೋಗಬಹುದು.
ಹೀಗಾಗಿ ಅನೇಕರು ಭಕ್ತಿಮಾರ್ಗವೇ ಪ್ರಶಸ್ತ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಈ ರೀತಿ ಉಪಾಸನಾ ಮಾರ್ಗವಾದ ಭಕ್ತಿ
ಮಾರ್ಗದಲ್ಲಿ ಒಟ್ಟೂ <b>ನವವಿಧಗಳಿವೆ</b> ಎಂದು <i>ಪ್ರಹ್ಲಾದನು </i>ಒಂದು ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ತನ್ನ
ತಂದೆ ಹಿರಣ್ಯಕಶಿಪುವಿಗೆ ಹೇಳಿದ್ದಾನೆ</span><span lang="EN-US">.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಈ ನವವಿಧದ ಭಕ್ತಿಗಳನ್ನು ಉದಾಹರಣಯ
ಸಹಿತವಾಗಿ ತಿಳಿದುಕೊಳ್ಳೋಣ.</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಕ್ತಿಯಲ್ಲಿನ ವಿಧಗಳು </span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><!--[if !supportLists]--><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN; mso-fareast-font-family: "Nirmala UI";"><span style="mso-list: Ignore;">1.</span></span></b><!--[endif]--><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"> </span><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಶ್ರವಣ</span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"> </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">- </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>ಭಗವಂತನ ಮಹಿಮೆಯನ್ನು
ಹಾಡಿ ಹೊಗಳುವ ಕೀರ್ತನೆಗಳನ್ನು ಕೇಳುತ್ತಾ ಅದರಲ್ಲೇ ಮುಳುಗಿ ಭಕ್ತಿಪರವಶವಾಗುವುದು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಉದಾಹರಣೆಗೆ : ಕಲಿಯುಗದ ಆರಂಭದಲ್ಲಿ ಕಾಲನೆಂಬ ಸರ್ಪದ
ಕಡಿತಕ್ಕೆ ಒಳಗಾಗಿ ಅಂತ್ಯಕಾಣುವೆನೆಂದು ಅರಿತ ರಾಜಾ ಪರೀಕ್ಷಿತನು ವ್ಯಾಸರ ಪುತ್ರನಾಗಿದ್ದ
ಶ್ರೀಶುಕಮಹಾಮುನಿಗಳಿಂದ ಶ್ರೀಮದ್ಭಾಗವತದ ಕಥಾನಕವನ್ನು ಕೇಳುತ್ತಾ ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ಮೋಕ್ಷ ಹೊಂದುವನು.</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">2</span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">.<span style="mso-tab-count: 1;"> </span><b><span lang="KN">ಕೀರ್ತನೆ </span>-</b>
<span lang="KN">ಭಗವಂತನ ಅವತಾರಗಳನ್ನು</span>, <span lang="KN">ಮಹಿಮೆಯನ್ನು ಅನುದಿನ
ಹಾಡುತ್ತಾ ಹೋಗುವುದು. ನಾರದರು ಇದಕ್ಕೆ ಅತ್ಯುತ್ತಮ ಉದಾಹರಣೆ.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">3.</span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><b><span lang="KN">ಸ್ಮರಣ -</span></b><span lang="KN"> ಅನವರತ</span>, <span lang="KN">ಏಕಾಗ್ರಚಿತ್ತದಿಂದ ವಿಷ್ಣುನಾಮದ ಸ್ಮರಣೆಯಲ್ಲೂ
ಉತ್ಕಟ ಭಕ್ತಿಭಾವವನ್ನು ಕಾಣಬಹುದು. ಪ್ರಹ್ಲಾದನು ತನ್ನನ್ನು ವಧೆ ಮಾಡಲು ಬಂದ ಸ್ವಂತ ಅಪ್ಪ
ಹಿರಣ್ಯಕಶಿಪುವಿನಿಂದ ಪಾರಾಗಲು ಹರಿನಾಮ ಸ್ಮರಣೆಯನ್ನು ಮಾಡುತ್ತಾನೆ. ಆಗ ನರಸಿಂಹನ ಅವತಾರದಲ್ಲಿ
ಪ್ರಕಟಗೊಂಡ ವಿಷ್ಣುವು ಅಸುರ ಹಿರಣ್ಯಕಶಿಪುವನ್ನು ಸಂಹಾರ ಮಾಡುತ್ತಾನೆ. ಅದೇ ರೀತಿ <i>ಗಜೇಂದ್ರಮೋಕ್ಷ</i>
ಕಥಾನಕವೂ ಇದಕ್ಕೆ ಬಹಳ ಉತ್ತಮ ಉದಾಹರಣೆಯಾಗುವುದು. </span></span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">4.<span style="mso-tab-count: 1;"> </span><span lang="KN">ಪಾದಸೇವನ</span></span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"> - ಈ ಭಕ್ತಿಗೆ ಅತ್ಯುತ್ತಮ ಉದಾಹರಣೆಯನ್ನು ನಾವು ರಾಮಾಯಣದಲ್ಲಿ ಕಾಣುತ್ತೇವೆ.
ಪಟ್ಟವೇರಬೇಕಿದ್ದ ಶ್ರೀರಾಮನು ಪಿತೃವಾಕ್ಯ ಪರಿಪಾಲನೆಗಾಗಿ ಸಹೋದರ ಲಕ್ಷ್ಮಣ ಮತ್ತು ಪತ್ನಿ
ಸೀತೆಯೊಂದಿಗೆ ವನವಾಸಕ್ಕೆ ಹೊರಡಲು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">, <span lang="KN">ಮತ್ತೋರ್ವ ಸಹೋದರ
ಭರತನು ತನ್ನ ಪ್ರೀತಿಯ ಅಣ್ಣ ರಾಮನ ಪಾದುಕೆಗಳನ್ನೇ ಸಿಂಹಾಸನದಲ್ಲಿ ಇಟ್ಟುಕೊಂಡು</span></span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಪೂಜಿಸುತ್ತಾ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ರಾಜ್ಯಾಭಾರಮಾಡಿದ್ದನು. ಇದು ‘<i>ಭರತನ
ಭಕ್ತಿ</i>’ ಎಂದೇ ಪ್ರಸಿದ್ಧವಾಯಿತು.</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">5.<span style="mso-tab-count: 1;"> </span><span lang="KN">ಅರ್ಚನೆ</span></span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"> - ಭೂಮಿಯನ್ನೇ ಪುತ್ರಿಯೆಂದು ಸ್ವೀಕರಿಸಿದ ಪೃಥುಮಹಾರಾಜನು ಯಾಗ-ಯಜ್ಞಾದಿಗಳಿಂದ ಅರ್ಚಿಸಲು
ಅವನ ಆ ಭಕ್ತಿಗೆ ಒಲಿದ ಶ್ರೀಹರಿಯು ಆತನಿಗೆ ದರ್ಶನ ನೀಡಿ ಉದ್ಧರಿಸುತ್ತಾನೆ.</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>6.<span style="mso-tab-count: 1;"> </span><span lang="KN">ಅಭಿವಂದನೆ</span></span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"> - ಭಗವಂತಮ ಸಾಮೀಪ್ಯಕ್ಕೆ
ತೆರಳಿ ವಂದಿಸುವುದು. ಅಕ್ರೂರ ಕಂಸನ ಆಸ್ಥಾನದಲ್ಲಿ ಮಂತ್ರಿಯಾಗಿದ್ದವನು. ಆದರೆ ಆತ ಕೃಷ್ಣನ ಪರಮ
ಭಕ್ತನಾಗಿದ್ದ. ಕಪಟ ಸಂಧಾನಕ್ಕಾಗಿ ಕಂಸನು ಅಕ್ರೂರನನ್ನು ಪುಸಲಾಯಿಸಿ ಕೃಷ್ಣನ ಬಳಿಗೆ
ಕಳಿಸುತ್ತಾನೆ. ಆದರೆ ಅಕ್ರೂರನ ಭಕ್ತಿಗೆ ಮೆಚ್ಚಿ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ ಸಾಯುಜ್ಯ ನೀಡುತ್ತಾನೆ.</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">7.<span style="mso-tab-count: 1;"> </span><span lang="KN">ದಾಸ್ಯ</span></span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"> - <span lang="KN">ಶ್ರೀರಾಮನ ದಾಸಾನುದಾಸ ಎಂದು ಅವನ ಸೇವೆಗೈದ ಹನುಮಂತನ ಭಾವವು ಈ ಭಕ್ತಿಯ
ಪ್ರತೀಕ.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">8. <span lang="KN">ಸಖ್ಯ</span></span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"> - ಇದು ಭಕ್ತ ಮತ್ತು ಭಗವಂತನ ನಡುವಿನ ಬಂಧ. ಪರಮಾತ್ಮನೊಡನೆ ಬೆಸೆಯುವ ಗೆಳೆತನದ ನಿರ್ವ್ಯಾಜ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">, <span lang="KN">ನಿಸ್ವಾರ್ಥ ಭಾವದಲ್ಲೂ ಭಕ್ತಿಯಿದೆ ಎನ್ನಲಾಗಿದೆ. ಉದಾಹರಣೆಗೆ:<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ವಿಭೀಷಣ ಮತ್ತು ಶ್ರೀರಾಮ</span>, <span lang="KN">ಅರ್ಜುನ
ಮತ್ತು ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ</span>, <span lang="KN">ಅಕ್ಕಮಹಾದೇವಿ ಮತ್ತು ಮಲ್ಲಿಕಾರ್ಜುನ (ಸತಿ-ಪತಿ ಭಾವದ
ಸಖ್ಯ). </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">9. ಆತ್ಮನಿವೇದನೆ</span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">- ತನ್ನನ್ನೇ ತಾನು ಸಂಪೂರ್ಣ
ಸಮರ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದು. ಉದಾಹರಣೆಗೆ: ಬಲಿಚಕ್ರವರ್ತಿ. ಅಸುರರ ಪ್ರಬಲ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">, <span lang="KN">ಪ್ರಮುಖ ರಾಜನಾಗಿದ್ದ ಬಲಿಯು</span>, <span lang="KN">ಯಜ್ಞನದ
ಸಮಯದಲ್ಲಿ ದಾನವನ್ನು ಪಡೆಯಲು ವಟುವಿನ ವೇಷ ಧರಿಸಿ ಬರುವ ವಿಷ್ಣುವಿಗೆ ತನ್ನದೆಲ್ಲವನ್ನೂ,
ಕೊನೆಗೆ ತನ್ನನ್ನೂ ಸಮರ್ಪಣಾಭಾವದಿಂದ ಧಾರೆಯೆರೆದು ಕೊಟ್ಟು ಮೋಕ್ಷವನ್ನು ಹೊಂದುವನು. </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಆತ್ಮನಿವೇದನೆಯ
ಭಕ್ತಿಯಲ್ಲೂ <i>ಎರಡು</i> ಹಂತಗ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಳವೆ:- <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಕಪಿಕಿಶೋರ ನ್ಯಾಯ</span></i></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">:- </span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಉದಾ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">: </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಕೋತಿ ಮತ್ತು ಅದರ ಮರಿ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. <b><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></b></span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಕೋತಿ ತನ್ನ ಕಂದಮ್ಮನನ್ನು ಒಂದೆಡೆಯಿಂದ ಇನ್ನೊಂದೆಡೆ
ಕೊಂಡೊಯ್ಯುವಾಗ ಕೋತಿ ಮರಿಯೂ ತನ್ನ ತಾಯಿಯನ್ನು ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿ ಅಪ್ಪಿಕೊಂಡಿರುತ್ತದೆ. ಅದೇ ರೀತಿಯೇ
ಭಕ್ತನು ಭಗವಂತನನ್ನು ಆಶ್ರಯಿಸಿರುತ್ತಾನೆ. ಅಂದರೆ ಇಲ್ಲಿ ಭಕ್ತನು ಭಗವಂತನನ್ನು ನಂಬಿ
ಆಶ್ರಯಿಸಿದ್ದರೂ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ತನ್ನ ಅಸ್ತಿತ್ವದ ಬಗ್ಗೆಯೂ ಪ್ರಜ್ಞೆ
ಉಳಿದುಕೊಂಡುಬಿಡುವುದರಿಂದ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಮರಿಯು ತನ್ನ ತಾಯಿಯನ್ನು
ಅಪ್ಪಿಕೊಂಡಿರುವಂತೇ ನೆಚ್ಚಿಕೊಂಡಿರುತ್ತಾನೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಆದರೆ ಆತ್ಮನಿವೇದನೆಯ ಪರಮೋಚ್ಚಸ್ಥಿತಿ <b>ಮಾರ್ಜಾಲಕಿಶೋರ ನ್ಯಾಯದಲ್ಲಿ </b>ಬರುತ್ತದೆ.</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"> ಉದಾಹರಣೆಗೆ </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">: </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಬೆಕ್ಕು ಮತ್ತು ಅದರ ಮರಿ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ಇಲ್ಲಿ ಬೆಕ್ಕು
ತನ್ನ ಮರಿಯನ್ನು ಕತ್ತಿನ ಹಿಂಭಾಗದಲ್ಲಿ ಹಿಡಿದು ಎತ್ತಿಕೊಂಡು ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಇಲ್ಲಿ ಮರಿಗೆ
ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯ ಇಲ್ಲ. ಅದು ಸಂಪೂರ್ಣ ತಾಯಿಯನ್ನಾಶ್ರಯಿಸಿರುತ್ತದೆ. ತಾಯಿ ಬೆಕ್ಕೇ ತನ್ನ
ಮಗುವನ್ನು ಅದಕ್ಕೇನೂ ನೋವಾಗದಂತೇ ಎತ್ತಿಕೊಂಡು ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಹಾಗೆ ನೋಡದರೆ ವಸ್ತ್ರಾಪಹರಣದಲ್ಲಿ ದ್ರೌಪದಿಯು
ತನ್ನ ಅಸ್ತಿತ್ವದ ಪ್ರಜ್ಞೆಯನ್ನೂ ಕಳೆದುಕೊಂಡು ಸಂಪೂರ್ಣ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣನಿಗೆ ಶರಣಾದ ಮೇಲೆಯೇ ಆತ
ಅವಳ ಸಹಾಯಕ್ಕೆ ಧಾವಿಸಿ ಬಂದಿದ್ದು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಗವದ್ಗೀತೆಯಲ್ಲಿ </span></i><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">‘ಚತುರ್ವಿಧಾ ಭಜಂತೇ ಮಾಂ....’</span></b><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"> - </span></i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಎಂದು ನಾಲ್ಕು ವಿಧದ ಭಕ್ತರನ್ನು ಉಲ್ಲೇಖಿಸಲಾಗಿದೆ:-<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">1. ಆರ್ತ - </span></i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ನನಗೆ ಬಹಳ ಸಂಕಷ್ಟವಿದೆ ಪರಿಹರಿಸು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಇಂಥದ್ದನ್ನು ನೀಡು ಎಂದು ಬೇಡುವುದು.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">2. ಜಿಜ್ಞಾಸು - </span></i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಗವತ್ ತತ್ತ್ವ ಎಂದರೇನು ಎಂಬುದನ್ನು ಅರಿಯಲು ಇಚ್ಛಿಸುವ ಭಕ್ತ.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">3. ಅರ್ಥಾರ್ಥಿ- </span></i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಐಶ್ವರ್ಯವನ್ನು ಬೇಡುವವನು. ಇದ್ದಷ್ಟು ಸಾಲದೇ ತನಗೆ ಇನ್ನಷ್ಟು
ಸಂಪತ್ತು ಕೊಡು ಎಂದು ಮೊರೆಯಿಡುವವನು. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">4. ಜ್ಞಾನಿ – <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಸಂಪೂರ್ಣ ಶರಣಾಗತ ಭಾವದಲ್ಲಿರುವವನು. ಇವನಿಗೆ ಯಾವ ಕಾಮನೆಗಳೂ
ಇರುವುದಿಲ್ಲ. ಇಲ್ಲಿ ಭಕ್ತನು ಅಂತರ್ಮುಖಿಯಾಗಿ ತನ್ನ ಜೀವನ ಸಾಗಿಸುತ್ತಿರುತ್ತಾನೆ. </span><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಮೊದಲನೆಯವ ಅತಿ ಕಷ್ಟದಲ್ಲಿರುವುದರಿಂದ, ತನ್ನನ್ನು ಪಾರು ಮಾಡು
ಎಂದು ಪ್ರಾರ್ಥಿಸಿದರೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಮೂರನೆಯವನು ಸಾಕಷ್ಟಿದ್ದರೂ ಮತ್ತಷ್ಟು ಬೇಕೆಂದು ಬೇಡುವನು. ತನಗೆ
ಇನ್ನಷ್ಟು ದೊರಕಿದರೆ ಅದರಲ್ಲಿ ಅಷ್ಟು ಪಾಲನ್ನು ಕೊಡುವೆನು ಎಂಬ ವ್ಯಾಪಾರಕ್ಕೆ ಇಳಿಯುವವನು.
ಅರ್ಥಕ್ಕೆ ಆಶ್ರಯವಾದಂತಹ ಹರಕೆಗಳೆಲ್ಲ ಮೂರನೇ ವರ್ಗಕ್ಕೇ ಬರುತ್ತವೆ. ಮನಶ್ಶಾಂತಿ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 12pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ನೆಮ್ಮದಿಯ ಪ್ರಾರ್ಥನೆಗಳೆಲ್ಲ ಮೊದಲ ವರ್ಗಕ್ಕೆ ಬರುವವು.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p> </o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ದಾಸರ ಭಕ್ತಿಪಂಥ<o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ನವ ವಿಧದ ಭಕ್ತಿಗಳಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಆರ್ದ್ರವಾಗಿರುವ ಹಲವು
ಭಾವಗಳನ್ನು ಸಮ್ಮಿಳಿಸಿಕೊಂಡಿರುವ ದಾಸ್ಯ ಭಕ್ತಿಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಮುಖವಾಗಿ ನಾವು ಕಾಣುವುದು ಕನಕ ದಾಸರು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಪುರಂದರ ದಾಸರು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಮೀರಾಬಾಯಿ - ಮುಂತಾದ ಹರಿಭಕ್ತರನ್ನು.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>ದಾಸರೆಲ್ಲ ತಮ್ಮ ಅನನ್ಯ ಕಾವ್ಯ ಸುಧೆಯ ಮೂಲಕ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಕೀರ್ತನೆಗಳ ಮೂಲಕ ಭಕ್ತಿಪಂಥದ ವಿಶಿಷ್ಟ ದಾರಿಯನ್ನೇ ನಮಗೆ ತೆರೆದು ತೋರಿಸಿದವರು. ಹಾಗೆಂದು
ಅವರು ತಮ್ಮ ಕೀರ್ತನೆ ಅಥವಾ ಕಾವುಗಳಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲಿಯೂ ನೇರವಾಗಿ ತಮ್ಮದು ಭಕ್ತಿಭಾವ ಎಂದು ಹೇಳಿಕೊಂಡಿಲ್ಲ.
ಪರಮಾತ್ಮನ ಪ್ರತಿ ತಮ್ಮ ಉತ್ಕಟ ಭಾವವನ್ನಷ್ಟೇ ಹಾಡಿನ ಮೂಲಕ ಅಭಿವ್ಯಕ್ತಿಸುತ್ತಾ ಸಾಗಿದವರು.
ಹೀಗಾಗಿ<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ಅವರ<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ಕಾವ್ಯಗಳಲ್ಲಿ ಭಕ್ತಿರಸದ ಮಹಾಪೂರವೇ ಹರಿದಿರುವುದನ್ನು ಕಾಣಬಹುದು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ದಾಸರ ಕಾವ್ಯಗಳಲ್ಲಿ ಉತ್ಕಟ ಶರಣಾಗತಿಯ ದಾಸ್ಯಭಾವ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಅನೇಕ ವಿಶಿಷ್ಟ ಭಕ್ತಿಭಾವಗಳನ್ನು ನಾವು ಗಮನಿಸಬಹುದು</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಕಾತುರತೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ನಿವೇದನೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಹಳಹಳಿಕೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ತೊಳಲಾಟ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಅಸಹಾಯಕತೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಆತುರ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಆಸೆ – ಹೀಗೆ ಈ ಎಲ್ಲಾ ಭಾವಗಳೂ ಏಕಮಾರ್ಗದಲ್ಲಿಯೇ ಅಂದರೆ ಆ
ಭಗವಂತನ ಸಾನ್ನಿಧ್ಯವನ್ನು ತಲುಪುವ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಹೊಂದು ದಾರಿಯಲ್ಲೇ ರಭಸದಿಂದ
ಸಾಗುತ್ತಿರುತ್ತವೆ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="color: #36312d; font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಏಸು ಜನ್ಮ ಬಂದರೇನು <o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="color: #36312d; font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ದಾಸನಲ್ಲವೇನೊ ನಿನ್ನ <o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="color: #36312d; font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಘಾಸಿ ಮಾಡದಿರೋ ಎನ್ನ ವಾಸುದೇವನೆ</span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="color: #36312d; font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"> </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="color: #36312d; font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">| <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="color: #36312d; font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">(ಕನಕದಾಸರ, </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="color: #36312d; font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">`<span lang="KN">ಈಶ ನಿನ್ನ ಸ್ಮರಣ ಭಜನೆ ಆಸೆಯಿಂದ
ಮಾಡುವೆನು</span>…’<span lang="KN"> ಕೀರ್ತನೆಯಿಂದ)<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 54.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin: 0cm 0cm 6pt 54pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="color: #36312d; font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">**<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 105%; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; line-height: 105%; mso-bidi-language: KN;">ಕಲ್ಲ ಕರಗಿಸಬಹುದು </span></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; line-height: 105%; mso-bidi-language: KN;">, <span lang="KN">ಹುರಿಗಡಲೆಯೊಳು ಅದರ</span><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 105%; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; line-height: 105%; mso-bidi-language: KN;">ತೈಲವನು ತೆಗೆದಾದರುಣಲುಬಹುದು</span></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; line-height: 105%; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 105%; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; line-height: 105%; mso-bidi-language: KN;">ಬಲ್ಲಿದವರ ಮನಸು ಮೆಚ್ಚಿಸಲರಿಯೆನೈ</span></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; line-height: 105%; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಹಲ್ಲು ಕಿರಿಯುತೆ ಹಂಬಲಿಸಿ ಬಾಯಿಬಿಡುತ</span></b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"> </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">||<span lang="KN"> </span>(<span lang="KN">ಪುರದಂರದಾಸರ, </span>`<span lang="KN">ಕಾಯಲಾರೆನು
ಕೃಷ್ಣ ಕಂಡವರ ಬಾಗಿಲನು</span>…’<span lang="KN"> ಕೀರ್ತನೆಯಿಂದ</span>).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಹೀಗೆ, ಅವರದ್ದು ಸಂಪೂರ್ಣ ಸಮರ್ಪಣಾಭಾವ. ಅಲ್ಲದೇ,
ಭಗವಂತನೊಡನೆ ತಕರಾರು ಮಾಡುವ, ಮುನಿಸು ತೋರುವ, ಪ್ರಶ್ನಿಸುವ – ಹೀಗೆ ಹುಂಬತನವನ್ನೂ,
ಸಲಿಗೆಯನ್ನೂ ಪ್ರಕಟಿಸುವ, ತನ್ನೊಳಗಿನ ವಿಷಾದವನ್ನು ತೋಡಿಕೊಳ್ಳುವ ಅನನ್ಯ ಭಕ್ತಿಭಾವವನ್ನೂ
ಕಾಣಬಹುದು. </span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ನೀನ್ಯಾಕೋ ನಿನ್ನ ಹಂಗ್ಯಾಕೋ </span></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ನಿನ್ನ ನಾಮದ ಬಲವೊಂದಿದ್ದರೆ ಸಾಕೋ | </span></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">**</span></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಕರುಣಾಕರ ನೀನೆಂಬುವುದೆತಕೊ</span></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭರವಸೆ ಇಲ್ಲೆನಗೆ |</span></b><b><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="EN-US" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; text-align: right; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">(ಪರಂದರದಾಸರ ಕೀರ್ತನೆಗಳು)</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; text-align: left; text-indent: 36pt;"><b style="text-align: justify; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: KN;">ಭಕ್ತಿಯ ಮಹತ್ವ</span></b><b style="text-align: justify; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">:</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">ಶ್ರೀಮದ್ಭಾಗವತದಲ್ಲಿ ಭಕ್ತಿಯಲ್ಲಿ ಸ್ತ್ರೀತ್ವವನ್ನು ಗುರುತಿಸಿ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">, <span lang="KN">ಆಕೆಗೆ ಜ್ಞಾನ ಮತ್ತು ವೈರಾಗ್ಯವನ್ನು </span>‘<span lang="KN">ಭಕ್ತಿ</span>’<span lang="KN">ಯ ಮಕ್ಕಳು ಎಂದು ಉಲ್ಲೇಖಿಸಲಾಗಿದೆ</span>. <span lang="KN">ಮುಂದೆ ಅಲ್ಲಿ ನಾರದರು
ಕಲಿಯುಗದ ಪ್ರಹಾರಕ್ಕೆ ಬಳಲಿ ದುಃಖಿಸುತ್ತಿರುವ ಭಕ್ತಿಗೆ ಸಮಾಧಾನಿಸುತ್ತಾ</span>, <span lang="KN">ಆಕೆಗೆ ಅವಳದೇ ಮಹತ್ವವನ್ನು ವಿವರಿಸುತ್ತಾರೆ</span>: <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">“<span lang="KN">ಈ ಕಲಿಯುಗದಲ್ಲಿ ನಿನ್ನಿಂದ (ಭಕ್ತಿಯಿಂದ) ಯುಕ್ತರಾದ ಜೀವಿಗಳು
ಪಾಪಿಗಳಾಗಿದ್ದರೂ ತಡವದೆ ಭಗವಾನ್ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣನ ಅಭಯಧಾಮವನ್ನು ಪಡೆದುಕೊಳ್ಳುವರು</span>,<span lang="KN"> ಹೃದಯದಲ್ಲಿ ಭಕ್ತಿಯು ವಾಸಿಸುವವರನ್ನು ಪ್ರೇತ</span>, <span lang="KN">ಪಿಶಾಚ</span>,
<span lang="KN">ರಾಕ್ಷಸ</span>, <span lang="KN">ದೈತ್ಯ ಮೊದಲಾದವರು ಮುಟ್ಟಲೂ ಕೂಡ
ಸಮರ್ಥರಾಗಲಾರರು</span>” <span lang="KN">ಎಂದು ನಾನಾ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಭಕ್ತಿಯ ಔನ್ನತ್ಯವನ್ನು
ವಿವರಿಸುತ್ತಾರೆ</span>.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ಸ್ವಾಮಿ ವಿವೇಕಾನಂದರು ತಮ್ಮ ‘ಭಕ್ತಿ-ಯೋಗ’ದ
ಕರಿತು ಹೇಳುವಾಗ <b>‘ನಾರದೀಯಭಕ್ತಿಸೂತ್ರ’</b>ದಲ್ಲಿ ಉಲ್ಲೇಖಿತವಾಗಿರುವ ಭಕ್ತಿಯ ಮಹತ್ವವನ್ನು
ಹೀಗೆ ವಿವರಿಸಿದ್ದಾರೆ- "ಭಕ್ತನಾದವನಿಗೆ ದೇವರಲ್ಲಿರುವುದು ಗಾಢವಾದ ಭಕ್ತಿ. ಈ
ಭಕ್ತಿಭಾವವನ್ನು ಹೊಂದಿದ ವ್ಯಕ್ತಿಯು ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಎಲ್ಲರನ್ನೂ ಪ್ರೀತಿಸುವವ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">, <span lang="KN">ಯಾರನ್ನೂ</span>, <span lang="KN">ಯಾವುದನ್ನೂ ದ್ವೇಷಿಸಲಾರ</span>, <span lang="KN">ಆತ ಸಂಪೂರ್ಣ ತೃಪ್ತಿಯನ್ನು ಹೊಂದಿದವನು. ಈ ಪ್ರೀತಿಯು ಎಲ್ಲಾ ಲೌಕಿಕ
ಆಸೆ-ಆಕಾಂಕ್ಷೆಗಳನ್ನೂ ಮೀರಿದ್ದು. ಯಾವಾಗ ಲೌಕಿಕ ಆಶಯಗಳು ಕೊನೆಗೊಳ್ಳುತ್ತವೆಯೋ</span>, <span lang="KN">ಆಗಲೇ ಈ ದೈವಿಕ ಪ್ರೀತಿಯು ಆರಂಭವಾಗುವುದು."<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ಇದರ ಜೊತೆಗೇ ವಿವೇಕಾನಂದರು ನಾವು ಸದಾ
ನೆನಪಿನಲ್ಲಿಟ್ಟುಕೊಳ್ಳಬೇಕಾಗಿರುವ ಒಂದು ಎಚ್ಚರಿಕೆಯನ್ನೂ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ! "ಭಕ್ತಿಯು
ಭಗವಂತನ ಕಡೆಗೆ ಸಾಗಲು ಇರುವ ಅತ್ಯಂತ ಸಹಜ ಹಾಗೂ ಸುಲಭ ಮಾರ್ಗವಾಗಿದ್ದರೂ ಸಹ</span>, <span lang="KN">ಇದು ಅನೇಕ ಸಲ ಕೆಳಸ್ತರದಲ್ಲಿ ಅಸಹ್ಯಕರವಾದ ಮತಾಂಧತೆಯೆ ತೆಕ್ಕೆಗೆ ಸಿಲುಕಿ
ಅಪಾಯಕಾರಿಯೂ ಆಗಿಬಿಡುತ್ತದೆ" ಎಂದು ಅದರ ಮತ್ತೊಂದು ಮುಖವನ್ನೂ ತೋರಿದ್ದಾರೆ!
ಹೀಗಾಗಿಬಿಟ್ಟಾಗ ತಾನು ಆರಾಧಿಸುವ ರೀತಿ ಮಾತ್ರ ಸರಿ</span>, <span lang="KN">ತಾನು ಪೂಜಿಸುವ
ದೈವ ಮಾತ್ರ ಸತ್ಯ ಎನ್ನುವ ಮೂಢತೆಯಲ್ಲಿ ಸಿಲುಕಿದ ದುರ್ಬಲ ಮನಸ್ಸಿನ ವ್ಯಕ್ತಿ ಇತರೆಲ್ಲರ ಆಚರಣೆ</span>,
<span lang="KN">ಸಂಪ್ರದಾಯ</span>, <span lang="KN">ದೇವರನ್ನು ತಿರಸ್ಕರಿಸಲು</span>, <span lang="KN">ದ್ವೇಷಿಸಲು ಆರಂಭಿಸುತ್ತಾನೆ. ಆಗ ಭಕ್ತಿಯಿಂದ ಅರಳುವ ಪರಿಪೂರ್ಣ ತೃಪ್ತಭಾವ</span>, <span lang="KN">ಅನನ್ಯ ಪ್ರೀತಿಯ ಅನುಭೂತಿಯನ್ನು ಹೊಂದಲು ಅವರಿಗೆ ಸಾಧ್ಯವಾಗುವುದಿಲ್ಲ</span>. ನಿಜವಾದ
ಭಕ್ತಿಯು ಮೂಢತೆಯನ್ನು ಅಂತ್ಯವಾಗಿಸುತ್ತದೆ.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ಭಕ್ತಿಗೆ ಇಂಥದ್ದೇ ಎನ್ನುವ ಯಾವುದೇ ಒಂದು
ವ್ಯಾಖ್ಯಾನವಿಲ್ಲ. ಅದಕ್ಕೆ ಅದರದ್ದೇ ಆದ ಸಿದ್ಧಾಂತವಾಗಲೀ</span><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">, <span lang="KN">ನಿಯಮ ಅಥವಾ ತೀರ್ಮಾನಗಳಿಲ್ಲ. ಅದೊಂದು ಉತ್ಕಟ ಭಾವಾಭಿವ್ಯಕ್ತಿ. ತಾದಾತ್ಮ್ಯತೆಯನ್ನು
ಹೊಂದು ಪರಿ. ಈ ಅನುಭೂತಿಯನ್ನು ಆಸ್ವಾದಿಸಬಹುದು</span>, <span lang="KN">ಆನಂದಿಸಬಹುದೇ ವಿನಃ
ಅಕ್ಷರಗಳಲ್ಲಿ ಹಿಡಿದಿಡಲಾಗದು. ವಿವರಿಸಲು ಸಾಧ್ಯವಾಗುವಂಥದ್ದು ಅನುಭವವಾಗಿಬಿಡುತ್ತದೆ.
ಅನುಭೂತಿಯನ್ನು ದಾಟಿಸಲು ಹೋದರೆ ಅದು ತೆಳುವಾಗಿಬಿಡುವುದು. ಮತ್ತೊಬ್ಬರ ಅರಿವಿಗೆ ದಕ್ಕದು. ಆದರೆ
ಭಕ್ತಿಯ ಪರಿಯನ್ನು</span>, <span lang="KN">ವಿಧಗಳನ್ನು</span>, <span lang="KN">ಪರಿಣಾಮಗಳನ್ನು
ಮತ್ತು ಆ ಮೂಲಕ ಪಡೆಯಬಹುದಾದಂತಹ ಅಪರಿಮಿತ ಫಲವನ್ನು ವಿವರಿಸಬಹುದಷ್ಟೇ. ಹೀಗಾಗಿ ಯಾರೆಷ್ಟೇ
ವಿಧಗಳಲ್ಲಿ ವಿವರಿಸಿದರೂ ಕಡೆಗೆ ಭಕುತಿಯು ಅವರವರ ಭಾವಕ್ಕೆ ಬಿಟ್ಟಿದ್ದಾಗಿದೆ. </span>ಭಕ್ತಿಯನ್ನು
ಸಾಬೀತು ಮಾಡುವುದು ಕಠಿಣ. ಹಾಗೆಂದ ಮಾತ್ರಕ್ಕೆ ಅದು ಸು<span lang="KN">ಳ್ಳು </span>ಎಂದಾಗದು.
ಸತ್ಯ<span lang="KN">, </span>ಅನುಭವಕ್ಕಷ್ಟೇ ವೇದ್ಯ<span lang="KN">; </span>ಇ<span lang="KN">ದು </span>ಭಕ್ತಿಯ ನಿಜವಾದ ಸೌಂದರ್ಯ.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><i><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;"><o:p> (</o:p></span><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; text-align: left; white-space: pre-wrap;">2021ರ ಹೊಸದಿಗಂತ ದೀಪಾವಳಿ ವಿಶೇಷಾಂಕದಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಟಿತ ಲೇಖನ.</span><span face=""Nirmala UI", sans-serif" style="font-size: 14pt; text-indent: 36pt;">)</span></i></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: center; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">**********<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Nirmala UI",sans-serif" style="font-size: 14pt; mso-bidi-language: KN;">~<span lang="KN">ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ</span>.<span lang="KN"> </span></span><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: KN; mso-hansi-font-family: Calibri;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 105%; margin-bottom: 6pt; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 36pt;"><span face=""Tunga",sans-serif" lang="KN" style="font-size: 10pt; line-height: 105%; mso-bidi-language: KN;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;"><o:p> </o:p></p>ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-12337769870298722932021-04-11T17:59:00.007+05:302021-04-11T17:59:47.645+05:30ಬೆಟ್ಟವೇರಿದ ಮೇಲೆ ಹನಿದ ಕಾಲದೊಂದೊಂದೇ ಹನಿಗಳು... <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-mAGJG_rL73o/YHLq00QMPeI/AAAAAAAA0Hw/PwARe28mcHsqWK6hn6fuBZT7HP8o4sq-QCLcBGAsYHQ/s960/IMG_20210326_0016.jpg" imageanchor="1" style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: 15px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify; white-space: pre-wrap;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-mAGJG_rL73o/YHLq00QMPeI/AAAAAAAA0Hw/PwARe28mcHsqWK6hn6fuBZT7HP8o4sq-QCLcBGAsYHQ/w240-h320/IMG_20210326_0016.jpg" width="240" /></a></div><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">"ಆತ್ಮಕಥೆ ಎನ್ನುವುದು ತುಂಬಾ ದೊಡ್ಡ ಅರ್ಥವ್ಯಾಪ್ತಿಯನ್ನು ಹೊಂದಿರುವಂಥದ್ದು. ಆ ಅರ್ಥವ್ಯಾಪ್ತಿಗೆ ಅನುಗುಣವಾಗುವಂತಹ ವಿಷಯ ನನ್ನಲ್ಲಿ ಇದೆ ಎನ್ನುವುದರ ಬಗ್ಗೆ ನನಗೆ ನಂಬಿಕೆಯಿಲ್ಲ. ಯಾವ ಆತ್ಮಕಥೆಯೂ ಕೂಡಾ ಪರಿಪೂರ್ಣವಲ್ಲ; ಹೇಳಬಹುದಾದಂಥದ್ದು ಅಥವಾ ಹೇಳುವುದಕ್ಕಿಂತ, ಹೇಳದೆ ಇರುವುದೇ ಜಾಸ್ತಿ ಇರುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವುದು ನನ್ನ ಅಭಿಪ್ರಾಯ. ಪ್ರತಿಯೊಂದು ಆತ್ಮಕಥೆಯೂ ಒಂದೋ ತನ್ನನ್ನು ತಾನು ವೈಭವಿಸಿಕೊಳ್ಳುವಂತಹ ರೀತಿಯದ್ದು ಅಥವಾ ತನ್ನನ್ನು ತಾನು ಹೀನಯಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ರೀತಿಯದ್ದು ಆಗಿರುವಂತಹ ಸಾಧ್ಯತೆ ಇದೆ" - ಎಂದು ವಿವರಿಸುತ್ತಾ, ಹೇಗೆ<b> ‘ಕಾಲದೊಂದೊಂದೇ ಹನಿ...’</b> ತಮ್ಮ ಆತ್ಮಕಥೆಯಲ್ಲ ಎನ್ನುವುದನ್ನು<b> ‘ಶ್ರೀಯುತ ಸುಬ್ರಾಯ ಚೊಕ್ಕಾಡಿ’</b>ಯವರು ಹೇಳಿಬಿಡುತ್ತಾರೆ. ಮುಂದೆ, "ನನಗೆ ವೈಯಕ್ತಿಕವಾಗಿ ಆದಂತಹ ಅನುಭವ, ನನ್ನ ಮತ್ತು ಸುತ್ತಲಿನ ಸಮಾಜದ ಮುಖಾಮುಖಿಯಾಗಿ ಅರಿವಿಗೆ ಸಿಕ್ಕಿದಂತಹ ಅನುಭವಗಳು, ನಾನು ಕೇಳಿದ-ನೋಡಿದ ವಿಚಾರಗಳಿಂದ ನನಗೆ ದೊರಕಿದ ಅನುಭವಗಳು ಈ ಎಲ್ಲವೂ ಸೇರಿ ಇದೊಂದು ಅನುಭವ ಕಥನವಾಗಿದೆ" ಎಂದು ಮೊದಲ ಅಧ್ಯಾಯದಲ್ಲೇ ಸ್ಪಷ್ಟಪಡಿಸುತ್ತಾರೆ. ಹೀಗಾಗಿ ಆರಂಭದಲ್ಲೇ ನಮ್ಮ ಓದಿಗೆ ಒಂದು ಸ್ಪಷ್ಟ ಪರಿಕಲ್ಪನೆಯನ್ನೊದಗಿಸುತ್ತಾ, ಆತ್ಮಕಥೆಯ ನಿಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ನಾವು ಓದಲು ಹೋಗದೇ ಅವರ ಅನುಭವಗಳನ್ನು ಒಳಗೆಳೆದುಕೊಳ್ಳುವ, ಆ ಮೂಲಕ ನಮ್ಮ ಬದುಕು ನಮಗೆ ಕಲಿಸಿದ ಪಾಠ, ಅನುಭವಗಳಿಗೆ ಒಂದು ಸೇತುವನ್ನೇರ್ಪಡಿಸಿಕೊಂಡು ಸಾಗುವ ಪಯಣವಾಗಿಬಿಡುತ್ತದೆ. </span></div><p></p><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="a75jq-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="a75jq-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">‘ನಾನೇರಿದೆತ್ತರಕೆ ನೀನೇರಬಲ್ಲೆಯ’ ಎಂದು ಸವಾಲು ಹಾಕುವಂತಹ ಬಂಟಮಲೆ ಬೆಟ್ಟದ ತಪ್ಪಲಿನಲ್ಲಿರುವ ‘ಚೊಕ್ಕಾಡಿ’ ಎಂಬ ಪುಟ್ಟ ಸುಂದರ ಊರು ಹೇಗೆ ಅಂತಹ ಮಹತ್ವದ ಸ್ಥಳವಲ್ಲದೆಯೂ ಸಾಹಿತ್ಯಿಕ ಹಾಗೂ ಸಾಂಸ್ಕೃತಿಕ ನೆಲೆಗಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ತನ್ನದೇ ಆದ ವಿಶಿಷ್ಟ ಛಾಪನ್ನು, ಮಹತ್ವವನ್ನು ಪಡೆದುಕೊಂಡಿದೆ ಎಂಬುದನ್ನು ವಿವರಿಸಿದ ರೀತಿ ನಮಗೂ ಆ ಊರನ್ನು ಬಹಳ ಆಪ್ತಗೊಳಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಇಲ್ಲಿ ಲೇಖಕರು ತಮ್ಮ ಬದುಕು ಹೇಗೆ ತಾವಿದ್ದ ತಾವಿನಿಂದಲೇ ಹದಗೊಂಡು ಗಟ್ಟಿಯಾಗುತ್ತಾ ಸಾಗಿತು, ಯಾವ ರೀತಿ ಚೊಕ್ಕಾಡಿ ತಮ್ಮ ಜೀವನ ಸಂಘರ್ಷದಲ್ಲಿ ಮಹತ್ವದ ಪಾತ್ರವನ್ನು ವಹಿಸಿತು ಎನ್ನುವುದನ್ನು ವಿವರಿಸುತ್ತಾ ಹೋದಂತೇ ಅದು ನಮ್ಮನ್ನು ನಮ್ಮ ಬಾಲ್ಯ, ಓದು, ಆರಂಭದ ಹೋರಾಟ ದಿನಗಳು - ಇವೆಲ್ಲಾ ಜರುಗಿದ ನಮ್ಮ ಪರಿಸರದ ಕಡೆಗೆ ಎಳೆದುಕೊಂಡು ಹೋಗಿಬಿಡುತ್ತದೆ. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="ak6mo-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="ak6mo-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="ak6mo-0-0" style="font-family: inherit;">ತಮ್ಮ ಊರಿನ ಮೇಲೆ ಅವರಿಟ್ಟಿರುವ ಅಭಿಮಾನ, ಪ್ರೀತಿಯನ್ನು ಅಕ್ಷರಗಳಲ್ಲಿ ಸಶಕ್ತವಾಗಿ ಪ್ರಾಮಾಣಿಕವಾಗಿ ಕಟ್ಟಿಕೊಡುವಾಗ ಓದುಗನೂ ಅವನ ಮನದಲ್ಲಿ ಬಲವಾಗಿ ಬೇರೂರಿದ, ನೋವು-ನಲಿವು ಕಂಡು-ಉಂಡು ಬೆಳೆದ ಊರು, ಪರಿಸರಕ್ಕೆ ಹಾರಿಬಿಡುತ್ತಾನೆ. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="8it0q-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="8it0q-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="8it0q-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="6pg24-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="6pg24-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="6pg24-0-0" style="font-family: inherit;">ಅಮರಪಡ್ನೂರಿನ ಅಜ್ಜನಗದ್ದೆಯಿಂದ ಆರಂಭವಾಗುವ ಜೀವನದ ಪಯಣದ ಬೀಜವು ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯಲ್ಲಿ ಸ್ಥಿರಗೊಂಡು, ಅಲ್ಲೇ ಬೇರೂರಿ ಎಲ್ಲೆಡೆ ಹಬ್ಬಿಬೆಳೆದು, ಎದುರಾದ ಅಸಂಖ್ಯಾತ ಎಡರುತೊಡರುಗಳು, ನೋವು-ನಲಿವುಗಳು, ಕಹಿ ಘಟನೆಗಳು, ಸಂಕಷ್ಟದ ದಿನಗಳು ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಹೀರಿಕೊಂಡು ಈ ಅನುಭವ ಕಥನದಲ್ಲಿ ದಟ್ಟ ಹೆಬ್ಬಲಸಿನ ಮರವಾಗಿ ಹಬ್ಬಿ ಬೆಳೆದಿದೆ. 355 ಪುಟಗಳ (ಮೊದಲ ಓದಿನ ಸ್ಪಂದನಗಳನ್ನು ಬಿಟ್ಟು) ಈ ಸುದೀರ್ಘ ಅನುಭವ ಕಥನದಲ್ಲಿ ಹಲವು ಘಟನೆಗಳನ್ನು ಈಗಾಗಲೇ ನಾನು ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯವರಿಂದಲೇ ಮುಖತಃ ಒಂದೆರಡು ಬಾರಿ ಕೇಳಿದ್ದರೂ, ಅವನ್ನೆಲ್ಲಾ ಸಮಗ್ರವಾಗಿ ಅನುಕ್ರಮದಲ್ಲಿ ಜೋಡಿಸಿ ಕೊಟ್ಟಾಗ ಒಂದೇ ಕಡೆ ಓದಿಕೊಳ್ಳುವಾಗ ಸಿಗುವ ಸಮಾಧಾನವೇ ಬೇರೆ. ಇಲ್ಲಿಯ ಪ್ರಸಂಗಗಳು, ಅನುಭವಗಳು ನಮ್ಮೊಳಗಿನ ಸೂಕ್ಷ್ಮ ಭಾವಗಳನ್ನು, ದುಃಖ-ದುಮ್ಮಾನಗಳನ್ನು ನೇವರಿಸುತ್ತಾ, ಸಂತೈಸುತ್ತಾ, ಸಾಂತ್ವನವನ್ನೂ ನೀಡುತ್ತವೆ. ಹೀಗಾಗಿ ಈ ಕಥನ ಒಂದು ತರಹ ಕೊಡುಕೊಳ್ಳುವ ರೀತಿಯದ್ದು ಅನ್ನಬಹುದು.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="241cm-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="241cm-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="241cm-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="2tj04-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="2tj04-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="2tj04-0-0" style="font-family: inherit;">‘ದೊಡ್ಡವರು ನೀವು ಕುಬ್ಜರು ನಾವಲ್ಲ’(ಅಡಿಗರು), ‘ಇದ್ದಲ್ಲೇ ಇಡು ದೇವರೆ’ ಹಾಗೂ ‘ಈಸಬೇಕು ಇದ್ದು ಜಯಿಸಬೇಕು’ – ನಾನು ಸದಾ ಸ್ಮರಿಸುವ ಈ ಮೂರು ವಾಕ್ಯಗಳು ಈ ಅನುಭವ ಕಥನದ ಆಧಾರ ಸ್ತಂಭಗಳಾಗಿವೆ ಎಂಬುದು ನನ್ನ ಅನಿಸಿಕೆ. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="bblg9-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="bblg9-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="bblg9-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="fhil8-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="fhil8-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="fhil8-0-0" style="font-family: inherit;">1.ದೊಡ್ಡವರು ನೀವು, ಕುಬ್ಜರು ನಾವಲ್ಲ</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="27cd6-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="27cd6-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="27cd6-0-0" style="font-family: inherit;">ನಮ್ಮ ಅಭಿಮಾನ, ಸ್ವಾಭಿಮಾನ, ಪ್ರಾಮಾಣಿಕತೆಗೆ ಧಕ್ಕೆ ಬಂದಾಗ, ನಾವು ಸತ್ಯ ಪಥದಲ್ಲಿದ್ದಾಗ, ಎದುರಿನವರು ಎಂತಹ ದೊಡ್ಡ ಹುದ್ದೆಯಲ್ಲಿರುವ, ಪ್ರಸಿದ್ಧ ವ್ಯಕ್ತಿಯೇ ಆಗಿದ್ದರೂ ಬಾಗಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ. ಇದರಿಂದ ನಮ್ಮೊಳಗೆ ದೃಢತೆ, ಛಲ ಗಟ್ಟಿಯಾಗತ್ತಲೇ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಆ ಕ್ಷಣಕ್ಕೆ ಬೇಸರ, ಸಮಸ್ಯೆಗಳು ಎದುರಾದರೂ ಅದು ಬದುಕಲ್ಲಿ ಬೆಳೆಸುವ ಧೈರ್ಯ, ಕೊಡುವ ಧೈರ್ಯ ಅನನ್ಯ ಎನ್ನುವುದಕ್ಕೆ ಸಾಕಷ್ಟು ಉದಾಹರಣೆಗಳು ಇಲ್ಲಿ ದೊರಕುತ್ತವೆ. ಎಂತಹ ಕಷ್ಟಕರ ಸಮಯದಲ್ಲೂ ತಮ್ಮ ಸ್ವಾಭಿಮಾನ, ಆತ್ಮವಿಶ್ವಾಸವನ್ನು ಅಡವಿಡದ, ಯಾವ ಬೆದರಿಕೆಗೂ ಬೆದರದೇ ಎದುರಾದ ಸವಾಲುಗಳನ್ನು ಸ್ವೀಕರಿಸಿದ ರೀತಿಯನ್ನು ಲೇಖಕರು ಹಲವು ಪ್ರಸಂಗಗಳ ಮೂಲಕ ನಮ್ಮೆದುರು ತೆರೆದಿಟ್ಟಿದ್ದು ಮಾದರಿಯಾಗಿದೆ.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="6h5bl-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="6h5bl-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="6h5bl-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="delt3-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="delt3-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="delt3-0-0" style="font-family: inherit;">2.ಇದ್ದಲ್ಲೇ ಇಡು ದೇವ್ರೆ</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="drjgs-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="drjgs-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="drjgs-0-0" style="font-family: inherit;">ಹಲವು ಒಳ್ಳೊಳ್ಳೆಯ ಅವಕಾಶಗಳು ಬದುಕಲ್ಲಿ ಮುಂದೆ ದೊರತಾಗಲೂ ತಮ್ಮ ಗ್ರಾಮ, ಊರಿನ ಜನ, ಶಾಲೆಯ ಮಕ್ಕಳನ್ನು ತೊರದು ಹೋಗದದಿದ್ದು, ಅನ್ಯಾಯ, ಸಂಕಷ್ಟಗಳು ಧುತ್ತನೆ ಎದುರಾದಾಗ, ಅಪಮಾನಗಳು ಹಲವು ಬಗೆಯಲ್ಲಿ ಸಮಾಜದಿಂದ ಹಾಗೂ ಕುಟುಂಬದೊಳಗಿನಿಂದಲೂ ಹೊಡೆತ ನೀಡಿದಾಗಲೂ ಧೃತಿಗೆಡದೇ, ಊರು, ಮನೆ ಬಿಟ್ಟು ಹೋಗದೇ, ಅಲ್ಲೇ ಬೇರೂರಿ ನಿಂತು ಸಡ್ಡು ಹೊಡೆದದ್ದು - ಹೀಗೆ ಇರುವಲ್ಲಿಯೇ ಲೋಕ ಜ್ಞಾನವನ್ನು ಪಡೆಯಲು ನಿರ್ಧರಿಸಿದ್ದು, ಸುಖ ಮತ್ತು ನೆಮ್ಮದಿಯಲ್ಲಿ ನೆಮ್ಮದಿಯನ್ನು ಆಯ್ದುಕೊಂಡು ಹೊರಟಿದ್ದು ಎಲ್ಲವೂ ಹೊಸ ಹೊಳಹನ್ನು ನೀಡಿ ಮಾರ್ಗದರ್ಶನವನ್ನು ಮಾಡುತ್ತವೆ.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="4r7go-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="4r7go-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="4r7go-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="aj5p4-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="aj5p4-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="aj5p4-0-0" style="font-family: inherit;">3.ಈಸಬೇಕು ಇದ್ದು ಜಯಿಸಬೇಕು</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="aed8k-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="aed8k-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="aed8k-0-0" style="font-family: inherit;">ಎಲ್ಲಕ್ಕಿಂತ ಮುಖ್ಯ ಬದುಕು ಮತ್ತು ಅದನ್ನು ಘನತಯಿಂದ ಬದುಕುವುದರಲ್ಲಿರುವುದು ಎಂಬುದು ಇಲ್ಲಿ ನಿಚ್ಚಳವಾಗಿ ತೋರುತ್ತದೆ. ಜೀವನಕ್ಕೆ ವಿಮುಖನಾಗಿಬಿಡುವುದು ಸುಲಭ, ಅದಕ್ಕೆ ಮನಸ್ಸು ಹಾಗೂ ಪ್ರಸಂಗಗಳು ಹಲವಾರು ಕಾರಣಗಳನ್ನು ನೀಡುತ್ತವೆ. ಆದರೆ ಅವುಗಳಿಗೆ ಶರಣಾಗದೇ ಸ್ಪಷ್ಟ ಗುರಿಯೊಡನೆ, ಸಂಕಲ್ಪದೊಂದಿಗೆ ಮುನ್ನುಗ್ಗಿದಾಗ ಕಾಲವೂ ಶರಣಾಗುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವ ಒಳ್ಳೆಯ ಸಂದೇಶವನ್ನೂ ನೀಡುತ್ತದೆ.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="ve24-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="ve24-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="ve24-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="42bel-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="42bel-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="42bel-0-0" style="font-family: inherit;">ಶ್ರೀಯುತ ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯವರ ಸಮಗ್ರ ಕಾವ್ಯದಲ್ಲಿರುವ "ಧಾನಸ್ಥ’ ಎನ್ನುವ ಕವಿತೆಯನ್ನು ಆಗಾಗ ಓದುತ್ತಿರುತ್ತೇನೆ. ಇದು ಅವರ ಈ ಅನುಭವ ಕಥನದ ಸಾರವನ್ನೇ ಹಿಂಡಿ ಕೊಡುತ್ತದೆ ಎಂದು ಈಗ ನನಗನ್ನಿಸುತ್ತಿದೆ. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="68hqc-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="68hqc-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="68hqc-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="caui3-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="caui3-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="caui3-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #050505;">-</span><span style="color: #741b47;">ಎಲ್ಲ ಗತ ಇತಿಹಾಸವಾಗುವ ಹಾಗೆ</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="59g3b-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="59g3b-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="59g3b-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #741b47;">ಇದಲ್ಲ ಇದಲ್ಲ ಎಂದು ಸಾರುವ ಹಾಗೆ</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="3g599-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="3g599-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="3g599-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #741b47;">ಎದುರು ನಿಂತಿದೆ ಇಲ್ಲಿ ತ್ರಿಭಂಗಿ ನಿಲುವಲ್ಲಿ ಧ್ಯಾನಸ್ಥ</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="a84sr-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="a84sr-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="a84sr-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #741b47;">ಆಕಾಶಕ್ಕೆ ಲಗ್ಗೆಯಿಟ್ಟಂಥ ಪಾರಿಜಾತ.</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="3lu4j-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="3lu4j-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="3lu4j-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #741b47;">....</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="e0vds-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="e0vds-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="e0vds-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #741b47;">ಕಾಣ್ಕೆ-ಕಣ್ಕಟ್ಟುಗಳ ನಡುವೆ ತೆಳುಗೆರೆ ಹರಿದು</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="443ij-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="443ij-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="443ij-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #741b47;">ಆಚೆಗೆ ಚಾಚಿಕೊಳ್ಳುವ ಸಿದ್ಧಿಯಾಕಾಂಕ್ಷೆಯಲಿ</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="1vap7-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="1vap7-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="1vap7-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #741b47;">ಎದುರು ನಿಂತಿದೆ ಇಲ್ಲಿ ತ್ರಿಭಂಗಿ ನಿಲುವಲ್ಲಿ ಧಾನ್ಯಸ್ಥ</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="amaqh-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="amaqh-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="amaqh-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #741b47;">ಆಕಾಶಕ್ಕೆ ಲಗ್ಗೆಯಿಟ್ಟಂಥ ಪಾರಿಜಾತ.</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="2ojdb-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="2ojdb-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="2ojdb-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="4122p-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="4122p-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="4122p-0-0" style="font-family: inherit;">ಅಲ್ಲದೇ, ಈ ಅನುಭವ ಕಥನವನ್ನು ಓದುತ್ತಿರುವಾಗ ಪದೇಪದೇ ಜಿ.ಎಸ್.ಶಿವರುದ್ರಪ್ಪನವರ ನನ್ನಚ್ಚುಮೆಚ್ಚಿನ ‘ಶಕ್ತಿಯ ಕೊಡು ಹೇ ಪ್ರಭು..’ ಕವಿತೆ ನೆನಪಿಗೆ ಬರುತ್ತಿತ್ತು. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="93kqr-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="93kqr-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="93kqr-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #4c1130;">ಎಡರ ಕಡಲ ತೆರೆಹೆಡೆಗಳು </span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="7g541-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="7g541-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="7g541-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #4c1130;">ಭೋರ್ಗರೆಯುತ ಬಂದರೂ</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="3cg6v-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="3cg6v-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="3cg6v-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #4c1130;">ತಡೆದು ನಿಲುವ ಮಳಲ ತಡಿಯ </span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="3apma-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="3apma-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="3apma-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #4c1130;">ಛಲವ ನೀಡು ಶ್ರೀಗುರು-</span><span style="color: #050505;"> ಎಂಬ ಸಾಲುಗಳು ಹಲವು ಅಧ್ಯಾಯಗಳನ್ನೋದುವಾಗ ನೆನಪಾಗಿ ಆರ್ದ್ರಗೊಂಡಿದ್ದಿದೆ. </span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="4nj5q-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="4nj5q-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="4nj5q-0-0" style="font-family: inherit;">ಅಲ್ಲದೇ, ಎನ್.ಎಸ್.ಲಕ್ಷ್ಮೀನಾರಾಯಣ ಭಟ್ಟರ ಕವಿತೆಯೊಂದರ,</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="fcjod-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="fcjod-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="fcjod-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #4c1130;">ಜೀವ ಭಾವ ಕಾವು ನಿಂತು </span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="6c5hr-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="6c5hr-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="6c5hr-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #4c1130;">ಬೆರಗು ಮುಳ್ಳು ಕಲ್ಲಿಗೂ</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="69h2d-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="69h2d-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="69h2d-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #4c1130;">ಕವಿತೆ ಬೆಳೆದ ಕಂಪು ಬಂತು, </span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="51vek-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="51vek-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="51vek-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #4c1130;">ಅಲ್ಲಿ ಇಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲಿಗೂ.. </span><span style="color: #050505;">- ಈ ಸಾಲುಗಳೂ ನೆನಪಾಗಿ ಬಹಳ ಸಮಾಧಾನವನ್ನೂ ನೀಡಿದೆ. </span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="1f7do-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="1f7do-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="1f7do-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="fdijl-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="fdijl-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="fdijl-0-0" style="font-family: inherit;"><b>ಇದು ಲೇಖಕರ ವೈಯಕ್ತಿಕ ಕಥನ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ.</b></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="bnugu-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="bnugu-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="bnugu-0-0" style="font-family: inherit;">ಈ ಅನುಭವ ಕಥನ ಓರ್ವ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಸುದೀರ್ಘ ಎಂಭತ್ತು ವರುಷಗಳ ಸಾಹಿತ್ಯಿಕ ಹಾಗೂ ಸಾಮಾಜಿಕ ಬದುಕಿನ ಕಥೆ ಮಾತ್ರ ಎಂದೆನ್ನಿಸುವುದಿಲ್ಲ. ಆ ಕಾಲಘಟ್ಟದ ಸಮಗ್ರ ಚಿತ್ರಣವನ್ನು ಕಾಣಿಸುವಂಥದ್ದೂ ಹೌದು ಎನ್ನಬಹುದು. ಈ ಒಂದು ಓದಿನ ಪಯಣದಲ್ಲಿ ಅಂದಿನ ದಕ್ಷಿಣ ಕನ್ನಡದ ಜನಜೀವನ, ಸಮಾಜಿಕ ಚಿತ್ರಣ, ಸಾಂಸ್ಕೃತಿಕ-ಸಾಹಿತ್ಯಿಕ ವಲಯಗಳಲ್ಲಿ ಆಗುತ್ತಿದ್ದ ವಿಪ್ಲವಗಳು, ರಾಜ್ಯದ ರಾಜಕೀಯಗಳು, ಅದರ ಹಳವಂಡಗಳು ಹಾಗೂ ಗುದ್ದಾಟಗಳು... ಅಡಿಗರು, ಕಾರಂತರು, ಚಿತ್ತಾಲರು - ಮುಂತಾದ ಹಿರಿಯ ಸಾಹಿತಿಗಳೊಡನೆ ಅವರ ಒಡನಾಟ, ಅನುಭವಗಳು - ಇವೆಲ್ಲದರ ಮಾಹಿತಿಗಳನ್ನು ನೀಡುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಅಂತೆಯೇ, ಅಂದಿನ ಶಾಲೆಗಳ ಕಾರ್ಯವೈಖರಿ, ಶಿಕ್ಷಣ ಪದ್ಧತಿ, ಶಿಕ್ಷಕರಿಗೆ ನೀಡುತ್ತಿದ್ದ ತರಬೇತಿ, ಅಂದಿನ ರಾಜಕೀಯ ನಿಲುವುಗಳು, ಸೈದ್ಧಾಂತಿಕ ಗುದ್ದಾಟಗಳು... ಇನ್ನು, ಕವಿತೆ ಎಂದರೆ ಏನು? ಕಾವ್ಯ ಪ್ರಕಾರ ಹೇಗೆ ವಿಶಿಷ್ಟವಾಗಿದೆ, ಕವಿತೆ ಬರೆಯಲು ಯಾವೆಲ್ಲಾ ಪೂರ್ವ ತಯಾರಿಗಳು ಅತ್ಯಗತ್ಯ, ಕವಿ ಮತ್ತು ಕಾವ್ಯ ಹೇಗೆ ಭಿನ್ನ, ಕಾವ್ಯವನ್ನು ಏಕೆ ಬರೆಯುತ್ತಾರೆ/ಬರೆಯಬೇಕು - ಹೀಗೆ ಈ ಎಲ್ಲಾ ಅಂಶಗಳನ್ನೊಳಗೊಂಡ ಒಂದು ಅಪರೂಪದ ಮಾಹಿತಿಪೂರ್ಣ ಪುಸ್ತಕವೂ ಹೌದು. ಇವೆಲ್ಲಾ ಕಥನ ಶೈಲಿಯಲ್ಲಿರುವುದರಿಂದ ಅಕೆಡಮಿಕ್ ನಿರೂಪಣೆಯ ಕ್ಲಿಷ್ಟತೆಯಿಲ್ಲದೇ ಸರಾಗವಾಗಿ ಓದಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತವೆ. ಆ ಕಾಲದ ಶಿಕ್ಷಣ ಪದ್ಧತಿಯು ಮಕ್ಕಳಲ್ಲಿ ಬಾಲ್ಯದಿಂದಲೇ ಬದುಕನ್ನು ಹತ್ತಿರದಿಂದ ನೋಡುವ, ಸಂಪೂರ್ಣವಾಗಿ ಜೀವಿಸುವ, ಸೋಲನ್ನು ಎದುರಿಸುವ ಶಿಕ್ಷಣವನ್ನು ಕಲಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಬಹುಮುಖ್ಯವಾಗಿ ನಮ್ಮ ಪರಿಸರ, ಸಹಜೀವಿಗಳನ್ನು ಗೌರವಿಸುವ, ಪ್ರೀತಿಸುವ ಬಗೆಯನ್ನು ಕಲಿಸುತ್ತಿತ್ತು ಎನ್ನುವುದು ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗುತ್ತದೆ. ಇಂದು ನಾವು, ನಮ್ಮ ಮಕ್ಕಳು ಎಂತಹ ಶಿಕ್ಷಣವನ್ನು ಪಡೆದಿದ್ದೇವೆ/ಪಡೆಯುತ್ತಿದ್ದೇವೆ ಎಂಬ ಕಟು ವಾಸ್ತವಿಕತೆಯೂ ಅರಿವಾಗುತ್ತದೆ. ಬೇರನ್ನೂರಿ ಆಗಸಕ್ಕೆ ಜಿಗಿವ ಶಿಕ್ಷಣವು ಅಂದಿನದ್ದಾಗಿದ್ದರೆ, ಇಂದೋ ಬೇರನ್ನೇ ಕತ್ತರಿಸಿ ಗಾಳಿಯಲ್ಲಿ ತೇಲುವ, ಮತ್ತೆಲ್ಲೋ ಹಾರಿ ಬಿದ್ದರೂ ತೆವಳಲೂ ಗೊತ್ತಿರದಂತಹ ಕಲಿಕೆಯ ಮಟ್ಟದಲ್ಲಿದ್ದೇವೆಯೇನೋ ಎಂದೆನಿಸಿ ಕಳವಳವಾಗುತ್ತದೆ!</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="15u5m-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="15u5m-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="15u5m-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="3s485-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="3s485-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="3s485-0-0" style="font-family: inherit;">‘ದೊಡ್ಡ ಹೊಟ್ಟೆಯವನ ಹಸಿವು ಗೊತ್ತಾಗುವುದಿಲ್ಲ, ಉಬ್ಬು ಹಲ್ಲಿನವನ ದುಃಖ ಗೊತ್ತಾಗುವುದಿಲ್ಲ ’ - ಎಂಬ ಗಾದೆಯ ಮಾತೊಂದು ಇಲ್ಲಿ ಉಲ್ಲೇಖವಾಗಿದ್ದು, ಅದು ಬಹಳ ಕಾಡುತ್ತದೆ. ಇದು ಹೇಗೆ ಈ ಅನುಭವ ಕಥನದುದ್ದಕ್ಕೂ ಹಾಸುಹೊಕ್ಕಾಗಿದೆ ಎಂಬುದನ್ನು ಅರಿತಾಗ ಮನಸು ಆರ್ದ್ರಗೊಳ್ಳುತ್ತದೆ. ಹಸಿವು ಮತ್ತು ದುಃಖವನ್ನು ಅಡಗಿಸಿ ಬದುಕುವ ಕಲೆ ಸಿದ್ಧಿಸಿದರೆ ಮತ್ತೇನೂ ಅಷ್ಟು ಕಾಡದೇನೋ ಅನ್ನಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ನಾವು ನಮ್ಮ ಸಂಕಟಗಳನ್ನು, ಎದುರಿಸಿದ ಸವಾಲುಗಳನ್ನು, ಅವಮಾನ, ನೋವುಗಳನ್ನು ಕುಟುಂಬದವರೊಡನೆ ಹಂಚಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಹೋಗದಿದ್ದರೆ ಅದರ ಪರಿಣಾಮ ಯಾವ ರೀತಿಯ ವೈಪರಿತ್ಯಕ್ಕೂ ಕಾರಣವಾಗಿಬಿಡುವುದು ಎಂಬುದರ ಸ್ಥೂಲ ಪರಿಕಲ್ಪನೆ ಸಿಗುತ್ತದೆ. ಸುಖವನ್ನು ಹಂಚುವುದು ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಅದನ್ನು ಪಡೆಯಲು ಸವೆಸಿದ ಕಷ್ಟದ ಹಾದಿಯ ಗುರುತನ್ನೂ ನಮ್ಮ ಸಹಜೀವಿಗಳಿಗೆ ನೀಡುತ್ತಿರಬೇಕೆಂಬ ಪಾಠವೂ ದೊರಕುತ್ತದೆ.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="2a7uo-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="2a7uo-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="2a7uo-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="mttu-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="mttu-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="mttu-0-0" style="font-family: inherit;">ಆದರೆ ಈ ಸುದೀರ್ಘ ಅನುಭವ ಕಥನವನ್ನೋದಿ ಮುಗಿಸಿದಾಗ ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಕೆಲವೊಂದು ಪ್ರಸಂಗಗಳನ್ನು ಮತ್ತೂ ಸಂಕ್ಷಿಪ್ತವಾಗಿ ತರಬಹುದಿತ್ತು, ಕೆಲವೊಂದು ವಿವರಗಳನ್ನು ಕ್ಲುಪ್ತವಾಗಿಸಿದ್ದರೆ ಓದಿನ ಓಘಕ್ಕೆ ಅದು ಮತ್ತಷ್ಟು ಸಹಕಾರಿಯಾಗುತ್ತಿತ್ತು ಎಂದೂ ಅನ್ನಿಸಿತು. ಅದೇನೇ ಇದ್ದರೂ ಇದು ಅನುಭವ ಕಥನವಾಗಿರುವುದರಿಂದ ಹೇಳಬೇಕಾದ್ದಷ್ಟನ್ನು ಹೇಳುವ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಹನಿಸುವ ಹಕ್ಕು ಲೇಖಕರದ್ದೇ ಎನ್ನುವುದೂ ಸತ್ಯವೇ. </span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="d1fl7-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="d1fl7-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="d1fl7-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="anre8-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="anre8-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="anre8-0-0" style="font-family: inherit;">ಇಷ್ಟು ದೊಡ್ಡ ಕಥನವನ್ನು ರೆಕಾರ್ಡ್ ಮಾಡಿಕೊಂಡು ಚಾಚೂ ತಪ್ಪದೇ ಬಹಳ ಸಹನೆಯಿಂದ ನಿಷ್ಠೆಯಿಂದ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಅಕ್ಷರಗಳಲ್ಲಿ ಹಿಡಿದು ಚೆನ್ನಾಗಿ ನಿರೂಪಿಸಿದ ಲೇಖಕಿ ಅಂಜನಾ ಹೆಗಡೆ</span><span data-offset-key="anre8-2-0" style="font-family: inherit;"> ಅವರ ಕೊಡುಗೆ ನಿಜಕ್ಕೂ ಶ್ಲಾಘನೀಯ. ಸ್ವತಃ ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯವರೇ ಬರೆದಿದ್ದರೆ ಇದರ ಶೈಲಿ ಹೇಗಿರುತ್ತಿತ್ತೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಅನುಭವ ಕಥನಕ್ಕೆ ಶೈಲಿಯ ಹಂಗಿಲ್ಲ, ಅಲ್ಲಿ ಕಥೆ ಮತ್ತು ಅದು ಓದುಗನಿಗೆ ದಾಟಿಸಲು ಸುಲಭವಾಗುವಂತಹ ಒಂದು ಸಹಜ ಶೈಲಿ ಇದ್ದರೆ ಸಾಕಾಗುತ್ತದೆ. ಹೀಗಾಗಿ ಇದು ನಿರೂಪಕನ ಶೈಲಿ ಎಂದು ಅನ್ನಿಸದೇ ಲೇಖಕರೇ ಮೌಖಿಕವಾಗಿ ಹೇಳುತ್ತಾ ಸಾಗಿದಂತೆ ಭಾಸವಾಗಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಆ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಇದು ಯಶಸ್ವಿಯಾಗಿದೆ.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="19p96-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="19p96-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="19p96-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="cqhvi-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="cqhvi-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="cqhvi-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #800180;">ಎಲ್ಲಕ್ಕಿಂತ ಮುಖ್ಯವಾಗಿ ನನಗೆ ತಲೆಬಾಗಬೇಕು ಅನ್ನಿಸಿದ್ದು ಶ್ರೀಯುತ ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯವರ ಜೋಡಿ ಹಕ್ಕಿಯಾದ, ಬಂಟಮಲೆಯ ಅಗೋಚರ ಶಿಖರದಂತಿರುವ ಶ್ರೀಮತಿ ಲಕ್ಷ್ಮೀ ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯವರಿಗೆ!</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="2iqo7-0-0" style="background-color: white; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="2iqo7-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="2iqo7-0-0" style="font-family: inherit;"><span style="color: #800180;">ಪುಸ್ತಕದ ಹಲವೆಡೆ ಅವರ ಸಹಕಾರ, ತ್ಯಾಗ, ಸಹನೆ, ಸಜ್ಜನಿಕೆಯನ್ನು ಕೆಲವು ಘಟನೆಗಳ ಮೂಲಕ ಲೇಖಕರು ಸ್ಮರಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದಾರೆ. ಆದರೆ ಇಡೀ ಪಯಣದುದ್ದಕ್ಕೂ ಅವರು ಶ್ರೀಯುತ ಸುಬ್ರಾಯ ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯವರ ಗುರಿಯಿಟ್ಟ ಸಾಧನೆಯ ಬಾಣದ ಹಿಂಭಾಗದ ಗರಿಯಂತೇ ಭಾಸವಾದರು! ಇಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಸಾಮಾಜಿಕ, ಸಾಹಿತ್ಯಕ ವೈವಿಧ್ಯಮ ಚಟುವಟಿಕೆಗಳನ್ನು ನಡೆಸುವಾಗ ಅವರು ಮನೆಯೊಳಗೆ ಏನೆಲ್ಲಾ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಎದುರಿಸಿದರು, ಆ ಸಂಕಷ್ಟಗಳನ್ನು ನಿವಾರಿಸಿಕೊಂಡು ಉತ್ಸಾಹದಿಂದ ಸಂಗಾತಿಯ ಬದುಕಿಗೆ ಬಲವಾಗಲು ಅದ್ಯಾವ ಶಕ್ತಿಮಂತ್ರವನ್ನು ವಶಪಡಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದರು, ಎಲ್ಲವೂ ಆಗಿಯೂ ಎದುರಿಗೆ ಕಾಣಿಸಿಕೊಳ್ಳದೇ ನಿಜಾರ್ಥದಲ್ಲಿ ಶಿವನ ಶಕ್ತಿಯಂತೇ ಪ್ರವಹಿಸಿದ ಆ ಅಮ್ಮನ ಜೀವನಗಾಥೆಯನ್ನು, ಅನುಭವ ಕಥನವನ್ನು ಕೇಳುವ ಅತೀವ ಆಸಕ್ತಿ, ಉತ್ಸಾಹ, ನಿರೀಕ್ಷೆ ಮೂಡಿಬಿಟ್ಟಿತು. ಎಂದಾದರೊಂದು ದಿನ ಬಂಟಮಲೆಯ ತಪ್ಪಲಿಗೆ ಹೋದಲ್ಲಿ, ಅದಕ್ಕೆದುರಾಗಿ ಕೂತು ಅವರ ಅನುಭಾವಮೃತದ ಹನಿಗಳನ್ನು ಹೀರಿ ಬರುವ ಸಂಕಲ್ಪ ನನ್ನದಾಗಿದೆ.</span></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="asit-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="asit-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="asit-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="cocp9-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="cocp9-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="cocp9-0-0" style="font-family: inherit;">ಲೇಖಕರೇ ಒಂದೆಡೆ ಬರೆದುಕೊಂಡಿರುವಂತೇ ‘I am free as the rooted tree is free’ ಎಂಬ ಲಾರೆನ್ಸಿನ ಸಾಲಿನಂತೇ ನಿಂತ ಕಡೆಯೇ ಬೇರನೂರಿ ಆಳ ಅಗಲ ಹರಡಿ ಶಾಪ ವಿಮೋಚನೆಗೆ ಧಾನ್ಯಸ್ಥರಾದ ಈ ಪಾರಿಜಾತದ ಮರದ ಕಥೆಯನ್ನು ಓದುವಾಗ ಹೊರಹೊಮ್ಮುವ ಭಾವಗಳು ಅನೇಕ ಮತ್ತು ಅನನ್ಯ.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="almfe-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="almfe-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="almfe-0-0" style="font-family: inherit;">ಅಂದು ಬಂಟಮಲೆ ಹೇಗೆ ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯವರಿಗೆ ಮೇಲೇರಲು, ಒಳಗಣ ಬೇಗುದಿಯನ್ನು ಅಕ್ಷರಗಳ ಮೂಲಕ ಹೊರಹಾಕಿ ನಿರುಮ್ಮಳರಾಗಲು ಪ್ರೋತ್ಸಾಹಿಸಿತೋ, ಪ್ರೇರಣೆ ನೀಡಿತೋ, ಅಂತೆಯೇ ತಮ್ಮ ಮೇರು ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವದ ಮೂಲಕ ಶ್ರೀಯುತ ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯವರೂ ಸಹ ಕಿರಿಯ ಬರಹಗಾರರನ್ನು ಮುಲಾಜಿಲ್ಲದೇ ತಮಗೆ ಕಂಡ ತಪ್ಪನ್ನು ತಿದ್ದುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ಉತ್ಸಾಹದಿಂದ ಬರೆಯಲು ಹೊರಟವರಿಗೆ ಮತ್ತಷ್ಟು ಪ್ರೇರೇಪಿಸುತ್ತಾ, ಸಹನೆಯಿಂದ ತಮ್ಮೊಳಗಿನ ಜ್ಞಾನವನ್ನು ಧಾರೆಯೆರೆಯುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ಈ ಹನಿಗಳು ಹನಿಯುವ ಪಯಣವು ನಿರಂತರವಾಗಿರಲಿ ಎಂದು ಪ್ರಾರ್ಥನೆ.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="6v3o4-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="6v3o4-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="6v3o4-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="16tjv-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="16tjv-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span class="diy96o5h" end="13" start="0" style="background-color: var(--text-highlight); font-family: inherit;">#ಪುಸ್ತಕ_ಪರಿಚಯ</span><span data-offset-key="16tjv-1-0" style="font-family: inherit;"> </span><span class="diy96o5h" end="22" start="14" style="background-color: var(--text-highlight); font-family: inherit;">#ಅನಿಸಿಕೆ</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="c1djg-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="c1djg-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="c1djg-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="2n5d4-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="2n5d4-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="2n5d4-0-0" style="font-family: inherit;">ಪುಸ್ತಕ: ಕಾಲದೊಂದೊಂದೇ_ಹನಿ...</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="6r7j5-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="6r7j5-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="6r7j5-0-0" style="font-family: inherit;">(</span><span class="diy96o5h" data-offset-key="6r7j5-1-0" end="17" spellcheck="false" start="1" style="background-color: var(--text-highlight); font-family: inherit;">Subraya Chokkady</span><span data-offset-key="6r7j5-2-0" style="font-family: inherit;"> ಅನುಭವ ಕಥನ)</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="318oe-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="318oe-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="318oe-0-0" style="font-family: inherit;">ನಿರೂಪಣೆ : ಅಂಜನಾ ಹೆಗಡೆ</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="3cojs-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="3cojs-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="3cojs-0-0" style="font-family: inherit;">ಪ್ರಕಾಶನ : ವಿಕಾಸ ಪ್ರಕಾಶನ, ಬೆಂಗಳೂರು</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="a6nu-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="a6nu-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="a6nu-0-0" style="font-family: inherit;">ಪುಟಗಳು : 16+384</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="9vsud-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="9vsud-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="9vsud-0-0" style="font-family: inherit;">ಬೆಲೆ : 350/-</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="33cct-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="33cct-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="33cct-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="74eo9-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="74eo9-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="74eo9-0-0" style="font-family: inherit;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="532lk-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="532lk-0-0" style="direction: ltr; font-family: inherit; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="532lk-0-0" style="font-family: inherit;"><br data-text="true" /></span></div></div><div class="" data-block="true" data-editor="t3g1" data-offset-key="8blp1-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"></div>ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-81628936566306271872021-03-17T10:32:00.006+05:302021-03-17T10:49:56.680+05:30ಪಾಶಗಳು ಹೊರಗೆ, ಕೊಂಡಿಗಳು ನಮ್ಮೊಳಗೆ...
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-WRj0T996rvk/YFGJKvh7-mI/AAAAAAAAzkk/L8yQI5uTcIEydFA6JUtHiqQZ2RoeZMQjwCLcBGAsYHQ/s512/mysore%2Bpalace.jpg" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="512" data-original-width="345" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-WRj0T996rvk/YFGJKvh7-mI/AAAAAAAAzkk/L8yQI5uTcIEydFA6JUtHiqQZ2RoeZMQjwCLcBGAsYHQ/s400/mysore%2Bpalace.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><i style="text-align: center;">[ಶ್ರೀಯುತ ಡಿ.ವಿ.ಜಿಯವರ ಜನ್ಮದಿನದ ಸ್ಮರಣಾರ್ಥ ಅವರ ಕಗ್ಗಗಳನ್ನಾಧರಿಸಿ ಆಸೆ/ಮೋಹದ ಮೇಲೊಂದು ಪುಟ್ಟ ಲೇಖನ. ]</i></div><div style="text-align: justify;"><i style="text-align: center;"><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><b>‘ಕನ್ನಡದ ಭಗವದ್ಗೀತೆ’ </b>ಎಂದೇ ಪ್ರಸಿದ್ಧವಾಗಿರುವ ಶ್ರೀಯುತ <b>ದೇವನಹಳ್ಳಿ ವೆಂಕಟರಮಣಯ್ಯ ಗುಂಡಪ್ಪ (ಡಿ.ವಿ.ಜಿ)</b> ಅವರ ಮಹೋನ್ನತ ಕೃತಿಯಾದ <b><i>ಮಂಕುತಿಮ್ಮನ ಕಗ್ಗ</i></b>ದಲ್ಲಿ ಲೌಕಿಕ ಮತ್ತು ಪಾರಮಾರ್ಥಿಕ ಜಗತ್ತಿಗೆ ಸಂಬಂಧಿಸಿದ ಅನೇಕ ರಹಸ್ಯಗಳು ಅಡಗಿಕೊಂಡಿವೆ. ಪ್ರತಿ ಕಗ್ಗವೂ ಒಂದು ಹೊಸ ಕಗ್ಗಂಟನ್ನು ಒಡೆದು, ಸೂಕ್ಷ್ಮವಾಗಿ ಬಿಡಿಸಿ ಒಂದು ಬೆರಗನ್ನು ಹೊಸ ಹೊಳಹನ್ನು ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಮೂಡಿಸುತ್ತದೆ. ಹೀಗಾಗಿಯೇ ಅನೇಕ ಮಹಾನ್ ವಿದ್ವಾಂಸರು ಡಿ.ವಿ.ಜಿ.ಯವರ ‘ಮಂಕುತಿಮ್ಮನಕಗ್ಗ’ವನ್ನು ಮೆಚ್ಚಿದ್ದಾರೆ, ಒಪ್ಪಿದ್ದಾರೆ, ಹೊಗಳಿದ್ದಾರೆ, “ವಿಸ್ತರದ ದರುಶನಕೆ ತುತ್ತ ತುದಿಯಲಿ ನಿನ್ನ ಪುಸ್ತಕಕೆ ಕೈ ಮುಗಿದೆ – ಮಂಕುತಿಮ್ಮ” ಎಂದು ರಾಷ್ಟ್ರಕವಿ <b>ಕುವೆಂಪು </b>ಅವರು ವಿನಮ್ರರಾಗಿ ನಮಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಕಗ್ಗ ರಸಧಾರೆಯನ್ನು ಹನಿಹನಿಯಾಗಿ ಸವಿಯುವಾಗ ನಮಗೂ ಇದು ಬಹಳ ಸತ್ಯ ಎಂಬುದು ಅರಿವಾಗುವುದು.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಚಿಕ್ಕಂದಿನಲ್ಲಿ ಅಮ್ಮ ಕಲಿಸಿಕೊಟ್ಟ ಗಣಪತಿಯ ಮೇಲಣ ಭಜನೆಯೊಂದನ್ನು ಇಂದಿಗೂ ನಮ್ಮ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ತಪ್ಪದೇ ಹೇಳಲಾಗುತ್ತದೆ. ಅದರ ಒಂದು ಸಾಲು ಹೀಗೆ ಬರುವುದು - ‘ಮೂಷಿಕ ವಾಹನ ಮೋದಕ ಹಸ್ತ, ಪಾಶಾಂಕುಶಧರ ಪರಮ ಪವಿತ್ರ...’- ಆದರೆ ಇಷ್ಟು ಚಿಕ್ಕ ಸಾಲಿನೊಳಗೆ ಎಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಅರ್ಥಗಳಿವೆ ಎಂಬುದು ಅಂದು ಗೊತ್ತಾಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಕ್ರಮೇಣ ಗೀತೆಯ ಕೃಷ್ಣನ ಸಾರದ ಜೊತೆಗೆ ಡಿ.ವಿ.ಜಿ.ಯವರ ಕಗ್ಗ ರಸಧಾರೆಯನ್ನು ಬೆರೆಸಿ ಹನಿಯಾಗಿ ಒಳಗಿಳಿಸಿದಂತೇ, ಮುಸುಕೂ ತುಸು ತೆರೆಯುತ್ತಾ ಹೋಯಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಬಾಂಧವ್ಯದಿಂದ ಆರಂಭವಾಗುವ ಈ ನಂಟಿನ ಅಂಟು, ಮೆಲ್ಲನೆ ಆಸೆಯನ್ನು ಬೆಸೆದು, ಅದೇ ದುರಾಸೆಯಾಗಿ ಬೆಳೆದು, ಅಲ್ಲಿಂದ ಮೋಹದ ಹೆಮ್ಮರವಾಗಿ ಜಿಗಿದು, ಮದವಾಗಿ ಹಬ್ಬಿ, ಅವಿವೇಕದ ಫಲದಿಂದ ಬುದ್ಧಿನಾಶವಾಗುವುದೆಂದು ಕೃಷ್ಣ ಗೀತೆಯಲ್ಲಿ ಹೇಳಿದ್ದಾನೆ. ಅದನ್ನೇ ಶ್ರೀಯುತ ಡಿ.ವಿ.ಗುಂಡಪ್ಪನವರು ತಮ್ಮ ಅನೇಕ ಕಗ್ಗದಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಅರ್ಥವತ್ತಾಗಿ ವಿವರಿಸುತ್ತಾ ಹೋಗಿದ್ದಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;"><b>ದಾಸರೋ ನಾವೆಲ್ಲ ಶುನಕನಂದದಿ ಜಗದ |</b></div><div style="text-align: justify;"><b> ವಾಸನೆಗಳೆಳೆತಕ್ಕೆ ದಿಕ್ಕುದಿಕ್ಕಿನಲಿ || </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಪಾಶಗಳು ಹೊರಗೆ, ಕೊಂಡಿಗಳು ನಮ್ಮೊಳಗಿಹುವು | </b></div><div style="text-align: justify;"><b> ವಾಸನಾಕ್ಷಯ ಮೋಕ್ಷ - ಮಂಕುತಿಮ್ಮ ||</b>- ಹೇಗೆ ನಾಯಿಯು ವಸ್ತುವಿನ ನೋಟ ಹಾಗೂ ವಾಸನೆಯ ಸೆಳೆತಕ್ಕೆ ಸಿಲುಕಿ ಅದರ ಹಿಂದೆ ಸುತ್ತುವುದೋ, ಹಾಗೇ ನಾವು ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ ನಮ್ಮನ್ನು ಆಕರ್ಷಿಸುವ ವಸ್ತು-ವಿಷಯಗಳ ಬಯಕೆಯ ದಾಸರಾಗಿಬಿಡುತ್ತೇವೆ. ಚಿತ್ತಾಕರ್ಷಣೆಗಳೆಲ್ಲಾ ಹೊರಗಿದ್ದರೆ ಅವುಗಳನ್ನು ಹೊಂದುವ ಆಸೆಯ ಕೊಂಡಿ ನಮ್ಮೊಳಗೆ ಇದ್ದಿರುತ್ತದೆ. ಮುಂದೆ ಈ ಬಯಕೆಯೇ ಬಲಿತು ‘ಇದು ನನ್ನ ಸ್ವತ್ತು, ನಾನದರ ಒಡೆಯ’ ಎಂಬ ಮೋಹದ ಬಲೆಗೆ ಸಿಲುಕಿ, ಅದು ಬಿಡಿಸಿಕೊಳ್ಳಲಾಗದ ಸಂಕೋಲೆಯಾಗಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಹೀಗಾಗಿ ಈ ಕೊಂಡಿ ಕ್ಷಯಗೊಂಡಾಗಲೇ ಮೋಕ್ಷ ಸಿಗುವುದು ಎಂಬುದು ಈ ಕಗ್ಗದ ಸಾರ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಹಾಗೆ ನೋಡಿದರೆ ಡಿ.ವಿ.ಜಿ.ಯವರು ತಮ್ಮ ಮತ್ತೊಂದು ಕಗ್ಗದಲ್ಲಿ ಮೋಹಪಾಶಗಳೆಲ್ಲಾ ಆ ಭಗವಂತನದೇ ಲೀಲೆ, ಅವನಾಡುವ ಮಾಯೆ ಎಂದೂ ಸಾರಿಬಿಡುತ್ತಾರೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಆಶೆ ಬಲೆಯನು ಬೀಸಿ, ನಿನ್ನ ತನ್ನೆಡೆಗೆಳೆದು| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಘಾಸಿ ನೀಂ ಬಡುತ ಬಾಯ್ಬಿಡಲೋರೆ ನೋಡಿ|| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಮೈಸವರಿ ಕಾಲನೆಡವಿಸಿ, ಗುಟ್ಟಿನಲಿ ನಗುವ| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಮೋಸದಾಟವೋ ದೈವ - ಮಂಕುತಿಮ್ಮ||</b> - ಚಿನ್ನ, ವಜ್ರಗಳು ಮೂಲದಲ್ಲಿ ಕಪ್ಪಾಗಿದ್ದು, ಮಣ್ಣು, ಹೊಲಸು ಮೆತ್ತಿಕೊಂಡು ಕೊಳಕಾಗಿರುತ್ತವೆ. ಅವುಗಳನ್ನು ಹೊರತೆಗೆದು, ಚೆನ್ನಾಗಿ ತೊಳೆದು, ಬೆಂಕಿಯಲ್ಲಿ ಕಾಯಿಸಿಯೋ, ಯಂತ್ರದಲ್ಲಿ ಕೊರೆದೋ ಸಾಣೆಹಿಡಿದು ಅವುಗಳ ನಿಜಗುಣವನ್ನು ಹೊರತರದೇ ಹೋದರೆ ಕೊನೆಯವರೆಗೂ ಅವೆಲ್ಲಾ ಬರಿಗಣ್ಣಿಗೆ ಕಲ್ಲಿನ ಚೂರಿನಂತೇ ಕಂಡುಬಿಡುತ್ತವೆ. ಅಂತೆಯೇ ಭಗವಂತ ಹುಟ್ಟಿದ ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬ ಜೀವಿಯನ್ನೂ ಸಕಲ ವಿಧದಲ್ಲಿ ಪರೀಕ್ಷೆಗೊಳಪಡಿಸಿ, ತನ್ನ ಸೃಷ್ಟಿಯ ಮಹತ್ತನ್ನು ತಾನೇ ಸಾಣೆಹಿಡಿಯುತ್ತಾನೆ. ಸಂಕಷ್ಟಗಳನ್ನಿತ್ತು, ಸುಖಗಳನ್ನೂ ಕೊಟ್ಟು, ಆಮಿಷಗಳನ್ನು ಒಡ್ಡಿ, ಮೋಹದ ಪಾಶದಲ್ಲಿ ಸುತ್ತಿ - ಹೀಗೆ ಅನೇಕ ವಿಧದಲ್ಲಿ ಪ್ರಯತ್ನಿಸಿ, ಹುಲು ಮಾನವರ ತೊಳಲಾಟವನ್ನು, ಒದ್ದಾಟವನ್ನು ಕಿರುಗಣ್ಣಿನಲ್ಲಿ ವೀಕ್ಷಿಸುತ್ತಾ ಹೋಗಿತ್ತಾನೆ. ಈ ಆಸೆ, ಮೋಹಗಳೆಲ್ಲಾ ವಾಸನಾ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಜನ್ಮಾಂತರಗಳನ್ನು ಪ್ರವೇಶಿಸಿ ಕಾಡುತ್ತವೆ ಎಂಬುದನ್ನೂ ವಿವರಿಸುತ್ತಾ ಹೋಗಿದ್ದಾರೆ. ಪರಮಾತ್ಮನ ಈ ಮೋಸದಾಟವನ್ನು ಅರಿಯಲಾಗದ ಮಾನವ, ಆ ವರ್ತುಲದೊಳಗೇ ಸಿಲುಕಿಕೊಂಡುಬಿಡುವನು. ಅಂತಹ ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ಮೋಹ ಹೇಗೆ ಯಾತನೆಗೆ ದೂಡುವುದು ಎಂಬುದನ್ನು ಈ ಕೆಳಗಿನ ಕಗ್ಗವೊಂದಗೆ ಹೀಗೆ ಸ್ಫುಟವಾಗಿ ವಿವರಿಸಿದ್ದಾರೆ – </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಕ್ಷಣವೊಂದರೊಳೆ ಪೂರ್ತಿ ಕೊಲ್ಲುವುದು ಯಮಶೂಲ| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಕ್ಷಣವನುಕ್ಷಣ ಕೊಲ್ಲುವುವು ಮೋಹಮಮತೆ| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಕುಣಿಕೆಯನು ನಿನ್ನ ಕೊರಳಿಗೆ ಹೂಡಿ ಚಿರಕಾಲ| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ವಣುವಣುವೆ ಬಿಗಿಯುವುವೊ - ಮಂಕುತಿಮ್ಮ || </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><i>ಆಸೆಯೆಂಬ ಬಿಸಿಲುಗುದುರೆ ಯನ್ನೇರಿ, ಮೋಹದ ಸವಾರಿ... </i></b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> ಜೀವಿ ಎಂದಮೇಲೆ ಯಾವುದೇ ವಸ್ತು/ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಜೊತೆಗೆ ಒಂದು ನಂಟು/ಸಂಬಂಧ ಬೆಳೆದೇಬೆಳೆಯುತ್ತದೆ. ಹುಟ್ಟಿನಿಂದ ಅಂಟುವಂಥವು ಒಂದೆಡೆಯಾದರೆ, ಬುದ್ಧಿಯಿಂದ, ಬಯಸಿ ಬೆಳೆಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಸಂಬಂಧಗಳು ಮತ್ತೊಂದೆಡೆ. ರಕ್ತಸಂಬಂಧಗಳ ಜೊತೆಗೆ ಬಂಧ ಅನಿವಾರ್ಯ, ಸಹಜ. ಆದರೆ ಎಲ್ಲವೂ ಒಂದು ಮಿತಿಯಲ್ಲಿದ್ದರೆ ಸಹನೀಯವಾಗಿರುವುದು, ಅಗಲುವಿಕೆಯ ನೋವಿನ ತೀವ್ರತೆ ಕಡಿಮೆಯಾಗಿ ಅದರಿಂದ ಬದುಕೂ ಹಿತವಾಗಿರುವುದು ಎಂಬುದನ್ನು ಅವರ ಈ ಕೆಳಗಿನ ಕಗ್ಗದಲ್ಲಿ ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಸೆಳೆಯುತಿರ್ಪುದೊಂದು ಹೊರಬೆಡಗಿನೆಳೆಗಳೆ| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ನ್ನೊಳಗಿನಸುವೆಲ್ಲವನು ಕಟ್ಟಿನಿಂ ಬಿಗಿದು|| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಎಳೆದಾಟವೇಂ ಋಣಾಕರ್ಷಣೆಯೋ? ಸೃಷಿ ವಿಧಿ | </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಯೊಳತಂತ್ರವೋ? ನೋಡು - ಮಂಕುತಿಮ್ಮ|| </b></div><div style="text-align: justify;">ನಮ್ಮ ಧರ್ಮಶಾಸ್ತ್ರವು ಕಾಮ, ಕ್ರೋಧ, ಲೋಭ, ಮೋಹ, ಮದ, ಮತ್ಸರ - ಈ ಅರಿಷಡ್ವರ್ಗಳನ್ನು ಮನುಷ್ಯನ ಮನಶ್ಶಾಂತಿಯನ್ನು ಕದಡುವ ಶತ್ರುಗಳು ಎಂದು ಹೇಳಿದೆ. ಈ ಆರು ಭಾವಗಳೂ ಒಂದಕ್ಕೊಂದು ಕೊಂಡಿಯನ್ನು ಬೆಸೆದುಕೊಂಡಿರುತ್ತವೆ. ಆದರೆ ಕಾಮ, ಕ್ರೋಧಗಳು ತಮ್ಮನ್ನು ಹೊತ್ತ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವವನ್ನು ಸುಡುವಂತಹ ಭಾವಗಳಾದರೆ, ಈ ಮೋಹವೆಂಬುದು ಆತ್ಮೀಯಭಾವದ ಒಂದು ನಯವಂಚಕ ಮುಖ. ಇದು ಮೇಲ್ನೋಟಕ್ಕೆ ಸುಂದರವಾಗಿ ಕಂಡರೂ ಅದರ ಬಂಧ ಬಿಗಿಯಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗಿ ಅಪಾಯಕಾರಿಯಾಗುತ್ತದೆ ಎಂದು <b><i>ಸ್ವಾಮಿ ಪುರುಷೋತ್ತಮಾನಂದರ</i></b>ು ಒಂದೆಡೆ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಮೋಹದ ಭೀಕರತೆಯು ಅದೆಷ್ಟೋ ಬಾರಿ ‘ತನಗೆ ದಕ್ಕದ್ದು, ತನ್ನ ಬಿಟ್ಟುಹೋಗಿದ್ದು ಬೇರೊಬ್ಬನಿಗೆ ಸಿಗಬಾರದು’ ಎಂಬ ಕಡು ಲೋಭದ ರೂಪವನ್ನು ಹೊಂದಿ ಕೊಲೆಗಾರನನ್ನಾಗಿಸಿಬಿಡುವ ಅಪಾಯವಿದೆ! ಅದರ ಮಾಯಾವಿಗುಣವನ್ನು ವಿವರಿಸುತ್ತಾ ಪುರುಷೋತ್ತಮಾನಂದರು- <i>“ಜನರನ್ನು ಮೋಹ ಪಾಶದಿಂದ ಪಾರುಮಾಡಹೊರಟ ಮಹಾತ್ಮರೆನಿಸಿಕೊಂಡವರೇ ಮೋಹದ ಬಲೆಯೊಳಗಿರುವುದು ಕಂಡುಬರುತ್ತಿರುವಾಗ ಅದರ ಭೀಕರತೆಯ ಕುರಿತು ಏನೆಂದು ಹೇಳಲಿ?”</i> ಎಂದು ವಿವರಿಸಿದ್ದಾರೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> ಪ್ರಾಜ್ಞರು ಮೋಹವನ್ನು ಮೋಹಿನಿಗೆ ಹೋಲಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಮೋಹಿನಿ ಮೇಲ್ನೋಟಕ್ಕೆ ಬಹಳ ಸುಂದರವಾಗಿ ಕಾಣುವ ಯುವತಿ. ಭಸ್ಮಾಸುರನು ಆಕೆಯನ್ನು ಬಯಸಿ, ಅವಳ ಪ್ರೇಮಪಾಶದೊಳು ಸಿಲುಕಿ, ಬೆನ್ನು ಹತ್ತಿ ಅಪ್ಪಿಕೊಳ್ಳಲು, ತಾನೇ ಸುಟ್ಟು ಭಸ್ಮವಾಗಿಬಿಡುತ್ತಾನೆ. ಮೋಹವೆಂಬ ಮಾಯಾಂಗನೆಯೂ ಹೀಗೆಯೇ. ಮೇಲ್ನೋಟಕ್ಕೆ ಆಸೆ, ದುರಾಸೆಗಳಿಂದ ಸಿಂಗರಿಸಲ್ಪಟ್ಟ ನಯನಮನೋಹರಿಯಂತಹ ಸುಂದರ ಈ ಕುಣಿಕೆಗೆ ಒಮ್ಮೆ ಸಿಲುಕಿಬಿಟ್ಟರೆ ಪ್ರತಿಕ್ಷಣವದು ದಹಿಸಿವುದು, ಕೊನೆಗೆ ಪೂರ್ಣ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವವನ್ನೇ ಸುಟ್ಟುಬಿಡುವುದು!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><i>ಮೂರರಲ್ಲೇ ನೂರು ಭಾವ! </i></b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> <span> </span>ಆಶಾಪಾಶದಿಂದ ಬಂಧಿಸಲ್ಪಟ್ಟ ಈ ಮೋಹವನ್ನು ನಮ್ಮ ಉರುಳಾಗಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಬದಲು, ಬಲವನ್ನು ನೀಡುವ ಊರುಗೋಲಾಗಿಸಿಕೊಳ್ಳಲೂ ಸಾಧ್ಯವಿದೆ ಎಂಬುದನ್ನೂ ನಾವು ಡಿ.ವಿ.ಜಿಯವರ ಈ ಕೆಳಗಿನ ಕಗ್ಗದ ಮೂಲಕ ತಿಳಿಯಬಹುದು. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಸುಂದರದ ರಸ ನೂರು; ಸಾರವದರೊಳು ಮೂರು|</b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಹೊಂದಿಪ್ಪುವವು ಮೋಹ ಕರುಣೆ ಶಾಂತಿಗಳ|</b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಒಂದರಿಂದೊಂದು ಬೆಳೆಯಾದಂದು ಜೀವನವು|</b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಚೆಂದಗೊಂಡುಜ್ಜುಗವೋ - ಮಂಕುತಿಮ್ಮ||</b> - ಇಲ್ಲಿ ಗುಂಡಪ್ಪನವರು ಮೋಹಕ್ಕೆ ತುಸು ಭಿನ್ನ ಸ್ವರೂಪವನ್ನು ನೀಡಿದ್ದಾರೆ. ಈ ಕಗ್ಗದ ಪ್ರಕಾರ ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ ನೂರಾರು ರಸಗಳಿದ್ದಿರಬಹುದು, ಆದರೆ ಸಾರಗಳಿರುವುದು ಮೂರೇ - <i>ಮೋಹ, ಕರುಣೆ ಮತ್ತು ಶಾಂತಿ.</i> ಈ ಮೂರು ಸಾರಗಳು ಪರಸ್ಪರ ಹೊಂದಿಕೊಂಡು ಬೆಳೆದರೆ ಮನುಷ್ಯನ ಬದುಕು ಹಸನಾಗುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವುದೇ ಈ ಕಗ್ಗದ ಸಾರ.
ವೀರ, ಶೃಂಗಾರ, ಭೀಭತ್ಸ, ಭಯಾನಕ ಮುಂತಾದ ರಸಗಳೆಲ್ಲಾ ವ್ಯಕ್ತಿಯಿಂದ ವ್ಯಕ್ತಿಗೆ ಭಿನ್ನ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ವಿವಿಧ ವಸ್ತು/ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ಕಂಡಾಗಿ ಹುಟ್ಟುವ ಭಾವಗಳು. ಆದರೆ ಈ ಎಲ್ಲಾ ರಸಗಳ ಸಾರ ಅಡಗಿರುವುದು ಮೋಹ, ಕರುಣೆ ಮತ್ತು ಶಾಂತಿಯಲ್ಲಿ ಮಾತ್ರ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ಡಿ.ವಿ.ಜಿಯವರು. ನಾನು, ನನ್ನದು ಎಂಬ ಮಮಕಾರದಿಂದ ವಿವಿಧ ರಸಗಳ ಉತ್ಪತ್ತಿಯಾಗಿ ಅದು ಮೋಹಕ್ಕೆ ಕಾರಣವಾಗುವುದು. ಈ ಮಮಕಾರ ಮನುಷ್ಯನಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಸಹಜ. ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಇದು ಒಂದು ಹಂತದವರೆಗೆ ಅಗತ್ಯವೂ ಹೌದು. ಆದರೆ ಈ ಮಮಕಾರ ಬಹುಬೇಗ ಮೋಹದ ರೂಪವನ್ನು ಪಡೆದುಕೊಂಡು ಬಿಡುತ್ತದೆ ಮತ್ತು ಇದರಲ್ಲಿಯೇ ಎಲ್ಲಾ ಬಗೆಯ ನೂರಾರು ರಸಗಳು ಅಡಗಿಕೊಂಡಿರುತ್ತವೆ. ಆದರೆ, ಯಾವಾಗ ನಾನು ನಿಮಿತ್ತ ಮಾತ್ರ, ಎಲ್ಲವೂ ಅವನದೇ ಇಚ್ಛೇ ಎಂಬ ಉದಾರತೆ ಹುಟ್ಟುವುದೋ, ಆಗಲೇ ಬಂಧಿಸಿಟ್ಟುಕೊಂಡಿದ್ದರ ಮೇಲೆ ಕಾರುಣ್ಯವುಕ್ಕಿ, ಅವುಗಳಿಗೆಲ್ಲಾ ಬಿಡುಗಡೆ ದೊರಕುವುದು. ಸಹಜೀವಿಗಳ ಮೆಲೆ ಗೌರವ, ಪ್ರೀತಿ ಹುಟ್ಟುವುದು. ಬಂಧಿಸಿಡುವ ದುರಾಸೆಯ ಬದಲು ಸಹಬಾಳ್ವೆ ಮಾಡುವ ಸದ್ವಿಚಾರ ಮೂಡುವುದು. ಆಗ ನಾವು ಮನಶ್ಶಾಂತಿಯನ್ನು ಹೊಂದುವುದು ಸಾಧ್ಯ ಎಂಬ ಅದ್ಭುತ ಹೊಳಹನ್ನು ಮೇಲಿನ ಕಗ್ಗದಲ್ಲಿ ನಾವು ಕಾಣುತ್ತೇವೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><i>ಅವನ ನಿಯಮ ಮೀರಿ ಇಲ್ಲಿ ಏನು ಸಾಗದು!</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">
<span> </span>ಸ್ವಾಮಿ ಪುರುಷೋತ್ತಮನಾಂದರು ಕೂಡ ಮೋಹವನ್ನು ಋಣಾತ್ಮಕತೆಯಿಂದ ಧನಾತ್ಮಕತೆಗೆ ತಿರುಗಿಸುವುದು ಹೇಗೆ ಎಂಬುದನ್ನು ಬಹಳ ಸರಳವಾಗಿ, ಸುಂದರವಾಗಿ ವಿವರಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಈ ಅರಿಷಡ್ವರ್ಗಳು ನಮ್ಮ ಶತ್ರುಗಳಲ್ಲ, ಶಕ್ತಿಗಳು, ಅವುಗಳನ್ನು ನಮ್ಮ ಬಲವಾಗಿ ಪರಿವರ್ತಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ವಿವೇಕವನ್ನು ಸಜ್ಜನರ ಸಂಗದಿಂದ, ಅಧ್ಯಾತ್ಮ ಚಿಂತನೆಗಳಿಂದ, ಪರಮಾತ್ಮನ ಧ್ಯಾನದಿಂದ ಹೊಂದಬಹುದು ಎಂದಿದ್ದಾರೆ. ಅದು ನನ್ನದು, ಇದು ನನ್ನದು ಎಂಬ ಆಸೆಗೆ, ಮೋಹಕ್ಕೆ ಅಂಟಿಕೊಳ್ಳುವುದರ ಬದಲು ನಾನು ಆ ಪರಮಾತ್ಮನಿಗೆ ಸೇರಿದವನು, ಅವನು ಮಾತ್ರ ನನ್ನವನು ಎಂಬ ಅನುಪಮ ಬಂಧವನ್ನು ಬಿಗಿಯಾಗಿ ಹಿಡಿದು, ಆತನ ಇರುವಿಕೆಯನ್ನು ಅರಿಯುವ ಅದಮ್ಯ ಆಸೆಯನ್ನು ತುಂಬಿಕೊಂಡು, ಅಲೌಕಿಕತೆಯ ಮೋಹಕ್ಕೆ ತಿರುಗಿಸಿಕೊಂಡರೆ ಈ ಎಲ್ಲಾ ಭಾವಗಳು ಬಹು ದೊಡ್ಡ ಶಕ್ತಿಯಾಗಿ ನಮ್ಮನ್ನು ಸರಿಯಾದ ದಾರಿಯಲ್ಲೇ ಕೈಹಿಡು ಮುನ್ನೆಡೆಸುವವು ಎಂಬ ವಿಶೇಷ ಅರ್ಥವನ್ನು ಈ ಅರಿಷಡ್ವರ್ಗಗಳಿಗೆ ನೀಡಿದ್ದಾರೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> ಈಶಾವಾಸ್ಯೋಪನಿಷತ್ತಿನಲ್ಲೊಂದು ಶ್ಲೋಕ ಬರುತ್ತದೆ-</div><div style="text-align: justify;"><b>ಈಶಾವಾಸ್ಯಮಿದಂ ಸರ್ವಂ ಯತ್ಕಿಂಚ ಜಗತ್ಯಾಂ ಜಗತ್| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ತೇನ ತ್ಯಕ್ತೇನ ಭುಂಜೀಥಾ ಮಾ ಗೃಧಃ ಕಸ್ಯಸ್ವಿದ್ಧನಮ್|| - </b>
ಸೃಷ್ಟಿಯಲ್ಲಿರುವ ಸಕಲವೂ ಪರಮಾತ್ಮನ (ಬ್ರಹ್ಮನ) ಪ್ರಸಾದ, ಹೀಗಾಗಿ ಎಲ್ಲವೂ/ಎಲ್ಲರೂ ಅವನದೇ ಸ್ವತ್ತು. ಹೀಗಾಗಿ ಯಾವುದನ್ನೂ ಸ್ವಂತದ್ದೆಂದು ಭಾವಿಸದೇ, ತ್ಯಾಗಭಾವನೆಯಿಂದ ಸಹಜೀವಿಗಳೊಂದಿಗೆ ಹಂಚಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಸುಖವನ್ನು ಅನುಭವಿಸು - ಎಂಬುದು ಈ ಶ್ಲೋಕದ ಒಟ್ಟೂ ತಾತ್ಪರ್ಯ. ಈ ವಿಶಾಲ ಮನೋಭಾವ, ಅರಿವು ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಮೂಡಿದಾಗ ‘ನಾನು, ನನ್ನದು, ನನ್ನ ಸ್ವತ್ತು’ ಎಂಬೆಲ್ಲಾ ಆಸೆಗಳು ತನ್ನಿಂದ ತಾನೇ ಮಾಯವಾಗುವವು. ಇದೇ ಭಾವವನ್ನು ನಾವು ವಚನ ಸಾಹಿತ್ಯದಲ್ಲಿ, ದಾಸರ ಕೀರ್ತನೆಗಳಲ್ಲೂ ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">ಮಮತೆಯ ಕೊಂಡಿಗೆ ಬೆಸೆದಿರುವ ಮೋಹಪಾಶಗಳನ್ನು ವಿಧಿ ಕತ್ತರಿಸಿದಾಗ ಆತ್ಮದ ಉದ್ಧಾರವಾಗುವುದು, ಹೀಗಾಗಿ ವಿಧಿಯಾಟಕ್ಕೆಂದೂ ಮರುಗದಿರು ಎಂಬ ಉತ್ತಮ ಸಂದೇಶವನ್ನು ಡಿ.ವಿ.ಜಿ ಅವರ ಈ ಕೆಳಗಿನ ಕಗ್ಗವು ನೀಡುತ್ತದೆ- </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ಧನ್ಯತಮವಾ ಘಳಿಗೆ, ಪುಣ್ಯತಮವಾ ಘಳಿಗೆ| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ನಿನ್ನ ಮಹಿಮೆಯ ನೂಲ ವಿಧಿಯೆ ಪರಿದಂದು||</b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಉನ್ನತಿಯಿನಾತ್ಮವನು ತಡೆದಿಡುವ ಪಾಶಗಳು| </b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಛಿನ್ನವಾದಂದೆ ಸೊಗ - ಮಂಕುತಿಮ್ಮ || </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b> ~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"> *****</div></div>ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-25687466312414904372020-10-20T22:47:00.001+05:302020-10-20T22:47:15.628+05:30 ಮಧ್ಯಘಟ್ಟ<div style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><div class="" dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><div class="ecm0bbzt hv4rvrfc ihqw7lf3 dati1w0a" data-ad-comet-preview="message" data-ad-preview="message" id="jsc_c_am" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; padding: 4px 16px 16px; transition-property: none !important;"><div class="j83agx80 cbu4d94t ew0dbk1b irj2b8pg" style="animation-name: none !important; display: flex; flex-direction: column; font-family: inherit; margin-bottom: -5px; margin-top: -5px; transition-property: none !important;"><div class="qzhwtbm6 knvmm38d" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin-bottom: 5px; margin-top: 5px; transition-property: none !important;"><span class="d2edcug0 hpfvmrgz qv66sw1b c1et5uql rrkovp55 a8c37x1j keod5gw0 nxhoafnm aigsh9s9 d3f4x2em fe6kdd0r mau55g9w c8b282yb iv3no6db jq4qci2q a3bd9o3v knj5qynh oo9gr5id hzawbc8m" dir="auto" style="animation-name: none !important; color: var(--primary-text); display: block; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; line-height: 1.3333; max-width: 100%; min-width: 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; word-break: break-word;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-RhgV41Wlgz4/X48bbWp4C5I/AAAAAAAAwn4/RbPWxYCA_ZMtHafZIRJrRzUR5ygvzH2PQCLcBGAsYHQ/s424/IMG_0680.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="424" data-original-width="318" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-RhgV41Wlgz4/X48bbWp4C5I/AAAAAAAAwn4/RbPWxYCA_ZMtHafZIRJrRzUR5ygvzH2PQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_0680.JPG" /></a></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾಡನ್ನು ಬಹಳ ಪ್ರೀತಿಸುವ, ಹಸಿರನ್ನು ಧ್ಯಾನಿಸುವ, ವನ್ಯಜೀವಿಗಳ ಕುರಿತು, ಅಲ್ಲಿಯ ಸಸ್ಯಸಂಕುಲಗಳ ಕುರಿತು ಅಪಾರ ಆಸಕ್ತಿಯುಳ್ಳ, ಅಧ್ಯಯನ ಮಾಡುತ್ತಿರುವ/ಮಾಡಬೇಕೆಂದಿರುವ, ದೂರದ ನಗರಗಳಲ್ಲಿದ್ದೂ ತಮ್ಮ ಹುಟ್ಟೂರಿನಲ್ಲಿ(ಹಳ್ಳಿಗಳಲ್ಲಿ) ಅದರ ಸುತ್ತಲಿನ (ಅಳಿದುಳಿದ) ಕಾಡುಗಳಲ್ಲಿ, ಪರಿಸರದಲ್ಲಿ ಮನಸ್ಸನ್ನು ನೆಟ್ಟಿರುವ, ಕನವರಿಸುತ್ತಿರುವ – ಇವರೆಲ್ಲರೂ ಮುದ್ದಾಂ ಓದಲೇಬೇಕಾದ ಸತ್ಯಘಟನೆಯಾಧಾರಿತ ಅಪರೂಪದ ಕಾದಂಬರಿಯಿದು! ಈ ಕಾದಂಬರಿಯ ಲೇಖಕರು ಶ್ರೀಯುತ ಶಿವಾನಂದ ಕಳವೆಯವರು.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾಡನ್ನು ಅರಿಯಲು, ಅದರ ನಿಗೂಢತೆಯನ್ನು, ಜೀನಾಡಿಯನ್ನು ಅಭ್ಯಸಿಸಲು ಪರಿಸರಪ್ರೇಮ, ಅಪಾರ ತಾಳ್ಮೆ, ಪರಿಶ್ರಮ, ಕುತೂಹಲಭರಿತ ಆಸಕ್ತಿ ಅತ್ಯಗತ್ಯ ಎಂದು ಹಿರಿಯರು ಹೇಳಿದ್ದು ಕೇಳಿದ್ದೇನೆ. ಇದೆಲ್ಲವೂ ಈ ಕಾದಂಬರಿಯ ಓದಿಗೂ ಅತ್ಯಗತ್ಯ. </div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾಡನ್ನು ಅದರ ಗರ್ಭದೊಳು ಹೊಕ್ಕಿಯಲ್ಲದಿದ್ದರೂ, ಕನಿಷ್ಟ ಅಂಚನ್ನಾದರೂ ಸವರಿಯೋ ಒಳಗೆಳೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಅದಮ್ಯ ಆಶಯ ನನ್ನೊಳಗಿದ್ದರೂ ಸದ್ಯಕ್ಕಂತೂ ಅದು ನೆರವೇರುವ ಲಕ್ಷಣ ಕಾಣದಿದ್ದಾಗ ಮಧ್ಯಘಟ್ಟ, ಪುನರ್ವಸು, ತಲೆಗಳಿ - ಇಂತಹ ಹಸಿರೇ ಉಸಿರಾಗಿರುವ, ಹಸಿರಿನೊಡನೆ ಸಮಸ್ತ ಜೀವಿಗಳನ್ನು ಬೆಸೆದಿರುವ ಅಪೂರ್ವ ಪುಸ್ತಕಗಳ ಓದು ದಟ್ಟ ಕಾನಿನೊಳಗೆ ಹೊಕ್ಕಂತಹ ಅನುಭವವನ್ನೇ ನೀಡಿದೆ. ಇದಕ್ಕಾಗಿ ನಾನು ಈ ಎಲ್ಲಾ ಪುಸ್ತಕಗಳ ಲೇಖಕರಿಗೆ ಕೃತಜ್ಞಳಾಗಿದ್ದೇನೆ. ನನ್ನದಲ್ಲದ, ನಾ ಕಾಣಲಾಗದ ಆ ಅದ್ಭುತ ಜಗತ್ತನ್ನು ನನ್ನೊಳಗೆ ಸಶಕ್ತವಾಗಿ ತುಂಬಿಕೊಟ್ಟಿವೆ ಈ ಎಲ್ಲಾ ಪುಸ್ತಕಗಳು. </div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಇನ್ನು ಪ್ರಸ್ತುತ ಮಧ್ಯಘಟ್ಟ ಕಾದಂಬರಿಯ ಕುರಿತು ಹೇಳಬೇಕೆಂದರೆ…</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯ ಸಿಗುವ ಸಮಯದಲ್ಲೇ ದೂರದ ತ್ರಿಶೂಲಿನಿಂದ ಶಿರಸಿಯ ಮಧ್ಯಘಟ್ಟ (ಈಗಿನ ಮತ್ತಿಘಟ್ಟ)ದ ಕೆಳಗಿನಕೇರಿಯ ಹೊಸಕಟ್ಟಿನ 60ರ ಹರೆಯದ ವಿಧುರ ಗೋಪಯ್ಯ ಹೆಗಡೆ ಅವರಿಗೆ ಎರಡು ವರುಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಮದುವೆ ಮಾಡಿಕೊಟ್ಟಿದ್ದ ತನ್ನ 18ರ ಹರೆಯದ ಮಗಳು ಶ್ರೀದೇವಿಯನ್ನು ಕಾಣಲೋಸುಗ ಹನ್ನೆರಡರ ಮಗ ವಾಸುದೇವ ನಂಬೂದರಿ ಹಾಗೂ ಹಾಗೂ ಆರು ತಿಂಗಳ ಶಿಶುವನ್ನು ಹಿಡಿದು ಕಾಲ್ನಡಿಗೆಯುಲ್ಲಿ ಹೊರಟುಬರುವ ರೋಚಕ ಕಥಾನಕದೊಂದಿಗೆ ಆರಂಭವಾಗುವ ಕಥೆ ಮುಂದೆ ಭೂದೇವಿ ಹೇಗೆ ತನ್ನೂರಿನ ಕುಂಬ್ಳಕಾಯಿಯ ಬಳ್ಳಿಯನ್ನು ಹೊಸಕಟ್ಟಿನ ತುಂಬಾ ಹಬ್ಬಿಸಿ, ಅದರ ಪಾಯಸದ ಘಮದೊಳಗೆ ತನ್ನ ಮೂಲ ಅಸ್ತಿತ್ವನ್ನು ಬೆರೆಸಿ ಆ ಪರಿಸರದೊಳೊಂದಾಗಿಬೆರೆತು ಮಲೆಯಲ್ಲಿ ಹಬ್ಬಿದಳು ಎಂಬಲ್ಲಿಗೆ ಕೊನೆಯಾಗುತ್ತದೆ.</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಹಾಗೆಂದು ಇದು ಅವಳದೊಂದೇ ಕಥೆಯಲ್ಲ. ಇದೊಂದು ಇಳೆಯನ್ನೇ ಕೆಂದ್ರಬಿಂದುವಾಗಿಟ್ಟುಕೊಂಡು ಲೇಖಕರು ಆ ಕಾಲಮಾನದ ಶಿರಸಿ ಸೀಮೆ, ಅದರ ಸುತ್ತಮುತ್ತಲಿನ ಹಳ್ಳಿಗಳು, ಜನಜೀವನ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ತೆರೆದಿಡುತ್ತಾ... ಕಾಡಿನ ಪ್ರದೇಶಗಳ ವಿಶೇಷತೆಯ ಕುರಿತು ಅವರು ಮಾಡಿರುವ ಗಾಢ ಅಧ್ಯಯನವನ್ನು ನೇಯ್ದು ನಮಗೆ ನೀಡುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತಾರೆ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾನನ್ನು ಗೌರವಿಸಿ, ವಿನೀತರಾಗಿ ಅದರ ಬಳಿ ಹೋದರೆ ಅದು ನನ್ನ ಒಡಲಿನಿಂದ ಏನೇನನ್ನೆಲ್ಲಾ ಮೊಗೆದು ತೆಗೆದುಕೊಡಬಲ್ಲದು ಎಂಬ ವಿಸ್ಮಯ ಇಲ್ಲಿ ಅನಾವರಣಗೊಂಡಿದೆ ಸಂತಾನಹೀನತೆಯಿಂದ ಹಿಡಿದು ಮಧುಮೇಹ ರೋಗದವರೆಗಿನ ಸಮಸ್ಯೆಗಳಿಗೆಲ್ಲಾ ಪರಿಹಾರವನ್ನು ಹೇಗೆ ನೀಡಬಲ್ಲದು… ಹಸಿವಿನಿಂದ ಸೊರಗುವ ಜೀವಿಗಳಿಗೆ ಎಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಪೌಷ್ಟಿಕ ಆಹಾರವನ್ನು ಒದಗಿಸಬಲ್ಲದು –ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಕಣ್ಣಿಗೆ ಕಟ್ಟುವಂತೆ ಚಿತ್ರಿಸುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತದೆ ಮಧ್ಯಘಟ್ಟ. </div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಉದಾರಣೆಗೆ:-</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಬ್ಬಿನಹಾಲು ಹುಳಿಯಾಗದಂತೇ ಅದಕ್ಕೆ ಎರಡು ತುಂಡು ಕಬ್ಬನ್ನು ಹಾಕಿಡುವುದು, ಮೇಯಲು ಹೋಗುವ ದನಗಳಿಗೆ ಬಾಲ ತುಂಡುಗುತ್ತಿದ್ದುದು ಹೇಗೆ, ನಾವು ಈಗ ಡಯಟ್ಟಿಗೋಸ್ಕರ ಬಾಯಿ ಕಟ್ಟುತ್ತಿರುವಾಗ ಕಾಡಿನ ಸಿಗುವ ಮಧುನಾಶಿನಿ ಎಂಬ ಅಪರೂಪದ ಎಲೆ ಹೇಗೆ ಆ ತಿನ್ನುವ ಹಪಹಪಿಯನ್ನು ತಾತ್ಕಾಲಿಕವಾಗಿ ತಡೆಯುತ್ತದೆ, ಈವರೆಗೂ ನಾನು ಕೇಳಿರದಿದ್ದ ‘ಕಳ್ಳರಕೊಳ್ಳಿ’ ಎನ್ನುವ (ಮಳೆಗಾಲದಲ್ಲಿ ಕಡಿನ ಒಣಗಿದ ಮರದ ಮೇಲೆ ಬೆಳೆದು ರಾತ್ರಿ ಬೆಳಕು ಬೀರುವ ಲೂಸಿಫೆರಿನ್ ಕಿಣ್ವದಿಂದಾಗಿ) ಟ್ಯೂಬಲೈಟಿನಂತೇ ಹೊಳೆವ ಅಪರೂಪದ ಕಟ್ಟಿಗೆ… ಹಾಗೆಯೇ,</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ವನದೊಳಗೆ ಸಮೃದ್ಧವಾಗಿ ಬೆಳೆದಿರುವ ಅಪರೂಪದ ಔಷಧಗಳು ಮತ್ತು ಅವುಗಳನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸಲು, ಬಗೆದು ತೆಗೆಯಲು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳಬೇಕಾದ ಎಚ್ಚರಿಕೆಗಳು, ಕಾದಂಬರಿಯ ಕೊನೆಗೆ ಸವಿಸ್ತಾರವಾಗಿ ಕೊಟ್ಟಿರುವ ಅಲ್ಲಿಯ ಕೆಲವೊಂದು ಆಡುಭಾಷೆಯ ಅರ್ಥಗಳು ಹಾಗೂ ಆ ಭಾಗದ ಕೃಷಿ ಮೂಲದ ಸಸ್ಯಗಳು, ಕಾಡಿನ ಪ್ರಾಣಿಗಳ ವಿವರ, ವನ್ಯಸಸ್ಯಗಳ ಸ್ಥಳೀಯ ಹೆಸರುಗಳು – ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲಾ ವಿಧದಲ್ಲೂ ಇದೊಂದು ಸಂಗ್ರಹಯೋಗ್ಯ ಹಾಗೂ ಅಧ್ಯಯಶೀಲ ಕಾದಂಬರಿಯಾಗಿದೆ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾದಂಬರಿಯಲ್ಲಿ ಬಳಕೆಯಾಗಿರುವ ಭಾಷಾ ವೈಶಿಷ್ಟ್ಯ:-</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾದಂಬರಿಯುದ್ದಕ್ಕೂ ಬಹಳಷ್ಟು ಕಡೆ ಬಳಸಿದ್ದು ಆ ಪ್ರದೇಶದ ಹವ್ಯಕ ಭಾಷೆ. ಹೀಗಾಗಿ ಉತ್ತರ ಕನ್ನಡದಲ್ಲೇ ಹುಟ್ಟಿ ಬೆಳೆದವರಿಗೆ ಅಷ್ಟು ಸಮಸ್ಯೆಯಾಗದಿದ್ದರೂ ತೀರಾ ಏನೂ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದವರಿಗೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಕಷ್ಟವಾಗಬಹುದೇನೋ. ಆದರೆ ಅಲ್ಲಿಯ ಜನರ (ಕೇವಲ ಹವ್ಯಕರು ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಕಾಡೊಳಾಗಿರುವ ಮರಾಠಿಗರು, ಕರೆವೊಕ್ಕಲಿಗರು, ಹಾಲಕ್ಕಿಗರು.. ಹಾಗೆಯೇ ಗೌಡರು, ನಾಯ್ಕರು…) ಜೀವನಕ್ರಮ, ಆಹಾರ, ವಿಹಾರ, ವ್ಯವಹಾರ, ಸಂಪ್ರದಾಯಗಳನ್ನು ತೆರೆದಿಡಲು ಆಡುಭಾಷೆಯ ಬಳಕೆ ಅತ್ಯಗತ್ಯ. ಅದು ಕಥೆಯ ಸೊಗಡನ್ನು ಹೆಚ್ಚಿಸುತ್ತದೆ. ಅದರಲ್ಲೂ ಇದು ಕೇರಳದಿಂದ ಶಿರಸಿ ಸೀಮೆಯನ್ನು ಜೋಡಿಸುವ ತಂತುವಾಗಿರುವುದರಿಂದ ಶುದ್ಧ ಕನ್ನಡವೊಂದನ್ನೇ ಬಳಸಿದ್ದರೆ ಸೂಕ್ತವೆನಿಸುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ದೂರದ ಕೇರಳವಾಗಲೀ, ಈ ಕಡೆಯ ಮಧ್ಯಘಟ್ಟವಾಗಲೀ ಮೊದಲಿನಿಂದಲೂ ವಂಶೋದ್ಧಾರಕನೆಂದೆನಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಮಗನಿಗೆ ಹೆಚ್ಚು ಪ್ರಾಶಸ್ತ್ಯ ಸಿಕ್ಕಿ ಹೆಣ್ಣು ಕೂಸುಗಳು ಹೇಗೆ ಬವಣೆಗಳನ್ನು ಪಡುತ್ತಿದ್ದರೆಂಬುದು(ಇದು ಈಗಲೂ ದೇಶದ ಹಲವು ಭಾಗಗಳಲ್ಲಿ ನಡೆಯುತ್ತಿರುವ ವಿಷಾದಕರ ಸಂಗತಿ) ಸಂಕಟವನ್ನುಕ್ಕಿಸುತ್ತದೆ. ಕೇರಳದ ಕಡೆಗೋ ಹೆಣ್ಣು ಸಂತಾನ ಹೆಚ್ಚಾಗಿತ್ತು. ಹೀಗಾಗಿ ಮದುವೆಮಾಡಲು ದುಡ್ಡಿಲ್ಲದೇ ಕಂಡು ಕೇಳರಿಯದ ದಟ್ಟ ಕಾನುಗಳೊಳಗೆ ಹುದುಗಿರುವ ಮಧ್ಯಘಟ್ಟ ಹಾಗೂ ಅದರ ಅಕ್ಕಪಕ್ಕದ ಹಳ್ಳಿಗಳಲ್ಲಿರುವ ಮದುವೆ ವಯಸ್ಸು ಮೀರಿದವರಿಗೋ ವಿಧುರರಿಗೋ ಇಲ್ಲಾ ವಯಸ್ಸಾದ ಮುದುಕರಿಗೋ ಮದುವೆ ಮಾಡಿಕೊಡುತ್ತಿದ್ದರೆ, ಇತ್ತ ಈ ಕಡೆಗೋ ಕಾಡಿನ ನಡುವೆಯಿದ್ದ ಊರುಗಳಲ್ಲಿ ಆಗಾಗ ಕಾಣಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದ ರೋಗರುಜಿನಗಳಿಂದಾಗಿ ತಕ್ಷಣಕ್ಕೆ ಸೂಕ್ತ ಚಿಕಿತ್ಸೆ ಸಿಗದೆಯೋ ಇಲ್ಲಾ ಹೆಣ್ಣು ಕೂಸೆಂಬ ತಾತ್ಸಾರಕ್ಕೋ ಬಲಿಯಾಗುತ್ತಿದ್ದ ಹೆಣ್ಮಕ್ಕಳಿಂದ ಗಂಡು ಸಂತಾನಗಳೇ ಹೆಚ್ಚಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗಿ, ಇದರಿಂದಾಗಿ ವಯಸ್ಸು ಮೀರಿದರೂ ಮದುವೆಗೆ ಹೆಣ್ಣು ಸಿಗದೇ ಪರದಾಡುತ್ತಾ ಸಾಲ ಸೋಲ ಮಾಡಿ ಭಾಷೆಯೂ ತಿಳಿಯದ ಹೆಣ್ಣುಗಳನ್ನು ದೂರದಿಂದ ವರಿಸಿ ತರುತ್ತಿದ್ದರು. ಕಥೆಯ ಆರಂಭ ಇಲ್ಲಿಂದ ಸಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗಿ ಆಮೇಲೆ ಒಂದು ಘಟ್ಟದಲ್ಲಿ ನಿಲ್ಲುತ್ತದೆ. ಮುಖ್ಯ ಕಥೆಯ ಸುತ್ತ ಹುತ್ತಗಟ್ಟುವ ಉಪಕಥೆಗಳು…. ಕಥೆಯೊಳಗೊಂದು ಕಥೆ, ಅದರೊಳಗೊಂದು ಘಟನೆ, ಅದರ ಹಿಂದೊಂದು ಹಿನ್ನಲೆ – ಈ ರೀತಿ ಇದು ನಲ್ವತ್ತು ಪುಟ್ಟಪುಟ್ಟ ಮಣಿಗಳನ್ನು ದಾರವೊಂದರಲ್ಲಿ ಪೋಣಿಸಿರುವ ಕಾದಂಬರಿ. ಇದರ (ಸೂತ್ರ) ದಾರ ಹೊಸಕಟ್ಟಿನ ಗೋಪಯ್ಯ ಹೆಗಡೆ ಹಾಗೂ ಅವರ ಕುಟುಂಬ. ಅವರ ಸುತ್ತಲು ನಡೆಯುವ ಘಟನಾವಳಿಗಳು, ಬಂದುಹೋಗುವ, ಸಂಪರ್ಕಕ್ಕೆ ಬರುವ ಪಾತ್ರಗಳೆಲ್ಲಾ ಮಣಿಗಳು. </div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾದಂಬರಿಯಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಇಷ್ಟವಾದ, ಮನಸ್ಸನ್ನು ಹೊಕ್ಕಿ ಕಾಡಿದ ಪಾತ್ರಗಳು – ಪುಡಿಯಮ್ಮ, ಶ್ರೀದೇವಿ, ಭೂದೇವಿ, ಗಣಪತಿ ಭಟ್ಟರ ಬಡತನದ ಬೇಗೆಯ ಕಥೆ, ಕಾಡನ್ನು ಪೂಜಿಸುವ, ಆರಾಧಿಸುವ ಅಲ್ಲಿಯ ಒಕ್ಕಲಿಗರು ಹಾಗೂ ದೇವಿಕಾನು ಹಾಗೂ ಮಧ್ಯಘಟ್ಟದ ಸುತ್ತಮುತ್ತಲಿನ ಅಪರೂಪದ ಜೀವವಿಸ್ಮಯಗಳು.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಇನ್ನು, ಪುಡಿಯಮ್ಮನ ಪಾತ್ರ ನನಗೆ ಬಹಳಷ್ಟು ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಎಂ.ಕೆ.ಇಂದಿರಾ ಅವರ ಕಾದಂಬರಿಯಾದ ‘ಫಣಿಯಮ್ಮ’ನನ್ನೇ ಮತ್ತೆಮತ್ತೆ ನೆನಪಿಸಿತ್ತು. ಆ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಇಂತಹ ಅಪರೂಪದ ಸ್ತ್ರೀರತ್ನರು ಅಂದರೆ ಒಳಗಿಂದ ಬಲಿತು ಗಟ್ಟಿಗಿತ್ತಿಯಾಗಿದ್ದವರೆಲ್ಲಾ ಜಗತ್ತಿಗೆ ಬೆಳಕಾದವರೇ ಸೈ ಅನ್ನಿಸಿತು. ದೂರದ ಕೇರಳದಿಂದ ಮಧ್ಯಘಟ್ಟಕ್ಕೆ ಬಂದು ಕಕ್ಕಾಬಿಕ್ಕಿಯಾಗಿ ನಿಂತ ಶ್ರೀದೇವಿಗೆ ಮನೆಯನ್ನು/ಮನೆಯವರನ್ನು ಪರಿಚಯಿಸುವ ಮುನ್ನ ಅಲ್ಲಿಯ ಪರಿಸರವನ್ನು, ಅದರೊಳಗಿನ ಜೀವನ ತತ್ವವನ್ನು ಅರುಹಿ ಧೈರ್ಯ ತುಂಬುತ್ತಾಳೆ ಪುಡಿಯಮ್ಮ. ಆಕೆಯೂ ಬಹಳ ಹಿಂದೆ ಕೇರಳದಿಂದಲೇ ಮಧ್ಯಘಟ್ಟಕ್ಕೆ ಬಂದವಳು… ಕಾರಣಾಂತರಗಳಿಂದ ಅಲ್ಲಿಯ ನಿವಾಸಿಗಳೇ ಆಗಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದರಿಂದ ಆ ಪರಿಸರದ ಜೀವನಾಡಿಯನ್ನು ಚೆನ್ನಾಗಿ ಅರಿತವಳು. ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ತನ್ನೂರಿನಿಂದ ಕುಂಬಳಕಾಯಿಯ ಬೀಜವನ್ನು ಬರುವಾಗಲೇ ತಂದು ಅಲ್ಲಿಯವರಿಗೆಲ್ಲಾ ಹಂಚಿ ಆ ಮೂಲಕ ತನ್ನ ಮೂಲ ನೆಲೆಯನ್ನೂ ಸುತ್ತಮುತ್ತಲೆಲ್ಲಾ ಹಬ್ಬಿಸಿದವಳು. ಕಾಡನ್ನು ಆಕೆ ಶ್ರೀದೇವಿಗೆ ಪರಿಚಯಿಸುತ್ತಾ, ಆ ಮೂಲಕ ಆಕೆ ಶ್ರೀದೇವಿಗೆ ಒದಗಿರುವ ಆ ಅನಿವಾರ್ಯದ ಬದುಕನ್ನು ಎದುರಿಸುವ, ನಿಭಾಯಿಸುವ ಕಲೆಯನ್ನು ಕಲಿಸುವ ಅವಳ ಜಾಣ್ಮೆ, ತಿಳಿವು ಮನಸೂರೆಗೊಳ್ಳುತ್ತದೆ. </div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾದಂಬರಿಯೊಳಗಿನ ಮತ್ತೊಂದು ವಿಶೇಷತೆಯೇನೆಂದರೆ, ಇಲ್ಲಿ ನಾವು ಮನುಷ್ಯರ ನಡುವೆ ಪರಸ್ಪರ ಬಾಂಧವ್ಯವಿರುವಂತೇ ಕಾಡಿನ ಸಸ್ಯಗಳ ನಡುವೆಯೂ ಗಾಢ ನಂಟು, ಸಹಕಾರ ಹೇಗಿರುತ್ತದೆ ಎಂಬುದರ ವಿವರಗಳನ್ನು ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. ಉದಾಹರಣೆಗೆ ಬಿದಿರಿನ ಸಸಿಗಳ ಸುತ್ತ ಕೇದಿಗೆವನ ಹಬ್ಬಿ ಅದು ಇನ್ನೇನು ಚಿಗುರುತ್ತಿರುವ ಬಿದಿರ ಸಸ್ಯಗಳಿಗೆ ವನ್ಯ ಜೀವಿಗಳ ಬಾಯಿಯಿಂದ, ಮನುಷ್ಯರಿಂದ ರಕ್ಷಣೆ ನೀಡುವುದು… ಇತ್ಯಾದಿ. “ಮಕ್ಕಳ ತೂಗೋ ತೊಟ್ಟಿಲಾಗುವ ಬಿದಿರಿಗೆ ಕೆಂದಿಗೆ ಕಂಟಿನೇ ತಾಯಿ ಆಗ್ತದೆ!” ಎನ್ನುವ ಪುಡಿಯಮ್ಮನ ಮಾತಿನೊಳಗೆ ನೂರು ಮರ್ಮ ಅಡಗಿದೆ. </div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಹಿಂದೆ ಜನರಲ್ಲಿ ತಂತ್ರಜ್ಞಾನವಿರಲಿಲ್ಲ.. ಅಕ್ಷರ ಜ್ಞಾನವೂ ದುರ್ಲಭವಾಗಿತ್ತು. ಆದರೆ ಅವರು ತಮ್ಮ ಪರಿಸರವನ್ನು, ಕಾಡನ್ನು ಚೆನ್ನಾಗಿ ಅಧ್ಯಯನ ಮಾಡಿದ್ದರು/ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಆಮೂಲಕ ಆ ಹಸಿರಿನ ಚೈತನ್ಯ ಅವರೊಳಗೆ ನಿರಂತರವಾಗಿ ಕಾನಿನ ತೊರೆಗಳೆಂತೇ ಉಕ್ಕಿ ಹರಿಯುತ್ತಿತ್ತು. ಸಿರಿವಂತಿಕೆ ಇರುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ, ಆದರೆ ಮನುಷ್ಯತ್ವ, ಮಾನವ ಧರ್ಮವನ್ನು ಮೈಗೂಡಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದರು. ಒಡೆಯ ಆಳು ಎಂಬ ಸಾಮಾಜಿಕ ಶ್ರೇಣಿಯಿದ್ದಿದ್ದರೂ ಇಬ್ಬರಲ್ಲೂ ಪರಸ್ಪರ ಪ್ರೀತಿ, ವಿಶ್ವಾಸ, ಕಾರುಣ್ಯ ಹರಿದಾಡುತ್ತಿತ್ತು. ನಿಯತ್ತು ಎನ್ನುವುದು ಅಘೋಷಿತ ಪ್ರಮಾಣವಾಗಿತ್ತು. ಆದರೆ ಕಾಲಕ್ರಮೇಣ ಸುಧಾರಣೆಯ ನೆಪದಲ್ಲೋ ಇಲ್ಲಾ ಆ ಹೆಸರಿನ ಮುಸುಕಿನೊಳಗೇ ಮೂಲ ಅಂತಃಸತ್ವವಕ್ಕೇ ಧಕ್ಕೆ ತರುವಂತೇ ಬದಲಾವಣೆಗಳಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗಿ, ತಂತ್ರಜ್ಞಾನ ಜೀವಕ್ಕಿಂತ ಮುಂದೆ ನಡೆದು ನಿಲ್ಲದ ಅನಾಹುತಗಳು ಸಂಭವಿಸಿದವು. ನಮ್ಮ ಇಂದಿನ ಓದು, ಅಕ್ಷರ ಜ್ಞಾನ, ತಂತ್ರಜ್ಞಾನಗಳು ನಮಗೆ ಕಾಡಿನ ಕುರಿತು ಅದರ ಉಳಿಸುವಿಕೆ, ಬೆಳೆಸುವಿಕೆ ಕುರಿತು ಜಾಗೃತಿ ನೀಡುತ್ತಿವೆಯೇ? ಹಿಂದಿನಿವರು ಮಣ್ಣಿನಲ್ಲಿ/ಮಣ್ಣಿನಿಂದ ಕಲಿತಿದ್ದ ಅರಿವನ್ನು ನಾವು ಇಂದು ಸಿಕ್ಕಸಿಕ್ಕಲ್ಲಿ ಗುಡ್ಡವನ್ನು, ಪರ್ವತವನ್ನು ನಮ್ಮ ದುರಾಸೆಗಾಗಿ ಅಗೆದು ಮೊಗೆದು ತೋಡುವುದರಿಂದ ಕಲಿಯಲು ಸಾಧ್ಯವೇ? – ಓದು ಮುಗಿದರೂ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳು, ಮಂಥನ-ಚಿಂತನೆಗಳು ಮಾತ್ರ ಮನದೊಳಗೆ ನಿಲ್ಲುತ್ತಿಲ್ಲ. “ಕಾಡಿನಲ್ಲಿ ಕಂಡಿದ್ದೆಲ್ಲಾ ಮುಟ್ಟಡ, ನೋಡಿದ್ದೆಲ್ಲ ಕೆದಕಡ. ಮನುಷ್ಯ ಜನ್ಮ ಈ ಭೂಮಿಗೆ ಬಂದಿದ್ದು ನಿಂತು ಕೈಮುಗಿದು ಹೋಪಲೆ ಹೊರತೂ ಎಲ್ಲದನ್ನೂ ಎತ್ತಿ ಬಾಚಿ ತಗಂಡು ಗಂಟು ಕಟ್ಟಿಕೊಂಡು ಹೋಪಲೆ ಅಲ್ಲ.”- ಎಂದು ಬುದ್ಧಿ ಹೇಳುವ ವರದಪ್ಪ ಹೆಗಡೆಯವರ ಮಾತುಗಳು ನಮಗೆಲ್ಲಾ ಎಚ್ಚರಿಕೆಯ ಗಂಟೆಯಾಗಿದೆ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಮನವನ್ನು ಹೊಕ್ಕಿ, ಅಲ್ಲೇ ಬೇರು ಬಿಟ್ಟ ಒಂದಿಷ್ಟು ಸಾಲುಗಳು:-</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">*ಪರೂರು (ಅಪರಿಚಿತ) ಹೊಳೆ, ಊರ ಸ್ಮಶಾನ ಯಾವತ್ತೂ ಹೆದರಿಸುತ್ತದೆ</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">*ಇವಳ ಗಂಡ ಹೀಗಂತೆ ಎಂದು ನಗುವವರು ಸಿಕ್ಕಾರೆಯೇ ಹೊರತು ಗಂಡಸನ್ನು ದಾರಿಗೆ ತರುವವರು ಎಲ್ಲಾದರೂ ಸಿಕ್ಕಾರೆಯೇ?</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">*ದೇವರು ಸಂಕಷ್ಟ ಮತ್ತು ಪರಿಹಾರ ಒಟ್ಟಿಗೆ ಇಟ್ಟು ಭೂಮಿಯಲ್ಲಿ ಆಟ ಆಡತ. ಹುದುಕಲೆ ಕಣ್ಣಿದ್ದರೆ ಇಲ್ಲೆ ಎಲ್ಲವೂ ಇದ್ದು.</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">*ಕಾಡು ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಕೂಡುವ ಕಾಲ ಮುಗಿದು ಇನ್ನು ಕಳೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಕಾಲ ಶುರುವಾಯ್ತು.</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">*ಹಣೆಯ ಕುಂಕುಮ ಅಳಚಿ ಹೋತು ಅಂದ್ರೆ ಹಣೆಬರಹವೇ ಬದಲಾತು ಹೇಳ?</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">*ಸುಖ ಬಂತು ಹೇಳಿ ದುಡಿಯದು ಬಿಟ್ಟರೆ ಕಷ್ಟ ಎದುರಿಸಲೆ ಶಕ್ತಿ ಇರತಿಲ್ಲೆ ಮಾರಾಯ.</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><br /></div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಪುಸ್ತಕ – ಮಧ್ಯಘಟ್ಟ</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಲೇಖಕರು - <span style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl q66pz984 gpro0wi8 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/shivanand.kalave?__cft__[0]=AZUg2I-qWYsyN6Yv0tQHdRfbo0EnxegdqfKlnPJON5V3E46tmmxFMlcCwU6pJyFhWpazSYMy9a0PHNiBzdsMOc5OQjmdV0HhaBXcnQSywax95rsYg_DPMwFviJhbEXYTsE0&__tn__=-]K-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; animation-name: none !important; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation; transition-property: none !important;" tabindex="0"><div class="nc684nl6" style="animation-name: none !important; display: inline; font-family: inherit; transition-property: none !important;">Shivanand Kalave</div></a></span></div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಪ್ರಕಾಶಕರು – ಸಾಹಿತ್ಯ ಪ್ರಕಾಶನ</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಬೆಲೆ – ೨೫೦/-</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಪುಟಗಳು – ೨೩೧</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><br /></div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ</div></div></span></div></div></div></div></div><div style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><div class="stjgntxs ni8dbmo4 l82x9zwi uo3d90p7 h905i5nu monazrh9" data-visualcompletion="ignore-dynamic" style="animation-name: none !important; border-radius: 0px 0px 8px 8px; font-family: inherit; overflow: hidden; transition-property: none !important;"><div style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><div style="animation-name: none !important; background-color: white; color: #1c1e21; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; transition-property: none !important;"><div style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><div class="a8nywdso e5nlhep0 rz4wbd8a ecm0bbzt dhix69tm oygrvhab wkznzc2l kvgmc6g5 k7cz35w2 jq4qci2q j83agx80" style="animation-name: none !important; display: flex; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; height: 32px; margin: 0px 16px; padding: 4px 0px; transition-property: none !important;"><span class=" _18vi" style="align-items: center; animation-name: none !important; display: flex; flex: 1 0 0px; font-family: inherit; justify-content: center; transition-property: none !important;"><div class="l9j0dhe7 k4urcfbm" data-visualcompletion="ignore-dynamic" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; position: relative; transition-property: none !important; width: 156px;"><div class="l9j0dhe7" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; position: relative; transition-property: none !important;"><span style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><div aria-label="Like" class="oajrlxb2 bp9cbjyn g5ia77u1 mtkw9kbi tlpljxtp qensuy8j ppp5ayq2 goun2846 ccm00jje s44p3ltw mk2mc5f4 rt8b4zig n8ej3o3l agehan2d sk4xxmp2 rq0escxv nhd2j8a9 j83agx80 mg4g778l btwxx1t3 pfnyh3mw p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x tgvbjcpo hpfvmrgz jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso l9j0dhe7 i1ao9s8h esuyzwwr gokke00a du4w35lb lzcic4wl abiwlrkh p8dawk7l buofh1pr taijpn5t" role="button" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; align-items: center; animation-name: none !important; background-color: transparent; border-bottom-color: var(--always-dark-overlay); border-left-color: var(--always-dark-overlay); border-right-color: var(--always-dark-overlay); border-style: solid; border-top-color: var(--always-dark-overlay); border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: flex; flex-direction: row; flex: 1 0 auto; font-family: inherit; justify-content: center; list-style: none; margin: 0px; min-height: 0px; min-width: 0px; outline: none; padding: 0px; position: relative; text-align: inherit; touch-action: none; transition-property: none !important; user-select: none; z-index: 0;" tabindex="0"><div class="e71nayrh _18vj" style="align-items: center; animation-name: none !important; color: var(--secondary-text); display: flex; flex: 1 0 0%; font-family: inherit; font-weight: 600; height: 32px; justify-content: center; line-height: 1; padding: 0px 2px; position: relative; transition: transform 400ms cubic-bezier(0.08, 0.52, 0.52, 1) 0s; z-index: 6;"><span class="q9uorilb sf5mxxl7 bdca9zbp" style="animation-name: none !important; display: inline-block; filter: brightness(0) var(--filter-secondary-icon); font-family: inherit; transition-property: none !important; vertical-align: middle;"><span class=" pq6dq46d" style="animation-name: none !important; display: inline-flex; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><span class="pq6dq46d fv0vnmcu" style="animation-name: none !important; display: inline-flex; font-family: inherit; margin-right: 6px; transition-property: none !important;"><i class="sp_KED-tFDJUQ8 sx_229595" role="img" style="animation-name: none !important; background-image: url("https://static.xx.fbcdn.net/rsrc.php/v3/yt/r/GOhuISavX2J.png"); background-position: 0px 0px; background-repeat: no-repeat; background-size: auto; display: inline-block; height: 18px; transition-property: none !important; width: 18px;"></i></span></span></span>Like</div></div><div aria-label="React" class="oajrlxb2 gs1a9yip g5ia77u1 mtkw9kbi tlpljxtp qensuy8j ppp5ayq2 goun2846 ccm00jje s44p3ltw mk2mc5f4 rt8b4zig n8ej3o3l agehan2d sk4xxmp2 rq0escxv nhd2j8a9 pq6dq46d mg4g778l btwxx1t3 pfnyh3mw p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x tgvbjcpo hpfvmrgz b4ylihy8 rz4wbd8a b40mr0ww a8nywdso pmk7jnqg i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of du4w35lb lzcic4wl abiwlrkh p8dawk7l n7fi1qx3 maw0qe7g q45zohi1 g0aa4cga" role="button" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; align-items: stretch; animation-name: none !important; background-color: transparent; border-bottom-color: var(--always-dark-overlay); border-left-color: var(--always-dark-overlay); border-right-color: var(--always-dark-overlay); border-style: solid; border-top-color: var(--always-dark-overlay); border-width: 0px; box-sizing: border-box; clip-path: polygon(0px 0px, 0px 0px, 0px 0px, 0px 0px); clip: rect(0px, 0px, 0px, 0px); cursor: pointer; display: inline-flex; flex-basis: auto; flex-direction: row; flex-shrink: 0; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; min-height: 0px; min-width: 0px; outline: none; padding: 13px 0px; position: absolute; right: 0px; text-align: inherit; top: -5px; touch-action: manipulation; transition-property: none !important; user-select: none; z-index: 0;" tabindex="0"><i class="hu5pjgll m6k467ps sp_x-cauM1vLUP sx_06922e" style="animation-name: none !important; background-image: url("/rsrc.php/v3/yQ/r/6UOkJkwkokn.png"); background-position: 0px -736px; background-repeat: no-repeat; background-size: auto; display: inline-block; filter: var(--filter-secondary-icon); height: 16px; transition-property: none !important; vertical-align: -0.25em; width: 16px;"></i><div class="n00je7tq arfg74bv qs9ysxi8 k77z8yql i09qtzwb n7fi1qx3 b5wmifdl hzruof5a pmk7jnqg j9ispegn kr520xx4 c5ndavph art1omkt ot9fgl3s" data-visualcompletion="ignore" style="animation-name: none !important; border-radius: inherit; bottom: 0px; font-family: inherit; left: 0px; opacity: 0; pointer-events: none; position: absolute; right: 0px; top: 0px; transition-duration: var(--fds-duration-extra-extra-short-out); transition-property: none !important; transition-timing-function: var(--fds-animation-fade-out);"></div></div></span></div></div></span><span class=" _18vi" style="align-items: center; animation-name: none !important; display: flex; flex: 1 0 0px; font-family: inherit; justify-content: center; transition-property: none !important;"><div aria-label="Leave a comment" class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv n05y2jgg hbms080z p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h vul9dhcy f1sip0of lzcic4wl l9j0dhe7 abiwlrkh p8dawk7l f49446kz _666h _18vj _18vk" role="button" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; align-items: center; animation-name: none !important; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; color: var(--secondary-text); cursor: pointer; display: flex; flex: 1 0 0%; font-family: inherit; font-weight: 600; height: 32px; justify-content: center; line-height: 1; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px 2px; position: relative; text-align: inherit; touch-action: manipulation; transition: transform 400ms cubic-bezier(0.08, 0.52, 0.52, 1) 0s; user-select: none; white-space: nowrap;" tabindex="0">Comment</div></span><div aria-label="Send this to friends or post it on your Timeline." class="oajrlxb2 bp9cbjyn g5ia77u1 mtkw9kbi tlpljxtp qensuy8j ppp5ayq2 goun2846 ccm00jje s44p3ltw mk2mc5f4 rt8b4zig n8ej3o3l agehan2d sk4xxmp2 rq0escxv nhd2j8a9 j83agx80 rj1gh0hx btwxx1t3 pfnyh3mw p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x tgvbjcpo hpfvmrgz jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso l9j0dhe7 i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of du4w35lb lzcic4wl abiwlrkh p8dawk7l buofh1pr k7cz35w2 taijpn5t ms05siws flx89l3n ogy3fsii" role="button" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; align-items: center; animation-name: none !important; background-color: transparent; border-bottom-color: var(--always-dark-overlay); border-left-color: var(--always-dark-overlay); border-right-color: var(--always-dark-overlay); border-style: solid; border-top-color: var(--always-dark-overlay); border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: flex; flex-direction: row; flex: 1 0 0px; font-family: inherit; height: 32px; justify-content: center; list-style: none; margin: 0px; min-height: 0px; min-width: 0px; outline: none; padding: 0px; position: relative; text-align: inherit; touch-action: manipulation; transition-duration: var(--fds-fast); transition-property: none !important; transition-timing-function: var(--fds-strong); user-select: none; z-index: 0;" tabindex="0"><div class="rq0escxv l9j0dhe7 du4w35lb j83agx80 pfnyh3mw taijpn5t bp9cbjyn owycx6da btwxx1t3" style="align-items: center; animation-name: none !important; box-sizing: border-box; display: flex; flex-flow: row nowrap; flex-shrink: 0; font-family: inherit; justify-content: center; position: relative; transition-property: none !important; z-index: 0;"><div class="rq0escxv l9j0dhe7 du4w35lb j83agx80 cbu4d94t pfnyh3mw d2edcug0 hpfvmrgz p8fzw8mz" style="animation-name: none !important; box-sizing: border-box; display: flex; flex-direction: column; flex-shrink: 0; font-family: inherit; max-width: 100%; min-width: 0px; padding-right: 6px; position: relative; transition-property: none !important; z-index: 0;"><i class="hu5pjgll m6k467ps sp_KdmksoArgvh sx_cdc67f" style="animation-name: none !important; background-image: url("https://static.xx.fbcdn.net/rsrc.php/v3/yc/r/On8ypUUHlxY.png"); background-position: 0px -288px; background-repeat: no-repeat; background-size: auto; display: inline-block; filter: var(--filter-secondary-icon); height: 18px; transition-property: none !important; vertical-align: -0.25em; width: 18px;"></i></div><div class="rq0escxv l9j0dhe7 du4w35lb j83agx80 cbu4d94t pfnyh3mw d2edcug0 hpfvmrgz" style="animation-name: none !important; box-sizing: border-box; display: flex; flex-direction: column; flex-shrink: 0; font-family: inherit; max-width: 100%; min-width: 0px; position: relative; transition-property: none !important; z-index: 0;"><span class="d2edcug0 hpfvmrgz qv66sw1b c1et5uql rrkovp55 a8c37x1j keod5gw0 nxhoafnm aigsh9s9 d3f4x2em fe6kdd0r mau55g9w c8b282yb iv3no6db jq4qci2q a3bd9o3v lrazzd5p m9osqain" dir="auto" style="animation-name: none !important; color: var(--secondary-text); display: block; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; font-weight: 600; line-height: 1.3333; max-width: 100%; min-width: 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; word-break: break-word;"><span class="a8c37x1j ni8dbmo4 stjgntxs l9j0dhe7 ltmttdrg g0qnabr5" style="animation-name: none !important; display: block; font-family: inherit; overflow: hidden; position: relative; text-overflow: ellipsis; transition-property: none !important; white-space: nowrap;">Share</span></span></div></div><div class="n00je7tq arfg74bv qs9ysxi8 k77z8yql i09qtzwb n7fi1qx3 b5wmifdl hzruof5a pmk7jnqg j9ispegn kr520xx4 c5ndavph art1omkt ot9fgl3s" data-visualcompletion="ignore" style="animation-name: none !important; border-radius: 4px; bottom: 0px; font-family: inherit; left: 0px; opacity: 0; pointer-events: none; position: absolute; right: 0px; top: 0px; transition-duration: var(--fds-duration-extra-extra-short-out); transition-property: none !important; transition-timing-function: var(--fds-animation-fade-out);"></div></div></div></div></div><div class="cwj9ozl2 tvmbv18p" style="animation-name: none !important; color: #1c1e21; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 12px; margin-bottom: 4px; transition-property: none !important;"><span class="rfua0xdk pmk7jnqg pfx3uekm ay7djpcl ema1e40h q45zohi1" data-html2canvas-ignore="true" style="animation-name: none !important; clip-path: inset(50%); clip: rect(0px, 0px, 0px, 0px); font-family: inherit; height: 1px; overflow: hidden; position: absolute; transition-property: none !important; width: 1px;"></span></div></div></div></div>ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-77486370009437746312020-10-04T11:15:00.006+05:302020-10-04T11:15:54.339+05:30 ಪುನರ್ವಸು<div style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><div class="" dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><div class="ecm0bbzt hv4rvrfc ihqw7lf3 dati1w0a" data-ad-comet-preview="message" data-ad-preview="message" id="jsc_c_20k" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; padding: 4px 16px 16px; transition-property: none !important;"><div class="j83agx80 cbu4d94t ew0dbk1b irj2b8pg" style="animation-name: none !important; display: flex; flex-direction: column; font-family: inherit; margin-bottom: -5px; margin-top: -5px; transition-property: none !important;"><div class="qzhwtbm6 knvmm38d" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin-bottom: 5px; margin-top: 5px; transition-property: none !important;"><span class="d2edcug0 hpfvmrgz qv66sw1b c1et5uql rrkovp55 a8c37x1j keod5gw0 nxhoafnm aigsh9s9 d3f4x2em fe6kdd0r mau55g9w c8b282yb iv3no6db jq4qci2q a3bd9o3v knj5qynh oo9gr5id hzawbc8m" dir="auto" style="animation-name: none !important; color: var(--primary-text); display: block; font-family: inherit; font-size: 0.9375rem; line-height: 1.3333; max-width: 100%; min-width: 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; word-break: break-word;"><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಜೋಗದ ಸೌಂದರ್ಯವನ್ನು ನಮ್ಮ ನಾಡಿನ ಹಲವು ಕವಿಗಳು ಅದ್ಭುತವಾಗಿ ಹಾಡಿಹೊಗಳಿದ್ದಾರೆ. ನಿತ್ಯೋತ್ಸವ ಗೀತೆಯನ್ನು ಕೇಳದವರೇ ಇಲ್ಲ ಎನ್ನಬಹುದು. ಹಾಗೆ ನೋಡಿದರೆ ನನ್ನ ಹುಟ್ಟೂರಿನಿಂದ ಜೋಗ ಬಹಳ ದೂರವೇನಿಲ್ಲ. ಶಿರಸಿಯಿಂದ ಒಂದೂವರೆ ತಾಸಿನ ಪ್ರಯಾಣವಷ್ಟೇ. ಚಿಕ್ಕವಳಿದ್ದಾಗಲೊಮ್ಮೆ ಅಪ್ಪನೊಂದಿಗೆ ಹೋಗಿ ಜೋಗವನ್ನು ನೋಡಿದ್ದೆ. ತದನಂತರ ಎರಡು ವರುಷಗಳ ಹಿಂದೆಯಷ್ಟೇ ಏನೋ ಕಾರ್ಯದ ನಿಮಿತ್ತ ಅತ್ತ ಹೋಗಿದವಳು ಮಳೆಗಾಲದ ಒಂದು ದಿವಸ ಜೋಗದ ಅದ್ಭುತ ಸೌಂದರ್ಯದ ದರ್ಶನವನ್ನು ಮಾಡಿದ್ದರ ನೆನಪು ಇನ್ನೂ ಹಸಿರಾಗಿದೆ. ಆದರೆ ಈ ಜೋಗಜಲಪಾತ ತನ್ನ ಮೂಲ ಆರ್ಭಟವನ್ನು, ಸೌಂದರ್ಯವನ್ನು ಕಳೆದುಕೊಂಡು ಸೊರಗಿದ್ದರ ಹಿಂದಿನ ಕಥೆ, ಶರಾವತಿ ನದಿಗೆ ಕಟ್ಟಿರುವ ಲಿಂಗನಮಕ್ಕಿ ಅಣೆಕಟ್ಟು ನಿರ್ಮಾಣದ ಹಿಂದಿನ ಕಟು ವಾಸ್ತವಿಕತೆ, ಅ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಉಂಟಾದ ತ್ಯಾಗ, ಬಲಿದಾನಗಳು, ಮುಳುಗಡೆಯ ಯಾತನಾಮಯ ವ್ಯಥೆಗಳು ಇವೆಲ್ಲವುಗಳ ವಿವರಣೆ ನನಗೆ ಗೊತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಮುಳುಗುವುದು ಕೇವಲ ನೆಲ ಹಾಗೂ ಜನರ ಆಸ್ತಿಪಾಸ್ತಿ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಒಂದಿಡೀ ಸಮುದಾಯದ ಅಸ್ತಿತ್ವ, ಕನಸು, ಸಹಜೀವಿಗಳ, ಮೂಕಪ್ರಾಣಿಗಳ ಜೊತೆಗಿನ ನಂಟು, ಹೊಲ, ತೋಟ, ಕಾಡು – ಇವೆಲ್ಲವುಗಳೊಂದಿಗೆ ಬೆಸೆದಿರುವ ಅವಿನಾಭಾವ ಬಂಧವೊಂದು ಮಹತ್ತರ ಉದ್ದೇಶದಡಿಯಲಿ ಸಿಲುಕಿ ನಜ್ಜುಗುಜ್ಜಾಗಿ ಸವೆದು ಬೆಳಕನ್ನು ನೀಡುತ್ತಿದೆ ಎಂಬುದನ್ನು ಬಹಳ ವಿಸ್ತಾರವಾಗಿ, ಮನದೊಳಗೆ ಇಳಿದು ಕಾಡುವಂತೆ, ಹಲವೆಡೆ ಓದುಗನ ಮನಸ್ಸನ್ನು ಎಳೆದು ನಾನಾ ವಿಧದ ಚಿಂತನೆಗಳೆಡೆ ಎಳೆಯುವಂತೆ ಪ್ರಸ್ತುತ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನು ರಚಿಸಿದ್ದಾರೆ ಲೇಖಕ ಶ್ರಿ ಗಜಾನನ ಶರ್ಮ ಅವರು.(ನಾ. ಡಿಸೋಜಾ ಅವರ ಮುಳುಗಡೆ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನು ಬಹಳ ಹಿಂದೆ ಓದಿದ್ದೆ. ಅದನ್ನೂ ನೆನಪಿಸಿತ್ತು ಈ ಪುಸ್ತಕ.)</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><br /></div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">1916ರಲ್ಲಿ ಸರ್. ಎಂ.ವಿಶ್ವೇಶ್ವರಯ್ಯನವರು ಜೋಗಕ್ಕೆ ಭೇಟಿ ನೀಡಿ ವಿದ್ಯುತ್ ಯೋಜನೆಗೆ ಸಮೀಕ್ಷೆ ನಡೆಸಲು ಆದೇಶಿಸುವ ಘಟನೆಯೊಂದಿಗೆ ಶುರುವಾಗುವ ಕಥೆಯು, ಮುಂದೆ ಅವರೇ ಮೊದಲು ಕಟ್ಟಿಸಿದ್ದ ಹಿರೇಭಾಸ್ಕರ ಅಣೆಕಟ್ಟಿನ ಜೊತೆಗೇ ಸಮೃದ್ಧವಾಗಿದ್ದ ಪ್ರದೇಶಗಳು, ಜನಜೀವನ, ಅವರ ಬದುಕು ಎಲ್ಲಾ ಮುಳುಗಡೆಯಾಗುವುದರೊಂದಿಗೆ ಮುಗಿಯುತ್ತದೆ. ಈ ಸುದೀರ್ಘಾವಧಿಯ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯ ಪೂರ್ವದ ಹಾಗೂ ಆ ನಂತರದ ಶರಾವತಿ ತೀರದ ಹಳ್ಳಿಗರ ಬದುಕು ಅದು ಹೇಗೆ ಈ ಒಂದು ಪ್ರಾಜೆಕ್ಟಿನಿಂದ ಬದಲಾಗುತ್ತಾ ಹೋಯಿತು, ಅಭಿವೃದ್ಧಿಯ ಹೆಸರಿನಲ್ಲಿ ಒಳಗೆ ಬಲಿದು ಹೊರಗೆ ಬೆಳೆಯುವ ಬದಲು, ಒಳಗೆ ಸಂಕುಚಿತಗೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಹೊರಗೆ ವಿರಾಟ್ ಸ್ವರೂಪ ಪಡೆಯಿತು ಎಂಬೆಲ್ಲಾ ಚಿತ್ರಣಗಳು ನಮ್ಮೊಳಗೆ ಅಚ್ಚಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತವೆ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಸರ್ ಎಂ.ವಿಶ್ವೇಶ್ವರಯ್ಯ, ಮಿರ್ಜಾ ಇಸ್ಮಾಯಿಲ್, ಕಡಾಂಬಿ, ಫೋರ್ಬ್ಸ್ – ಮುಂತಾದ ನಿಷ್ಟಾವಂತ, ದೇಶಕ್ಕೆ ಒಳಿತಾಗಲು ಆಲೋಚಿಸುವ ಜನರಿರುವ ತನಕ ಕೆಲಸಗಾರರಲ್ಲಿ, ಅಧಿಕಾರಿಗಳಲ್ಲಿ ಪ್ರಕೃತಿಯ ಕುರಿತು ಒಂದು ಒಲವು, ಸಹಾನುಭೂತಿಯೂ ಇತ್ತು. ತಮ್ಮ ಪ್ರಾಜೆಕ್ಟಿನಿಂದಾಗುವ ಪ್ರಕೃತಿ ನಾಶ, ಹಳ್ಳಿಗರ ಜನಜೀವಕ್ಕಗುತ್ತಿರುವ ಧಕ್ಕೆಯ ಕುರಿತು ಪಶ್ಚಾತ್ತಾಪ, ಮರುಗುವಿಕೆಯಾದರೂ ಕಾಣಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಹೀಗಾಗಿ ಮೊದಮೊದಲು ಆದಷ್ಟು ಮೆಲುವಾಗಿ, ಸ್ಪಂದನೆಯೊಂದಿಗೆ ಸಾಗುವ ಹಿರೇಭಾಸ್ಕರ ಅಣೆಕಟ್ಟಿನ ದಾರಿ, ಲಿಂಗನಮಕ್ಕಿ ಪ್ರಾಜೆಕ್ಟಿಗೆ ಬರುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಏನೇನೆಲ್ಲಾ ರಾಜಕೀಯ ಆಟಾಗಳು ಕೇಂದ್ರ ಸರ್ಕಾರ, ರಾಜ್ಯ ಸರ್ಕಾರ, ಅಧಿಕಾರಿ ವರ್ಗಗಳಲ್ಲಿ ನಡೆದವು, ಹೇಗೆಲ್ಲಾ ವಂಚನೆಗಳು ತೆರೆಯ ಹಿಂದೆ/ಮುಂದೆ ನಡೆದಿದ್ದವು – ಇವನ್ನೆಲ್ಲಾ ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ ಓದುತ್ತಿರುವಾಗ, ರಾಜಕೀಯ ಎನ್ನುವುದು ಅಂದು ಹಾಗೂ ಇಂದೂ ಒಂದೇ ರೀತಿ ಇದೆ.. ಸ್ವರೂಪ ಬದಲಿಸಿರುತ್ತದೆ ಅಷ್ಟೇ ಎಂಬುದು ಮನದಟ್ಟಾಗುತ್ತದೆ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">554 ಪುಟಗಳ ಈ ಬೃಹತ್ ಕದಂಬರಿ ಕೇವಲ ಶರಾವತಿ ನಡಿಗೆ ಅಣೆಕಟ್ಟುಗಳನ್ನು (ಹಿರೇಭಾಸ್ಕರ ಅಣೆಕಟ್ಟು ಮತ್ತು ಲಿಂಗನಮಕ್ಕಿ) ಕಟ್ಟುವುದು, ಅದರಿಂದ ಆ ಪರಿಸರದ ಮೇಲೆರಗಿದ ವಿಪತ್ತುಗಳ ಚಿತ್ರಣವನ್ನು ಮಾತ್ರ ಹೇಳುವುದಿಲ್ಲ. ನಾಡಿಗೆ ಬೆಳಕು ನೀಡಲು ಹೇಗೆ ಅಲ್ಲಿಯ ಜನರು, ಒಂದಿಡೀ ಸಮುದಾಯ ತಮ್ಮ ಅಸ್ತಿತ್ವವನ್ನು, ಬದುಕನ್ನು ಕತ್ತಲೆಗೆ ನೂಕಿಕೊಂಡರು ಎಂಬುದನ್ನು ತೆರೆದು ತೋರಿಸುತ್ತದೆ. ದೀಪದ ಬುಡ ಕತ್ತಲು ಎಂಬ ಗಾದೆ ಇಲ್ಲಿ ನಿಚ್ಚಳವಾಗಿದೆ. ಈಗಲೂ ನಮ್ಮೂರಿನ ಹಳ್ಳಿಗಳು ಜೋರು ಮಳೆ ಬರಲಿ, ಬೇಸಿಗೆಯ ಬಿರು ಬಿಸಿಲಿರಲಿ, ದಿನದ ಬಹುತೇಕ ಕರೆಂಟಿಲ್ಲದೇ ಬದುಕುವುದನು ಕಲಿತಾಗಿದೆ. ನಗರಗಳ ದೊಡ್ಡ ಹೊಟ್ಟೆ ತುಂಬಿಸುವ ತವಕದಲ್ಲಿ ಜೋಗದ ಬುಡ, ಆಸು ಪಾಸಿನ ಊರುಗಳ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಎಷ್ಟು ಸುಧಾರಿಸಿದೆ? ಉತ್ತರ ಕರ್ನಾಟಕ ಜಿಲ್ಲೆಗೆ ಯಾವೆಲ್ಲಾ ಸೌಲಭ್ಯ, ಸೌಕರ್ಯಗಳು ಈಗ ದೊರಕುತ್ತಿವೆ ಎಂಬ ಪ್ರಶ್ನೆಯೂ ಮೂಡುತ್ತದೆ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಆ ಕಾಲಘಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಈ ಪ್ರಾಜೆಕ್ಟಿನ ಸಾಧಕ ಬಾಧಕಗಳನ್ನು ಜನರಿಗೆ ತಲುಪಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಪತ್ರಿಕಾವರದಿಗಳು, ವಸ್ತುನಿಷ್ಟವಾಗಿರುತ್ತಿದ್ದ ಲೇಖನಗಳು, ಅವುಗಳ ಕೆಲವೊಂದು ತುಣುಗಳು, ಜಲಪಾತಗಳಿಗೆ ರಾಜ, ರೋರರ್, ರಾಕೆಟ್, ಲೇಡಿ – ಈ ಹೆಸರುಗಳು ಹೇಗೆ ಬಂದವು ಮತ್ತು ಅವುಗಳ ಹಿಂದಿನ ಕಥೆಯೇನು ಮುಂತಾದ ವಿವರಗಳು ಬಹಳ ಆಸಕ್ತಿಕರವಾಗಿ ನಮ್ಮ ಮುಂದೆ ತೆರೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತವೆ. ಲಿಂಗನಮಕ್ಕಿ ಜಲಾಶಯ ಕಟ್ಟುವಾಗ ಬರುವ ಸವಿಸ್ತಾರವಾದ ತಾಂತ್ರಿಕ ಹಾಗೂ ಆರ್ಕಿಟೆಕ್ಟ್ ವಿವರಣೆಗಳು, ಅಂಕಿ-ಅಂಶಗಳೆಲ್ಲಾ ಆ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ಅಷ್ಟು ಅರಿವಿಲ್ಲದ ನನಗೆ ಆಸಕ್ತಿ ಅನ್ನಿಸದಿದ್ದರೂ ಈ ನಿಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಓದುತ್ತಿರುವವರಿಗೆ, ಅಧ್ಯಯನ ಮಾಡುತ್ತಿರುವವರಿಗೆ ಇದೊಂದು ಒಳ್ಳೆಯ ಮಾಹಿತಿ ಅನ್ನಿಸಿತು.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಇನ್ನು, ಜನರು ನೆಲೆಯನ್ನು ತೊರೆದು ಸಾಗುವಾಗಿನ ಕರಣಾಜನಕ ಚಿತ್ರಣವನ್ನೋದುತ್ತಿರುವಾಗ ಮತ್ತೆ ಮನಸ್ಸು ಒಂದು ಸುದೀರ್ಘ ನಿಲುಗಡೆಯನ್ನು ಪಡೆದಿತ್ತು. ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಒಂದಿಷ್ಟು ನಾಯಕರ ಸ್ವಾರ್ಥವೋ, ದುರಾಸೆಯೋ, ಅಸಹಾಯಕತೆಯೋ, ಮುಂದಾಲೋಚನೆಯಿಲ್ಲದ ದುಡುಕು ನಿರ್ಧಾರವೋ, ರಾಜಕೀಯ ಜಿದ್ದಾಜಿದ್ದಿಯೋ – ಇವೆಲ್ಲವುಗಳಿಂದಾಗಿ ಕೋಟಿಗಟ್ಟಲೆ ಜನ ತಮ್ಮ ಹುಟ್ಟೂರನ್ನು, ಮನೆ, ಜಾನುವಾರು, ಹೊಲಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಉಟ್ಟಬಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿ ತೊರೆದು ಬರುವಾಗ, ದ್ವೇಷದ ದಳ್ಳುರಿಗೆ ಸಿಲುಕಿ ಪ್ರಾಣ ಬಿಡುವಾಗ ಹೇಗೆ ನೋವನ್ನನುಭವಿಸಿರಬಹುದುದು ಎಂಬ ಆಲೋಚನೆಗೆ ಮನಸು ಎಳೆಯಿತು. ಈ ಕಾದಂಬರಿಯ ಆ ಚಿತ್ರಣ ನನಗೆ ಅಮೃತ ಪ್ರೀತಂ ಅವರ ‘ಪಿಂಜಾರಾ’ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನು ನೆನಪಿಸಿತು. ಪುನರ್ವಸುವಿನಲ್ಲಿ ಮುಳುಗಡೆಯ ಅವಾಂತರವನ್ನು ವಿವರಿಸುತ್ತಾ, “ಇರುವೆಗೆ ಮೂತ್ರವೇ ಪ್ರಳಯ, ದೊಡ್ಡವರು ಮಹತ್ವದ ಕಾರಣವಿಲ್ಲದೆಯೂ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಒಂದು ನಿರ್ಧಾರ, ಸಣ್ಣವರ ಪಾಲಿಗೆ ಪ್ರಾಣಾಂತಿಕವಾಗಿಬಿಡಬಹುದು” ಎನ್ನಲಾಗಿದೆ! </div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಅಣೆಕಟ್ಟನ್ನು ಆ ದುರ್ಗಮ ಜಾಗದಲ್ಲಿ, ಅಪಾಯಕಾರಿ ಕಣಿವೆಯಲ್ಲಿ ಕಟ್ಟುವಾಗ ಬಲಿಯಾದ ಅಸಂಖ್ಯಾತ ಕಾರ್ಮಿಕರು, ಮನಸ್ಸಿಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಒತ್ತಾಯದಲ್ಲಿ ತಮ್ಮ ನೆಲ, ತೋಟ, ಜಾನುವಾರುಗಳನ್ನೆಲಾ ತೊರೆದು ತಬ್ಬಲಿಗಳಂತೆ ಗುಳೆ ಹೊರಟ ಜನರು – ಕಣ್ಣಿಗೆ ಕಟ್ಟುವಂತೆ ವಿವರಿಸಲ್ಪಟ್ಟಿದ್ದು, ಇದು ಆಗಾಗ ಓದಿನ ಓಘಕ್ಕೆ ಒಂದು ಸುದೀರ್ಘ ನಿಲುಗಡೆ ನಿಲ್ಲಿಸಿ, ನಿಟ್ಟುಸಿರು ತಂದುಬಿಡುತ್ತದೆ. ಜಗತ್ತು ಬದಲಾದಂತೆ, ಹೊಸಹೊಸ ಆವಿಷ್ಕಾರಕ್ಕೆ ತೆರೆದುಕೊಂಡಂತೆ ಹಿಂದೆ ಬೀಳುವ ಹಳೆಯ ತಲೆಮಾರು, ಅವರ ಕುಲಕಸುಬುಗಳು, ಹೊಸ ಕಾಲದ ಸೆಳೆತಕ್ಕೆ ಸಿಲುಕಿ ಉನ್ಮಾದದಲ್ಲಿ ತಮ್ಮ ಬೇರನ್ನೇ ಮರೆತು ಕಡಿದುಕೊಂಡು ಓಡುವ ಯುವಜನಾಂಗ – ಇವೆಲ್ಲಾ ಇಂದಿಗೂ, ಎಂದಿಗೂ ಬಹಳ ಪ್ರಸ್ತುತವೆನ್ನಿಸುತ್ತವೆ. ಅಲ್ಲಿಯ ಜನತೆ ಮೊದಲು ಬ್ರಿಟಿಶ್ ಸರ್ಕಾರದ ವಿರುದ್ಧ ಹೋರಾಡಿ, ಆಮೇಲೆ ತಮ್ಮ ಉಳಿವಿಗಾಗಿ, ಹಕ್ಕಿಗಾಗಿ ನವ ಭಾರತದ ಹೊಸ ಸರ್ಕಾರದ ವಿರುದ್ಧ ಹೋರಾಡಲಾಗದೇ ಅಸಹಾಯಕರಾಗುವ ಚಿತ್ರಣ ಮನದೊಳಗೆ ಹಲವು ಪ್ರಶ್ನೆಗಳನ್ನು ಎಬ್ಬಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">೧. ಪ್ರಗತಿ ಎಂದರೇನು? ಅದಕ್ಕಿರುವ ಮಾನದಂಡವೇನು? ಎಲ್ಲಾ ಯೋಜನೆಗಳು ಆರಂಭದಲ್ಲಿ ಒಳಿತಿಗೆ, ಉನ್ನತಿಗೆ ಎಂಬಂತೇ ತೋರುತ್ತವೆ ಅಥವಾ ಹಾಗೆ ಕಾಣಿಸಲ್ಪಡುತ್ತವೆ. ಆದರೆ ಅದರ ಹಿಂದಿನ ಉದ್ದೇಶ, ಮುಂದಿನ ಪರಿಣಾಮ, ಸುದೀರ್ಘಾವಧಿಯಲ್ಲಿ ಅದರಿಂದ ಆಗುವ ಲಾಭ ನಷ್ಟಗಳ ಪರಿಗಣನೆ – ಇವೆಲ್ಲಾ ನಿಷ್ಪಕ್ಷವಾಗಿ ಆಗುತ್ತವೆಯೇ?</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">೨. ಎಲ್ಲಾ ಅವನತಿಗೂ ಕೇವಲ ಜಾಗತೀಕರಣ ಮಾತ್ರ ಕಾರಣವೇ? ಮನುಷ್ಯ ತನ್ನ ಮಹಾತ್ವಾಕಾಂಕ್ಷೆಯ ಮಾಂತ್ರಿಕ ಶಕ್ತಿಗೆ ಸಿಲುಕಿ, ಕುರುಡಾಗಿ ಸ್ವನಿಯಂತ್ರಣ, ಸಂಯಮ, ತುಸು ನಿಲುಗಡೆಯನ್ನು ಹಾಕಿಕೊಳ್ಳದಿರುವುದೂ ಕಾರಣ ತಾನೇ?</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">೩. ಯೋಜನೆಗಳೆಲ್ಲಾ ಬೃಹತ್ ಆಗಿದ್ದಷ್ಟು ಯೋಚನೆಗಳು ಸಂಕುಚಿತಗೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಹೋಗುವುದು ಏಕೆ?</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">೪. ಬ್ರಿಟೀಶರನ್ನು ಓಡಿಸಿ ಹೋರಾಟದಲ್ಲಿ ಗೆದ್ದ ನಾವುಗಳು ನಮ್ಮೊಳಗಿನ (ಅದು ಹೊರಗಿರಬಹುದು ಅಥವಾ ನಮ್ಮ ಒಳಗಿನ ಗುಣವೇ ಆಗಿದ್ದಿರಬಹುದು) ಅವಗುಣಗಳು, ಕೊಳ್ಳುಬಾಕತನ, ದೇಶದ್ರೋಹಿತನವನ್ನು ಗೆಲ್ಲಲು ಯಾಕೆ ಆಗಲಿಲ್ಲ? ಕಾದಂಬರಿಯಲ್ಲೇ ಒಂದೆಡೇ ಬರುವಂತೆ, ಪ್ರಾಜೆಕ್ಟ್ ಅಳೆಯೋಕೆ ಬಂದ ಜನರೇ ಆಮೇಲೆ ಆ ಪ್ರದೇಶವನ್ನೇ ವಶಪಡಿಸಿಕೊಂಡು ಅಲ್ಲಿನ ಮೂಲ ನಿವಾಸಿಗಳನ್ನೆ ಆಳಲು ಹೊರಡುವುದು. ಇದೊಂಥರ ಬೆಂಕಿಯಿಂದ ಬಾಣಲೆಗೆ ಬಿದ್ದ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ. ವ್ಯಾಪರದ ನೆಪದಲ್ಲಿ ನುಸುಳಿದ ಬ್ರಿಟೀಶರು ದೇಶವನ್ನೇ ಆಳಿದಂತೇ ಶರಾವತಿ ನದಿತೀರದ ಮುಗ್ಧ ಜನರು ಒದ್ದಾಡಿದ ಬಗೆಯನ್ನು ಓದಿದಾಗ ಅನ್ನಿಸಿದ್ದು.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">೫. ಆ ಕಾಲದಿಂದ ಈ ಕಾಲದವರೆಗೂ, ತರತಮ ಬೇಧ ಇವೆಲ್ಲವೂ ಇರುವುದು ಅಧಿಕಾರ, ಅಂತಸ್ತು, ಐಶ್ವರ್ಯ ಉಳ್ಳುವರು ಮತ್ತು ಅವುಗಳಿಲ್ಲದವರ ನಡುವೆ ಮಾತ್ರವೇ ಅಲ್ಲವೇ?</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">*</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಹಾಗೆಂದು ಕಾದಂಬರಿಯ ತುಂಬಾ ನೋವಿನ ಚಿತ್ರಣವೇ ತುಂಬಿದೆ ಎಂದಲ್ಲ. ಮಲೆನಾಡಿನ ಸುಂದರ ಪ್ರಕೃತಿಯ ವರ್ಣನೆ, ಅಲ್ಲಿಯ ಹಳ್ಳಿಗರ ವಿಶಾಲ ಮನಸ್ಸು, ಆತಿಥ್ಯ, ಉಣಿಸು-ತಿನಿಸುಗಳು, ವಿಶೇಷ ಭಕ್ಷ್ಯಗಳು, ಆರ್ಭಟಿಸುವ ಮಳೆಯ ಅದ್ಭುತ ವರ್ಣನೆ, ಕಚಗಳಿಯಿಡುವ ಭೂತ, ಯಕ್ಷಿ, ಜಟ್ಟಿಗಳ ಭಯಾನಕ ಕತೆಯ ಪ್ರಸ್ತಾಪ, ಅಡಿಕೆ ಕೊಯ್ಲು, ಅದಕ್ಕೆ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳುವ ತಯಾರಿ, ಜಲಪಾತದ ಸೌಂದರ್ಯವನ್ನು ತೆರೆದಿಡುವ ರೀತಿ – ಹೀಗೆ ನಡುನಡುವೆ ಅನೇಕ ಮುದ ನೀಡುವಂತಹ ಕಥನಗಳನ್ನು ನೀಡುತ್ತಲೇ ವಾಸ್ತವಿಕ ಚಿತ್ರಣವನ್ನು ನೀಡುತ್ತಾ ಹೋಗಿ, ಅದು ನನ್ನ ಬಾಲ್ಯ, ಬೆಳೆದ ಪರಿಸರ, ಅಜ್ಜಿಯಿಂದ ಕೇಳಿದ್ದ ಭೂತದ ಕಥೆಗಳು ಇವೆಲ್ಲವುಗಳನ್ನು ನೆನಪಿಸಿತು.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನು ಮುಗಿಸಿದ ಮೇಲೆ ನನಗೆ ಅನ್ನಿಸಿದ್ದು... </div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಔದ್ಯೋಗೀಕರಣ, ಜಾಗತಿಕರಣ – ಇವೆಲ್ಲಾ ತಡೆಯಲಾಗದಂಥದ್ದು. ಅಭಿವೃದ್ಧಿಗೆ ವಿದ್ಯುತ್ ಬೇಕೇಬೇಕು, ಅನಿವಾರ್ಯ ಎಲ್ಲವೂ ಸರಿಯೇ. ಆದರೆ ಇದಕ್ಕೆ ತೆರೆಬೇಕಾದ, ತೆತ್ತಿರುವ ಬೆಲೆಯಾದರೂ ಏನು? ಪ್ರಕೃತಿಯ ನಾಶವಿಲ್ಲದೇ ಯಾವುದೇ ಅಭಿವೃದ್ಧಿ ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲವೇ? ಕಾಡನ್ನು, ವನವನ್ನು ಆಶ್ರಯಿಸಿ ಬದುಕುತ್ತಿರುವ ಅಸಂಖ್ಯಾತ ಜೀವಿಗಳ ನಾಶ, ಆ ಮೂಲಕ ನಮ್ಮ ಭವಿಷ್ಯತ್ತಿಗೆ ಅಂಧಕಾರವನ್ನೆಳೆದುಕೊಳ್ಳುವ ರೀತಿಯ ಹುಚ್ಚುಚ್ಚಾದ ಅಭಿವೃದ್ಧಿಗಳು ಅಗತ್ಯವೇ? ಒಂದು ನಿಯಂತ್ರಣ, ದೂರದರ್ಶಿತ್ವ, ಸಂಯಮ, ಸಹ ಜೀವಿಗಳ ಕುರಿತು ಕಾಳಜಿ – ಇವುಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಮರೆತ ಓಟ ನಮ್ಮನು ಮುಗ್ಗರಿಸದಿರದೇ? ನಾವಿಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ನಮ್ಮೆದುರು ಇರುವ ಕಾರ್ಯ ಸಫಲವಾಗಿ ಸಮಾಜ ಅದರ ಫಲವನ್ನುಣ್ಣುವಂತಾಗಬೇಕು, ಅದೇ ನಿಜವದ ವೃತ್ತಿಧರ್ಮ – ಎಂದು ನಾಡಿಗಾಗಿ ನಿಸ್ಪ್ರಹತೆಯಿಂದ ದುಡಿದಿದ್ದ ಕಡಾಂಬಿಯಂತವರ ಸದ್ಭಾವನೆ, ಸದುದ್ದೇಶ ಆಮೇಲೆ ನಿಜವಾಗಿಯೂ ಈಡೇರಿತೆ? ನಗರಗಳು ಬೆಳಕು, ಸಕಲ ಸೌಲಭ್ಯಗಳನ್ನು ಹೊಂದಿದರೂ ಮುಳುಗಡೆಯಿಂದ ನೊಂದ ಆ ಪ್ರದೇಶದ ಜನರು, ಅವರ ಜೀವನ ಅಷ್ಟೇ ಪ್ರಗತಿ ಕಂಡಿತೆ? ಆಮೇಲಾದರೂ ಉಳಿದ, ಕಾಡು, ಜಲಗಳ ಸಂರಕ್ಷಣೆಗೆ ಸರಕಾರ ಏನು ಕೊಡುಗೆ ನೀಡಿತು? ಗತಕಾಲದ ಜೋಗದ ವೈಭವ ಮತ್ತೆ ಮರುಕಳಿಸೀತೆ? – ಹೀಗೆ ಕೊನೆಯಲ್ಲಿದ ಅನೇಕ ಪ್ರಶ್ನಾವಳಿಗಳನ್ನು ಓದುಗರ ಮನದೊಳಗೆ ಬಿತ್ತಿಬಿಡುತ್ತದೆ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಪುನರ್ವಸು – ಕಾದಂಬರಿಯ ಈ ಶೀರ್ಷಿಕೆಯೇ ನನ್ನನ್ನು ಮೊದಲು ಸೆಳೆದದ್ದು, ಕುತೂಹಲ ಮೂಡಿಸಿದ್ದು. ಪುನರ್ವಸು ಎಂದರೆ ಇಪ್ಪತ್ತೇಳು ಮಳೆ ನಕ್ಷತ್ರಗಳಲ್ಲೊಂದು ಎಂದಷ್ಟೇ ಅರಿತಿದ್ದೆ. ಆದರೆ ಈ ಹೆಸರಿನ ಹಿಂದೆ ಅದೆಷ್ಟು ಅರ್ಥವತ್ತಾದ ಕಥೆಯಿದೆ, ಬಹಳ ಉದಾತ್ತವಾದ ಅರ್ಥವಿದೆ ಎಂಬುದನ್ನು ಓದಿ ತಿಳಿದುಕೊಂಡೆ. ಮನುಷ್ಯನ ಕ್ರೌರ್ಯಕ್ಕೆ, ಹಪಹಪಿಗೆ, ನಿಲ್ಲದ ದಾಹಕ್ಕೆ ನಲುಗಿರುವ ಪ್ರಕೃತಿ ತಾನೇ ಸಂಯಮ, ಕಡಿವಾಣ, ಆಗೀಗ ಹಾಕಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಲೇ ಬರುತ್ತಿದ್ದಾಳೆ. ಕ್ರಮೇಣ ವಸುಂಧರೆ ತನ್ನ ಮೊದಲಿನ ರಸ, ಗಂಧ, ಫಲಗಳಿಂದ ಕಂಗೊಳಿಸಲಿ, ಆಕೆ ಪುನರ್ವಸುವಾಗಲಿ ಎಂದು ಹಾರಿಸುವುದು ಮಾತ್ರ ಸದ್ಯ ಸಾಧ್ಯವಾಗುತ್ತಿದೆ. ಜೋಗದ ಸಿರಿ ಬೆಳಕಿನಡಿಯಲ್ಲಿರುವ ಇರುಳುಗತ್ತಲೆಯನ್ನು ಹೊರಗೆಳೇದು ತೋರಿಸಿ, ಹಿನ್ನಲೆ-ಮುನ್ನಲೆಗಳ ಸಮಗ್ರ ಮಾಹಿತಿಗಳನ್ನು ಒದಗಿಸಿ, ಆ ಮೂಲಕ ಒಂದು ಎಚ್ಚರಿಕೆ, ಜಾಗೃತಿಯನ್ನು, ಸಾಮಾಜಿಕ ಕಳಕಳಿಯನ್ನು ಮೂಡಿಸುವಂತಹ ವಸ್ತುನಿಷ್ಟವಾದ ಅಪೂರ್ವ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನು ನೀಡಿದ್ದಕ್ಕಾಗಿ ಲೇಖಕರಿಗೆ ಅಭಿನಂದನೆಗಳು.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-2D2nPEplm1A/X3lhfTFTkLI/AAAAAAAAwVg/W920XbQJFDMasr-ZVyY7DOKrRHfqk1XywCLcBGAsYHQ/s671/990d1d8d-42bd-4c6c-997c-276ac1f412c6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="671" data-original-width="434" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-2D2nPEplm1A/X3lhfTFTkLI/AAAAAAAAwVg/W920XbQJFDMasr-ZVyY7DOKrRHfqk1XywCLcBGAsYHQ/s320/990d1d8d-42bd-4c6c-997c-276ac1f412c6.jpg" /></a></div><br /><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><br /></div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಕಾದಂಬರಿ : ಪುನರ್ವಸು</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಲೇಖಕ : ಡಾ. ಗಜಾನನ ಶರ್ಮ</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಪ್ರಕಟನೆ : ಅಂಕಿತ ಪ್ರಕಾಶನ</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಪುಟಗಳು : ೫೪೪</div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">ಬೆಲೆ : ೪೫೦ ರೂ.</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><span style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl q66pz984 gpro0wi8 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%B2%AA%E0%B3%81%E0%B2%A8%E0%B2%B0%E0%B3%8D%E0%B2%B5%E0%B2%B8%E0%B3%81?__eep__=6&__cft__[0]=AZUEMu_mZHYOtdsAmYVRWuM6hshDaujFe45zCRnVqSKo_6ZUOyVS1TfdY1Bx1ezx3rQwVQVIPprI9D-dNCzJwjx6SaglTw-tG9_mPANVrQ3toQ&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; animation-name: none !important; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation; transition-property: none !important;" tabindex="0">#ಪುನರ್ವಸು</a></span></div><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><span style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl q66pz984 gpro0wi8 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%B2%AA%E0%B3%81%E0%B2%B8%E0%B3%8D%E0%B2%A4%E0%B2%95_%E0%B2%B5%E0%B2%BF%E0%B2%AE%E0%B2%B0%E0%B3%8D%E0%B2%B6%E0%B3%86?__eep__=6&__cft__[0]=AZUEMu_mZHYOtdsAmYVRWuM6hshDaujFe45zCRnVqSKo_6ZUOyVS1TfdY1Bx1ezx3rQwVQVIPprI9D-dNCzJwjx6SaglTw-tG9_mPANVrQ3toQ&__tn__=*NK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; animation-name: none !important; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation; transition-property: none !important;" tabindex="0">#ಪುಸ್ತಕ_ವಿಮರ್ಶೆ</a></span></div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; transition-property: none !important; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="animation-name: none !important; font-family: inherit; transition-property: none !important;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ</div></div></span></div></div></div></div></div>ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-38734781327073595322020-10-04T11:12:00.007+05:302020-10-04T11:13:48.474+05:30 ದೈತ್ಯರ ಗುರುವಿನ ಜೀವನಚರಿತ್ರೆ<p><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">‘ಅಸುರಗುರು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯ’- ಈ ಕಾದಂಬರಿಯ ಕುರಿತು ಮಾಹಿತಿ ದೊರೆತ ಕ್ಷಣದಿಂದ ಓದಲು ಕೌತುಕಳಾಗಿದ್ದೆ. ಇದಕ್ಕೆ ಪ್ರಮುಖ ಕಾರಣ ಉಶನ ಎಂಬ ಹೆಸರು! ಬಿ.ಎಸ್ಸಿ. ಮುಗಿಸಿದ ವರುಷ ನಾನು ನನ್ನ ಮೊತ್ತಮೊದಲ ಈ-ಮೈಲ್ ಐಡಿ Yahoo.comನಲ್ಲಿ ತೆಗೆದದ್ದು “Ushana”ಎನ್ನುವ ಹೆಸರನಲ್ಲೇ ಆಗಿತ್ತು! ಈ ಹೆಸರಿನ ಮೇಲೆ ಆಕರ್ಷಣೆ ನನಗೆ ಮೊದಲಬಾರಿ ಮೂಡಿದ್ದು ಪ್ರೈಮರಿಯಲ್ಲಿ ಟೀಚರ್ ಭಗವದ್ಗೀತೆಯ ಹತ್ತನೇ ಅಧ್ಯಾಯದ ಶ್ಲೋಕವೊಂದನ್ನು ಪಠಿಸಿದಾಗ. “ಕವೀನಾಮ್ ಉಶನಾ ಕವಿಃ” ಎಂಬ ಸಾಲೊಂದು ಭಗವದ್ಗೀತೆಯ ವಿಭೂತಿಯೋಗದಲ್ಲಿ ಬರುತ್ತದೆ. ಆ ಕ್ಷಣದಿಂದ ‘ಉಶನ’ ಎನ್ನುವ ಹೆಸರನ್ನು ಮನಸ್ಸು ಕಚ್ಚಿಹಿಡಿದೇಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಹೀಗಾಗಿ ಅದೇ ಮುಂದೆ ನನ್ನ ಪ್ರಥಮ ಈ-ಮೈಲ್ ಐಡಿಯಾಗಿಯೂ ಬಂದು ಕೂತಿದ್ದು. ಆಮೇಲೆ ಗೊತ್ತಾಗಿದ್ದು ಗೀತೆಯೊಳಗಿನ ಉಶನಕವಿಯೇ ದೈತ್ಯಗುರು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರಾಗಿ ಜಗತ್ಪ್ರಿಸಿದ್ಧರಾದವರು ಎಂದು! ಈ ಎಲ್ಲಾ ಕಾರಣಗಳಿಂದಾಗಿಯೇ ನಾನು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರ ಬಯೋಗ್ರಫಿಯಾಗಿರುವ ಶ್ರೀಯುತ ಶ್ರೀಧರ ಡಿ.ಎಸ್. ಅವರು </span><span style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಬರೆದ “ಅಸುರಗುರು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯ” ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನೋದಲು ಬಹಳ ಕಾತುರಳಾಗಿದ್ದು.</span></p><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಪ್ರಸ್ತುತ ಕಾದಂಬರಿಯು ಉಶನ ಎಂಬ ಮಹಾನ್ ಕವಿ ಹೇಗೆ ತನ್ನ ಸಾಧನೆಗಳ ಮೂಲಕ ಮಹಾನ್ ಗುರು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯನಾದ… ಆಮೇಲೆ ಅದೆಂತು ಅಸುರಗುರವೆಂಬ ಪದವಿ ಪಡೆದು, ಅಂತಿಮವಾಗಿ ಹರಿಯ(ವಾಮನ) ವರದಿಂದ ಶುಭಫಲ ಸೂಚಿಸುವ ಶುಕ್ರಗ್ರಹ ಪಟ್ಟವನ್ನೇರುತ್ತಾನೆ ಎಂಬುದನ್ನು ಸವಿಸ್ತಾರವಾಗಿ ಹಂತಹಂತದಲ್ಲಿ ಓದಗರಿಗೆ ಉಣಬಡಿಸುತ್ತದೆ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಯಾರು ಎಷ್ಟೇ ವಿವೇಕಿ, ಜ್ಞಾನಿಯಾಗಿದ್ದರೂ, ಮಹಾನ್ ಸಾಧನೆಗಳನ್ನು ಮಾಡಿದ್ದರೂ, ಅನೇಕ ವಿದ್ಯೆಗಳನ್ನು ಗಳಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದರೂ, ದೈವಬಲದ ಕೊರತೆಯಿಂದ ಹಾಗೂ ವಿಧಿಯ ನಿಯಮಕ್ಕೆ ಒಳಪಟ್ಟು ಸಾಮಾನ್ಯರು ಪಡುವ ಎಲ್ಲಾ ಸಂಕಟವನ್ನೂ, ಹಿಂಸೆಯನ್ನೂ ಅನುಭವಿಸಲೇಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. ಅಂತೆಯೇ ‘ಅನುಭವಿಸುವುದೂ ಒಂದು ತಪಸ್ಸು’ ಎಂಬಂತೆ ಬಾಳಿಬದುಕಿ ಆದರ್ಶ ತೋರಿದ ಅಸುರಗುರು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರ ಜೀವನಚರಿತ್ರೆಯಿದು.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಗುರುವಾದವನು ಯಾವರೀತಿ ಔದಾರ್ಯ ತೋರಬೇಕು, ತಾನು ನಿಷ್ಪಕ್ಷಪಾತಿಯಾಗಿದ್ದು ತನ್ನ ಶಿಷ್ಯರ ಏಳಿಗೆಗಾಗಿ ಹೇಗೆ ನಿಷ್ಠನಾಗಿರಬೇಕು ಎಂಬುದನ್ನು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರಲ್ಲಿ ನಾವು ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. ತನಗೆ ಸಿಕ್ಕ ಶಿಷ್ಯರೇ ಅಸಮರ್ಥರು, ಆಸುರೀ ಸ್ವಭಾವವುಳ್ಳವರು, ಅಧಮರು – ಎಂದೆಲ್ಲಾ ಕೈಕೊಡವಿ ಅವರು ದೂರವಿದ್ದುಬಿಡಬಹುದಿತ್ತು. ಆದರೆ ಅದನ್ನೇ ಸವಾಲಾಗಿಸಿಕೊಂಡು ಪ್ರಹ್ಲಾದನಿಗೆ ಮಾರ್ಗದರ್ಶನನೀಡಿ ಅಂತಿಮವಾಗಿ ಬಲಿಚಕ್ರವರ್ತಿಯಂತಹ ಅಪ್ರತಿಮ ಅಸುರನನ್ನು ಸುರರ ಮಟ್ಟಕ್ಕೆ ಬೆಳೆಸುವಲ್ಲಿ ಸಫಲರಾಗುತ್ತಾರೆ. ಅಸುರರ ಏಳಿಗೆಗಾಯೇ ಕಠಿಣ ತಪಸ್ಸನ್ನು ಗೈದು ಶಿವನನ್ನು ಒಲಿಸಿಕೊಂಡು ಮೃತಸಂಜೀವಿನಿ ವಿದ್ಯೆಯನ್ನೂ ಪಡೆಯುತ್ತಾರೆ. ದೃಢಸಂಕಲ್ಪವಿದ್ದರೆ ಸಾಧನೆ ವ್ಯರ್ಥವಾಗದು ಎಂಬುದು ಅಲ್ಲಿ ಸಾಬೀತಾಗುತ್ತದೆ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">“’ಎಂತಹ ಸಾಧನೆಯಾದರೂ ಅರ್ಥವಾಗುವವರ ನಡುವೆ ಬೆಲೆ ಬರುತ್ತದೆ. ಗುಣಿಗಳ ಗುಣ ತಿಳಿಯುವುದೂ ಗುಣಿಗಳಿಗೇ ಹೊರತು ದುರ್ಗುಣಿಗಳಿಗಲ್ಲ.” – ಈ ಒಂದು ಸಾಲು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರ ಸಾಮರ್ಥ್ಯವನ್ನು, ಸಾಧನೆಗಳ ಸಾಫಲ್ಯವನ್ನು, ಮತ್ತು ಅದು ಹೇಗೆ ಪ್ರಕಟಗೊಳ್ಳಲು ಬೇಕಾಗಿದ್ದ ಉತ್ತಮ ವಾತಾವರಣ ಹಾಗೂ ಸದ್ಗುಣಿ ಶಿಷ್ಯಗಣದ ಕೊರತೆಯಿಂದ ಹೊರಹೊಮ್ಮಲು ಪರದಾಡಿತು, ಆಮೂಲಕ ಅವರಿಗೆ ಮುಳುವಾಯಿತು ಎಂಬುದನ್ನೂ ಎತ್ತಿಹಿಡಿಯುತ್ತದೆ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ತಮಗೆ ದೊರೆತ ಶಿಷ್ಯವೃಂದಕ್ಕೆ ಯಾವ ಲೋಪವೂ ಬರದಂತೇ ವಿದ್ಯೆಯನ್ನು ಧಾರೆಯೆರೆದು, ಅವರನ್ನು ಸುರರಿಗೆ ಸಮನಾಗಿಸಲು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರು ಪಡುವ ಪ್ರಯಾಸ, ಒದ್ದಾಟಗಳು ನಿಜಕ್ಕೂ ಅಭಿನಂದನೀಯ. ಆದರೆ ತಮ್ಮ ಶಿಷ್ಯವೃಂದ ಅಸುರರಾಗಿದ್ದರೂ, ಪ್ರತಿದಿವಸ ಅವರೊಂದಿಗಿದ್ದರೂ ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರೆಂದೂ ಅವರಂತಾಗಲಿಲ್ಲ, ಬದಲು, ಅವರನ್ನು ತಮ್ಮ ದಾರಿಗೆ ತರಲು ಶ್ರಮಿಸಿದರು. ಇವೆಲ್ಲವೂ ಅವರನ್ನು ನನ್ನ ದೃಷ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಎತ್ತರದ ಸ್ಥಾನಕ್ಕೆ ಒಯ್ದುಬಿಟ್ಟವು.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಗುರುವಿನಷ್ಟೇ ಶಿಷ್ಯನೂ ಸಮರ್ಥನಾಗಿದ್ದಾಗ ಮಾತ್ರ ಸಂಪೂರ್ಣ ವಿದ್ಯೆ ಫಲಿತವಾಗುತ್ತದೆ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಅಸುರರೊಳಗಿನ ಆಸುರೀಭಾವ, ಶಿಸ್ತಿಗೆ ಒಳಪಡಲು ಒಪ್ಪದ ಸ್ವಚ್ಛಂದತೆ, ದೈವೀಬಲದ ಕುರಿತು ತೋರುವ ತಿರಸ್ಕಾರ, ಹುಂಬತನ – ಈ ಎಲ್ಲಾ ಅವಗುಣಗಳಿಂದ ಅವರ ಬೆನ್ನಿಗೆ ಓರ್ವ ಶ್ರೇಷ್ಠ ಗುರುವಿದ್ದರೂ ‘ನಾವು ಇರುವಲ್ಲೇ ಇರುತ್ತೇವೆ’ ಎಂದು ಹಠ ಹಿಡಿದು ನೆಲಕಚ್ಚಿದ್ದೇ ಹೆಚ್ಚು. ಆದರೆ ಅವರೆಲ್ಲರ ನಡುವೆ ವಿಭಿನ್ನವಾಗಿ, ವಿಶಿಷ್ಟವಾಗಿ ನಿಲ್ಲುತ್ತಾರೆ ಅಸುರರಾದ ಪ್ರಹ್ಲಾದ ಮತ್ತು ಬಲಿಚಕ್ರವರ್ತಿ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಕಾದಂಬರಿಯಲ್ಲೇ ಒಂದೆಡೆ ಬರುವಂತೆ - “ಒಳ್ಳೆಯ ಪ್ರಜೆಗಳಿಗೆ ಒಳ್ಳೆಯ ಅರಸ ಸಿಗುವುದು ದುರ್ಲಭವಾದಂತೆ, ಒಳ್ಳೆಯ ಅರಸನಿಗೆ ಒಳ್ಳೆಯ ಪ್ರಜೆಗಳು ಸಿಗುವುದೂ ಕಷ್ಟ.”</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಇನ್ನು ಕಾದಂಬರಿಯೊಳಗಣ ಪಾತ್ರಚಿತ್ರಣದ ಕುರಿತು ಹೇಳಬಹುದಾದರೆ…</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಇಂದ್ರಾದಿ ದೇವತೆಗಳಿರಲಿ, ವೃಷಪರ್ವನಂತಹ ಅಸುರನೇ ಆಗಿರಲಿ – ಎಲ್ಲಿಯೂ ಲೇಖಕರು ತಮ್ಮ ಅಭಿಪ್ರಾಯವನ್ನು ಹೇರಿಂದತೆ ಕಾಣುವುದಿಲ್ಲ. ಪ್ರತಿ ಪಾತ್ರಗಳನ್ನೂ ಇದ್ದಹಾಗೆ ಬಿಂಬಿಸಲಾಗಿದೆ. ದೇವತೆಗಳಾದ್ದರಿಂದ ಎಲ್ಲವೂ ಒಳ್ಳೆಯದೇ, ಅಸುರರೆಂದರೆ ರಕ್ಕಸರು ಮಾತ್ರ ಎಂಬಂತೆ ಕಪ್ಪು-ಬಿಳುಪಾಗಿ ತೋರದೇ ಒಳಿತು ಮತ್ತು ಕೆಡುಕುಗಳು ಎಲ್ಲರಲ್ಲೂ ಹೇಗೆ ಹುದುಗಿರುತ್ತದೆ, ಯಾವ ರೀತಿ ಕೆಡುಕಿಗೆ ಪ್ರಾಶಸ್ತ್ಯಕೊಟ್ಟಾಗ ಅದೇ ಹೆಚ್ಚು ಪ್ರಕಟಗೊಂಡು ಕೆಡುಕನ್ನೇ ಮಾಡುತ್ತದೆ, ಯಾಕಾಗಿ ನಮ್ಮೊಳಗಿನ ಅಸುರನನ್ನು ಮಟ್ಟಹಾಕಿ ಒಳಿತಿಗೆ ಮಣೆಹಾಕಬೇಕು ಎಂಬುದನ್ನು ಈ ಕಾದಂಬರಿಯಲ್ಲಿ ಕಾಣಬಹುದು. ಇಂದ್ರನೊಳಗಿನ ಕಪಟತನದ ಜೊತೆಗೆ, ಪ್ರಹ್ಲಾದನಂತಹ ಸಾತ್ವಿಕ ಗುಣಗಳುಳ್ಳ ಅಸುರ ಅರಸನನ್ನೂ ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. ಬಲಿಚಕ್ರವರ್ತಿಯಂತಹ ಅಪ್ರತಿಮ ಸಾಹಸಿ, ಪ್ರಾಮಾಣಿಕ ಅಸುರನ ಜೊತೆಗೆ ಇಕ್ಷ್ವಾಕು ವಂಶದ ದಂಡಕನಂತಹ ನೀಚನಿರುವುದನ್ನೂ ಕಾಣುತ್ತೇವೆ. ಕಾದಂಬರಿಯುದ್ದಕ್ಕೂ ನನ್ನನ್ನು ಸೆಳೆದದ್ದು ಅಸುರಗುರ ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರ ಕಾರ್ಯ ನಿಷ್ಠೆ, ಅಸುರರ ಉನ್ನತಿಗಾಗಿ ಅವರು ಪಡುವ ಶ್ರಮ, ತಮ್ಮ ಶಿಷ್ಯರ ಶ್ರೇಯೋಭಿವೃದ್ಧಿಯ ಪ್ರತಿ ಅವರಿಗಿದ್ದ ಬದ್ಧತೆ – ಇವೆಲ್ಲವನ್ನು ಹಲವು ಕಥೆಗಳು/ಉಪಕಥೆಗಳ ಮೂಲಕ, ಸೋದಾರಣವಾಗಿ, ಮನವನ್ನು ಹೊಕ್ಕಿ ಕಾಡುವ ಸಂಭಾಷಣೆಗಳು, ಸ್ವಗತಗಳಿಂದ ಸೂಕ್ಷ್ಮವಾಗಿ ನೇಯ್ದು ತೋರಿಸಲಾಗಿದೆ. ವಂಚನೆಯಿಂದ ಮೃತಸಂಜೀವನಿ ವಿದ್ಯೆತರಲು ಮಗನನ್ನು ಕಳುಹಿಸುವ ಸುರಗುರು ಬ್ರಹಸ್ಪತಿ ಒಂದೆಡೆಯಾದರೆ, ಅಪ್ಪಟ ಪ್ರಾಮಾಣಿಕ, ಸಚ್ಚಾರಿತ್ರ್ಯನಾದ ಅವನದೇ ಮಗ ಕಚ ಇನ್ನೊಂದೆಡೆ! ಋಷಿಕುಮಾರಿಯಾಗಿಯೂ ದರ್ಪ, ಅಹಂಕಾರ, ಶ್ರೇಷ್ಠತೆಯ ವ್ಯಸನ ತೋರುವ ದೇವಯಾನಿ ಒಂದೆಡೆಯಾದರೆ, ಅಸುರ ಕುವರಿಯಾಗಿಯೂ ನುಡಿದಂತೇ ನಡೆವ ಛಲ, ತನ್ನ ಮನೋಸಂಕಲ್ಪದಿಂದಲೇ ಮಗ ಪುರುವಿನೊಳಗೆ ಆದರ್ಶತುಂಬಿ ಬೆಳೆಸಿ ಅವನನ್ನು ಚಕ್ರವರ್ತಿಯನ್ನಾಗಿಸುವ ಶರ್ಮಿಷ್ಠೆ ಮತ್ತೊಂದೆಡೆ. ಹೀಗೆ ಪ್ರತಿ ಪಾತ್ರದೊಳಗೂ ಒಳಿತು-ಕೆಡುಕುಗಳ ಮಿಶ್ರಣ ಕಾಣಸಿಗುತ್ತದೆ. ನನಗೆ ಪೂರ್ವಾಗ್ರಹ ಕಾಣಿಸಲಿಲ್ಲ. ಸ್ವತಃ ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರೇ ಎಷ್ಟೇ ದೊಡ್ಡ ಸಾಧಕರೆನಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದರೂ ತಮ್ಮ ಕೆಲವೊಂದು ದುಡುಕು ನಿರ್ಧಾರಗಳು, ಮಗಳ ಮೇಲಣ ಅತಿಯಾದ ಮೋಹ ಹಾಗೂ ತಮ್ಮ ಅನಿಯಂತ್ರಿತ ಸಿಟ್ಟಿಗೆ ಸಿಲುಕಿ ಬಹಳಷ್ಟು ಅವಗಡಗಳಿಗೆ, ಅನಾಹುತಗಳಿಗೆ ಕಾರಣರಾಗುತ್ತಾರೆ. ಮನುಷ್ಯದೇಹವನ್ನು ಹೊತ್ತ ಮೇಲೆ ಯಾರೆಷ್ಟೇ ಶ್ರೇಷ್ಠರಾಗಿದ್ದರೂ ಮನುಜ ಜನ್ಮದ ಕಟ್ಟುಪಾಡುಗಳಿಂದ, ಲೋಪದೋಷಗಳಿಂದ ಮುಕ್ತರಾಗುವುದು ಸುಲಭವಲ್ಲ, ವಿಧಿಯ ನಿಯಮಗಳಿಂದ ಪಾರಾಗಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ ಎಂಬುದನ್ನು ಕಾಣುತ್ತೇವೆ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಮನದಲ್ಲಿ ಕೂತ ಸಾಲುಗಳು ಹಲವು, ಅವುಗಳಲ್ಲಿ ಒಂದಿಷ್ಟು-</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">*ಆಲದಮರ ಒಳ್ಳೆಯದೇ, ಅದರಡಿಯಲ್ಲಿ ಬೆಳೆದ ಮುಳ್ಳು ಚುಚ್ಚದಿರುತ್ತದೆಯೇ?</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">*ಒಳ್ಳೆಯ ಆಡಳಿತ ಒಳ್ಳೆಯ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವದಿಂದ ಮಾತ್ರ ಬರಲಾರದು. ತಂತ್ರಗಾರಿಕೆ, ಚಾತುರ್ಯ ಮೊದಲಾದ ಗುಣಗಳು ಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">*ಗೊಬ್ಬರವಿಕ್ಕಿ ಬೆಳೆಸಿದ ತೋಟಕ್ಕೆ, ಗೊಬ್ಬರವೂ ಬೇಡದೇ ಬೆಳೆಯುವ ಕಳೆಯೇ ತೊಂದರೆ ಕೊಡುತ್ತದೆ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">*ಕಟುಕನ ಕತ್ತಿ ಎಷ್ಟು ಹೊಳೆದರೇನು? ಮಾಡುವ ಕಾರ್ಯ ಕಡಿಯುವುದೇ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">*ಬೇರು ಕತ್ತರಿಸುವ ದಾನ ಧರ್ಮವೇ ಆಗದು.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">*ಮೃತ್ಯುವಿನಿಂದ ಪಾರುಮಾಡಲು ಮೃತ್ಯುವಾಗುವುದು ತಪ್ಪಲ್ಲ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">*ಸುಖವಿರಲಿ, ದುಃಖವಿರಲಿ, ಭೋಗ-ಯೋಗ ಏನೇ ಇದ್ದರೂ ಪ್ರಾಪ್ತಿಸಿಕೊಂಡ ಪುಣ್ಯ-ಪಾಪಗಳಿಂದಲೇ ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಬದುಕು ಸಾಗುತ್ತದೆ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">*ಈ ಜಗದ್ವ್ಯವಸ್ಥೆಯಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲರೂ ಸುರರಾದರೆ ಮತ್ತೇನು ಉಳಿದೀತು? ಸುರತ್ವದ ಸ್ವಾರಸ್ಯ ಇರುವುದೇ ಅಸುರತ್ವದಲ್ಲಲ್ಲವೇ? ಸುರರು ಸರಿಯಾದ ಎಚ್ಚರದಲ್ಲಿಲ್ಲದೆ ಅನೇಕ ಬಾರಿ ಅಸುರರಾದುದೂ ಉಂಟಲ್ಲ. ಸುರಾಸುರ ಸಂಘರ್ಷದಲ್ಲಿ ಲೋಕ ಪಕ್ವಗೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಸಾಗುವುದು ನಿರಂತರ ಪ್ರಕ್ರಿಯೆ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಈ ರೀತಿ ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯರ ಬದುಕಿನ ಸುದೀರ್ಘ ಪಯಣವನ್ನು ಸತ್ವಯುತವಾಗಿ, ಶಕ್ತಿಯುತ ಹಾಗೂ ರಸವತ್ತಾದ ನಿರೂಪಣೆಯಿಂದ, ಮನಮುಟ್ಟುವ ಸಂಭಾಷಣೆಗಳಿಂದ ಸವಿಸ್ತಾರವಾಗಿ ವಿವರಿಸುತ್ತಾ ಹೋಗಿದ್ದಾರೆ ಲೇಖಕರು. ಆ ಪಯಣದಲ್ಲೇ ನಮಗೆ ಅನೇಕ ಹೊಸ ಹೊಳಹುಗಳು, ಚಿಂತನೆಗಳು, ಈವರೆಗೂ ವಿವರವಾಗಿ ದೊರಕದಿದ್ದ ಹಲವಾರು ಪ್ರಸಂಗಗಳ ಕುರಿತು ಮಾಹಿತಿಗಳು – ಇವೆಲ್ಲವೂ ದೊರಕುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಹೀಗಾಗಿ ನಿಶ್ಚಿತವಾಗಿಯೂ ಇದೊಂದು ಸಂಗ್ರಹಯೋಗ್ಯ ಕಾದಂಬರಿ.</span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gwmbpN43ptQ/X3lg0o6wq4I/AAAAAAAAwVY/1pzm-oorcBQ1cMCdPQ43T1vZGUTNtwHCQCLcBGAsYHQ/s1130/Samudra.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1130" data-original-width="673" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-gwmbpN43ptQ/X3lg0o6wq4I/AAAAAAAAwVY/1pzm-oorcBQ1cMCdPQ43T1vZGUTNtwHCQCLcBGAsYHQ/s320/Samudra.jpg" /></a></div><br /><div><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; transition-property: none;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl oo9gr5id gpro0wi8 lrazzd5p" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%B2%85%E0%B2%B8%E0%B3%81%E0%B2%B0%E0%B2%97%E0%B3%81%E0%B2%B0%E0%B3%81_%E0%B2%B6%E0%B3%81%E0%B2%95%E0%B3%8D%E0%B2%B0%E0%B2%BE%E0%B2%9A%E0%B2%BE%E0%B2%B0%E0%B3%8D%E0%B2%AF?__eep__=6&__cft__[0]=AZXr114bwIon3gvmCm8iM0-Q-oNFMKNYXYmw3ZXhFvSx71SWagqVlxA6F2NUDpS_b3k1nBhWvJHZVlYn3pCKKG1j-W_cnE7Q_bcqnX7fXmuSTg&__tn__=*NK*F" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; animation-name: none; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; font-weight: 600; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation; transition-property: none;" tabindex="0">#ಅಸುರಗುರು_ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯ</a></span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; transition-property: none;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl oo9gr5id gpro0wi8 lrazzd5p" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%B2%89%E0%B2%B6%E0%B2%A8%E0%B2%95%E0%B2%B5%E0%B2%BF?__eep__=6&__cft__[0]=AZXr114bwIon3gvmCm8iM0-Q-oNFMKNYXYmw3ZXhFvSx71SWagqVlxA6F2NUDpS_b3k1nBhWvJHZVlYn3pCKKG1j-W_cnE7Q_bcqnX7fXmuSTg&__tn__=*NK*F" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; animation-name: none; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; font-weight: 600; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation; transition-property: none;" tabindex="0">#ಉಶನಕವಿ</a></span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; transition-property: none;"><a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl oo9gr5id gpro0wi8 lrazzd5p" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%B2%AA%E0%B3%81%E0%B2%B8%E0%B3%8D%E0%B2%A4%E0%B2%95_%E0%B2%B5%E0%B2%BF%E0%B2%AE%E0%B2%B0%E0%B3%8D%E0%B2%B6%E0%B3%86?__eep__=6&__cft__[0]=AZXr114bwIon3gvmCm8iM0-Q-oNFMKNYXYmw3ZXhFvSx71SWagqVlxA6F2NUDpS_b3k1nBhWvJHZVlYn3pCKKG1j-W_cnE7Q_bcqnX7fXmuSTg&__tn__=*NK*F" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; animation-name: none; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; font-weight: 600; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation; transition-property: none;" tabindex="0">#ಪುಸ್ತಕ_ವಿಮರ್ಶೆ</a></span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಪುಸ್ತಕ : ಅಸುರಗುರು ಶುಕ್ರಾಚಾರ್ಯ</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಲೇಖಕರು : ಶೀಧರ ಡಿ.ಎಸ್.</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಪ್ರಕಾಶಕರು : ಸಾಹಿತ್ಯ ಭಂಡಾರ</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಪುಟಗಳು : ೩೭೯</span><br style="animation-name: none; background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; transition-property: none;" /><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px;">ಬೆಲೆ : ೩೫೦</span></div>ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-11019410441005064762019-06-03T21:16:00.001+05:302019-06-03T21:45:36.146+05:30ಅಳಿವು ಉಳಿವಿನ ನಡುವೆ...<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-geamATAgBhI/XPVBudZURJI/AAAAAAAAOWM/eUxvhC8DeRASCAdBu20vP6m-KJWhnySDwCLcBGAs/s1600/1539450037669_4195_compressed_40.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="287" data-original-width="552" height="166" src="https://1.bp.blogspot.com/-geamATAgBhI/XPVBudZURJI/AAAAAAAAOWM/eUxvhC8DeRASCAdBu20vP6m-KJWhnySDwCLcBGAs/s320/1539450037669_4195_compressed_40.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "tunga";">ನಾನು
ಶಾಲೆಗೆ ಹೋಗುವ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಆಗಷ್ಟೇ ದಕ್ಷಿಣ ಕನ್ನಡದಲ್ಲಿ ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಮೀಡಿಯಮ್ ಗಾಳಿ
ಬೀಸತೊಡಗಿತ್ತು. ಹೈಸ್ಕೂಲಿಗೆ ಬರುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ತುಸು ಬಲಪಡೆದುಕೊಂಡೇ ಬೀಸತೊಡಗಿತ್ತು. ಆದರೂ
ಬಹುತೇಕ ನನ್ನ ಓರಗೆಯವರು ಹತ್ತನೆಯ ತರಗತಿಯವರೆಗೂ ಓದಿದ್ದು ಕನ್ನಡ ಮೀಡಿಯಮ್ಮಲ್ಲೇ. ಪ್ರಥಮ ಭಾಷೆ
ಕನ್ನಡ, ದ್ವಿತೀಯ ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಮತ್ತು ತೃತೀಯ ಹಿಂದಿ – ಇದು ನಾನು ಕಲಿತ ಶಾಲೆಯಲ್ಲಿದ್ದಿದ್ದು.
ಕಾರಣ ಅದೊಂದು ಕ್ರಿಶ್ಚಿಯನ್ ಶಾಲೆಯಾಗಿತ್ತು ಮತ್ತು ಅಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಕಲಿಕೆ ಅನಿವಾರ್ಯವಾಗಿತ್ತು.
ಆದರೆ ನಮ್ಮ ಮನೆಯಲ್ಲೋ ಸಂಸ್ಕೃತದ ವಾತಾವರಣವಿತ್ತು. ನನ್ನ ತಂದೆ ಸಂಸ್ಕೃತ ಪ್ರೊಫೆಸರ್. ನನಗೋ
ಮೊದಲಿನಿಂದಲೂ ಕನ್ನಡ ಪುಸ್ತಕಗಳ ಓದು ಹಾಗೂ ಹಿಂದಿ ಶಾಯರಿ/ಗಝಲ್ಗಳ ಹುಚ್ಚು ಇದ್ದುದರಿಂದ
ಆಯ್ಕೆಗಳಿಲ್ಲದೇ ದೊರಕಿದ್ದೇ ನನ್ನ ಐಚ್ಛಿಕ ವಿಷಯಗಳಾಗಿದ್ದವು ಅವು! ಆದರೆ ನನಗೆ ಸಂಸ್ಕೃತದ ಮೇಲೆ
ಅಪಾರ ಗೌರವ ಮತ್ತು ಆದರ. ಕಾರಣ, ಅಪ್ಪ ಎಂದೂ ಅದನ್ನು ನಮ್ಮ ಮೇಲೆ ಹೇರಲು ಹೋಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಸಂಸ್ಕೃತ
ಶ್ಲೋಕ, ಗೀತಾ ಪಠಣ, ಸೂಕ್ತಗಳು, ಸಹಸ್ರನಾಮಗಳು ಏನೇ ಇದ್ದರೂ ಅದನ್ನು ನಾವೇ ಆಸಕ್ತಿಯಿಂದ ಕೇಳಿ
ಕಲಿತದ್ದು. (ಕಲಿಸಲು ಅಪ್ಪನಿಗೆ ಪುರುಸೊತ್ತೂ ಇರಲಿಲ್ಲ ಅನ್ನಿ. ಆದರೆ ಈಗ ಮೊಮ್ಮಕ್ಕಳಿಗೆ
ಆಸಕ್ತಿಯಿಂದ ಬಿಡುವಾಗಿ ಎಲ್ಲಾ ಪಾಠ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದಾರೆ ಎಂಬುದೇ ಸಂತೋಷದ ಸಂಗತಿ.)</span><br />
<span style="font-family: "tunga";">ನಾವು
ಹತ್ತನೆಯ ತರಗತಿಯವರೆಗೂ ಮೂರೂ ಭಾಷೆಗಳನ್ನೂ ಕಲಿಯಬೇಕಿತ್ತು. ಮತ್ತು ಆ ಮೂರೂ ಭಾಷೆಯ ಅಂಕಗಳು
ಕೊನೆಯ ಪರೀಕ್ಷೆಯ ಅಂಕಕ್ಕೆ ಸೇರ್ಪಡೆಯಾಗುತ್ತಿದ್ದವು (ನೆನಪಿರಲಿ.. ಈಗ ಹಾಗಿಲ್ಲ! ಲೇಖನದ ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ವಿವರಿಸಿದ್ದೇನೆ). ಆ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಹಲವು ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳು
ಸಂಸ್ಕೃತ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದು ಹೆಚ್ಚಿನ ಮಾರ್ಕ್ಸ್ ಸುಲಭದಲ್ಲಿ ಸಿಗುತ್ತದೆ ಎಂಬುದಕ್ಕೇ
ಆಗಿರುತ್ತಿತ್ತು! (ಇದೇ ಈಗಲೂ ಇದೆ.) ಆಗ ಆಸಕ್ತಿಯಿಂದ
ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವವರಿದ್ದಿರಲಿಲ್ಲ ಎಂದಲ್ಲ. ಆದರೆ ಹೆಚ್ಚಿನವರ ಆಲೋಚನಾ ಕ್ರಮ ಹೀಗೇ ಇದ್ದಿತ್ತು.
.ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಕನ್ನಡದಲ್ಲಿ ಬರೆಯಲು ಬಹಳವಿರುತ್ತಿತ್ತು ಮತ್ತು ದೊಡ್ಡದೊಡ್ಡ
ಉತ್ತರಗಳನ್ನು ಬರೆಯಬೇಕಾಗಿತ್ತು. ಸಂಸ್ಕೃತ ಒಂದು ಪುಟ್ಟ ಪ್ಯಾರಾ ನಮ್ಮ ಕನ್ನಡದ ಎರಡು ಪೇಜಿಗೆ
ಸಮನಾಗಿರುತ್ತಿದ್ದುದೂ ಇದೆ! ಇರಲಿ… ಅದು ಗತಕಾಲ ಎಂದುಕೊಳ್ಳೋಣ. ಆದರೆ ಈಗ?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ನನ್ನ
ಮಗಳು ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಮೀಡಿಯಮ್.. ಆದರೆ ಎರಡನೇ ಭಾಷೆಯಾಗಿ ಕನ್ನಡ ಕೊಡಿಸಿದ್ದೇನೆ. ಮೂರನೆಯ ಭಾಷೆ
ಅನಿವಾರ್ಯವಾಗಿ ಹಿಂದಿಯಾಗಿದೆ. ಹಿಂದಿ ನನಗೆ ಬಹಳ ಅಚ್ಚುಮೆಚ್ಚು...ನಿರರ್ಗಳ. ಅಲ್ಲದೇ ಪಂಜಾಪು,
ಬಿಹಾರಿ, ಹಿಂದಿ ಗ್ರಾಮ್ಯ ಭಾಷೆಯೂ ಗೊತ್ತು. ಆದರೆ ನನ್ನ ಮಗಳಿಗೆ ಅಷ್ಟಕಷ್ಟೇ. ಅವಳಿಗೆ ಇಂಗ್ಲೀಶ್,
ಸಂಸ್ಕೃತ ಮತ್ತು ಕನ್ನಡದಲ್ಲಿ ಆಸಕ್ತಿ. ಸದ್ಯ ಕನ್ನಡ ಮತ್ತು ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಎರಡು ಭಾಷೆಯೂ ಲೀಲಾಜಾಲ.
ಆದರೆ ಅವಳಿಗೆ ಆಸಕ್ತಿ ಇದ್ದರೂ ಸಂಸ್ಕೃತವನ್ನು ಮೂರನೇ ಭಾಷೆಯಾಗಿ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಆಯ್ಕೆ
ಸಿಕ್ಕಿಲ್ಲ! “ಅನಿವಾರ್ಯ ಎಂದಾದಮೇಲೆ ಅದನ್ನೇ ಸವಾಲಾಗಿ ಸ್ವೀಕರಿಸು.. ಒಂದೊಳ್ಳೆ ಭಾಷೆ ಕಲಿತ
ಸುಖ, ಹಾಗೂ ಆ ಭಾಷೆಯಿಂದ ನಿನ್ನ ಓದಿನ ವಿಸ್ತಾರ ಹೆಚ್ಚಾಗುತ್ತದೆ” ಎಂದು ತಿಳಿಸಿ ಹೇಳಿದ್ದೇನೆ.
<b>‘ಆನೋ ಭದ್ರಾಃ ಕೃತವೋಯಂತು ವಿಶ್ವತಃ”(ಒಳ್ಳೆಯ ಜ್ಞಾನ ಜಗತ್ತಿನಿಲ್ಲೆಡೆಯಿಂದ ನಮ್ಮಲ್ಲಿಗೆ
ಹರಿದು ಬರಲಿ) </b>ಎಂಬ ಸುಭಾಷಿತದಂತೇ ಅರಿವನ್ನು ಹೆಚ್ಚಿಸಿಕೊಳ್ಳಲು ಮೂರಲ್ಲ ಮುನ್ನೂರು ಭಾಷೆ
ಕಲಿತರೂ ಕಡಿಮೆಯೇ. ಹಾಗೆಂದು ಅದು ಒತ್ತಾಯದಲ್ಲಿರಬಾರದು. ಆಯ್ಕೆ ನಮ್ಮದಾಗಿರಬೇಕು. ಅವಶ್ಯಕತೆ ಮತ್ತು ಅಗತ್ಯತೆ ಆಸಕ್ತಿಗಿಂತ ಪ್ರಬಲವಾದದ್ದು. ಅವಶ್ಯಕತೆ ಮತ್ತು ಅಗತ್ಯತೆಯನ್ನು ಹುಟ್ಟುಹಾಕಬೇಕು ಮತ್ತು ಅದು ಅಭಿಮಾನದಿಂದ (ದುರಭಿಮಾನವಲ್ಲ) ಮಾತ್ರ ಸಾಧ್ಯ. ಕನ್ನಡ ಕಲಿಕೆ ಅನಿವಾರ್ಯ ಮತ್ತು ಅದು ನಮ್ಮ ಅಗತ್ಯತೆ ಹಾಗೂ ಬದ್ಧತೆ ಎಂಬ ಮನೋಭಾವ ಕನ್ನಡಿಗರಲ್ಲಿ ಬರಬೇಕು. ಹಾಗೆ ಬಂದಾಗ ಮಾತ್ರ ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಮಕ್ಕಳೂ ಕಲಿಯಲು ಸಾಧ್ಯ. ಆ ವಾತಾವರಣ ಈಗ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಮತ್ತು ಶಾಲೆಯಲ್ಲಿ ಇದೆಯೇ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಕಲಿಕೆ ಹೇರುವಂತಿರಬಾರದು ನಿಜ.. ಹಾಗೆಂದು ಭಾಷಾ ಹೇರಿಕೆಯನ್ನು ಗಣಿತ, ಸಮಾಜವಿಜ್ಞಾನ ಇನ್ನಿತರ ಪಠ್ಯಕ್ಕೆ ಹೋಲಿಸಲಾಗದು. ಕಾರಣ, ಅವುಗಳನ್ನು ಅವಶ್ಯ
ಬಂದಾಗ ಕಲಿಯಲು ಸಾಧ್ಯವೇ? ಒಂದು ಹಂತದವರೆಗಾದರೂ ಸರಿಯೇ.. ಶಿಕ್ಷಕರು ಮತ್ತು ಪಾಲಕರು ಸೇರೆ ‘ನೋಡಿ ಮಕ್ಕಳೆ ಹೀಗೆಲ್ಲಾ ವಿಷಯಗಳಿವೆ…
ಯಾವುದರಲ್ಲಿ ನಿಮಗೆ ಆಸಕ್ತಿ ಎಂದು ಕಂಡುಕೊಳ್ಳಿ’ ಎಂದೆನ್ನಲಾದರೂ ಅವನ್ನೆಲ್ಲಾ ಹರವಿ ಅವರ ಮುಂದೆ
ಹಿಡಿದು ಶಿಕ್ಷಕರು ಕಲಿಸಲೇಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. ಅದೇ ಪ್ರಸ್ತುತ ಹತ್ತನೆಯ ತರಗತಿಯವರೆಗೂ ಆಗುತ್ತಿರುವುದು. ಆದರೆ ಇಲ್ಲೂ ಸಮಸ್ಯೆಯಿದೆ. ಎಂಟನೆಯ ತರಗತಿಯ ಹೊತ್ತಿಗೇ ಇಂದಿನ ಎಷ್ಟೋ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ತಮ್ಮ ಆಸಕ್ತಿಯನ್ನು ಕಂಡುಕೊಳ್ಳಲು ಸಾಧ್ಯವಿರುತ್ತದೆ. ಎಷ್ಟೋ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಗಣಿತ, ವಿಜ್ಞಾನ ಇಷ್ಟವಿರುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಆದರೆ ಅವರು ಭಾಷಾ ಕಲಿಕೆಯಲ್ಲು ಮುಂದಿರುತ್ತಾರೆ. ಇನ್ನು ಕೆಲವರು ಇದರ ವಿರುದ್ಧ. ಹೀಗಾಗಿ ಸಮಸ್ಯೆ ಮತ್ತಷ್ಟು ಜಟಿಲವಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತಿದೆ. ಇನ್ನು ನಮ್ಮ ಇಂದಿನ ಶಿಕ್ಷಣದ ಗುಣಮಟ್ಟ ಹೇಗಿದೆ? ಶೈಕ್ಷಣಿಕ ವ್ಯವಸ್ಥೆ
ಹೇಗೆ ಅಸ್ತವ್ಯಸ್ತವಾಗಿದೆ? ಎಂಬುದೆಲ್ಲಾ ಬೇರೆಯ ವಿಷಯ ಬಿಡಿ. ಆದರೆ ಸಮಾಜವಿಜ್ಞಾನ, ವಿಜ್ಞಾನ, ಗಣಿತದಂಥ ಪಠ್ಯಗಳನ್ನು ಒಬ್ಬರೇ ಕಲಿಯುವುದು ಕಷ್ಟ ಆದರೆ ಭಾಷೆಯನ್ನು ನಾವು ಯಾವುದೇ
ಸಮಯದಲ್ಲೂ ಒಬ್ಬಂಟಿಯಾಗಿಯೂ ಕಲಿಯಬಹುದು. ಉದಾಹಣೆಗೆ…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ನನ್ನ
ಮಗಳು ತನ್ನ ಮಾವನಿಂದ ಮಾಹಿತಿ ಪಡೆದು ಟ್ಯಾಬ್ಲೆಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಈಗ ಅದ್ಯಾವುದೋ ಹೊಸ ಆಪ್ ಅನ್ನು
ಹಾಕಿಸಿಕೊಂಡು ಕಲಿಯುತ್ತಿದ್ದಾಳೆ. ಅದೇನೋ ಡ್ಯುವೆಲ್ ಲ್ಯಾಗ್ವೆಂಜ್ ಲಿಂಕ್ ಅಂತೆ (Duolingo)…
ಅದರಲ್ಲಿ ಜಗತ್ತಿನ ಯಾವುದೇ ಭಾಷೆಯನ್ನು ಸುಲಭದಲ್ಲಿ ನಾವು ಕಲಿಯಬಹುದು. ಸದ್ಯ ಅದೇನೋ ಜರ್ಮನ್
ಪದಗಳನ್ನು ಹೇಳಿ ನನ್ನ ಬೆರಗಾಗಿಸುತ್ತಿದ್ದಾಳೆ. ಟೆಕ್ನಾಲಜಿಯನ್ನು ನಾವು ಬಳಸಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು ಅದು
ನಮ್ಮನ್ನಲ್ಲ. ಈ ಮೂಲಕ ನಾವು ಭಾಷೆಯನ್ನು ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಅವರಿಗೆ ಬೇಕಾದಾಗ ಬೇಕಾದ ರೀತಿಯಲ್ಲೇ
ಕಲಿಸಬಹುದು. ಕಲಿಕೆ ಇಷ್ಟದ್ದಾದಾಗ ಸುಲಭ.. ಕಷ್ಟದ್ದಾದರೆ, ಹೇರಿಕೆಯಾದರೆ ಕಷ್ಟ. ಈ
ನಿಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ನಾನು ಈ ಭಾಷೆಯನ್ನು ನೀನು ಕಲಿಯಲೇಬೇಕು ಎಂದು ಯಾರಿಗೂ ಹೇರುವುದನ್ನು
ಇಷ್ಟಪಡುವುದಿಲ್ಲ. ಅವರು ಕಲಿಯಲಿ ಅಥವಾ ಬಿಡಲಿ.. ಆ ಭಾಷೆಗೆಂದೂ ನಷ್ಟವಲ್ಲ. ಅದನ್ನು ಬಳಸದೇ
ಇಟ್ಟರೆ ಅದು ನಮ್ಮ ಪಾಲಿಗೆ ನಶಿಸುವುದೇ ವಿನಃ ಅದು ಇದ್ದಲ್ಲೇ ಇದ್ದಿರುತ್ತದೆ ಅಷ್ಟೇ. ಸದ್ಯ ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಸ್ವಲ್ಪವಾದರೂ ಕನ್ನಡ ಉಳಿದುಕೊಂಡಿದ್ದರೆ ಅದು ಹಳ್ಳಿ ಹಾಗೂ ಗ್ರಾಮಾಂತರ ಪ್ರದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ನಡೆಯುತ್ತಿರುವ ಸರಕಾರಿ ಶಾಲೆಗಳಿಂದ ಮತ್ತು ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಪಾಠ ಹೇಳಿಕೊಡುತ್ತಿರುವ ನೈಜ ಕಳಕಳಿಯುಳ್ಳ ಬಾಯೋರು ಮತ್ತು ಅಕ್ಕೋರುಗಳಿಂದ.(ನಗರಗಳಲ್ಲಿ ಅಂತಹ ಶಿಕ್ಷರಿಲ್ಲವೇ ಇಲ್ಲ ಎಂದು ಖಂಡಿತ ಹೇಳುತ್ತಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಅವರ ಸಂಖ್ಯೆ ಬಹಳ ಕಡಿಮೆಯಿದ್ದಿರುತ್ತದೆ.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಶ್ರೇಷ್ಠತೆಯ
ವ್ಯಸನ ಹಿಡಿದರೆ ಅದಕ್ಕೆ ಮದ್ದು ಕಷ್ಟ. ಅದೇ ಈಗ ಎಲ್ಲಾ ರೋಗಕ್ಕೂ ಕಾರಣ ಎಂದೆನಿಸಿಬಿಟ್ಟಿದೆ.
ಕನ್ನಡವೊಂದೇ ಶ್ರೇಷ್ಠ.. ಸಂಸ್ಕೃತವೇ ಮುಖ್ಯ ಅಥವಾ ಹಿಂದಿಯೇ ದೇಶ ಬೆಸೆವ ಭಾಷೆ ಎಂಬಿತ್ಯಾದಿ
ವಿಶೇಷಗಳಿಂದ ಹೀಗಾಗಿದೆ. (ಆದರೂ ಈಗಿನ ಶೋಚನೀಯ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ನೋಡಿದಾಗ ಕನ್ನಡವೇ ಶ್ರೇಷ್ಠ ಎಂಬ ಭಾವ ಬಲವಾಗಿದ್ದರೂ ಉಳಿಯುತ್ತಿತ್ತೇನೋ ಎಂದು ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ರೋಸಿ ಅನ್ನಿಸಿದ್ದಿದೆ.) ಕನ್ನಡ ಕರ್ನಾಟಕಕ್ಕೆ ಅತ್ಯಗತ್ಯ ಅದು ನಮ್ಮ ನಾಡಿನ ದ್ಯೋತಕ..
ಅಸ್ತಿತ್ವ ಎಲ್ಲವೂ ಸರಿ ಮತ್ತು ನಿಜವೂ ಹೌದು. ಆದರೆ, ನಮ್ಮದೇ ರಾಜ್ಯದ ಭಾಷೆಯನ್ನು ಇಲ್ಲಿ ಓದುವ
ಮಕ್ಕಳು ಕಲಿತರೆ ಮಾತ್ರ ಇಲ್ಲಿ ವ್ಯವಹಾರ ಸಾಧ್ಯ ಎನ್ನುವ ವಾತಾವರಣ ಇದೆಯೇ? ಊಹೂಂ.. ಹಿಂದಿ
ಹೋಗಲಿ ಬಿಡಿ.. ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಗೊತ್ತಿದ್ದರೆ ಸಾಕಲ್ಲ ಎಂಬ ಭಾವ ಬಂದಾಗಿಬಿಟ್ಟಿದೆ. ಇದನ್ನು
ನಾವಿನ್ನೂ ಸಂಪೂರ್ಣ ರಿವರ್ಸ್ ಮಾಡಿ ಸರಿಮಾಡಲು ಸಾಧ್ಯವೇ? ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದವ ಬೆಂಗಳೂರಿನಲ್ಲಿ ಸರಾಗವಾಗಿ
ಜೀವನ ಮಾಡುವುದು ಸಾಧ್ಯವೇ? ಕನ್ನಡ ಗೊತ್ತಿದ್ದರೆ ಮಾತ್ರ ಸಾಕೇ? ಕನ್ನಡ ವಾಹಿನಿಗಳು, ಸುದ್ದಿವಾಹಿನಿಗಳು, ಬಿತ್ತರಿಸಲ್ಪಡುವ ಜಾಹೀರಾತುಗಳು ಎಷ್ಟು ಕನ್ನಡ ಪದಗಳನ್ನು ಬಳಸುತ್ತಿವೆ? ಪರಿಸ್ಥಿತಿಯ ಕಟು ವಾಸ್ತವಿಕತೆ
ಅರಿತು ಪರಿಹಾರ ಹುಡುಕಬೇಕೇ ವಿನಃ ಹೀಗಾಗಲೇ ಬೇಕು.. ಹಾಗಾಗದಿದ್ದರೆ ಅಷ್ಟೇ ಎಂಬ ಬೆದರಿಕೆ ಬರೀ ಹುಸಿ ಬೊಬ್ಬೆಯಾಗಷ್ಟೇ ಉಳಿದುಬಿಡುತ್ತದೆ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಹೋಗಲಿ..
ಈಗಿನ ಬಹುತೇಕ ಸಿಬಿಎಸ್ಸಿ ಶಾಲೆಗಳಲ್ಲಿರುವ ರೂಲ್ಸ್ ಎಷ್ಟು ಜನರಿಗೆ ಅದರಲ್ಲೂ ಹೆತ್ತವರಿಗೆ
ಗೊತ್ತು? ಎಂಟನೆಯ ತರಗತಿಯ ನಂತರ ಮೂರನೆಯ ಭಾಷೆಯೇ ಓದಲು ಇರುವುದಿಲ್ಲ. ಅಂದರೆ ಒಂಭತ್ತನೆಯ ಮತ್ತು
ಹತ್ತನೆಯ ತರಗತಿಯವರಿಗೆ ಮೂರನೇ ಭಾಷೆಯಾಗಿ ಅವರೇನು ತೆಗೆದುಕೊಂಡಿರುತ್ತಾರೋ ಅದು ಇಲ್ಲವೇ ಇಲ್ಲ.
ಹೀಗಿರುವಾಗ ಕನ್ನಡ ಮೂರನೇ ಭಾಷೆಯಾಗಿ ತೆಗೆದುಕೊಂಡವರು ಐದನೆಯ ತರಗತಿಯಿಂದ ಅ, ಆ, ಇ ಕಲಿತು ಎಂಟರವರೆಗೆ
ಅಂತೂ ಹೆಕ್ಕಿ ಓದಲು ಶುರುಮಾಡುವ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಅಲ್ಲಿಗೇ ಸ್ಟಾಪ್! ಅದಕ್ಕೆ ಕಾರಣವೂ ಇಲ್ಲದಿಲ್ಲ..
ಒಂಭತ್ತಿರಿಂದ ಪಠ್ಯಗಳ ವಿಸ್ತಾರ ಜಾಸ್ತಿಯಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗಿ ಓದುವಿಕೆಯೂ ಹೆಚ್ಚಾಗುತ್ತಾ
ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಮಕ್ಕಳ ಮೇಲೆ ಭಾರ ಬೀಳಬಾರದಂದು ಒಂದು ಭಾಷೆಯೇ ಔಟ್ ಆಗಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಅಂದರೆ ಯಾವುದೇ
ಭಾಷೆಯಿರಲಿ ಅದರ ಮಹತ್ವ ಎಲ್ಲಿಗೆ ಬಂದುಮುಟ್ಟಿದೆ ಎಂದು ನೀವೇ ಆಲೋಚಿಸಿ!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಭಾಷೆಯಲ್ಲೂ
ರಾಜಕೀಯವೇ ಎಂದು ಹುಬ್ಬೇರಿಸದಿರಿ.. ಈಗ ಎಲ್ಲೆಡೆ ಬರೀ ತುಂಬಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿರುವುದು ರಾಜಕೀಯವೊಂದೇ.
ಭಾಷೆಯಲ್ಲೂ ಅದು ಸೇರುತ್ತಿದೆ ಎನ್ನುವುದು ವಿಷಾದಕರ. ನಮ್ಮ ರಾಜ್ಯ ಸರ್ಕಾರ (ಈ ಮೊದಲು
ಇದ್ದಿದ್ದು.. ಈಗಿರುವುದು ಎಲ್ಲವೂ.. ಇದಕ್ಕೂ ಮತ್ತೆ ರಾಜಕೀಯ ಸೇರಿಸಬೇಡಿ.. ಸೇರಿಸಿದರೆ ನಿಮ್ಮ
ಕರ್ಮ!) ಕನ್ನಡದ ಉಳಿವಿಗೆ ಎಷ್ಟು ಶ್ರಮಿಸುತ್ತಿದೆ? ನರ್ಸರಿಯಿಂದಲೇ ಕನ್ನಡ ಕಲಿಕೆ ಪ್ರತಿ
ಶಾಲೆಯಲ್ಲೂ (ಪ್ರೈವೇಟ್ ಶಾಲೆಗಳನ್ನೂ ಸೇರಿಸಿ) ಕಡ್ಡಾಯ ಎಂಬ ನಿಯಮ ಜಾರಿಯಲ್ಲಿ ತರಲಾಯಿತೇ? ಹೋಗಲಿ ಕಾನೂನು ಮಾಡಿದರು ಎಂದೇ
ಇಟ್ಟುಕೊಳ್ಳೋಣ. ಆದರೆ ಅದಕ್ಕೆ ಬೇಕಾದ ತಕ್ಕ ಸಿದ್ಧತೆಯಿದೆಯೇ? ಪಠ್ಯ ರಚನೆಯ ಸಮಿತಿ ಅಷ್ಟು
ಸಶಕ್ತವಾಗಿದೆಯೇ? ಒಳ್ಳೆಯ ಶಿಕ್ಷರ ಲಭ್ಯವಿದೆಯೇ? ಕನ್ನಡ ಪಠ್ಯಗಳ ತಯಾರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟು ಬೇಕಾಬಿಟ್ಟಿಯಾಗಿವೆ ಎನ್ನುವುದನ್ನು
ಅರಿಯಲು ಒಮ್ಮೆ ಶಾಲಾ ಮಕ್ಕಳ ಕನ್ನಡ ಪಠ್ಯವನ್ನೋದಿ ಸಾಕು! ನನ್ನ ಮಗಳ ಕನ್ನಡ ಪುಸ್ತಕವನ್ನೇ
ನೋಡುತ್ತೇನಲ್ಲ. ನಾನು ಓದುತ್ತಿದ್ದ ಒಳ್ಳೊಳ್ಳೆಯ ಪಾಠಗಳು, ಕವಿತೆಗಳು, ಕಥೆಗಳು ಎಲ್ಲವೂ ಮಾಯ!
ತಲೆಬುಡವಿಲ್ಲದ ಪಠ್ಯಗಳು.. ಮುದ್ರಣದೋಷಗಳು.. ತಪ್ಪುಗಳು… ಕವಿತೆಗಳೋ ದೇವರಿಗೇ ಪ್ರೀತಿ!
ಸಿಕ್ಕಿದ್ದೇ ಮೃಷ್ಠಾನ್ನ ಎಂದು ಸ್ವೀಕರಿಸಬೇಕು ಅಷ್ಟೇ. ಮೊದಲು ಇಲ್ಲಿ ಬದಲಾವಣೆ ಆಗಬೇಕಾಗಿದೆ.
ಒಳಗೆ ಹೂಳು ತುಂಬಿಕೊಂಡು ಹೊರಗೆ ಗಲೀಜಿದೆ ಎಂದರೆ ಏನು ಮಾಡೋಣ? ಮಕ್ಕಳು ಕನ್ನಡ
ಪ್ರೀತಿಸುವುದಿರಲಿ.. ದ್ವೇಷಿಸದಿರಲಿ ಸಾಕು ಎಂದು ಪ್ರಾರ್ಥಿಸಬೇಕಾಗಿದೆ ಈಗ. ಕನಿಷ್ಟ ಅಂತಹ ವಾತಾವರಣವನ್ನಾದರೂ
ನಾವು ಸೃಷ್ಟಿಸದಿರೋಣ. ಯಾರೆಷ್ಟೇ ಹೇಳಲಿ ಕನ್ನಡ ಭಾಷೆ ಮೂಲೆಗುಂಪಾಗಲು ಶುರುವಾಗಿ .... ಅದು
ಹಾಗೇ ಆಗಿ ದಶಕಗಳೇ ಆಗಿವೆ. ಕನ್ನಡ ಮಾಧ್ಯಮದ ಶಾಲೆಗಳನ್ನು ಪ್ರೈವೇಟ್ ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಮಾಧ್ಯಮಗಳು
ಆವರಿಸಿಕೊಳ್ಳತೊಡಗಿದಂತೇ ಆ ಭಾಷೆಯೂ ಹಿನ್ನಲೆಗೆ ಸರಿಯತೊಡಗಿತ್ತು. ಇದು ವಾಸ್ತವ. ಇಂಗ್ಲೀಶ್
ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ನಾಚಿಕೆ.. ಕನ್ನಡ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಹೆಮ್ಮೆ ಎನ್ನುವ ಪಾಲಕರಿಂದ ಅದು ತಳ
ಹತ್ತಿಯಾಗಿದೆ ಮತ್ತು ಅಂತಹ ಒಂದು ಸಮಾಜ ಸೃಷ್ಟಿಯಾದಾಗಿನಿಂದ ಆಗಿ ಹೋಗಿದೆ. ಈಗೇನಿದ್ದರೂ
ಅಳಿದುಳಿದದ್ದನ್ನು ಗುಡ್ಡೆಹಾಕುವ ಕೆಲಸವಷ್ಟೇ. ಆಶ್ಚರ್ಯವೆಂದರೆ ಈ ದುರಂತ ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಬೇರೆ
ಭಾಷೆಗಳೊಂದಿಗೆ ಆಗದಿರುವುದು! ಅಲ್ಲಿಯೂ ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಮೀಡಿಯಮ್ ಧಾಳಿಯಿಟ್ಟಿದ್ದರೂ ಆಯಾ ಪ್ರದೇಶದ
ಭಾಷೆ ಇನ್ನೂ ಬಹಳ ಸಶಕ್ತವಾಗಿದೆ.. ಜೀವಂತವಾಗಿದೆ. ಹೀಗಿದ್ದಾಗ ಸಮಸ್ಯೆಯಿರುವುದು ನಮ್ಮಲ್ಲೇ ಹೊರತು ಬೇರೆ
ರಾಜ್ಯದವರಿಂದಲೋ ಭಾಷೆಯಿಂದಲೋ ಅಲ್ಲ ಎಂದೆನಿಸುತ್ತಿದೆ!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಇನ್ನು,
ಯಾವುದೇ ಭಾಷೆಯ ಕುರಿತು ಆಸಕ್ತಿ ಇಲ್ಲದಿರುವುದು ಮತ್ತು ಅದನ್ನು ದ್ವೇಷಿಸುವುದೂ ಎರಡೂ ಬೇರೆ
ವಿಷಯ. ಸಂಸ್ಕೃತವನ್ನೋ, ಹಿಂದಿಯನ್ನೋ, ಕನ್ನಡವನ್ನೋ ತೀರಾ ತುಚ್ಛವಾಗಿ ನಾವು ನಮ್ಮ ತಲೆಯಲ್ಲಿ ತುಂಬಿಕೊಂಡು
ವಿಷವನ್ನೇ ಕಾರುತ್ತಾ, ಅದನ್ನೇ ನಮ್ಮ ಮಕ್ಕಳಿಗೂ ತುಂಬಿಸಿದರೆ ಅವರು ಮುಂದೆ ಮನುಷ್ಯನ ನಡುವೆ
ಬೆಸೆವ, ಮನುಷ್ಯತ್ವವನ್ನು ಸಾರುವ ಕೊಂಡಿಯಾದ ಯಾವುದೇ ಭಾಷೆಯನ್ನೂ ಅರ್ಥೈಸಿಕೊಳ್ಳಲಾರರು
(ಕನ್ನಡವನ್ನೂ ಕೂಡ)! ದಯವಿಟ್ಟು ಆ ಕೆಲಸ ಮಾಡದಿರಿ. ಮಗಳಿಗೆ ಹಿಂದಿ ಅಷ್ಟು ಇಷ್ಟ ಇಲ್ಲ ಎಂದು
ಗೊತ್ತಾದಗ.. ಅದನ್ನೇ ಹೆಚ್ಚು ಓದಲು ಒತ್ತಾಯಿಸುವುದನ್ನು ಬಿಟ್ಟೆ. ಎಷ್ಟು ಆಗತ್ತೋ ಅಷ್ಟು ಕಲಿ..
ತಲೆಬಿಸಿ ಬೇಡ ಎಂದೆ. ಅವಳೇ ಕ್ರಮೇಣ ಆಸಕ್ತಿ ವಹಿಸಿ ಅರ್ಥೈಸಿಕೊಂಡಳು. ಅದರ ಬದಲು ಅವಳಿಷ್ಟದ
ಬೇರೆ ಯಾವುದೇ ಭಾಷೆ ಇಟ್ಟಿದ್ದರೆ ಚೆನ್ನಿತ್ತು ಎಂದು ನನಗೂ ಹಲವು ಸಲ ಅನಿಸಿದ್ದಿದೆ. ಅದನ್ನೇ
ಅವಳ ಮುಂದೆ ಬಹಳ ಸಲ ಹೇಳಿದ್ದರೆ ಅವಳೊಳಗೆ ಅದೇ ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿ ಆ ಭಾಷೆಯ ಕುರಿತು ಅಸಡ್ಡೆ
ಬೆಳೆಯಬಹುದು ಎಂದು ಸುಮ್ಮನಾದೆ. ಮಕ್ಕಳ ಮುಂದೆ ಯಾವುದೇ ಭಾಷೆಯನ್ನಾಗಲಿ... ಅದು ತುಳು, ಕೊಂಕಣಿ,
ಮರಾಠಿ, ಪಂಜಾಬಿ ಯಾವುದೇ ಇರಲಿ ಅದನ್ನು ಚೆನ್ನಾಗಿದೆ ಎಂದೇ ಹೇಳೋಣ. ಅವರಿಗೆ ಆಸಕ್ತಿಯೆನಿಸಿದರೆ
ಅವರೇ ಕಲಿಯಲು ಮುಂದೆ ಬರುತ್ತಾರೆ. ಕನ್ನಡ ಕಡ್ಡಾಯವಾಗಬೇಕು ಎಂಬುದು ನನ್ನದೂ ಅಭಿಮತ. ಆದರೆ ಅದು
ಈಗಿನ ಶಿಕ್ಷಣ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯಲ್ಲಿ ಅದೂ ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಈಗಾಗಲೇ ಪ್ರಬಲ ರಾಜ್ಯ ಸ್ಥಾಪನೆ ಮಾಡಿ.. ಶಿಕ್ಷಣ
ವ್ಯವಸ್ಥೆಯೆಂದರೆ ಹೈಯರ್ ಎಜ್ಯಿಕೇಶನ್ನಿಗಿರುವ ಮೆಟ್ಟಿಲು ಎಂದಷ್ಟೇ ಆಗಿರುವ ಹೊತ್ತಲ್ಲಿ..
ಭಾಷೆಯ ಕಲಿಕೆ ಹತ್ತನೆಯ ತರಗತಿಯವರೆಗೆ ಅಂಕಗಳಿಗಷ್ಟೇ ಸೀಮಿತವಾಗಿದ್ದರೆ ಸಾಕು ಎಂಬ ಉದಾಸೀನ ಭಾವ
ಬೇರುಬಿಟ್ಟಿರುವಾಗ ಖಂಡಿತ ಬಹಳ ಕಷ್ಟ.. ಕಾರಣ ಇದಕ್ಕೆ ಪಾಲಕರು ಮನಸ್ಸು ಮಾಡಬೇಕು… ಮತ್ತು ಇದು
ಮೊತ್ತಮೊದಲು ಮಹಾನಗರವಾದ ಬೆಂಗಳೂರಿನಿಂದಲೇ ಆರಂಭವಾಗಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. ನಾವು ಆದಷ್ಟು ನಮ್ಮ
ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ನಮ್ಮ ಪ್ರಾದೇಶಿಕ ಭಾಷೆ ಕಲಿಸೋಣ.. ಅದು ತುಳುವೇ ಆಗಿರಲಿ,
ಕೊಂಕಣಿಯಿದ್ದಿರಲಿ, ಹವ್ಯಕವಾಗಿರಲಿ.. ಕನ್ನಡದ ಜೊತೆ ಬೆಸೆಯೋಣ. ಉಳಿದದ್ದನ್ನು ಅವರೇ ಈ ಕೊಂಡಿಯ
ಮೂಲಕ ಕಲಿಯುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತಾರೆ. ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಹೇಳುವೆ.. ಕಲಿಕೆ ಹೇರಿಕೆಯಾಗದಿರಲಿ… ಅದು ಯಾವುದೇ
ಭಾಷೆಯಿರಲಿ. ನೆನಪಿರಲಿ.. ಕನ್ನಡವನ್ನೂ ಓದಲು ಇಷ್ಟಪಡದ ಮಕ್ಕಳಿದ್ದಾರೆ! ನಾನೇ ನೋಡಿದ್ದೇನೆ. ಪಾಲಕರು
ಒತ್ತಾಯಿಸಿದರೂ ಅವರಿಗೆ ಮನಸ್ಸಿರೋದಿಲ್ಲ. ಆಗ ಅದನ್ನು ತುರುಕಿಸಲು ಸಾಧ್ಯವೇ? ಸಂಧಿ, ಸಮಾಸ,
ಪ್ರಬಂಧ ಬರೆಯೋದು, ವ್ಯಾಕರಣ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಕಹಿ ಮಾತ್ರೆಯಂತೇ ಓದುತ್ತಾರೆ.. ಬೈಯ್ದುಕೊಂಡು
ಶಾಪಹಾಕಿ ಓದುವವರನ್ನೂ ನೋಡಿದ್ದೇನೆ. (ನನ್ನ ಕಾಲದಲ್ಲೂ ಇದ್ದರು ಆದರೆ ಆಗ ಅಂಥವರು
ಕಡಿಮೆಯಿದ್ದರು.. ಈಗ ಅಂಥವರೇ ಹೆಚ್ಚಿದ್ದಾರೆ) ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಯಾರು? ಅದನ್ನು ಆಸಕ್ತಿಕರವಾಗಿ
ಪುಸ್ತಕದಲ್ಲಿ ಅಳವಡಿಸದ ಶಿಕ್ಷಣ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯೋ ಅಥವಾ ಅದನ್ನು ಆಸಕ್ತಿಕರವಾಗಿ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಕಲಿಸಲು
ಸೋಲುತ್ತಿರುವ ಶಿಕ್ಷಕರೋ ಇಲ್ಲಾ ಮಕ್ಕಳೊಂದಿಗೆ ಕುಳಿತ ಕನಿಷ್ಟ ಅರ್ಧಗಂಟೆಯಾದರೂ ಅವರೊಂದಿಗೆ ಅವರ
ಸಮಸ್ಯೆ ಚರ್ಚಿಸಿ ತಿಳಿಯದ ಹೆತ್ತವರೋ!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಕನ್ನಡದ
ಅವಗಣನೆಗೆ ಕಾರಣ ಇವಿಷ್ಟಲ್ಲದೇ ಇನ್ನೂ ಹಲವಿವೆ… ಅದು ಸರಿಪಡಿಸಲಾಗದಷ್ಟು ಈಗಾಗಲೇ ತಳ
ಹಿಡಿದಾಗಿದೆ. ಭಾಷಾಭಿಮಾನ ಎಂಬುದು ಒಗ್ಗಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಬರಬೇಕು… ಮತ್ತು ಅದು ಎಳವೆಯಿಂದಲೇ ಆಗಬೇಕು.
ಇದನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಇನ್ನೂ ಬೇರೆ ಯಾವುದೇ ಆಯಾಮವಿದ್ದರೂ (ಧನಾತ್ಮಕ) ಅದನ್ನೂ ಗೌರವಿಸುವೆ. ಕಾರಣ,
ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬರೂ ತಮ್ಮದೇ ದೃಷ್ಟಿಕೋನವನ್ನು ಹೊಂದಿರುತ್ತಾರೆ. ಇದು ಸರಿ ಇದು ತಪ್ಪು ಎಂದು
ನೇರಾನೇರ ಹೇಳಲು ಎಲ್ಲರ ಅನುಭವವೂ ಒಂದೇ ರೀತಿಯಾಗಿರದು. ಆದರೂ ಕಟ್ಟಕಡೆಯದಾಗಿ ನನ್ನಲ್ಲಿ ಏಳುವ
ಪ್ರಶ್ನೆ ಏನೆಂದರೆ ಹಿಂದಿ ಭಾಷೆಯನ್ನು ಕಡ್ಡಾಯ ಮಾಡುವುದು ಸರಿಯಲ್ಲ ಒಪ್ಪುವೆ. ಆದರೆ ಅದನ್ನು
ತಪ್ಪಿಸುವುದರಿಂದ ಕನ್ನಡ ಭಾಷೆಯ ಏಳಿಗೆ, ಉಳಿವು ಎಷ್ಟು ಸಾಧ್ಯ ಎಂಬುದು! ತಳ ಹಿಡಿಯುತ್ತಿರುವ
ಕನ್ನಡ ಭಾಷೆಯ ಪುನರುತ್ಥಾನಕ್ಕೆ ನಾವೆಷ್ಟು ಕೊಡುಗೆ ಕೊಡಬಲ್ಲೆವು ಮತ್ತು ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದೇವೆ
ಎಂಬುದು. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಇಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಗಲಾಟೆಯ ನಡುವೆಯೂ <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ಅಲ್ಪ ಸಮಾಧಾನವೆಂದರೆ…. ಈ
ಹಿಂದಿ ಹೇರಿಕೆಯೆಂಬ ಸುದ್ದಿ ಹರಡಿದ್ದರಿಂದ, ತಲೆಚಿಟ್ಟು ಹಿಡಿವಷ್ಟು ಹೇರಲ್ಪಡುತ್ತಿದ್ದ ರಾಹುಲ,
ಮೋದಿ, ಬಿಜೆಪಿ, ಕಾಂಗ್ರೆಸ್, ಜೆಡಿಎಸ್ ಎಂಬೆಲ್ಲಾ ರಾಜಕೀಯ ಪೋಸ್ಟುಗಳಿಂದ ಸಾಮಾಜಿಕ ಜಾಲತಾಣಕ್ಕೆ
ತಾತ್ಕಾಲಿಕವಾಗಿ ಮುಕ್ತಿ ಸಿಕ್ಕಿದ್ದು!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">#ಭಾಷಾಪ್ರೇಮ<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">#ಕನ್ನಡ_ಹಿಂದಿ_ಸಂಸ್ಕೃತ<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ
ಹೆಗಡೆ<o:p></o:p></span></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-42399392018478440042019-05-14T19:37:00.000+05:302019-05-14T19:37:10.006+05:30ರಕ್ತಸಿಕ್ತ ರತ್ನ<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
"ದೇಶ ಸುತ್ತು, ಕೋಶ ಓದು" - ಎಂಬ ಗಾದೆಮಾತು ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಗೊತ್ತಿದ್ದದ್ದೇ. ನಾವೆಷ್ಟು ಊರೂರು ತಿರುಗುತ್ತೇವೋ ಅಷ್ಟೂ ಸ್ವಾನುಭವ ಹೆಚ್ಚಾಗುತ್ತದೆ. ಅಂತೆಯೇ ನಾವು ಹೆಚ್ಚೆಚ್ಚು ಓದಿದಷ್ಟೂ ಬೇರೆಬೇರೆ ಊರಿನ, ಅಲ್ಲಿಯ ಜನಜೀವನದ ಪರಿಚಯವಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಒಂದೊಮ್ಮೆ ದೇಶವಿದೇಶ ಸುತ್ತಲಾಗದಿದ್ದರೂ ಸರಿಯೇ… ಪುಸ್ತಕಗಳ ಮೂಲಕ ಜ್ಞಾನದ ಕೋಶವನ್ನು ಕಟ್ಟಿಕೊಳ್ಳಬಹುದು. ಈ ನಿಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಹಲವು ಕಾದಂಬರಿಗಳು, ಪುಸ್ತಕಗಳು ನಮಗೆ ಬಹಳ ಸಹಕಾರಿ. ಅಂಥದ್ದೇ ಒಂದು ಅಪರೂಪದ ಕಾದಂಬರಿ ಡಾ.ಕೆ.ಎನ್.ಗಣೇಶಯ್ಯನವರ ‘ರಕ್ತಸಿಕ್ತ ರತ್ನ’. ಪ್ರಸ್ತುತ ಕಾದಂಬರಿ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಅವರ ಬಹುತೇಕ ಕಥೆಗಳು ಹಾಗೂ ಕಾದಂಬರಿಗಳೂ ಕಥೆಯ ನೇಯ್ಗೆಯೊಳಗೆ ಅನೇಕ ಉಪಯುಕ್ತ ಮಾಹಿತಿಗಳನ್ನು ತೆರೆದಿಡುತ್ತವೆ. ಕರಿಸಿರಿಯಾನ, ಕನಕ ಮುಸುಕು, ಪದ್ಮಪಾಣಿ, ಶಾಲಭಂಜಿಗೆ, ಕಪಿಲಿಪಿಸಾರ – ಇವಿಷ್ಟನ್ನು ಸದ್ಯ ಓದಿದ್ದು, ಉಳಿದ ಪುಸ್ತಕಗಳನ್ನು ಒಂದೊಂದಾಗಿ ಓದಲು ತೆಗೆದಿಟ್ಟಿದ್ದೇನೆ.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-lpLbiX4XSDE/XNrLbCDfREI/AAAAAAAAOAo/h_H5UDWXPy4r3CHahJpnooTF5MwHpfRywCLcBGAs/s1600/79609572-3925-45a6-93b7-c5f5ab7199db.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1152" data-original-width="864" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-lpLbiX4XSDE/XNrLbCDfREI/AAAAAAAAOAo/h_H5UDWXPy4r3CHahJpnooTF5MwHpfRywCLcBGAs/s320/79609572-3925-45a6-93b7-c5f5ab7199db.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
‘ರಕ್ತಸಿಕ್ತ ರತ್ನ’- ಈ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನೋದುತ್ತಿರುವಾಗ ನನಗೆ ಥಟ್ಟನೆ ನೆನಪಿಗೆ ಬಂದಿದ್ದು ಎರಡು ವಿಷಯಗಳು! ಒಂದು `ಬ್ಲಡ್ ಡೈಮಂಡ್' ಎಂಬ ಪ್ರಸಿದ್ಧ ಇಂಗ್ಲೀಶ್ ಚಲನಚಿತ್ರ ಮತ್ತೊಂದು ನನ್ನದೇ ಒಂದು ಬಾಲ್ಯದ ಘಟನೆ.<br />ಬ್ಲಡ್ ಡೈಮೆಂಡ್ ಚಿತ್ರದಲ್ಲೂ ಅಷ್ಟೇ…. ವಜ್ರದ ಆಸೆಗೋಸ್ಕರ ಅದೂ ತಿಳಿ ರಕ್ತವರ್ಣದೊಂದು ಅಪರೂಪದ ಒಂದು ವಜ್ರದ ಹಿಂದೆ ಬಿದ್ದು ಮನುಷ್ಯತ್ವ ಹೇಗೆ ಪಶುಗಿಂತ ಕಡೆಯಾಗಿಬಿಡುತ್ತದೆ… ಸಣ್ಣ ಗುಲಗುಂಚಿ ಗಾತ್ರದ ವಜ್ರದ ಹಿಂದೆಯೂ ಅದೆಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ರಕ್ತ ಹರಿಸುವಿಕೆ ಇದ್ದಿರುತ್ತದೆ ಎಂಬುದನ್ನು ಮನಮುಟ್ಟುವಂತೇ ತೋರಿಸಲಾಗಿದೆ.<br />ಇನ್ನು ಬಾಲ್ಯದಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಒಂದು ಘಟನೆಯ ಕುರಿತು… - ಚಿಕ್ಕಂದಿನಿಂದಲೂ ನನಗೆ ಬಣ್ಣಬಣ್ಣದ ಹರಳುಗಳು, ವಿವಿಧ ವಿನ್ಯಾಸದ ಕಲ್ಲುಗಳನ್ನು ಒಟ್ಟು ಹಾಕುವ ಹುಚ್ಚಿತ್ತು.. (ಈಗಲೂ ಏನೂ ಕಡಿಮೆ ಆಗಿಲ್ಲ! ವಸುಧೇಂದ್ರ ಅನುವಾದಿಸಿದ ಮಿಥುನ ಕಥಾ ಸಂಕಲನದಲ್ಲಿ ಬರುವ ‘ನೀಲಿ ಸೋಡಾಗೋಲಿ’ ಕಥೆ ಓದಿ ಒಂದುಡೀ ವಾರ ಕಳೆದುಹೋಗಿದ್ದೆ. ಬಾಲ್ಯದಿಂದಲೂ ನಾನು ಹುಡುಕುತ್ತಿದ್ದುದೇ ನೀಲಿ ಸೋಡಾಗೋಲಿಯಾಗಿದ್ದು, ಅದಿನ್ನೂ ನನ್ನ ಖಜಾನೆ ಸೇರಿಲ್ಲವೆಂಬ ಬೇಜಾರು ಕಥೆ ಓದಿ ಮತ್ತೂ ಹೆಚ್ಚಾಗಿತ್ತು).<br />ನಾನಾಗ ಐದನೆಯ ತರಗತಿಯಲ್ಲಿದ್ದೆ. ಗೆಳತಿಯೋರ್ವಳು ನನಗೆ ಹೆಬ್ಬೆರಳಿನ ಗಾತ್ರದ ಕೆಂಪು ಹರಳೊಂದು ಕೊಟ್ಟಿದ್ದಳು. ಅದೆಷ್ಟು ಖುಶಿಪಟ್ಟಿದ್ದೆ ಎಂದರೆ… ಅದೆಲ್ಲಿ ಕಳೆದು ಹೋಗಿಬಿಡುವುದೋ ಎಂದು ನಾನು ಮತ್ತು ತಂಗಿ ಸೇರಿ ಮನೆಯ ಹಿತ್ತಲಿನ ಪೊಪ್ಪಾಯಿ ಗಿಡದ ಬುಡದಲ್ಲಿ ಹೂತುಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆವು. ಅದಾದ ಒಂದು ವಾರಕ್ಕೇ ಕಾರಣಾಂತರಗಳಿಂದ ಮನೆ ಬಿಟ್ಟು ಬೇರೆ ಕಡೆ ಶಿಫ್ಟ್ ಆಗುವ ಗಡಿಬಿಡಿಯಲ್ಲಿ ಅದನ್ನಲ್ಲಿಂದ ತೆಗೆಯಲೇ ಮರೆತು ಆಮೇಲೆ ಅದೆಷ್ಟೋ ಸಮಯದವರೆಗೂ ಕೊರಗುತ್ತಲೇ ಇದ್ದೆ. ಅದೆಲ್ಲಾ ನೆನಪಾಗಿದ್ದು ಪ್ರಸ್ತುತ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನೋದುವಾಗ!<br />ಇಲ್ಲಿಯೂ ಅಷ್ಟೇ. ‘ಅಂಗಾ ಮಾಕ್’ ಎಂಬ ಅಪರೂಪದ, ಅತ್ಯಮೂಲ್ಯವಾದ ರಕ್ತವರ್ಣದ ರತ್ನದ ಹಿಂದೆ ಬಿದ್ದು ಏನೇನೆಲ್ಲಾ ಬದಲಾವಣೆ, ಕ್ರಾಂತಿಗಳು ಆಗಿಬಿಟ್ಟವು ಎಂಬುದನ್ನು ೩೭೯ ಪುಟದ ಈ ಕಾದಂಬರಿ ತೆರೆದಿಡುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಕಾದಂಬರಿಯಲ್ಲಿ ರೋಚಕತೆ, ಪತ್ತೇದಾರಿಕೆ ಇದ್ದರೆ ಕುತೂಹಲ ಕಟ್ಟಿಕೊಂಡು ಓದಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತದೆ ನಿಜ. ಆದರೆ ಅದರ ಜೊತೆಗೆ ಇತಿಹಾಸವನ್ನು, ಚರಿತ್ರೆಯನ್ನು, ಚಾರಿತ್ರಿಕ ಘಟನೆಗಳ ವಿವರಗಳನ್ನು ಕಣ್ಣಿಗೆ ಕಟ್ಟುವಂತೇ ಚಿತ್ರಿಸಿದರೆ ಅದು ಸಂಗ್ರಹಯೋಗ್ಯವೆನಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತದೆ. ಈ ಪಾಠವನ್ನು ಗಣೇಶಯ್ಯನವರ ಅನೇಕ ಕಾದಂಬರಿಗಳು ಕಲಿಸಿವೆ… ಅದರಲ್ಲೂ ಈ ಪ್ರಸ್ತುತ ಕಾದಂಬರಿ ಹೆಚ್ಚು ಅದನ್ನು ಸ್ಪಷ್ಟಗೊಳಿಸಿದೆ.<br />ಈವರೆಗೂ ನನಗೆ ಒಂದಾನೊಂದು ಕಾಲದಲ್ಲಿ ನಮ್ಮದೇ ದೇಶದ ಒಂದು ಭಾಗವಾಗಿದ್ದ ಈಗ ನಮ್ಮ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿರುವ ‘ಬರ್ಮ’ ದೇಶದ ಕುರಿತು ಅಂಥಾ ಆಸಕ್ತಿಯಾಗಲೀ, ಕಿಂಚಿತ್ ಮಾಹಿತಿಯಾಗಲೀ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಅದು ನಮ್ಮ ನೆರೆಯ ದೇಶ, ಬೌದ್ಧ ಧರ್ಮದವರು ಹೆಚ್ಚಿದ್ದಾರೆ, ಈಗ ಮಯನ್ಮಾರ್ ಎಂದು ಕರೆಯಲ್ಪಡುತ್ತಿದೆ ಎಂದಷ್ಟೇ ಗೊತ್ತಿತ್ತು. ಆದರೆ ಈ ಪುಸ್ತಕವನ್ನೋದುತ್ತಾ ಬರ್ಮಾದ ಪಟ್ಟಣಗಳಾದ ಮಂಡಲೆ, ಮೋಗಾಕ್, ಭಾಗನ್ ಮುಂತಾದ ಪ್ರದೇಶಗಳನ್ನು, ಹಳ್ಳಿಗಳನ್ನು, ಗುಡ್ಡ, ಪರ್ವತವನ್ನು, ಅರಮನೆಗಳನ್ನು.. ಎಲ್ಲಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಪಗಾಡಗಳನ್ನು ನೋಡುವಂತಾಯಿತು. ನಡುನಡುವೆ ನನಗೆ ಆಸಕ್ತಿ ಹೆಚ್ಚಿಸಿದ ಸ್ಥಳಗಳ ಕುರಿತು, ಪಗಾಡಗಳ ಕುರಿತು ಗೂಗಲ್ ಮಾಡಿ ಅದರ ಚಿತ್ರಗಳನ್ನು, ಇನ್ನಷ್ಟು ವಿವರಗಳನ್ನು ಓದುವಂತಾಯಿತು. ಪಗೋಡದ ಪ್ರಮುಖ ಭಾಗಗಳು ಅದರಲ್ಲೂ ತುತ್ತ ತುದಿಯ ‘ಹಿತಿ ಮತ್ತು ಅದರೊಳಗಿನ ಮಹತ್ವ, ಅಲ್ಲಿಯ ಧಾರ್ಮಿಕ ನಂಬಿಕೆಗಳು, ಬೌದ್ಧ ಗುರುಗಳಿಗಿರುವ ಪ್ರಾಮುಖ್ಯತೆ ಎಲ್ಲವೂ ತೆರೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಹೋಯಿತು. ಅಲ್ಲದೇ, ಅಲ್ಲಿಯ ಕೊನೆಯ ರಾಜ ತೀಬಾ ಹಾಗೂ ಆತನ ಪತ್ನಿ ಸುಫಲಾಯತ್ ತಮ್ಮ ಕೊನೆಯ ದಿನಗಳನ್ನು ತಮ್ಮ ದೇಶ, ಜನರಿಂದ ದೂರಾಗಿ, ಭಾರತದ ರತ್ನಗಿರಿ ಅರಮನೆಯಲ್ಲಿ ಅಜ್ಞಾತರಾಗಿ ಕಳೆಯಬೇಕಾಯಿತು ಎಂಬೆಲ್ಲಾ ವಿವರಗಳು, ಹಿನ್ನಲೆಗಳು ತಿಳಿಯುತ್ತದೆ. ಅಲ್ಲದೇ, ರಾಜಮನೆತನದ ಅವಸಾನಕ್ಕೆ ಒಳಗಿನ ದೇಶದ್ರೋಹಿಗಳಲ್ಲದೇ ಸ್ವತಃ ಅರಾಜಕತೆ ಹಾಗೂ ಅದಕ್ಕೆ ಕಾರಣರಾದ ಬ್ರಿಟೀಷರ ಕೊಡುಗೆ ಎಷ್ಟಿತ್ತು ಎಂಬುದೂ ತಿಳಿಯುತ್ತದೆ. ಬ್ರಿಟೀಶರ್ ಕುತ್ಸಿತ ಬುದ್ಧಿ, ದುರುಳತೆ, ದುರಾಸೆಯ ಅನಾವರಣವೂ ಮತ್ತಷ್ಟು ಆಗುತ್ತದೆ. ನಿಧಿ ಎನ್ನುವುದು ಎಂತೆಂಥವರನ್ನು ಇಳಿಸಿ ಬಿಡೂತ್ತದೆ, ಏರಿಸಿಯೂ ಬಿಡುತ್ತದೆ ಎಂಬುದಕ್ಕೆ ಬರ್ಮಾ ದೇಶದ ಅರಸುಮನೆತನದ ಕಥೆಯೇ ಸಾಕ್ಷಿ. ನಾಟಕೀಯ ಅಂಶಗಳು ಕೆಲವೊಂದಿಷ್ಟಿದ್ದರೂ, ಕಲ್ಪನೆಗಳನ್ನು ತುಂಬಿ ಕಟ್ಟಿಕೊಟ್ಟಿದ್ದರೂ ಚಾರಿತ್ರಿಕ ಘಟನೆಗಳ ಅಪರೂಪದ ಮಾಹಿತಿಗಳು, ದಾಖಲೆಗಳು ಪ್ರಮುಖ ಪ್ರದೇಶಗಳ ಚಿತ್ರಣ, ಬಿಕ್ಕುಗಳ ಜೀವನ ಎಲ್ಲವೂ ಸುಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ ಚಿತ್ರಿತವಾಗಿದೆ. ಸ್ವತಃ ಲೇಖಕರೇ ಅಲ್ಲೆಲ್ಲಾ ಓಡಾಡಿ ಮಾಹಿತಿ ಸಂಗ್ರಹಿಸಿದ್ದರಿಂದ ಕಲ್ಪನೆ ಮತ್ತು ವಾಸ್ತವಿಕತೆಯ ನಡುವಿನ ಅಂತರ ಕಡಿಮೆಯಾಗಿದೆ. ಎಲ್ಲಕ್ಕಿಂತ ಮೈನವಿರೇಳಿಸುವುದು ನಾಗಾ ಪಂಥದವರ ಚಿತ್ರಣ! ಅಂತೆಯೇ ನನಗೆ ಮೋಗಾಕ್ ರತ್ನ ಗಣಿಯ ದಾರುಣ ಚಿತ್ರಣ, ಕ್ರೌರ್ಯ, ಮಾವೋದಿಗಳ ದುಷ್ಟತನ ಇವೆಲ್ಲವೂ ಅರೆಕ್ಷಣ “Lord of the ring” ಚಲನಚಿತ್ರದ Mordor ಅನ್ನು ನಪಿಸಿಬಿಟ್ಟಿತು!<br />ಹೀಗೆ.. ಕುತೂಹಲದೊಂದಿಗೆ ಆಸಕ್ತಿಯನ್ನು ಹುಟ್ಟಿಸಿ ತಿಳಿವನ್ನು ಹೆಚ್ಚಿಸುವಂತಿದೆ ಕಾದಂಬರಿ. ‘ರೋಚಕ ಕಾದಂಬರಿ’ ಎಂಬ ಟ್ಯಾಗ್ಲೈನ್ ಇದ್ದರೂ ನನಗೆ ರೋಚಕತೆಯ ಬದಲು ವಿಷಯದ ಕುರಿತು ಹೆಚ್ಚೆಚ್ಚು ತಿಳಿದುಕೊಳ್ಳುವತ್ತ ಗಮನ ಜಾರುತ್ತಿತ್ತು. ಎಲ್ಲಕ್ಕಿಂತ ನನ್ನ ಸೆಳೆದದ್ದು ಅಂಗ ಮಾಕ್ ರತ್ನದ ಚಿತ್ರಣ! ಅದನ್ನೊಮ್ಮೆ ಗೂಗಲ್ ಮಾಡಿ ನೋಡುವ ಆಸೆಯಾಗಿ ಸರ್ಫ್ ಮಾಡಿದರೆ.. ಅದು ತಣ್ಣಗೆ, ಬಿಮ್ಮನೆ ಬ್ರಿಟಿಶ್ ರಾಣಿಯ ಮುಕುಟದ ಮಧ್ಯ ಕಂಡಿತಪ್ಪ! ಕೂಡಲೇ ನನಗೆ ನಮ್ಮ ಕೊಹಿನೂರ್ ವಜ್ರದ ನೆನಪಾಯಿತು.<br />ಈ ಪುಸ್ತಕದ ಮುಖ ಪುಟದಲ್ಲಿರುವ ಕೆಂಪು ವಜ್ರದ ಚಿತ್ರ ನೋಡಿ ಆಕರ್ಷಿತಳಾಗಿ ಇದರ ಕಥೆಗಾಗಿ ಬೆನ್ನ ಹಿಂದೆ ಬಿದ್ದಿದ್ದಾಳೆ ಮಗಳು. ಇನ್ನು ಅವಳಿಗೆ ಕಥೆ ಹೇಳಬೇಕಾಗಿದೆ.<br />***********************************<br />ಲೇ: ಡಾ.ಕೆ.ಎನ್.ಗಣೇಶಯ್ಯ<br />ಪ್ರಕಾಶಕರು : ಅಂಕಿತ ಪುಸ್ತಕ<br />ಪುಟ : ೩೮೪<br />ಬೆಲೆ: ೩೫೦/-</div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
<a class="_58cn" data-ft="{"type":104,"tn":"*N"}" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%B2%AA%E0%B3%81%E0%B2%B8%E0%B3%8D%E0%B2%A4%E0%B2%95_%E0%B2%B5%E0%B2%BF%E0%B2%AE%E0%B2%B0%E0%B3%8D%E0%B2%B6%E0%B3%86?source=feed_text&epa=HASHTAG" style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit; text-decoration-line: none;"><span class="_5afx" style="direction: ltr; font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;"><span aria-label="hashtag" class="_58cl _5afz" style="color: #365899; font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;">#</span><span class="_58cm" style="font-family: inherit;">ಪುಸ್ತಕ_ವಿಮರ್ಶೆ</span></span></a></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-top: 6px;">
~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ</div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-62567180517797828642019-04-05T21:56:00.000+05:302019-04-05T22:19:06.237+05:30ಜೀವಿಸುವ ಪರಿ ಎಂತು ಸ್ಪಂದನೆಯನು ಮರೆತು!<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: center; text-indent: 36pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada"; text-indent: 36pt;">ಜೀವಿಯಲ್ಲಿ ಜೀವಂತಿಕೆಯ ಉಳಿವಿಗೆ ಮತ್ತು ಬೆಳವಣಿಗೆಗೆ ಬಹು ಮುಖ್ಯವಾಗಿ ಇರಬೇಕಾದದ್ದು ‘ಸ್ಪಂದನೆ’. ನೋವಿಗೆ, ನಲಿವಿಗೆ, ಹಸಿವಿಗೆ, ನಿದಿರೆಗೆ ಹೀಗೆ ಪ್ರತಿ ಕ್ಷಣದ ಚಲನೆಗೆ ಅತ್ಯವಶ್ಯಕ ಈ ಸ್ಪಂದನೆ. ಸ್ಪಂದಿಸುವುದನ್ನು ನಿಲ್ಲಿಸಿದ ದಿವಸವೇ ಸಾವು ಎಂದೆನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಹೃದಯ ಮಾತ್ರ ಬಡಿತವಿದ್ದು, ದೇಹದಲ್ಲಿ ಬೇರಾವುದೇ ಚಲನೆಯಿಲ್ಲದ್ದರೆ ಅವರನ್ನು ಜೀವಚ್ಛವ ಎನ್ನಲಾಗುತ್ತದೆ. ಹೀಗಾಗಿ ‘ನಿಂತ ನೀರಲ್ಲ ಈ ಬದುಕು, ಹರಿವ ನದಿಯಂತೇ’ ಎಂದು ಹೇಳುವುದು. ಸ್ಪಂದನೆ ಕಾಲಕಾಲಕ್ಕೆ ಬದಲಾಗಬಹುದು, ಸ್ಪಂದಿಸುವ ರೀತಿ ಬದಲಾಗಬಹುದು, ಆದರೆ ಸ್ಪಂದಿಸುವುದೆಂದೂ ನಿಲ್ಲದು, ನಿಲ್ಲಲೂ ಬಾರದು! </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಬದಲಾವಣೆ ಎನ್ನುವುದು ಜಗದ ನಿಯಮ. ಆದರೆ ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ಬದಲಾವಣೆಯ ಕಾಲಗಣನೆಯಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಅಂತರವಿರುತ್ತದೆ. ಕೆಲವೊಂದು ಬದಲಾವಣೆಗಳು ಕಡಿಮೆ ಕಾಲಾವಧಿಯಲ್ಲಾದರೆ, ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ಒಂದು ಸಣ್ಣ ಬದಲಾವಣೆಗೂ ವರ್ಷಾನುಗಟ್ಟಲೆ ಕಾಯಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಯಾವುದೇ ಬದಲಾವಣೆ ಪ್ರಕಟಗೊಂಡು ವಿಸ್ತರಿಸಲು ಬಹುಮುಖ್ಯವಾಗಿ ಬೇಕಾಗಿರುವುದು ಸ್ಪಂದನೆಯೇ. ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಬದಲಾದದ್ದು ಯಾವುದು? ಎಲ್ಲಿ? ಹೇಗೆ? ಎಂಬಿತ್ಯಾದಿ ವಿವರಗಳೇ ದಾಖಲಾಗುವುದಿಲ್ಲ. ಮನುಷ್ಯ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ ಸಕಲ ಜೀವಿಗಳೂ ಕಾಲ ಹೊತ್ತು ತರುವ ಈ ಬದಲಾವಣೆಗೆ ತಮ್ಮದೇ ಆದ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಸ್ಪಂದಿಸುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತವೆ. ಹೀಗಾಗಿ ಅದು ಬದಲಾಗುತ್ತಿರುವುದು ಅರಿವಿಗೆ ಬರುತ್ತದೆ. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಜೀವೋತ್ಪತ್ತಿಗೆ ಬಹು ಮುಖ್ಯವಾಗಿ ಬೇಕಾದದ್ದು ಕಾಲ ಮತ್ತು ಸ್ಥಳ. ಸಮಯಕ್ಕೆ ಮುನ್ನ ಮತ್ತು ಅದನ್ನು ಮೀರಿ ಯಾವುದೂ ಎಲ್ಲಿಯೂ ಹುಟ್ಟುವುದಿಲ್ಲ, ನಶಿಸುವುದೂ ಇಲ್ಲ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ಪ್ರಾಜ್ಞರು. ಇಂಥ ದಿವಸ ಹಾಗೂ ಸ್ಥಳದಲ್ಲಿ ಈ ಜೀವದ ಹುಟ್ಟು ನಿಗದಿಯಾಗಿದ್ದಿರುತ್ತದೆ ಎನ್ನಲಾಗುತ್ತದೆ; ಅದು ಸಣ್ಣ ಸಸಿಯೇ ಇರಲಿ ಅಥವಾ ಮಗುವಿನ ಜನನವೇ ಆಗಿರಲಿ. ಈ ಹುಟ್ಟು ಅವ್ಯಕ್ತವಾಗಿರುತ್ತದೆ. ಬೆಳೆದಂತೇ ಅನುಭವಕ್ಕೆ ಬರುತ್ತದೆ. ಕಾಲವೂ ಅಷ್ಟೇ ಅದು ಆದಿ, ಅಂತ್ಯವಿಲ್ಲದ್ದು; ಅನಂತವಾದದ್ದು. ಆದರೆ ಅದು ಹೊತ್ತು ತರುವ ಬದಲಾವಣೆಗಳು ಮಾತ್ರ ಗೋಚರವಾಗುತ್ತವೆ. ‘ಯುಗಾದಿ’ ಇಂತಹ ಬದಲಾವಣೆಗೆ ನಾಂದಿಯಿಡುವ ಪಕ್ವ ಕಾಲ ಎನ್ನಬಹುದು. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ದ.ರಾ.ಬೇಂದ್ರೆಯವರ ‘ಹಕ್ಕಿಹಾರುತಿದೆ ನೋಡಿದಿರಾ?’ ಕವನದ ಈ ಕೆಳಗಿನ ಸಾಲುಗಳನ್ನು ಗಮನಿಸೋಣ:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಯುಗ-ಯುಗಗಳ ಹಣೆಬರಹವ ಒರಸಿ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಮನ್ವಂತರಗಳ ಭಾಗ್ಯವ ತೆರೆಸಿ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ರೆಕ್ಕೆಯ ಬೀಸುತ ಚೇತನೆಗೊಳಿಸಿ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಹೊಸಗಾಲದ ಹಸುಮಕ್ಕಳ ಹರಸಿ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಹಕ್ಕಿ ಹಾರುತಿದೆ ನೋಡಿದಿರಾ? </b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಇಲ್ಲಿ ಹಕ್ಕಿ ಕಾಲ ಸೂಚಕವಾಗಿ, ರೂಪಕವಾಗಿ ಬಂದಿದೆ ಎಂಬುದು ನನ್ನ ಅನಿಸಿಕೆ. ಕಾಲವೆಂಬೋ ಈ ಹಕ್ಕಿ ಜೀವಿಗಳ ಬದುಕಲ್ಲಿ ಬದಲಾವಣೆ ತರುತ್ತಾ ಹಾರುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತದೆ. ಅದನ್ನು ತಡೆಯಲು ಯಾರಿಂದಲೂ ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಕಾಲವು ಚಕ್ರದಂತೇ, ಮರುಕಳಿಸುತ್ತಲಿರುತ್ತದೆ. ಬಾಲ್ಯ, ಯೌವನ, ವೃದ್ಧಾಪ್ಯಗಳನ್ನು ಕಳೆದು, ಪುನರಪಿ ಜನನಿ ಜಟರೇ ಶಯನಂ ಆಗಿ ಮತ್ತೆ ಹುಟ್ಟುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತಾನೆ ಮನುಷ್ಯ. ಸಸ್ಯದ ಗರ್ಭ ಬೀಜದೊಳಡಗಿದ್ದರೆ ಪ್ರಾಣಿ ಹಾಗೂ ಮಾನವರು ತಾಯಿ ಗರ್ಭದ ಮೂಲಕ ಜನ್ಮ ತಾಳುತ್ತಾರೆ. ಪುನರಪಿ ಮರಣಂ ಆಗುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತದೆ. ಇದು ಯುಗಯುಗಗಳಿಂದಲೂ ನಡೆದುಬರುತ್ತಿದೆ. ಅದಕ್ಕೇ ಅಂಬಿಕಾತನಯದತ್ತರು ಸಾಂಕೇತಿಕವಾಗಿ ಹೇಳಿದ್ದು ‘ಯುಗಯುಗಾದಿ ಕಳೆದರೂ ಯುಗಾದಿ ಮರಳಿ ಬರುತಿದೆ’ ಎಂದು.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: blue; font-family: "brh kannada";"><b>ಕಾಲ ಮತ್ತು ಜೀವಿ ಯುಗಾದಿಯೊಂದಿಗೆ ಬೆಸೆದಿರುವ ರೀತಿ:-</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಯುಗ ಎಂದರೆ ಯುಜು, ಇದರ ಅರ್ಥ ಜೋಡಿಸುವುದು, ಹೊಂದಿಸುವುದು. ಹೀಗಾಗಿ ‘ಯುಗಾದಿ’ ಕಾಲ ಮತ್ತು ಸೃಷ್ಟಿ ಎರಡನ್ನೂ ಪ್ರತಿನಿಧಿಸುತ್ತದೆ; ಜೊತೆಗೇ ಅಂತ್ಯವನ್ನೂ ಕೂಡ! ಕಾಲ ಎನ್ನುವ ಪದಕ್ಕೆ ಎರಡರ್ಥವಿದೆ. ಕಾಲ ಎಂದರೆ ಸಮಯವೂ ಹೌದು; ಅಂತ್ಯ ಸೂಚಕ ಪದವೂ ಹೌದು. ಹೀಗಾಗಿ ಜೀವ ಸೃಷ್ಟಿಯಾದ ಕ್ಷಣದಿಂದಲೇ ಕಾಲಗಣನೆಯೂ ಆ ಜೀವಿಯ ಜೊತೆ ಬೆಸೆದುಕೊಂಡಿರುತ್ತದೆ. ನಾವೇನು ‘ಸೃಷ್ಟಿಯಾಯಿತು’ ಎನ್ನುತ್ತೇವಲ್ಲ, ಅದು ಇನ್ನೊಂದು ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಆ ಜೀವಿಯ ಅಂತ್ಯಕ್ಕೆ ಕ್ಷಣಗಣನೆಯೂ ಆಗಿರುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಸಂಭ್ರಮ, ನಿರೀಕ್ಷೆಗಳು ಸಮಯವನ್ನು ಸುಲಭದಲ್ಲಿ, ವೇಗವಾಗಿ ದಾಟಲು ಸಹಕಾರಿಯಾದರೆ, ದುಃಖ ಹಾಗೂ ನಿರಾಸೆ ಆ ಹಾದಿಯನ್ನು ಕಠಿಣಗೊಳಿಸಿಬಿಡುತ್ತವೆ. ಈ ಕಾರಣದಿಂದಲೇ ಜನ್ಮದಿವಸದ ಸಂಭ್ರಮದ ಆಚರಣೆಗೆ ಹೆಚ್ಚು ಮಹತ್ವ ಸಿಗುತ್ತಿರುವುದು. ಇದೇ ದೃಷ್ಟಿಕೋನದಲ್ಲಿ ನೋಡಿದಾಗ, ಯುಗಾದಿಯ ಆಚರಣೆಗೆ ಬಹಳ ಪ್ರಾಮುಖ್ಯತೆ ಕಾಣುತ್ತದೆ.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">‘ಯುಗಾದಿ’ ಕೇವಲ ವರ್ಷದಾರಂಭ, ಸಿಹಿ-ಕಹಿಗಳನ್ನು ಸಮಧಾತುವಿನಲ್ಲಿ ಸ್ವೀಕರಿಸುವ ಹಬ್ಬ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ. ಬದುಕನ್ನು ಅರಿಯುವ, ಜೋಡಿಸುವ, ಹೊಂದಿಸುವ ಆರಂಭವೂ ಹೌದು. ಯುಗಾದಿ ಎನ್ನುವುದೇ ಕಾಲವನ್ನು ಮತ್ತು ಸೃಷ್ಟಿಯನ್ನು ಸೂಚಿಸುವುದು. ಕಾಲಕ್ಕೆ ಆದಿಯಿಲ್ಲ ಅಂತ್ಯವಿ ಎಂಬುದೇನೋ ನಿಜ. ಆದರೆ ಮಾನವ ಸೃಷ್ಟಿಯಾದ ಮೇಲೆಯೇ ಕಾಲಗಣನೆ ಆರಂಭವಾಗಿದ್ದು! ಅದಕ್ಕಿಂತ ಮೊದಲೂ ಕಾಲ ಇತ್ತು. ಆದರೆ ಅದು ನಮ್ಮ ಅರಿವಿಗೆ ಬರದೇ ಇದ್ದುದರಿಂದ ಮಹತ್ವ ಕಳೆದುಕೊಂಡಿದ್ದು. ಈ ರೀತಿ ಸಮಯಕ್ಕೆ ನಾವು ಕೊಟ್ಟ ಸ್ಪಂದನೆಯೇ ಅದಕ್ಕೊಂದು ವಿಶೇಷ ಪ್ರಾಮುಖ್ಯತೆಯನ್ನು ನೀಡಿದ್ದೆನ್ನಬಹುದು. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಪ್ರತಿ ಸಂತತ್ಸರದಲ್ಲೂ ಪ್ರಕೃತಿಯಲ್ಲಿ ಉಂಟಾಗುವ ಬದಲಾವಣೆಗಳು, ಅವುಗಳಿಗೆ ಪ್ರತಿ ಜೀವಿಯೂ ಸ್ಪಂದಿಸುತ್ತಾ ತಾನೂ ಮೆಲ್ಲನೆ ಬದಲಾಗುತ್ತಾ, ಬೆಳೆಯುತ್ತಾ ಹೋಗುವುದು, ಈ ಪ್ರಕ್ರಿಯೆಗಳೇ ಅನನ್ಯ; ಅದು ತೋರುವ ಬೆರಗು ಅನೂಹ್ಯ. ಆದರೆ ಅಂತ್ಯ ಹಾಗಲ್ಲ. ಸಾವು ಸಂಭವಿಸಿದಾಕ್ಷಣ ಕಾಣಿಸಿಕೊಂಡರೆ, ಹುಟ್ಟು ಥಟ್ಟನೆ ಗೋಚರಿಸದೇ ಕ್ರಮೇಣ ಪ್ರಕಟಗೊಳ್ಳುತ್ತದೆ. ನಾವು ಹುಟ್ಟಿದ ನಂತರ ಬೆಳೆಯುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತೇವೆ. ಹಾಗೆ ಭಾವಿಸಿಕೊಂಡು ಅದರಲ್ಲೇ ಕಳೆದುಹೋಗುತ್ತೇವೆ. ನಾವು ಈ ಬೆಳವಣಿಗೆಗೆ ಬೆಲೆ ಕೊಡುತ್ತೇವೆ. ಆದರೆ ಕಾಲ ಮೆಲ್ಲನೆ ಕಳೆಯುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತಿರುತ್ತದೆ. ಕಳೆದುಹೋಗುವುದು ಅದರ ಗುಣ. ಸೃಷ್ಟಿ ಹಾಗಲ್ಲ; ಅದರ ಕಾರ್ಯವೇ ಬೆಳೆಸುವುದು ಮತ್ತು ಬೆಳಗುವುದು. ಉದಾಹರಣೆಗೆ:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ನಾವು ಈ ಸಸ್ಯಸಂಕುಲಗಳನ್ನೇ ತೆಗೆದುಕೊಂಡರೆ, ವರ್ಷ ಋತು ಅಂದರೆ ಮಳೆಗಾಲದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಸೃಷ್ಟಿ ಭೂಮಿಯೊಳಗೆ ಅಂಕುರವಾಗುತ್ತದೆ. ಅಲ್ಲಿ ಬೀಜಾಂಕುರವಾಗಿ ಕಾಲಕ್ರಮೇಣ ಅದು ಭೂಮಿಯನ್ನು ಸೀಳಿಕೊಂಡು ಜೀವ ಹೊರಹೊಮ್ಮುತ್ತದೆ. ಹೀಗೆ ವರ್ಷ ಋತುವಿನಲ್ಲಿ ಭೂಮಿಯ ಗರ್ಭದಲ್ಲಿ ಸೃಷ್ಟಿ ಕಾರ್ಯ ನಡೆದರೆ, ವಸಂತ ಋತುವಿನಲ್ಲಿ ಭೂಮಿಯ ಮೇಲೆ ಚಿಗುರು ಹುಟ್ಟಿಕೊಳ್ಳುತ್ತದೆ. ಶಿಶಿರದಲ್ಲಿ ಎಲೆಗಳೆಲ್ಲಾ ಉದುರಿ ವಸಂತದಾಗಮನಕ್ಕೆ ಸ್ಥಳ ನಿರ್ಮಿಸಲಾಗುತ್ತದೆ. ಈ ರೀತಿ ಸೃಷ್ಟಿ ಪ್ರಕ್ರಿಯೆಗೆ ಸ್ಥಳ ಮತ್ತು ಕಾಲ ಪರಸ್ಪರ ಜೋಡಿಸಿಕೊಂಡು, ಹೊಂದಿಕೊಂಡು ಕಾರ್ಯನಿರ್ವಹಿಸುತ್ತವೆ. ಇದಕ್ಕೆ ನಾಂದಿ ಹಾಡುತ್ತದೆ ಯುಗಾದಿ; ಸಂವತ್ಸರಗಳ ಆದಿ.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಹುಟ್ಟಿದ ಪ್ರತಿ ಜೀವಿಯೂ ಕಾಲನ ಮಿತಿಯಲ್ಲೇ ಇರುತ್ತದೆ (ಈ ಮೊದಲೇ ಹೇಳಿರುವಂತೆ ಇಲ್ಲಿ ಕಾಲ ಎಂದರೆ ಸಮಯ ಮತ್ತು ಅಂತ್ಯ ಎರಡೂ ಹೌದು). ಈ ಕಾಲಗಣನೆಯಲ್ಲಿ ಮೂರು ವಿಧವಿದೆ ಎನ್ನುತ್ತದೆ ಯುಗಧರ್ಮ. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><b>೧. ಮಾನವ ಕಾಲ ೨. ಗ್ರಹಗಳ ಕಾಲ ೩. ದೇವ ಕಾಲ. </b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಹೀಗೆ ಯುಗಧರ್ಮದ ಪ್ರಕಾರ ದೇವತೆಗಳೂ ಕಾಲಗಣನೆಯ ಮಿತಿಯಲ್ಲಿರುವವರೇ! ಇನ್ನು ಈ ಕಾಲಗಣನೆಯನ್ನು ಮಾನವ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಸುಲಭಗೊಳಿಸಲು ಹಗಲು ಮತ್ತು ಕತ್ತಲಿನ ಪರಿಮಾಣವನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳಲಾಗಿದೆ. ಹನ್ನೆರಡು ತಾಸು ಹಗಲು ಮತ್ತು ಹನ್ನೆರಡು ತಾಸು ಕತ್ತಲು ಎನ್ನುವುದು ಕಾಲ ಸೂಚಕಕ್ಕೆ ಇಲ್ಲಿ ಸಹಕಾರಿಯಾಗಿದೆ.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: blue; font-family: "brh kannada";"><b>ಯುಗಾದಿಯ ಜೊತೆಗೆ ಬೆಸೆದಿರುವ ನಮ್ಮ ಭಾವ ಸ್ಪಂದನೆ:-</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಆದಿ, ಆರಂಭ, ಹುಟ್ಟು - ಈ ಪದಗಳೇ ಮನದೊಳಗೆ ಸಂತೋಷವನ್ನು ತುಂಬುವಂಥವು. ಪ್ರಕೃತಿ ವಸಂತನ ಆಗಮಕ್ಕೇ ಕಾದಿತ್ತೇನೋ ಎಂಬಂತೇ ಆ ಋತುವಿನಲ್ಲಿ ಎಳೆ ಹಸಿರು ಬಣ್ಣದ ಚಿಗುರುಗಳನ್ನು ಹೊತ್ತು, ಹೂವೊಳಗೆ ಗಂಧ, ಮಕರಂದವನ್ನು ತುಂಬಿಕೊಂಡು, ನಳನಳಿಸುತ್ತಿರುವುದನ್ನು ನೋಡುವುದೇ ನಮಗೊಂದು ಸಂಭ್ರಮ. ಅಂತೆಯೇ, ಖ್ಯಾತ ಕವಿ ಹಾಗೂ ನಾಡಿನ ಜನಪ್ರಿಯ ಸಹೃದಯ ಸಾಹಿತಿಯಾಗಿರುವ ಶ್ರೀಯುತ ಕೆ.ಎಸ್. ನಿಸಾರ್ ಅಹಮದ್ ಅವರು ತಮ್ಮ ‘ವರ್ಷಾದಿ’ ಕವಿತೆಯಲ್ಲಿ ಯುಗಾದಿಯ ಪ್ರಕೃತಿ ಚೆಲುವನ್ನು ಹೀಗೆ ಹಾಡಿ ಹೊಗಳಿದ್ದಾರೆ... </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-5A5G_dJsHHA/XKeDcdcB96I/AAAAAAAANYo/SGFn-7PFqaMEwhI2JbelzBMbrQMnrXbeQCLcBGAs/s1600/hqdefault.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-5A5G_dJsHHA/XKeDcdcB96I/AAAAAAAANYo/SGFn-7PFqaMEwhI2JbelzBMbrQMnrXbeQCLcBGAs/s320/hqdefault.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b><br /></b></span><span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b> ಬೆವರ ಹೀರಿ ಬೆಳೆದ ಪೈರು </b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<b style="color: purple; font-family: "BRH Kannada"; text-indent: 36pt;">ಕಣಕಣದಲಿ ಹೊನ್ನ ತೇರು</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಕಣಜ ತುಂಬಿ ತುಳುಕಿ ಹಿಗ್ಗಿ </b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ನಾಡಿಗೊದಗಿ ಬಂತು ಸುಗ್ಗಿ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಆದರೆ, ಸದಾ ಒಂದು ಪ್ರಜ್ಞೆ ನಮ್ಮೊಳಗೆ ಸುಪ್ತವಾಗಿ ಮಿಡಿಯುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತದೆ. ಅದೇನೆಂದರೆ ಈ ಸೃಷ್ಟಿಯ ಬೆನ್ನಿಗೇ ಅಂತ್ಯವೂ ಇದೆ, ಅದನ್ನೂ ನಾವು ಸಮವಾಗಿಯೇ ಸ್ವೀಕರಿಸಬೇಕು ಎಂಬುದು. ಉದುರುವ ಎಲೆಗಳಿಗೆ ಶೋಕಿಸದೇ ಅದನ್ನೂ ಸೃಷ್ಟಿಯ ಭಾಗವೆಂದು ಭಾವಿಸಬೇಕು ಎಂಬುದಕ್ಕೆ ಪ್ರತೀಕವಾಗಿಯೇ ಆ ದಿವಸ ಸi ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿ ಕಹಿಬೇವು-ಸಿಹಿಬೆಲ್ಲದ ಹಂಚುವಿಕೆ ತಪ್ಪದೇ ನಡೆದುಕೊಂಡು ಬಂದಿದೆ. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: blue; font-family: "brh kannada";"><b>ಹುಟ್ಟಿನ ಸಂಭ್ರಮಕ್ಕೆ ಕೊಡಲಿಯಾಗುತ್ತಿರುವ ಮನುಜನ ವಿಕೃತಿ :-</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಈ ವರುಷದ ಯುಗಾದಿ ‘ವಿಕಾರಿ ನಾಮ ಸಂವತ್ಸರ’. ಅದಕ್ಕನುಗುಣವಾಗಿಯೇ ಸಕಲ ಜೀವಿಗಳಲೇ ಶ್ರೇಷ್ಠರೆಂದೆನಿಸಿಕೊಂಡಿರುವ ಮನುಷ್ಯನ ವಿಕಾರತೆಯೂ ಇತ್ತೀಚಿಗೆ ಹೂಂಕರಿಸಿ ಅಬ್ಬರಿಸುತ್ತಿದೆ! ಪ್ರತಿ ಜೀವಿಯೂ ಬದುಕುವುದು ಅದರ ಅಸ್ತಿತ್ವಕ್ಕೆ, ಜೀವಂತಿಕೆಗಾಗಿಯೇ. ಪ್ರಾಣಿ, ಪಕ್ಷಿಗಳು ತಮ್ಮ ಉಳಿವಿಗೋಸ್ಕರ ಆಹಾರ, ನೆಲೆ ಹುಡುಕಿಕೊಳ್ಳುತ್ತವೆ. ತಮ್ಮ ಅಳಿವಿಗೆ ಪ್ರತಿರೋಧ ತೋರಿಸಲು, ಪ್ರಾಣ ರಕ್ಷಿಸಿಕೊಳ್ಳಲು ಬೇಟೆಯಾಡುತ್ತವೆ ಅಥವಾ ಹಲ್ಲೆ ನಡೆಸುತ್ತವೆ. ಮರ-ಗಿಡ-ಸಸ್ಯಗಳಂತೂ ಅದನ್ನೂ ಮಾಡಲು ಹೋಗದೆ ಮಣ್ಣಿನ ಸಾರವನ್ನು ಹೀರಿಹೀರಿ ಫಲ ತಮ್ಮದಲ್ಲ, ಕಾರ್ಯ ಮಾತ್ರ ತಮ್ಮದು ಎಂಬಂತೇ ನಿರಂತರ ಹಣ್ಣು, ಕಾಯಿ, ಸೊಪ್ಪು, ಧವಸ-ಧಾನ್ಯಗಳನ್ನು ಸಹಜೀವಿಗಳಿಗೆಲ್ಲಾ ನಿಸ್ವಾರ್ಥವಾಗಿ ಉಣಬಡಿಸುತ್ತಿರುತ್ತವೆ. ಹೀಗಿರುವಾಗ, ಮನುಷ್ಯ ಮಾತ್ರ ಅವ್ಯಾಹತವಾಗಿ ಸಹಜೀವಿಗಳ ಮೇಲೆ ಪ್ರಹಾರವನ್ನು ಸುಖಾಸುಮ್ಮನೇ ನಡೆಸುತ್ತಿರುತ್ತಾನೆ. ತನ್ನ ಸ್ವಾರ್ಥಕ್ಕಾಗಿ ಮರ-ಗಿಡಗಳನ್ನು, ಪ್ರಾಣಿಗೆ-ಪಕ್ಷಿಗಳನ್ನು ನಿರ್ಧಾಕ್ಷಿಣ್ಯವಾಗಿ ಕೊಲ್ಲುತ್ತಾ, ತನ್ನ ಆಪ್ತೇಷ್ಟರನ್ನು, ಸಹ ಮಾನವರನ್ನೂ ಬಿಡದೇ ಹಿಂಸಿಸುತ್ತಿರುತ್ತಾನೆ. ಅಂತ್ಯ ಎನ್ನುವುದು ತಮಗೂ ಖಚಿತ ಎನ್ನುವ ಪರಿವೆ ಇಂಥವರಲ್ಲಿ ಸಂಪೂರ್ಣ ಮಗುಮ್ಮಾಗಿಬಿಟ್ಟಿರುತ್ತದೆ ಎಂದೆನಿಸುತ್ತದೆ. ಇಂಥಾ ಮನುಷ್ಯರೂಪಿ ರಕ್ಕಸರ ವಿಕೃತಿ ಕಂಡಾಗ ‘ಒಂದೇ ಒಂದು ಜನ್ಮದಲ್ಲಿ ಒಂದೇ ಬಾಲ್ಯ, ಒಂದೇ ಹರೆಯ’ ಇಟ್ಟಿದ್ದೇ ಒಳ್ಳೆಯದಾಯಿತು ಎಂದೆನಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಪು.ತಿ.ನರಸಿಂಹಾಚಾರ್ ಅವರ ಕವಿತೆಯೊಂದರ ಈ ಕೆಳಗಿನ ಸಾಲುಗಳು ನೆನಪಾಗಿ ಕಾಡುತ್ತಿರುತ್ತವೆ.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಹೊಸ ವರುಷವು ಬಹುದೆಂದಿಗೆ?</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಮಹಾಪುರುಷ ತರುವಂದಿಗೆ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಅಲ್ಪಾಹಂಕಾರಗಳ ನುಂಗುತಲಿ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಮಹಾಹಂಕಾರದೊಂದಿಗೆ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಮನುಷ್ಯನ ಹೊರತು ಮತ್ತೆಲ್ಲಾ ಜೀವ ಸಂಕುಲಗಳಲ್ಲೂ ಜೀವೊತ್ಪತ್ತಿ ತಣ್ಣಗೆ, ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ, ಶಾಂತಿಯಿಂದ ಆಗುತ್ತಿರುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಮನುಜನಲ್ಲಿ ಜನನದ ಜೊತೆಗೇ ಅಹಂಕಾರದ ಹುಟ್ಟೂ ಆಗಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಅದು ಆತನ ಶಾರೀರಿಕ ಬೆಳವಣಿಗೆಯ ಜೊತೆಗೇ ಬೆಳೆಯುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತಿರುತ್ತದೆ. ಅಹಂಕಾರ ವಿಧವಿಧ ರೂಪು ತಳೆದು ಬೃಹದಾಕಾರವಾಗಿ ಬೆಳೆದಷ್ಟೂ ವಿವೇಕ, ಸುವಿಚಾರಗಳು ಕಳೆಗುಂದುತ್ತಾ ಹೋಗಿ ಕೊನೆಗೊಮ್ಮೆ ಕಳೆದುಹೋಗಿಬಿಡುತ್ತವೆ. ತನ್ನ ಅಹಂಕಾರವನ್ನು ಹತೋಟಿಯಲ್ಲಿಟ್ಟುಕೊಳ್ಳದೇ, ನಿರ್ದಾಕ್ಷಿಣ್ಯವಾಗಿ ಅದರ ಕೈಗೇ ತನ್ನ ವಿವೇಕವನ್ನು ಕೊಟ್ಟುಬಿಡುವುದೇ ಸಕಲ ವಿಕಾರಗಳಿಗೂ ಕಾರಣವಾಗಿದೆ.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: blue; font-family: "brh kannada";"><b>ಹಬ್ಬಗಳ ಮಹತ್ವ ಮತ್ತು ಸ್ಪಂದನೆಯ ಪ್ರಸ್ತುತತೆ:-</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಬದಲಾವಣೆ ಹೇಗೆ ಜಗದ ನಿಯಮವೋ, ಕತ್ತಲು ಹೇಗೆ ಶಾಶ್ವತವಲ್ಲೋ ಹಾಗೇ ಸಮಾಜದೊಳಗೆ ಕ್ಯಾನ್ಸರಿನಂತೇ ಹಬ್ಬುತ್ತಿರುವ ಈ ವಿಕೃತಿಗಳು, ಪ್ರಭೃತಿ ಜೀವಿಗಳು ಶಾಶ್ವತವಲ್ಲ. ಈ ವಿಕಾರ ಮನೋಭಾವದ ತಮ ಕಳೆದು, ಹೊಳೆವ ಹೊಸ ಭಾವಗಳು ಮನುಜನ ಎದೆಯೊಳಗೆ ಹುಟ್ಟಿ, ಬೆಳೆದು, ಮಾತು-ಕೃತಿಗಳಲ್ಲಿ ಚಿಗುರೊಡೆದು ಸಮಾಜಕ್ಕೆ, ವಿಶ್ವಕ್ಕೆ, ನವ ಚೈತನ್ಯವನ್ನು ತುಂಬುವ ಯುಗಾದಿ ಬಂದೇ ಬರುತ್ತದೆ ಎಂಬ ಆಶಾಭಾವನೆ ಈ ಕಾಲದ ತುರ್ತಾಗಿದೆ. ಸುತ್ತಲೂ ಕಾಣಿಸುವ ಕೊಳಕಿಗೆ ಮಾತ್ರ ಸ್ಪಂದಿಸುತ್ತಾ ಹೋದರೆ, ಅದರ ಆಸುಪಾಸಿದಲ್ಲೇ ಇರುವ ಒಳಿತಿನ ಬೆಳಕೂ ಮಸುಕಾಗಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಇದರಿಂದ ಹತಾಶೆ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಕ್ರಮೇಣ ಸ್ಪಂದನೆಯೇ ಕುಂಠಿತವಾಬಿಡಬಹುದು. ಇದರ ಪರಿಣಾಮವಾಗಿ ಮನುಜ ಸಜೀವ ಶವವಾದರೂ ಆಶ್ಚರ್ಯವಿಲ್ಲ! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಈಗಾಗಲೇ ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಹಬ್ಬಗಳು ತಮ್ಮ ಪ್ರಸ್ತುತೆಯನ್ನು ಕಳೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಿವೆ. ಯುಗಾದಿಯಿಂದ ಹಿಡಿದು ದೀಪಾವಳಿಯವರೆಗೂ ಬರುವ ಹಬ್ಬಗಳನ್ನು ಬಹುತೇಕರು ಯಾಂತ್ರಿಕವಾಗಿ ಸ್ವಾಗತಿಸುವುದು, ಆಚರಿಸುವುದು ಹೆಚ್ಚಾಗುತ್ತಿದೆ. ಇದಕ್ಕೆ ಕೂಡು ಕುಟುಂಬದ ಅವಗಣನೆ, ಜಾಗತೀಕರಣ ಎಲ್ಲವುದರ ಕೊಡುಗೆಯೂ ಇದ್ದಿರಬಹುದು. ಆದರೆ ಜೀವಂತಿಕೆಯನ್ನು ಕಾಪಿಟ್ಟುಕೊಳ್ಳುವುದು ಅನಿವಾರ್ಯು ಮತ್ತು ಅಗತ್ಯ. ಎಂಥಾ ಮಹಾ ಕಷ್ಟಗಳು, ಕೌಟುಂಬಿಕ ಸಂಕಟಗಳು ಧುತ್ತನೆ ಎರಗಿದರೂ, ಜೀವನೋತ್ಸಾಹ, ಜೀವನ್ಮುಖಿತ್ವವನ್ನು ಕಳೆದುಕೊಳ್ಳದೇ ಹುರಿದುಂಬಿಸುವ ನಮ್ಮ ಹಿರಿಯರು, ನಾಡಿನ ಹಿರಿಯ ಶ್ರೇಷ್ಠ ಕವಿಗಳು ನಮಗೆ ಸದಾ ಮಾದರಿಯಾಗುತ್ತಾರೆ. ಉದಾಹರಣೆಗೆ:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಋತುಗಳರಳುತ ಚಕ್ರಗತಿಯಲಿ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಹೊರಳಿ ಸರಿವುವು ನಿನ್ನೆಗೆ</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ನೋವು ನಲಿವಿನ ನಡುವೆ ಕಾದೆವು</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><b>ಕರೆವ ಬೆಳಕಿನ ಸನ್ನೆಗೆ...</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">ಎಂದು ಯುಗಾದಿಯನ್ನು ಸಮಚಿತ್ತದಿಂದ ಸ್ವಾಗತಿಸಿ ಸಂಭ್ರಮಿಸಿದ ನಮ್ಮ ನಾಡಿನ ಪ್ರಸಿದ್ಧ ಕವಿಯಾಗಿರುವ ಶ್ರೀಯುತ ಸುಬ್ರಾಯ ಚೊಕ್ಕಾಡಿಯವರ ಕವಿತೆಯೊಂದರ ಮೇಲಿನ ಸಾಲುಗಳು ಸದಾ ಸ್ಮರಣೀಯ.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><b><span style="color: blue;">-ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ</span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: center; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";">********** </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<br /></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-60350183797957753642018-09-18T12:33:00.001+05:302018-09-18T12:50:10.290+05:30ಮರ್ಯಾದಾ ಹತ್ಯೆ : ಕಾರಣಗಳು ಮತ್ತು ಪರಿಹಾರ<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-X90Oz6C4uH0/W6Cha3OxiYI/AAAAAAAAKeQ/8I_xXnM5NKUSb4oZtm9dFoFKP6FSU0NsQCLcBGAs/s1600/HonorKilling.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-X90Oz6C4uH0/W6Cha3OxiYI/AAAAAAAAKeQ/8I_xXnM5NKUSb4oZtm9dFoFKP6FSU0NsQCLcBGAs/s320/HonorKilling.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga";"><span style="font-size: x-large;">ಇ</span>ತ್ತೀಚಿಗಷ್ಟೇ
ನಾನು ಮರಾಠಿಯ ಪಸಿದ್ಧ ‘ಸೈರಾಟ್’ ಚನಲನಚಿತ್ರವನ್ನು ನೋಡಿ ಬಹಳ ಇಷ್ಟಪಟ್ಟಿದ್ದೆ ಮತ್ತು ಅದರ ಅಂತ್ಯಕ್ಕೆ ಬಹಳ ಬೇಸರವೂ ಆಗಿತ್ತು. ಹಾಗೇ ಕೆ. ನಲ್ಲತಂಬಿಯವರ
ಅನುವಾದಿತ ಕಾದಂಬರಿಯಾದ <a href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10217601921977670&set=a.1710696245031&type=3&theater">‘ಹೂ-ಕೊಂಡ</a>’ವನ್ನೂ ಓದಿ ಮೆಚ್ಚಿದ್ದೆ, ಬೆಚ್ಚಿದ್ದೆ! ಎರಡೂ ಒಂದೇ
ವಿಷಯವನ್ನು ಎತ್ತಿಹಿಡಿಯುತ್ತವೆ. ಅದೇ ಮರ್ಯಾದಾ ಹತ್ಯೆ!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga";"><br /></span>
<span style="font-family: "tunga";">ಈಗ
ನೋಡಿದರೆ ತೆಲಂಗಾಣದ ಯುವ ಜೋಡಿಯ ದಾರುಣ ಕತೆ ಹೊರಬಿದ್ದಿದೆ! ಮಗಳು ತಮ್ಮ ಜಾತಿಯಲ್ಲದವನನ್ನು
ಮದುವೆಯಾಗಿ ಸುಖವಾಗಿದ್ದಾಳೆ ಎಂಬ ಒಂದೇ ಕಾರಣಕ್ಕೆ, ತಮ್ಮ ಹುಸಿ ಪ್ರತಿಷ್ಠೆಗೆ ಕುಂದಾಯಿತು ಎಂದು
ಕ್ರೋಧಗೊಂಡು ಸ್ವಂತ ತಂದೆಯೇ, ಹೆತ್ತ ಮಗಳ ಗಂಡನನ್ನು ಅವಳ ಕಣ್ಮುಂದೆ ಇರುದು ಕೊಲ್ಲಿಸಿದ ವೀಡಿಯೋ
ಎಲ್ಲೆಡೆ ವೈರಲ್ ಆಗಿ ಎಲ್ಲರನ್ನೂ ತಲ್ಲಣಗೊಳಿಸಿದೆ. ಮಗಳು ಗರ್ಭಿಣಿಯಾಗಿದ್ದಾಳೆ, ಆ ಮಗುವಿಗೆ ಭವಿಷ್ಯವಿದೆ,
ತಮಗೆ ಇಷ್ಟ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ದೂರವಿದ್ದುಬಿಟ್ಟರಾಯಿತು ಎಂಬ ಕನಿಷ್ಟ ಕಾಳಜಿಯೂ ಇಲ್ಲದೆ ಪಶುವಿಗಿಂತ ಕಡೆಯಾಗಿಬಿಟ್ಟ
ಆ ತಂದೆ ಎಂದೆನ್ನಿಸಿಕೊಂಡವನ ಕ್ರೌರ್ಯವಾದರೂ ಎಂಥದ್ದಪ್ಪಾ ಎಂದೆನಿಸಿಬಿಟ್ಟಿತು. ನಿಜಕ್ಕೂ
ಇದೊಂದು ಹೇಯ ಮತ್ತು ತೀವ್ರ ಖಂಡನೀಯ ಘಟನೆ. ಆ ಯುವ ಜೋಡಿಯ ಕನಸುಕಂಗಳ ಭಾವಚಿತ್ರ ಇನ್ನೂ
ಕಾಡುತ್ತಿದೆ ನನ್ನನ್ನು. ಕ್ಷುದ್ರ ಮನುಷ್ಯನ ವಿಕೃತಿಗಿಂತ ಅಪಾಯಕಾರಿಯಾದ್ದು ಬೇರೊಂದಿಲ್ಲ
ಅನ್ನಿಸಿಬಿಟ್ಟಿತು. ಇದಾದ ನಂತರ ಸಹಜವಾಗಿಯೇ ಇಂಥಾ ದುರ್ಘಟನೆಯ ಹಿನ್ನಲೆ, ನಡೆಯುತ್ತಿರುವ
ಪ್ರದೆಶಗಳ ಕುರಿತು ಮಾಹಿತಿ ಪಡೆಯಬೇಕೆಂದೆನ್ನಿಸಿತು. ಎಲ್ಲೆಲ್ಲಿ ಈ ಮರ್ಯಾದಾ ಹತ್ಯೆ ನಡೆದಿದೆ/ನಡೆಯುತ್ತಿದೆ
ಎಂದು ಸ್ವಲ್ಪ ಹುಡುಕಾಡುತ್ತಿರುವಂತೆ ಇದರ ಆಳ, ಅಗಲ, ವಿಸ್ತಾರ ಜಗತ್ತಿನಾದ್ಯಂತ
ಹರಡಿಕೊಂಡಿರುವುದು ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗುತ್ತಾ ಹೋಯಿತು.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">*HBV
ಸರ್ವೆಯ ಪ್ರಕಾರ ಜಗತ್ತಿನಾದ್ಯಂತ ಪ್ರತಿವರುಷ ಸರಿಸುಮಾರು ೫,೦೦೦ ಹೆಣ್ಮಕ್ಕಳು ಮತ್ತು
ಹುಡುಗಿಯರು ಈ ಮರ್ಯಾದಾ ಹತ್ಯೆಗೆ ಬಲಿಯಾಗುತ್ತಿದ್ದಾರೆ! ಇದು ವಿಶೇಷವಾಗಿ ಮಧ್ಯ ಪೂರ್ವ ಹಾಗೂ
ದಕ್ಷಿಣ ಏಷ್ಯಾ ದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಹೆಚ್ಚು ಕಾಣಿಸುತ್ತಿದೆಯಂತೆ. ಇದರಲ್ಲಿ ಭಾರತ ಮತ್ತು ಪಾಕಿಸ್ತಾನ
ದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಪ್ರತಿ ವರುಷ ತಲಾ ೧,೦೦೦ ಹತ್ಯೆಗಳಾಗುತ್ತಿದ್ದರೆ, ಇಂಗ್ಲೇಂಡಿನಲ್ಲೂ ವರುಷದಲ್ಲಿ ೧೨
ಇಂಥಾ ಹತ್ಯೆಗಳು ರಿಪೋರ್ಟ್ ಆಗುತ್ತಿರುತ್ತವಂತೆ. ಇನ್ನು ರಿಪೋರ್ಟೇ ಆಗದ ಪ್ರಕರಣಗಳು ಅದೆಷ್ಟು
ಇರುತ್ತವೆಯೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ! <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ಬಾಂಗ್ಲಾದೇಶ, ಭಾರತ,
ಪಾಕಿಸ್ತಾನ, ಈಜಿಪ್ಟ್, ಇರಾನ್, ಇಸ್ರೇಲ್, ಜೋರ್ಡಾನ್, ಮೊರೊಕ್ಕೋ, ಯು.ಕೆ., ಅಮೇರಿಕಾ ಹೀಗೆ
ಎಲ್ಲೆಡೆ ಈ ಒಂದು ದುರಂತ ಅವ್ಯಾಹತವಾಗಿ ನಡೆದುಹೋಗಿತ್ತಿದೆ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">*ಎಷ್ಟೋ
ದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಇದನ್ನು ತಡೆಯಲು ಸಶಕ್ತ ಕಾನೂನೂ ಇಲ್ಲ, ಇದ್ದರೂ ಅದು ಸೂಕ್ತ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಜಾರಿಗೆ
ಬರುತ್ತಿಲ್ಲ. ಕೆಲವೆಡೆಯಂತೂ ಇದೊಂದು ಸಾಮಾನ್ಯ ವಿಷಯ!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #292b2c; font-family: "amnestytradegothic";"><span style="font-size: 13.5pt;">*</span><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://ikwro.org.uk/"><span style="color: black;">Iranian
and Kurdish Rights Organization</span></a> </span></span><span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಪ್ರಕಾರ ಯುರೋಪ್ ಮತ್ತು ಅಮೇರಿಕಾದಲ್ಲೂ ಮರ್ಯಾದ
ಹತ್ಯೆಯ ಪ್ರಕರಣಗಳು ಗಣನೀಯವಾಗಿ ಹೆಚ್ಚುತ್ತಿವೆಯಂತೆ!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">*
ಅಮೇರಿಕಾದ ೨೦೧೪ರ ಜನಾಂಗ ಸ್ಥಿತಿ (</span><span style="background: #fafafa; color: #333333; font-family: "arial"; font-size: 10.5pt;">demographics</span><span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">) ವರದಿಯ ಪ್ರಕಾರ ಪ್ರತಿ ವರ್ಷ
ಈ ದೇಶದಲ್ಲೇ ೨೩ ರಿಂದ ೨೭ ಮರ್ಯಾದಾ ಹತ್ಯೆಯ ಪ್ರಕರಣಗಳು ಕಾಣಿಸುತ್ತಿವೆಯಂತೆ! ಆದರೆ ಸಾಕಷ್ಟು ಮಾಹಿತಿ
ದೊರಕದೇ ಇದರ ಬಗ್ಗೆ ಬೆಳಕಿಗೆ ಬರದೇ ಹೋಗುತ್ತಿದೆ ಎನ್ನಲಾಗಿದೆ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">*ಈ
ಕೆಳಗಿನ ಲಿಂಕಿಗೆ ಹೋಗಿ ನೋಡಿದರೂ ಸಾಕು, ಜಗತ್ತಿನಾದ್ಯಂತ ಈ ಒಂದು ಮಾರಕ ಪಿಡುಗು ಹೇಗೆ ಹಬ್ಬಿ
ಬಲಿತಿದೆ ಎಂದು ನಿಚ್ಚಳವಾಗುವುದು! (ಇನ್ನೂ ಕೆಲವು ಕೊಂಡಿಗಳನ್ನು ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ನೀಡಿದ್ದೇನೆ.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Honor_killing">https://en.wikipedia.org/wiki/Honor_killing</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-size: large;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><b><span style="font-size: large;">ಭಾರತದಲ್ಲಿ
ಮರ್ಯಾದಾ ಹತ್ಯೆ:-</span></b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಭಾರತದಲ್ಲಿ
ಇದು ಮತ್ತೆಮತ್ತೆ ಕೇಳಿಬರುತ್ತಿರುವ, ಕಂಡು ಬರುತ್ತಿರುವ ಹೇಯ ಕೃತ್ಯವಾಗಿದೆ. ವಿಶೇಷವಾಗಿ
ಹರ್ಯಾಣ, ರಾಜಸ್ಥಾನ, ಉತ್ತರ ಪ್ರದೇಶ, ಬಿಹಾರ ರಾಜ್ಯಗಳಲ್ಲಿ ಗಣನೀಯವಾಗಿ ಹೆಚ್ಚಿವೆ.
ಹರ್ಯಾಣದಲ್ಲಿ ಬಲಶಾಲಿಯಾಗಿರುವುದೇ ಅಲ್ಲಿಯ ‘ಖಾಪ್’ ಪಂಚಾಯಿತಿ! ಇಲ್ಲಿ ಕೋರ್ಟು, ಪೋಲೀಸ್ಟೇಶನ್
ಯಾವುದೂ ನಡೆಯುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ಓದಿರುವೆ. ಮರ್ಯಾದಾ ಹತ್ಯೆಗೆ, ಹೆಣ್ಮಕ್ಕಳ ಹಕ್ಕು ಚ್ಯುತಿಗೆ ಈ ಖಾಪ್
ಪಂಚಾಯಿತಿಯ ಅಂಧಾ ಕಾನೂನೇ ಕಾರಣ. ನಮ್ಮ ಸುಪ್ರೀಂ ಕೋರ್ಟೇ ಇಂಥಾ ಪಂಚಾಯಿತಿಗಳನ್ನು
ತೆಗೆದುಹಾಕಬೇಕೆಂದು ಅಲ್ಲಿನ ಎಸ್ಪಿಗಳಿಗೆ ಮಾಹಿತಿ ನೀಡಿದ್ದರೂ ಅವರ ರಾಜ್ಯಭಾರ ನಿಂತಂತಿಲ್ಲ.
ಅವರ ಪ್ರಕಾರ ಸರ್ವೋಚ್ಚ ನ್ಯಾಯಾಲಯಕ್ಕೇ ಸರಿಯಾದ ನ್ಯಾಯ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ... ಅವರೇ ಸರಿ ಎಂಬಂತೇ
ಧಿಮಾಕು ತೋರುವ ಹೇಳಿಕೆ ನೀಡಿದ್ದರು. ‘ಖಾಪ್’ ಪಂಚಾಯತಿಯ ದೌರ್ಜನ್ಯದ ವಿರುದ್ಧ ಸಿಡಿದೇಳುವ,
ಜನರಲ್ಲಿ ಜಾಗೃತಿ ಮೂಡಿಸುವ ಅನೇಕ ಚಲನಚಿತ್ರಗಳು ಬಂದಿವೆ. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಉದಾಹರಣೆಗೆ
: ಹಿಂದಿಯ “ಖಾಪ್” ಎಂಬ ಹೆಸರನಿದೇ ಚಲನಚಿತ್ರ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಮದುವೆ
ಎಂಬುದು ಎರಡು ಕುಟುಂಬಗಳ ನಡುವಿನ ಸುಂದರ ಬಂಧ, ಎರಡೂ ಕಡೆಯವರ ಅದರಲ್ಲೂ ವಿಶೇಷವಾಗಿ ಹೆತ್ತವರ
ಸಮ್ಮತಿ ಇದ್ದರೆ ಅದಕ್ಕೊಂದು ಮೆರುಗು, ಹೆಚ್ಚು ಸಾಮಾಜಿಕ ಭದ್ರತೆ ದೊರಕುತ್ತದೆ, ಹೀಗಾಗಿ
ಅವರನ್ನು ವಿಶ್ವಾಸಕ್ಕೆ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳಬೇಕು ಎಂಬುದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಒಪ್ಪೋಣ. ಆದರೆ ಎಷ್ಟೋಸಲ
ಹೆತ್ತವರಿಗೆ ತಮ್ಮ ಮಕ್ಕಳ ಒಳಿತು ಕೆಡುಕು ತಮಗಿಂತ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಬಲ್ಲವರು ಯಾರೂ ಇಲ್ಲ ಎಂಬ ಭ್ರಮೆ
ಇದ್ದಿರುತ್ತದೆ. ತಮ್ಮ ಮಕ್ಕಳೂ ತಮ್ಮಷ್ಟೇ ಅವರ ಬದುಕನ್ನು ಇರ್ಧರಿಸುವ ಹಕ್ಕುಳ್ಳುವರು, ಅವರೂ
ತಿಳುವಳಿಕೆ ಹೊಂದಿರುತ್ತಾರೆ ಎಂಬುದನ್ನು ಮರೆತುಬಿಡುವರು. ಅವರ ಇಷ್ಟವನ್ನರಿಯದೇ ತಮ್ಮ
ದೃಷ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಸೂಕ್ತ ಎನ್ನಿಸುವ ಕಡೆಗೆ ಒತ್ತಾಯದಿಂದ ಮದುವೆಮಾಡಿಸಲು ನೋಡುವರು. ಹೆಚ್ಚಿನ
ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಆರ್ಥಿಕ ಅಸಮಾನತೆ, ಜಾತಿ ಅಸಮಾನತೆಯೇ ಇದಕ್ಕೆ ಮೂಲಕಾರಣವಾಗಿರುತ್ತದೆ. ಆದರೆ,
ಪರಸ್ಪರರಲ್ಲಿ ಪ್ರೀತಿ, ವಿಶ್ವಾಸ, ಹೊಂದಾಣಿಕೆ ಇದ್ದರೆ ಎಲ್ಲದರೂ ಹೊಂದಾಣಿಕೆ ಸಾಧ್ಯ
ಎನ್ನುವುದನ್ನೇ ಮರೆತುಬಿಡುತ್ತಾರೆ. ಇಷ್ಟಕ್ಕೂ ಸುದೀರ್ಘ ಬಾಳುವೆ ಮಾಡುವವರೇ ಅವರಿಬ್ಬರು
ಎಂಬುದನ್ನು ಮರೆತು ತಾವು ಆಜೀವನ ಅವರಜೊತೆ ಇರುವವರು ಎಂದೇ ಭ್ರಮಿಸಿರುತ್ತಾರೆ. ಇದರ ಅರ್ಥ
ಅಂತರ್ಜಾತೀಯ ವಿವಾಹಗಳೆಲ್ಲಾ ಯಶಸ್ವಿಯಾಗುತ್ತವೆ ಎಂದಲ್ಲ. ಹಾಗೆಯೇ ವಿಚ್ಛೇದನಗಳು ಸ್ವಜಾತೀಯ ವಿವಾಹಗಳಲ್ಲೂ
ಸಾಕಷ್ಟು ಇರುತ್ತವೆ ಎಂಬುದನ್ನೂ ಮರೆಯದಿರೋಣ. ಯಾವುದೂ ಇದ ಮಿತ್ಥಂ ಎನ್ನುವಂತಿಲ್ಲ. ಹೀಗಿರುವಾಗ
ತಮ್ಮ ಜಾತಿಯಲ್ಲ ಎಂದೋ, ತಮಗಿಂತ ಹಣಕಾಸಿನಲ್ಲಿ ದುರ್ಬಲರಾಗಿದ್ದಾರೆಂದೋ ತುಚ್ಛೀಕರಿಸುವುದು,
ಹೀಗಳೆಯುವುದು, ತಿರಸ್ಕರಿಸುವುದು – ಹೋಗಲಿ ಅದೆಲ್ಲಾ ಮಾಡಿ ಅವರನ್ನು ಅವರಷ್ಟಕ್ಕೆ ಬಿಟ್ಟರೂ
ಪುಣ್ಯ ಬರುವುದೇನೋ! ತಮ್ಮ ಇಲ್ಲದ ಪ್ರತಿಷ್ಠೆ, ಇರದ ಮಾನದ ಉಳಿವಿಗಾಗಿ ಕೊಲ್ಲಿಸುವಷ್ಟು
ಕ್ರೌರ್ಯಕ್ಕೆ ಹೋಗುತ್ತಾರಲ್ಲ ಅದೆಂಥಾ ಮರ್ಯಾದೆ ಇವರದಪ್ಪಾ ಎಂದೆನಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><i>ಪ್ರಸ್ತುತ
ಪ್ರಕರಣವನ್ನೇ ತೆಗೆದುಕೊಂಡರೆ, ತೆಲಂಗಾಣದ ಅಮೃತ ಮತ್ತು ಪ್ರಣಯ್ ಜೋಡಿಯನ್ನು ಬೇರ್ಪಡಿಸಿ,
ಗರ್ಭಿಣಿಯಾಗಿರುವ ಮಗಳ ಗಂಡನನ್ನೇ ಕೊಲ್ಲಿಸಿ ಈಗ ಪೂಲೀಸರ ಕಸ್ಟಡಿಯಲ್ಲಿರುವ ಅವಳ ತಂದೆಯ
ಮರ್ಯಾದೆ, ಘನತೆ ಹೆಚ್ಚಾಯಿತೇ?! ಹುಟ್ಟಿನಿಂದ ಬೆಳೆಯುವವರೆಗೂ ಮುದ್ದಿನಿಂದ ಸಾಕಿದ ಮಕ್ಕಳನ್ನೇ
ತರಿಯಲು ಅವರು ಬಲಿಗಾಗಿ ತಂದು ಸಾಕಿದ ಕುರಿ, ಕೋಣ, ಪ್ರಾಣಿಗಳಲ್ಲ ಅಲ್ಲವೇ? ಅಥವಾ ಇಂಥಾ
ಹೆತ್ತವರಿಗೆ ಮಕ್ಕಳೆಂದರೆ ಅಷ್ಟೇಯೋ ಎಂಬುದೇ ಗೊತ್ತಾಗುತ್ತಿಲ್ಲ!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಇನ್ನು
ಈ ಮರ್ಯಾದಾ ಹತ್ಯೆಯನ್ನು ಕೇವಲ ತಂದೆಯೋ, ಚಿಕ್ಕಪ್ಪನೋ ಮಾಡಿಸುತ್ತಾರೆಂದುಕೊಳ್ಳಬೇಡಿ. ಸ್ವಂತ
ತಾಯಿ, ಅಜ್ಜಿಯೂ ಮಾಡಿಸಬಲ್ಲರು! ಉದಾಹರಣೆಗೆ ಲಾಹೋರಿನ ಝೀನತ್ ಎಂಬ ಹದಿನೆಂಟರ ಹರೆಯದ ಮಗಳನ್ನು
ಅವಳ ಸ್ವಂತ ತಾಯಿ ಪರ್ವೀನ್ ರಫೀಕ್ ಎಂಬಾಕೆ ಸಜೀವ ದಹನ ಮಾಡಿದ್ದಳು. ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಮಗಳು
ತನ್ನಿಚ್ಛೆಯಂತೇ ಮದುವೆಯಾಗದೇ ತನ್ನ ಬಾಲ್ಯದ ಗೆಳೆಯನನ್ನು ವರಿಸಿದ್ದೇ ಆಗಿತ್ತಂತೆ! ಬಿಹಾರದಲ್ಲಿ,
ಹರ್ಯಾಣದಲ್ಲಿ, ಕರ್ನಾಟಕದಲ್ಲಿ ಹೀಗೆ ಎಗ್ಗಿಲ್ಲದೇ ಎಲ್ಲೆಡೆಯೂ ಇಂಥ ಹತ್ಯೆಗಳು ಆಗುತ್ತಲೇ ಇವೆ.
ಎಷ್ಟೋ ಬೆಳಕಿಗೇ ಬರುವುದಿಲ್ಲ! ಈ ರೀತಿ ಇಂಥಾ ಅನೇಕಾನೇಕ ಪ್ರಕರಣಗಳು ಎಲ್ಲೆಡೆಯೂ
ಹೆಚ್ಚುತ್ತಿರುವುದು ದುರದೃಷ್ಟಕರ ಮತ್ತು ಖೇದನೀಯ ಸಂಗತಿ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><span style="font-size: large;"><b>ಮರ್ಯಾದಾ
ಹತ್ಯೆಗೆ ಪ್ರಮುಖ ಕಾರಣಗಳು :-</b></span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಮೊತ್ತಮೊದಲ
ಕಾರಣವೇ ಸ್ವಪ್ರತಿಷ್ಠೆ, ಮೂಢತೆ ಮತ್ತು ದುರಹಂಕಾರದ ಪರಾಕಷ್ಠೆ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಇದರ
ನಂತರ… (ಇದು ನಾನು ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಓದಿದ, ಅನೇಕ ವರ್ಷಗಳಿಂದ ಕೇಳಿದ ಘಟನೆಗಳನ್ನಾಧರಿಸಿ
ವಿಂಗಡಿಸುತ್ತಿರುವುದು…)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">೧)
ಜಾತೀಯತೆ(ಸ್ವಜಾತಿಯಲ್ಲೇ ಮೇಲ್ಜಾತಿ, ಕೀಳ್ಜಾತಿಯೆಂದು ಅಥವಾ ಅನ್ಯಜಾತಿಯವರೆಂದು)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">೨)
ಸಲಿಂಗಕಾಮ (ಸಲಿಂಗಕಾಮಿ ಎಂದಾಕ್ಷಣ ಆತ/ಆಕೆ ತಮ್ಮ ಮನೆತನಕ್ಕೆ ಕುಂದು ಎಂದು ಕೊಂದು ಬಿಟ್ಟಿರುವ
ಅನೇಕ ಪ್ರಕರಣಗಳಿವೆ) <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">೩)
ಅನೈತಿಕ ಸಂಬಂಧದ ನೆಪದಲ್ಲಿ (ವಿವಾಹೇತರ ಅಥವಾ ವಿವಾಹ ಪೂರ್ವದ್ದು) <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">೪)
ಹೆಣ್ಣೆಂದರೆ ಸದಾ ತಮ್ಮ ಅಡಿಯಾಳು ಎಂದೇ ಭಾವಿಸಿಕೊಂಡು ಬಂದಿರುವ ದುಷ್ಟ ಮನಸ್ಥಿತಿ. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">೫)
ಆರ್ಥಿಕ ಅಸಮಾನತೆ (ತಮಗಿಂತ ಕಡಿಮೆ ದುಡ್ಡಿರವವರೆಂದೋ, ಬಡವರೆಂದೋ ತಾತ್ಸಾರದಲ್ಲಿ…)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">೬)
ವೈಯಕ್ತಿಕ ಅಥವಾ ಕೌಟುಂಬಿಕ ಕಲಹ/ದ್ವೇಷ (ಅಜ್ಜರ, ಪಿಜ್ಜರ ಕಾಲದ ಜಗಳದ ನೆಪದಲ್ಲಿ)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">೭)
ರಾಜಕೀಯ ಹಸ್ತಕ್ಷೇಪ, ಪಿತೂರಿ (ತನಗಾಗದ ಬಣದವರಿದ್ದರೆ ಅವರ ಕಡೆಯ ಹುಡುಗಿಯೋ/ಹುಡುಗನೋ ವಿರುದ್ಧ
ಪಂಗಡದವರನ್ನು ಪ್ರೀತಿಸಿದ್ದು ತಿಳಿದುಬಂದರೆ, ಆ ಮನೆಯವರನ್ನು ಎತ್ತಿಕಟ್ಟಿ ಕೊಲ್ಲಿಸಿ ಅದನ್ನು
ತಮ್ಮ ರಾಜಕೀಯಕ್ಕಾಗಿ ಬಳಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಪ್ರಕರಣಗಳೂ ಹಲವು ಇರುತ್ತವೆ) ಹೀಗೆ ಕಾರಣಗಳು ಅನೇಕ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><b><span style="font-size: large;">ಪರಿಹಾರದ
ಕುರಿತು ಒಂದು ಕಿರು ಚಿಂತನೆ :-</span></b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga";">ಯಾವುದೇ
ಸಮಸ್ಯೆಯಿರಲಿ ಅದನ್ನು ಕೇವಲ ಎದುರಿಟ್ಟು ಗೋಳಾಡುತ್ತಲೋ, ದೂರುತ್ತಲೋ ಇದ್ದುಬಿಟ್ಟರೆ
ಪರಿಹಾರವೇನೂ ಸಿಗದು. ಖಂಡನೆಯ ಜೊತೆಗೆ ನಿವಾರಣೆಯೂ ಅತ್ಯಗತ್ಯ. ಕೊಲ್ಲುವುದಕ್ಕೆ ಪರಿಹಾರ ಮಾನವೀಯ
ಸಂಸ್ಕಾರ ಬೆಳೆಸುವುದೊಂದೇ ಎನ್ನಿಸುತ್ತದೆ ನನಗೆ! ಈ ಸಮಸ್ಯೆಗೆ ಪರಿಹಾರ ತಕ್ಷಣಕ್ಕಂತೂ
ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಸಮಾಜದೊಳಗೆ ಆಳವಾಗಿ ಬೇರೂರಿರುವ ಈ ಮನಃಸ್ಥಿತಿಯನ್ನು ಬದಲಾಯಿಸುವ ಮನಸ್ಸು ನಾವು
ಮಾಡಬೇಕಷ್ಟೇ. ಮುಂದಿನ ಪೀಳಿಗೆಯ ತಲೆಯಲ್ಲಿ ಕೌಟುಂಬಿಕ ಮರ್ಯಾದೆ, ಸ್ವಪ್ರತಿಷ್ಠೆ, ಮನೆತನದ ಗೌರವ
ಎಲ್ಲದೂ ಇರುವುದು ನಮ್ಮ ಉತ್ತಮ ನಡತೆ, ಮೌಲ್ಯಯುತ ಬದುಕು ಹಾಗೂ ಜೀವನ ಕ್ರಮ ಹಾಗೂ ಸ್ವಾಭಿಮಾನದ
ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ… ಪರಸ್ಪರ ಕೊಲ್ಲದೇ ಸಹಬಾಳ್ವೆ ಮಾಡುವುದರ ಮೂಲಕ, ಎಲ್ಲರನ್ನೂ ಗೌರವಿಸುವುದರ ಮೂಲಕ, ನಮ್ಮ
ಸಂಪ್ರದಾಯವನ್ನು ಘನತೆಯಿಂದ ಆಚರಿಸುತ್ತಲೇ ಮತ್ತೊಬ್ಬರ ಆಚರಣೆಯನ್ನೂ ಸಮ್ಮಾನಿಸುವುದರಲ್ಲಿ ಎಂಬ
ಮನೋಭಾವವನ್ನು ಬೆಳೆಸುವುದರ ಮೂಲಕವಷ್ಟೇ ನಿಧಾನದಲ್ಲಿ ಇದನ್ನು ಪರಿಹಾರ ಮಾಡಬಹುದು. ಮೇಲು ಕೀಳು ಎನ್ನುವುದು ಹಣದಲ್ಲಾಗಲೀ, ಜಾತಿಯಲ್ಲಾಗಲೀ ಬರದೇ, ಗುಣ, ಸ್ವಭಾವದಲ್ಲಿ ಬರುವಂಥದ್ದು ಎನ್ನುವುದನ್ನು ತಿಳಿಸಿಕೊಡಬೇಕು. ಆದರೆ ಇಂಥ
ಸಮಸ್ಯೆಗೆ ಪರಿಹಾರ ಏಕಪಕ್ಷೀಯವಾಗಂತೂ ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಎಲ್ಲಾ ರೀತಿಯ ಜಾತಿ ಧರ್ಮಗಳಲ್ಲೂ ಆಗುತ್ತಾ
ಹೋದರೆ ಮಾತ್ರ ಕ್ಷಿಪ್ರಗತಿಯಲ್ಲಿ ಬೆಳಕು ಕಾಣಬಹುದು. ಈಗಾಗುತ್ತಿರುವುದೆಲ್ಲಾ ತಾನು, ತಮ್ಮವರು
ಶುದ್ಧರು, ಕ್ಷುದ್ರರೆಲ್ಲಾ ಎದುರಿನವರೇ ಎಂಬ ಅಲ್ಪಜ್ಞಾನ ಹಾಗೂ ಪಲಾಯನವಾದವೇ ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ. ಅಲ್ಲದೇ, ಅನಿಷ್ಟಕ್ಕೆಲ್ಲಾ
ಶನೀಶ್ವರನೇ ಕಾರಣವೆಂಬಂತೇ ಎಂಥದ್ದೇ ದುರಂತ ಬರಲಿ, ವಿಪತ್ತು ಕಾಡಲಿ ಈ ದೇಶವನ್ನು, ರಾಜ್ಯವನ್ನು, ಜಿಲ್ಲೆಯನ್ನು, ಜಾತಿಯನ್ನು ನಿಂದನೆ
ಮಾಡುವುದರಲ್ಲೇ ಕಾಲಹರಣಮಾಡಿದರೆ, ಮತ್ತಷ್ಟು ಬಿಗಡಾಯಿಸಿದಂತಾಗುವುದು ಅಷ್ಟೇ. ತಿವಿಯುವುದರಲ್ಲಿ, ಚುಚ್ಚುವುದರಲ್ಲಿ, ಕೆಡವುದರಲ್ಲಿ ಮೇಲೆತ್ತುವಿಕೆ, ಸುಧಾರಣೆ ಅಸಾಧ್ಯ. ಸುಧಾರಣೆ
ಮಾಡುವುದಾದರೆ ನಮ್ಮ ಮನೆ-ಮನಗಳಲ್ಲಿ ಆರಂಭಿಸುವ. </span><br />
<span style="font-family: "tunga";">*ನಮ್ಮ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ “<b>There is no Honor in Killing”,</b>
<b>ಮರ್ಯಾದೆ ಹೆಚ್ಚುವುದು ಅಮಾಯಕರನ್ನು ಕೊಲ್ಲುವುದರಲ್ಲಲ್ಲ, ಕಾಪಾಡುವುದರಲ್ಲಿ </b>ಎಂಬುದನ್ನು ತಿಳಿಸೋಣ.
ಇದೆಲ್ಲದರ ಜೊತೆಗೇ,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><i>*ನೀನು
ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವ ನಿರ್ಧಾರದ ಸಾಧಕ ಬಾಧಕಗಳ, ಕಷ್ಟ, ಸುಖಗಳ ಚಿಂತನೆಯೂ ನಿನ್ನ ಹಕ್ಕು, ಜವಾಬ್ದಾರಿ
ಎನ್ನುವುದನ್ನೂ ತಿಳಿಸುತ್ತಾ ಹೋಗೋಣ. ಒಳಿತು ಕೆಡುಕು ಇದಾಗಿದ್ದರಬಹುದೇ ಎಂದು ಚರ್ಚಿಸುತ್ತಾ
ಹೋಗೋಣ. ಅವರ ಜೊತೆಗೆ ನಿರ್ಧಾರ ಮಾಡೋಣ. </i></span><br />
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">*ಎಲ್ಲಕ್ಕಿಂತ ಮುಖ್ಯವಾಗಿ ಗಂಡು ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಮನೆಯ
ಹೆಣ್ಮಕ್ಕಳನ್ನು ಗೌರವಿಸುವ, ಪ್ರೀತಿಸುವ, ಅವರು ತಮಗೆ ಸಮಾನರೆಂದು ತಿಳಿಯುವ ವಿವೇಕವನ್ನು
ವಿನಮ್ರತೆಯನ್ನು ಬೆಳೆಸಿದರೂ ಸಾಕು. ಇಂಥಾ ಹತ್ಯೆಯ ಜೊತೆಗೆ ಅತ್ಯಾಚಾರದಂಥ ಪಿಡುಗೂ
ಕಡಿಮೆಯಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗುವುದು. </span><br />
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">*ಇನ್ನು ಅವರೇನಾದರೂ ತಾವು ತೆಗೆದುಕೊಂಡ ನಿರ್ಧಾರದಲ್ಲಿ (ಯಾವುದೇ
ಇರಲಿ) ಅಪ್ಪಿತಪ್ಪಿ ಎಡವಿದಾಗ ಸಾಧ್ಯವಾದಷ್ಟು ಸಾಥ್ ಕೊಡಿ. ಅದೂ ಸಾಧ್ಯವಾಗದಿದ್ದರೆ
ಸುಮ್ಮನಿದ್ದು ಬಿಡಿ. ಎಡವಿದಾಗಲೇ ಬದುಕು ತೆರೆದುಕೊಳ್ಳುವುದು. ಅಲ್ಲಿಂದ ಪಾಠ ಕಲಿತರೇ
ಬೆಳೆಯಲಾಗುವುದು. ಕಲಿಯದಿದ್ದರೆ ಮತ್ತೆಮತ್ತೆ ಕಲಿಸಲು ಬದುಕಂತೂ ಜೊತೆಗಿದ್ದೇ ಇರುತ್ತದೆ. </span><br />
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">ಈರೀತಿ, ನಮ್ಮ ಮಕ್ಕಳಿಂದ, ಮುಂದಿನ ಪೀಳಿಗೆಯಿಂದಲಾದರೂ ಮರ್ಯಾದಾ ಹತ್ಯೆಯಂಥ ಸಾಮಾಜಿಕ ದುರಂತ
ನಿಲ್ಲುವಂತಾಗಲಿ ಎಂದೇ ಹಾರೈಸೋಣ, ಪ್ರಯತ್ನಿಸೋಣ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><b><i>ಸೂಚನೆ:-
</i></b>ಈ ಕುರಿತು ಹೆಚ್ಚಿನ ಮಾಹಿತಿ ನೀಡುವ ಕೆಲವು ಅಂತರ್ಜಾಲ ಕೊಂಡಿಗಳು ಇಲ್ಲಿವೆ. ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ
ಮತ್ತು ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ನಡೆದಿರುವ ಕೆಲವು ಪ್ರಕರಣಗಳ ವಿವರಗಳೂ ಇವೆ. ನೀವೂ ಹುಡುಕಾಡಿದರೆ ಮತ್ತೂ
ಹೆಚ್ಚಿನ ಮಾಹಿತಿಗಳು ಸಿಗಬಹುದು. ಪ್ರಸ್ತುತ ಲೇಖನವನ್ನೂ ನಾನು ಅಂತರ್ಜಾಲದ ಮಾಹಿತಿಗಳನ್ನಾಧರಿಸಿಯೇ
ಬರೆದಿರುವುದು.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><a href="https://www.npr.org/news/graphics/2009/jan/honor-killings/">https://www.npr.org/news/graphics/2009/jan/honor-killings/</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><a href="https://www.behance.net/gallery/1394353/Interactive-Honour-Killings-Infographic">https://www.behance.net/gallery/1394353/Interactive-Honour-Killings-Infographic</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Honor_killing">https://en.wikipedia.org/wiki/Honor_killing</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><a href="https://www.meforum.org/articles/2010/worldwide-trends-in-honor-killings">https://www.meforum.org/articles/2010/worldwide-trends-in-honor-killings</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><a href="http://www.elainestorkey.com/honour-killings/">http://www.elainestorkey.com/honour-killings/</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Manoj%E2%80%93Babli_honour_killing_case">https://en.wikipedia.org/wiki/Manoj%E2%80%93Babli_honour_killing_case</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "tunga"; mso-ascii-font-family: Tunga;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ
ಹೆಗಡೆ<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-4961869101233894252018-04-27T18:17:00.001+05:302018-04-27T18:17:33.803+05:30ಮಹಾಯಾತ್ರಿಕ<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
ಬಿಭೂತಿಭೂಷಣ ವಂದ್ಯೋಪಾಧ್ಯಾಯರು ರಚಿಸಿದ “ಪಥೇರ್ ಪಾಂಚಾಲಿ” ಕಾದಂಬರಿ ಸುಪ್ರಸಿದ್ಧ. ಬಹಳ ಹಿಂದೆ ಈ ಕಾದಂಬರಿಯ ಹೆಸರು ಕೇಳಿದಾಗಿನಿಂದ ಇದನ್ನೋದಬೇಕೆಂದು ಬಯಸಿದ್ದೆ. ಅದೇನೋ ಹೇಳುತ್ತಾರಲ್ಲ, ಎಲ್ಲವುದಕ್ಕೂ ಕಾಲ ಕೂಡಿಬರಬೇಕೆಂದು. ಒಳ್ಳೆಯ ಪುಸ್ತಕವನ್ನೋದಿ ಅನುಭೂತಿಸಲೂ ಸುಮುಹೂರ್ತ ಕೂಡಿಬರಬೇಕಾಗುತ್ತದೆ ಮತ್ತು ಆ ಒಳ್ಳೆಯ ಘಳಿಗೆ ವೈಯಕ್ತಿಕವಾಗಿ ನಮಗೇನೋ ತುಸು ತೊಂದರೆಯನ್ನುಂಟುಮಾಡಿಯಾದರೂ ಸರಿಯೇ ಸಫಲವಾಗುತ್ತದೆ! ಕಾಲಿಗೆ ಮತ್ತು ಕೈಗೆ ಅನಿರೀಕ್ಷಿತ ಪೆಟ್ಟಾಗಿ ತುಸು ಹೆಚ್ಚೇ ವಿಶ್ರಾಂತಿಯನ್ನು ವೈದ್ಯರು ಹೇರಲು, ಮೊದಲು ಬಹಳ ಕಿರಿಕಿರಿಯಾದರೂ ತಕ್ಷಣ ನನ್ನ ಕಣ್ಣಿಗೆ ಬಿದ್ದಿದ್ದು, ಕೆಲವು ತಿಂಗಳ ಹಿಂದೆ ನಾನೇ ತರಿಸಿಟ್ಟಿದ್ದ “ಮಹಾಯಾತ್ರಿಕ” ಪುಸ್ತಕ! ತಕ್ಷಣ ನೋವು ಎಷ್ಟೋ ಶಮನವಾಗಿತ್ತು. ‘ಪಥೇರ್ ಪಾಂಚಾಲಿ’ಯನ್ನು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಅನುವಾದಿಸಿದ್ದಾರೆ ಅಹೋಬಲ ಶಂಕರ ಅವರು. ಇದನ್ನು ಪ್ರಕಟಿಸಿದ್ದು ಕುವೆಂಪು ಭಾಷಾ ಭಾರತಿ ಪ್ರಾಧಿಕಾರ. ಏನೇನೋ ಕೆಲಸಗಳ ಭಾರದಲ್ಲಿ, ಕೆಲವು ನಾನೇ ಹೇರಿಕೊಂಡ ನೆಪಗಳೊಳಗೆ ಈ ಪುಸ್ತಕವನ್ನೋದುವುದೇ ಮರೆತುಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ಧುತ್ತನೆದುರಾದ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ತಲೆಗೊಂದು ಮೊಟಕಿ ಈ ಪುಸ್ತಕವನ್ನು ಕೈಯಲ್ಲಿ ಹಿಡಿಸಿತ್ತು. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-8_vT-Y7nkXA/WuMbybDqpWI/AAAAAAAAKQc/cBLhBltbAg8ixNGRAI3WKwIJmhiXdyvdwCLcBGAs/s1600/IMG_20180427_175437.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1592" data-original-width="992" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-8_vT-Y7nkXA/WuMbybDqpWI/AAAAAAAAKQc/cBLhBltbAg8ixNGRAI3WKwIJmhiXdyvdwCLcBGAs/s320/IMG_20180427_175437.jpg" width="199" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<br />
ಮೊದಲ ಹತ್ತಿಪ್ಪತ್ತು ಪುಟಗಳನ್ನೋದಲು ತುಸು ಕಠಿಣವಾಯಿತು. ಕಾರಣ, ಅಂದಿನ ವಂಗದೇಶದ, ಸಾವಿರದ ಒಂಬೈನೂರರ ಆಸು ಪಾಸಿನಲ್ಲಿ ನಡೆವ ಆ ಕಥಾಚಿತ್ರಣವನ್ನು ಹಾಗೂ ಮೂಲ ಭಾಷೆಯ ಸೊಗಡನ್ನು ಹೀರಿ ಅದನ್ನೇ ಇಲ್ಲಿ ಕಟ್ಟಿಕೊಡುವಾಗ ಅನುವಾದಕರು ಕೆಲವೊಂದು ಕಥಾ ಚಿತ್ರಣಗಳನ್ನು, ಅಲ್ಲಿನ ಭಾಷೆಯ ಶೈಲಿಯನ್ನು ಹಾಗೇ ಇಳಿಸಿದ್ದು ಓದಲು ತಿಣುಕಾಡುವಂತೆ ಮಾಡಿತು. ಆದರೆ ಒಮ್ಮೆ ಅದರ ಆತ್ಮವನ್ನು ಹೊಕ್ಕಿದ ಮೇಲೆ, ಈ ರೀತಿಯ ಅನುವಾದದ ಶೈಲಿಯನ್ನು, ಭಾಷೆಯನ್ನು ಅರ್ಥೈಸಿಕೊಂಡು ಅದರ ನಾಡಿಯನ್ನು ಹಿಡಿದ ಮೇಲೆ ನಾನೇ ಕಥೆ ನಡೆವ ಗ್ರಾಮದಲ್ಲಿದ್ದೆ!<br />
ಈ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನೋದುವ ಮೊದಲು ಇದರ ಹಿನ್ನಲೆ, ಮುನ್ನಲೆ ಅಥವಾ ಕನಿಷ್ಟ ಕಥೆಯೇನೆನ್ನುವುದೂ ತಿಳಿದಿರಲಿಲ್ಲ. ಸತ್ಯಜಿತ್ ರೇ ಅವರ ಪಥೇರ್ ಪಾಂಚಲಿಯನ್ನೂ ನಾನು ನೋಡಿರಲಿಲ್ಲ. ಹೀಗಾಗಿ ಬಹಳ ಕುತೂಹಲದಿಂದಲೇ ಪುಸ್ತಕ ಹಿಡಿದದ್ದು. ಮಹಾಯಾತ್ರಿಕ ಎಂಬ ಶೀರ್ಷಿಕೆಯನ್ನೋದಿದ ಮೇಲೆ ಇದು ಬಹುಶಃ ಓರ್ವ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಯಾತ್ರೆಯ, ಪ್ರವಾಸದ ಕಥೆ ಎಂದು ತಿಳಿದಿದ್ದೆ. ಆತ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಪ್ರದೇಶಗಳನ್ನು ತಿರುಗಾಡುತ್ತಾ, ದೇಶಾಂತರ ಹೋಗುತ್ತಾ ತಾನು ಕಂಡದ್ದು ಹೇಳುತ್ತಾನೇನೋ ಎಂದು ಭಾವಿಸಿದ್ದೆ. ಆದರೆ ಸುಮಾರು ನೂರು ಪುಟಗಳನ್ನೋದುವಾಗ ಅರ್ಥವಾಯಿತು ಇದು ಬೇರೆಯದೇ ರೀತಿಯ ಪ್ರಯಾಣವೆಂದು! ಬಹಳ ಸುಂದರ, ಅಷ್ಟೇ ತ್ರಾಸದಾಯಕ, ಮನೋಹರ ಹಾಗೇ ಮನಕಲಕುವ ಕಥಾ ಹಂದರವುಳ್ಳ ವಿಶಿಷ್ಟ ಕಾದಂಬರಿಯಿದು! ಓರ್ವ ದೂರದೂರಿಗೆ ಹೋಗದೇ, ಹೊಸ ತಾಣಗಳನ್ನು ಕಾಣದೇ, ತನ್ನ ಪರಿಸರದ ಸುತ್ತಮುತ್ತಲನ್ನೇ ಸುತ್ತುಹಾಕುತ್ತಾ, ಪ್ರಕೃತಿ ಅಡಗಿಸಿರುವ ನಿಗೂಢನೆಯನ್ನು ಬಯಲಾಗಿಸುತ್ತಾ, ಅದರೊಳಗಿನ ಅನೇಕ ರಹಸ್ಯಗಳನ್ನು ಬಿಚ್ಚಿಡುತ್ತಾ ಹೋಗುವುದೂ ಒಂದು ಮಹಾಯಾತ್ರೆಯೇ, ಅದನ್ನು ನಡೆಸುವವರೆಲ್ಲಾ ಮಹಾಯಾತ್ರಿಕರೇ ಎಂಬುದನ್ನು ಈ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನೋದಿ ಅರಿತುಕೊಂಡೆ.<br />
ಮುಕ್ಕಾಲುವಾಸಿ ಕಥೆ ನಡೆಯೋದು ವಂಗದೇಶದ(ಬಂಗಾಳ ಪ್ರಾಂತ್ಯ) ನಿಶ್ಚಿಂದಿಪುರದ ಸುಂದರ ಪರಿಸರದಲ್ಲಿ ಮತ್ತು ದುರ್ಗಾ ಎಂಬ ೧೩-೧೪ರ ಹರೆಯದ ಅಕ್ಕ ಹಾಗೂ ೮-೯ ವರುಷದ ತಮ್ಮ ಅಪುವಿನ ಸುತ್ತಮುತ್ತಲೂ.<br />
ಸರ್ವಜಯಾ ಮತ್ತು ಹರಿಹರರಾಯ ದಂಪತಿಗಳ ಮಕ್ಕಳಾದ ಅಪು(ಅಪೂರ್ವಚಂದ್ರರಾಯ್) ಮತ್ತು ದುರ್ಗಾ, ಅವರ ಬದುಕಲ್ಲಿ ಯಥೇಚ್ಛಾಗಿ ತುಂಬಿದ ಕಡು ಬಡತನ, ಅವಮಾನ, ಪ್ರತಿ ದಿವಸದ ಕೂಳಿಗೋಸ್ಕರ ಅವರು ನಡೆಸುವ ಹೋರಾಟ ಇದಿಷ್ಟೇ ಎಳೆಯಿಟ್ಟುಕೊಂಡೇ ಅದ್ಭುತವಾಗಿ ಕಥೆ ಹಣೆಯಲಾಗಿದೆ. ಆದರೆ ಎಲ್ಲಿಯೂ ಅವರ ಬಡತನ ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಕೇವಲ ದುಃಖ, ಸಂಕಟವನ್ನು ತುಂಬದೇ, ಅವರನ್ನಾವರಿಸಿದ್ದ ಸುಂದರ ಪಕೃತಿ ನೀಡುವ ಸಾಂತ್ವನ, ಅದರ ಸಂಪತ್ತು ಅವರೊಳಗೆ ತುಂಬುವ ಅಪಾರ ಸಂತೋಷ, ವನದುರ್ಗೆ ಆ ಮುಗ್ಧ ಮಕ್ಕಳ ಮನಸ್ಸನ್ನು ತಿದ್ದಿ, ತೀಡಿ ವಿಕಸಗೊಳಿಸಿ ಅವರೊಳಗೆ ಹನಿಸುವ ಆನಂದಾಶ್ರುಗಳನ್ನು ನಮ್ಮಲ್ಲಿಗೂ ಹರಿಸಿ, ಹಲವೆಡೆ ನಮ್ಮ ಕಣ್ಣಂಚೂ ಒದ್ದೆಯಾಗಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಆ ಎಳೆಯ ಮಕ್ಕಳು ತಮ್ಮ ವಿಶಾಲ ಕಣ್ಗಳಿಂದ ಮನೆಯೊಳಗಿನ ಬಡತನವ ಮರೆತು ತಮ್ಮ ಗ್ರಾಮ ಸುತ್ತಮುತ್ತಲಿನ ಪ್ರಕೃತಿ ಸೌಂದರ್ಯವನ್ನು ಉಣ್ಣುತ್ತಾರೆ. ವನದೇವತೆಯು ತನ್ನ ಒಡಲೊಳಗೆ ತುಂಬಿಹ ವಿಪುಲತೆಯನ್ನು ತೋರಿ ಅವರಿಗೆ ಸಿಹಿಯಾದ ಆಹಾರವನ್ನು ನೀಡುತ್ತಾಳೆ. ಅದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಮನಸೋ ಇಚ್ಛೆ ಸೇವಿಸುವ ಆ ಇಬ್ಬರು ಎಳೆಯರು ಕೊನೆ ಕೊನೆಗೆ ವಿಶ್ವವನ್ನೇ ಸ್ವಾಹಾ ಮಾಡಲು ಬಯಸುವಂಥ ಹಸಿವಿನಿಂದ ಕಂಡಂದ್ದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಕಬಳಿಸುತ್ತಾ ನಮ್ಮೊಳಗೂ ಹಸಿವನ್ನು ಹುಟ್ಟಿಸಿಬಿಡುತ್ತಾರೆ. ಹಗಲಿರುಳೂ ಅವರು ತಿರುಗುವ ಅಂಥದ್ದೊಂದು ಅತ್ಯದ್ಭುತ ಪರಿಸರಕ್ಕೆ ಜೀವಿತದಲ್ಲೊಮ್ಮೆಯಾದರೂ ತಿರುಗಬೇಕೆಂಬ ಬಯಕೆ ಬೆಳೆದುಬಿಡುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಕ್ರಮೇಣ ಕಾದಂಬರಿಯೇ ನಮಗೆ ಕಟುವಾಸ್ತವಿಕತೆಗೂ, ಕಲ್ಪನೆಗೂ ಇರುವ ಅಂತರ ಹಾಗೂ ಮತ್ತೊಬ್ಬರ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ನಾವು ಕಾಣುವ ಸುಂದರತೆಗೂ, ದೂರದ ಬೆಟ್ಟದ ಸೌಂದರ್ಯಕ್ಕೂ ಇರುವ ಸಾಮ್ಯವನ್ನು ತೋರಿಬಿಡುತ್ತದೆ.<br />
ಆದರೂ ದುರ್ಗಾ ಹಾಗೂ ಅಪುವಿನಲ್ಲಿ ಹೇರಳವಾಗಿರುವ ಪ್ರಕೃತಿ ಜ್ಞಾನ ನಮ್ಮ ಅರಿವನ್ನೂ ಹೆಚ್ಚಿಸುತ್ತದೆ. ಅದರಲ್ಲೂ ವಿಶೇಷವಾಗಿ ಅಪುವಿನ ಕಲ್ಪನಾ ಶಕ್ತಿ, ಅದಕ್ಕೆ ಹದವಾಗಿ ಬೆರೆತ ಮುಗ್ಧತೆ, ಆತನ ಅಪಾರ ಸೌಂದರ್ಯ ಪ್ರಜ್ಞೆ ನಿಬ್ಬೆರಗಾಗಿಸುತ್ತದೆ. ಉದಾಹರಣೆಗೆ ಒಂದೆಡೆ ಅಪು ಗುಡುಗು ಸಿಡಿಲಿನ ಆರ್ಭಟವನ್ನು ಕಂಡು ಹೀಗೆ ಕಲ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾನೆ... “ದೇವರು ಹೇಗೆ ಕತ್ತಿ ಮಸೆಯುತ್ತಾನೆ, ಅದಕ್ಕೇ ಆ ಹೊಳಪು! ಈಸಲ ಖಂಡಿತ ಘರ್ಜನೆ ಮಾಡುತ್ತಾನೆ.”<br />
ಅದೇ ರೀತಿ ಇತ್ತ ದುರ್ಗಾ ಎಂಬ ಪುಟ್ಟ ಕೂಸು, ಕಾಡಿನ ಯಾವ ಮೂಲೆಯಲ್ಲಿ, ಯಾವ ಮರದಲ್ಲಿ ಎಂಥಾ ರೀತಿಯ ಹಣ್ಣು ದೊರಕುತ್ತದೆ, ಹುಲ್ಲುಗಾವಲಿನ ಬಯಲ ಸೌಂದರ್ಯವನ್ನು ಹೇಗೆ ಸವಿಯಬೇಕು, ಬಿದಿರುವನದಲ್ಲಿ ಎಂಥಾ ಬಿದುರು ಬೆತ್ತಕ್ಕೆ, ಕೊಳಲಿಗೆ ಯೋಗ್ಯ, ಯಾರ ಹಿತ್ತಲಿನ, ಯಾವ ಮರದ ಬುಡದಲ್ಲಿ ಗಡ್ಡೆ ಗೆಣಸಿರುತ್ತದೆ, ಎಂಥಾ ಸೊಪ್ಪು ಪದಾರ್ಥಕ್ಕೆ ಯೋಗ್ಯ ಎಂಬೆಲ್ಲಾ ವನ ಪಾಠವನ್ನು ತನ್ನ ತಮ್ಮನಿಗೆ ನೀಡುವಾಗ ನಾವೂ ಕಲಿಯುತ್ತಾ, ಗ್ರಾಮವನ್ನೆಲ್ಲಾ ಅವರೊಂದಿಗೆ ಸುತ್ತಿ, ಕಾಡು, ಮೇಡು, ಬೇಟ್ಟವನ್ನೆಲ್ಲಾ ತಿರುಗಿ ಹೊಟ್ಟೆಯನ್ನು ತುಂಬಿಸಿಕೊಂಡು ಆನಂದ ಪಡುತ್ತೇವೆ.<br />
ಅನುವಾದಕರಾದ ಅಹೋಬಲ ಶಂಕರ ಅವರು ತಮ್ಮ “ಅರಿಕೆ”ಯಲ್ಲಿ ಹೀಗೆ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ...<br />
“ವಂಗಸಾಹಿತ್ಯದಲ್ಲಿ ಪಥೇರ್ ಪಾಂಚಾಲಿಯಂತಹ ಕಾದಂಬರಿ ಯಾರೂ ಬರೆದಿರಲಿಲ್ಲ. ಎಲ್ಲಾ ಹೊಸದೇ ಅದರಲ್ಲಿ - ವಸ್ತು ಮತ್ತು ಪಾತ್ರಸೃಷ್ಟಿ ಸರಳವಾದರೂ, ಕಣ್ಣಿಗೆ ಕಟ್ಟುವ ವರ್ಣನೆಗಳು; ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಕಥೆಯಲ್ಲಿ ಮೊದಲಿನಿಂದ ಕಡೆಯವರೆಗೂ ಮನ ಸೆಳೆಯುವ ಅದರ ವಿಚಾರ ದೃಷ್ಟಿ, ಜೀವವರ್ಗದ ಬಗ್ಗೆ ಹೊರಹೊಮ್ಮುವ ಅಂತಃಕರಣ, ವಂಗದೇಶದ ಆತನ ಗ್ರಾಮ ಜೀವನವನ್ನು ವರ್ಣಿಸುವಾಗ ಅತಿಸಾಮಾನ್ಯ, ಅತಿ ಕ್ಷುದ್ರವೆಂಬಂತಹುದನ್ನೂ ಅತಿ ದೊಡ್ಡ ಘಟನೆಯಂತೆಯೇ ಸೂಕ್ಷ್ಮವಾಗಿ, ಅಂತರಂಗಿಕವಾಗಿ ಬಿಡಿಸಿ ಹೇಳುವಿಕೆ, ಹಳ್ಳಿಯ ಜನರ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಹಾಸು ಹೊಕ್ಕಾಗಿ ಬರುವ ಮುಗ್ಧ ಹಾಸ್ಯದೊಂದಿಗೆ ಕರುಳು ಕುಯ್ಯುವ ಒಳವೇಡನೆ, ದಾರಿದ್ರ್ಯದಿಂದ, ಮೌಢ್ಯ-ಅಸಹನೆಗಳಿಂದ ಮನುಷ್ಯನೇ ಮನುಷ್ಯನಾತ್ಮಕ್ಕೆ ಮಾಡುವ ಘೋರ ಅಪಮಾನ-ಇವುಗಳೆಲ್ಲವನ್ನೂ ಉತ್ಪ್ರೇಕ್ಷೆಯಿಲ್ಲದೇ, ರೋಷವಿಲ್ಲದೆ, ಭಾವೋತ್ಕಟನೆಯಿಲ್ಲದೇ ಕಲಾತ್ಮಕವಾಗಿ ನಿರೂಪಿಸಿರುವ ಜಾಣ್ಮೆ, ಬೇರೆ ಯಾರೂ ಪಡೆಯದಿದ್ದ ಹೊಸ ಬಗೆಯ ಕಥನ ಶೈಲಿ, ಕೆಲವೇ ಪದಗಳಲ್ಲಿ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಸದಾ ನಿಲ್ಲಿವಂತೆ ಚಿತ್ರಗಳನ್ನು ಕಟ್ಟುವ ಕುಶಲತೆ-ಇವೆಲ್ಲ ಪಂಡಿತ ಪಾಮರರನ್ನು ಬೆರಗುಗೊಳಿಸಿಬಿಟ್ಟವು.”<br />
***<br />
ತಾಯಿ ಹಾಗೂ ಮಗು ಹೇಗೆ ಪರಸ್ಪರ ಕೊಡುಕೊಳ್ಳುವಿಕೆಯ ಮೂಲಕ ಈ ಅನೂಹ್ಯ ಬಾಂಧವ್ಯವನ್ನು ಬೆಸೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಾರೆ, ಕೇವಲ ತಾಯಿ ಮಾತ್ರ ಕೊಡುವವಳಲ್ಲ, ಮಗುವೂ ತಾಯಿಗೆ ಏನೇನೆಲ್ಲಾ ಧಾರೆಯೆರೆಯುತ್ತದೆ ಎಂಬುದನ್ನು ಬಹಳ ಚೆನ್ನಾಗಿ ವಿವರಿಸಿ ನಮ್ಮ ದೃಷ್ಟಿಕೋನವನ್ನೇ ತೆರೆಯುತ್ತಾರೆ ಲೇಖಕರು.<br />
ಈ ಯಾನದಲ್ಲಿ ನಗುವಿದೆ, ನಿಶ್ಶಬ್ದ ಅಳುವಿದೆ, ಕರುಳು ಕೊರೆವ ಯಾತನೆಯಿದ್ದರೂ ಪ್ರಕೃತಿ ಲೇಪಿಸುವ ಸಾಂತ್ವನವಿದೆ. ಕರ್ಮಫಲ, ಅಂದರೆ ಈ ಜನ್ಮದಲ್ಲಿ ನಾವು ಗೊತ್ತಿದ್ದೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದೆಯೋ, ಅರೆತೋ ಅರಿಯದೆಯೋ ಮತ್ತೊಂದು ಜೀವಕ್ಕೆ ಕೊಡುವ ನೋವಿನ ಫಲ, ಮತ್ತೋರ್ವ ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ಹಿಂಸಿಸುವ ಫಲ ಈ ಜನ್ಮದಲ್ಲೇ ತೀರಿಸುತ್ತೇವೆ ಅನ್ನೋ ಒಂದು ಕಾನ್ಸೆಪ್ಟ್ (ಇದು ಎಷ್ಟರಮಟ್ಟಿಗೆ ನಿಜ ಅನ್ನೋದರ ಕುರಿತು ಇನ್ನೂ ಸಣ್ಣ ಅನುಮಾನ ಇದೆ ನನ್ನೊಳಗೆ) ಪ್ರಸ್ತುತ ಕಾದಂಬರಿಯ ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ದುರ್ಗಾಳ ಅಮ್ಮ ಹರಿಸುವ ಪಶ್ಚಾತ್ತಾಪದ ಕಣ್ಣೀರಿನಲ್ಲಿ ಎದ್ದು ಕಾಣಿಸುತ್ತದೆ. ಒಂದೆರಡು ಪ್ರಸಂಗಗಳನ್ನೋದಿಯಂತೂ ಪುಸ್ತಕವನ್ನು ಮುಚ್ಚಿಟ್ಟು, ಕಣ್ಮುಚ್ಚಿ ಒಳಗೊಳಗೇ ಅತೀವ ದುಃಖ ಅನುಭವಿಸಿಬಿಟ್ಟೆ. ಅಷ್ಟು ತೀವ್ರವಾಗಿದೆ ಯಾನದ ಆ ಘಟ್ಟ! ಅದನ್ನಿಲ್ಲಿ ಬೇಕೆಂದೇ ಉಲ್ಲೇಖಿಸುತ್ತಿಲ್ಲ. ಓದುಗರು ಓದುತ್ತಾ ಹೋಗುವಾಗ ಹಠಾತ್ ಅದು ಎದುರಾದಾಗಲೇ ಅದರ ಸಹಜ ಭಾವವನ್ನು ಹೀರಬಹುದೆಂದು ಆ ದೃಶ್ಯದ ವರ್ಣನೆಗೆ ಹೋಗುತ್ತಿಲ್ಲ. ಅಲ್ಲದೇ, ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಬರುವ ಸಣ್ಣ ಕವಿತೆಗಳು, ಜನಪದ ಹಾಡುಗಳೊಳಗಿನ ವಿಡಂಬನೆ ಎಲ್ಲವೂ ಕಥೆಯ ಸ್ವಾದವನ್ನು ಹೆಚ್ಚಿಸುವಂತಿವೆ.<br />
ಮೂಲ ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನು ನಾನು ಓದಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಅನುವಾದ ಬಹಳ ಸಶಕ್ತವಾಗಿ ನಮ್ಮನ್ನಾವರಿಸುವುದಂತೂ ಖಂಡಿತ. ಕೆಲವೊಂದೆಡೆ ಅನುವಾದ ತುಸು ಸಂಕೀರ್ಣವಾಗಿದ್ದು, ಎರಡು ಸಲ ಓದನ್ನು ಬೇಡುವಂತಿದ್ದರೂ, ಓದಿನ ಸುಖಕ್ಕೆ ಅಷ್ಟು ತ್ರಾಸ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವುದು ಒಳ್ಳೆಯದೇ ಎನ್ನಬಹುದು.<br />
ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನೋದಿದ ಮೇಲೆ ಅಪಾರ ಕುತೂಹಲದಿಂದ, ಬಹು ಚರ್ಚಿತ, ಎಲ್ಲೆಡೆ ಮಾನ್ಯಗೊಂಡ ಸತ್ಯಜಿತ್ ರೇ ಅವರ ಪಥೇರ್ ಪಾಂಚಾಲಿ ಚಿತ್ರದ ಕೆಲವು ತುಣುಕುಗಳನ್ನು ಹುಡುಕಿ ನೋಡಿದೆ. ಸ್ವಲ್ಪ ನಿರಾಸೆಯಾಯ್ತು. ಯಾವೆಲ್ಲಾ ದೃಶ್ಯಗಳನ್ನು ಪುಸ್ತಕದಲ್ಲೋದಿ ಪುಳಕಿತಳಾಗಿದ್ದೆನೋ ಅದೇ ದೃಶ್ಯವನ್ನೊಳಗೊಂಡ ಒಂದೆರಡು ತುಣುಕುಗಳೇ ಸಿಕ್ಕಿವು ನನಗೆ. ಆದರೆ ಚಿತ್ರದಲ್ಲಿ ಅವುಗಳನ್ನು ಬಹಳ ನೀರಸ ಸಪ್ಪೆಯಾಗಿ ಕಥೆಯನ್ನು ತುಸು ಬದಲಾಯಿಸಿದಂತೇ ಕಂಡಿತು. ಹಾಗೆಯೇ, ಗೂಗಲ್ ಮಾಡಿದಾಗ ಅಪು ದೊಡ್ಡವನಾಗಿ, ಮದುವೆಯಾಗಿ, ಆಮೇಲೆ ಅವನ ಬದುಕು ಬದಲಾದ ಕ್ರಮವೂ ಕಾದಂಬರಿಯಲ್ಲಿದೆ ಎಂಬಂತಹ ಮಾಹಿತಿಗಳೂ ಸಿಕ್ಕವು. ಆದರೆ ಪ್ರಸ್ತುತ ಅನುವಾದಿತ ಕಾದಂಬರಿಯಲ್ಲಿ ಆ ಘಟ್ಟವಿಲ್ಲ! ಮೂಲ ಓದಿದವರು ಅಥವಾ ಬಲ್ಲವರು ಹೇಳಿದರೆ ಬಹಳ ಒಳ್ಳೆಯದು. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ೪೦೦ ಪುಟಗಳ ಈ ಕಾದಂಬರಿಯ ಯಾನವು ಓದುವಷ್ಟು ಹೊತ್ತು ಮತ್ತು ಓದಿದಾನಂತರವೂ ನಮ್ಮನ್ನು ಬೇರೆಯದೇ ಲೋಕಕ್ಕೆ ಒಯ್ಯಲು ಸಮರ್ಥವಾಗಿದೆ ಎನ್ನುವುದು ನನ್ನ ಅನಿಸಿಕೆ. ಒಮ್ಮೆ ನೀವೂ ಈ ಯಾನದಲ್ಲಿ ಪಾಲ್ಗೊಂಡು ಆ ಇಬ್ಬರು ಪುಟ್ಟ ಮಹಾನ್ ಯಾತ್ರಿಕರ ಸಂಗಡ ಪ್ರಯಾಣಿಸಿ ನೋಡಿ, ಹಾಗೆಯೇ ನಿಮ್ಮ ಅನುಭವವನ್ನೂ ಹಂಚಿಕೊಳ್ಳಿ.<br />
ನಾನಂತೂ ವಿಭೂತಿಭೂಷಣರ ಕಥೆಗಳ, ಶೈಲಿಯ ಅಭಿಮಾನಿಯಾಗಿಬಿಟ್ಟಿರುವೆ. ಈಗ ನನ್ನ ಮಗಳು ಹಾಗೂ ತಂಗಿಯ ಮಗನಿಗೆ ಅಪೂ ಮತ್ತು ದುರ್ಗಾರ ಸಾಹಸಗಾಥೆಯನ್ನು, ಬದುಕಲ್ಲಿ ಅವರು ಕಾಣುವ ಕಷ್ಟಗಳು, ನಡೆಸುವ ಹೋರಾಟ, ವನದೇವತೆಯೊಳಗಿರುವ ಸಂಪತ್ತು ಇವೆಲ್ಲವನ್ನೂ ರಸವತ್ತಾಗಿ ಕಥೆ ಹೇಳಲು ತೊಡಗಿರುವೆ. ಆ ಮೂಲಕ ನನ್ನ ಯಾತ್ರೆ ಇನ್ನೂ ಜಾರಿಯಲ್ಲಿದೆ!<br />
ಅಂದಹಾಗೆ "ಪಥೇರ್ ಪಾಂಚಾಲಿ" ಎಂದರೆ Song of the Little Road.<br />
*<br />
ಮಹಾಯಾತ್ರಿಕ<br />
(ಪಥೇರ್ ಪಾಂಚಾಲಿ)<br />
ಮೂಲ : ವಿಭೂತಿಭೂಷಣ ವಂದ್ಯೋಪಾಧ್ಯಾಯ<br />
ಅನು: ಅಹೋಬಲ ಶಂಕರ<br />
ಪುಟಗಳು : ೪೦೨</div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-top: 6px;">
~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-49696511629670221532018-02-25T10:47:00.000+05:302018-02-25T11:10:48.218+05:30ಭಯದ ಬೆನ್ನೇರಿ!<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-RLN2LJTzkHs/WpJEFZU6AaI/AAAAAAAAKHA/AnL66OuC8pAaeXA7WqTGc3gpYTMCVWlxQCLcBGAs/s1600/2B.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="668" data-original-width="793" height="168" src="https://2.bp.blogspot.com/-RLN2LJTzkHs/WpJEFZU6AaI/AAAAAAAAKHA/AnL66OuC8pAaeXA7WqTGc3gpYTMCVWlxQCLcBGAs/s200/2B.jpg" width="200" /></a>ಅದೊಂದು ದಿವಸ ಮೂಢನಂಬಿಕೆಗಳ ಮೇಲೆ ಬರೆದಿದ್ದ ಒಂದು ಹಾಸ್ಯ ಪ್ರಬಂಧವನ್ನು ಓದುತ್ತಾ ಉರುಳಾಡಿ ನಗುತ್ತಿದ್ದೆ. ಅದೇ ಸಮಯದಲ್ಲೇ ನನ್ನ ಹತ್ತು ವರುಷದ ಮಗಳು ಸಣ್ಣ ಮುಖ ಮಾಡಿಕೊಂಡು ಬರಲು, ನಗುವನ್ನು ಸಂಭಾಳಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಲೇ “ಏನಾಯ್ತು?” ಎಂದು ನಾನು ಕೇಳಿದೆ. ಎಷ್ಟು ತಡೆಹಿಡಿದರೂ, ನಗು ಉಕ್ಕುತ್ತಲೇ ಇತ್ತು. ಇದನ್ನು ಕಂಡು ಮಗಳು ಮುಖ ಗಂಟಿಕ್ಕಿಕೊಂಡಳು. “ಅಮ್ಮಾ ನೀ ಒಂದೋ ನಗು ಇಲ್ಲಾ ಮಾತನಾಡು... ನಾನೆಷ್ಟು ಬೇಜಾರಿನಲ್ಲಿದ್ದೇನೆ ಈಗ ಗೊತ್ತಾ? ನೀ ಹೀಂಗೆಲ್ಲಾ ನಗ್ತಾ ಕೇಳಿದ್ರೆ ನಾ ಹೇಂಗೆ ನಿನ್ನ ಹತ್ರ ವಿಷ್ಯ ಹೇಳೋದು?” ಎಂದು ಕೇಳಲು ಥಟ್ಟನೆ ಗಂಭೀರತೆ ತಂದುಕೊಂಡು ಅವಳನ್ನು ಸಮಾಧಾನಗೊಳಿಸುತ್ತಾ ವಿಷಯ ಕೇಳಿದೆ. “ನನ್ನ ಶಾಲೆಯಲ್ಲಿ ಕೆಲವು ಫ್ರೆಂಡ್ಸು ಬ್ಲಡ್ಡಿ ಮೇರಿ ಎಂಬ ದೆವ್ವದ ಬಗ್ಗೆ ಕಥೆ ಹೇಳಿದ್ದಾರೆ ಗೊತ್ತಾ... ಆ ದೆವ್ವದ ಹೆಸ್ರನ್ನು ಮೂರು ಸಲ ಹೇಳಿಬಿಟ್ರೆ ಅದು ನಮ್ಮಲ್ಲಿಗೇ ಬರುತ್ತದೆಯಂತೆ! ನಾನು ಈಗಾಗಲೇ ಬಹಳ ಸಲ ಆ ದೆವ್ವದ ಹೆಸ್ರನ್ನು ಹೇಳಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದೇನೆ... ಹೀಗಾಗಿ ನಂಗೆ ಬಹಳ ಟೆನ್ಷನ್ ಆಗ್ತಿದೆ ಅಮ್ಮಾ...” ಎನ್ನಲು ನಗು ಒದ್ದುಕೊಂಡು ಬಂದರೂ, ಅದನ್ನು ತಡೆಹಿಡಿಯಲು ಹೆಣಗಾಡುತ್ತಾ, “ಓಹೋ... ಇದು ವಿಷಯ! ನೋಡು ಪುಟ್ಟಿ, ಇದೆಲ್ಲಾ ಸುಳ್ಳೆಪುಳ್ಳೆ ಕಥೆಗಳು ಅಷ್ಟೇ. ದೇವರಿರೋ ಕಡೆ ದೆವ್ವವಿರೋಕೆ ಸಾಧ್ಯವೇ ಇಲ್ಲಾ. ದೇವರು ಎಲ್ಲಾ ಕಡೆ ಇದ್ದಾನೆ... ನಮ್ಮೊಳಗೂ ಇದ್ದಾನೆ ಅಂತ ಹೇಳಿದ್ದೇನಲ್ಲಾ ನಿಂಗೆ ಎಷ್ಟೋ ಸಲ... ಸೋ ಈ ಬ್ಲಡಿ ಮೇರಿ ಎಲ್ಲಾ ಬರೋದಿಲ್ಲ” ಎನ್ನುವಾಗಲೇ ಆಕೆ ನಡುವೆ ಬಾಯಿ ಹಾಕಿ “ಬ್ಲಡಿ ಅಲ್ಲಾ ಬ್ಲಡ್ಡಿ ಅಂತ ಹೇಳು... ಬ್ಲಡ್ ಬಡ್ಕೊಂಡಿರತ್ತಂತೆ ಅದ್ರ ಮುಖದ ತುಂಬಾ” ಎಂದು ಕಿರುಚಲು ನನಗೂ ನಾನು ದೆವ್ವದ ಹೆಸರನ್ನು ತಪ್ಪು ಉಚ್ಚರಿಸಿ ಏನೋ ಅನಾಹುತವೇ ಮಾಡಿಬಿಟ್ಟೆನೇನೋ ಎಂದೆನಿಸಿಬಿಟ್ಟಿತು. ಅರೆಕ್ಷಣ ಆಲೋಚನೆಗೆ ಬಿದ್ದ ಅವಳ ಮುಖದಲ್ಲಿ ಇದ್ದಕ್ಕಿದ್ದಂತೇ ಸಾವಿರ ಕ್ಯಾಂಡಲ್ ಬಲ್ಬಿನ ಬೆಳಕು ಮೂಡಿತು. ಸದ್ಯ ನನ್ನ ಮಾತು ಇಷ್ಟು ಬೇಗ ಪರಿಣಾಮ ಬೀರಿತೆಂದು ಬೀಗುವಾಗಲೇ, “ಐಡಿಯಾ ಅಮ್ಮಾ! ನನ್ನ ಫ್ರೆಂಡ್ಸ್ ಇದನ್ನೂ ಹೇಳಿದ್ದಾರೆ... ನಾವು ನಮ್ಮ ಎಡಗೈ ಮೇಲೆ ಬಲಗೈಯಿಯ ಮೂರು ಬೆರಳುಗಳಿಂದ ರಾಮ, ಕೃಷ್ಣ, ಸೀತೆ ಎಂದು ಗುಟ್ಟಾಗಿ ಹೇಳಿ ಜೋರಾಗಿ ಹೊಡೆಯಬೇಕಂತೆ... ಆಗ ಮೂರು ಕೆಂಪು ಬಣ್ಣದ ಗೆರೆಗಳು ಬಿದ್ರೆ ಬ್ಲಡ್ಡಿ ಮೇರಿ ಬರೋದಿಲ್ವಂತೆ! ನನ್ನ ಕೈ ತುಂಬಾ ಸಣ್ಣ... ಎಲ್ಲಿ ನಿನ್ನ ಕೈ ಕೊಡು ಟ್ರೈ ಮಾಡುವ” ಎನ್ನಲು, ನನಗೀಗ ನಿಜಕ್ಕೂ ಬ್ಲಡ್ಡಿ ಮೇರಿಯ ಮೇಲೆ ಸಿಟ್ಟು ಬಂದಿತ್ತು. ನಾನೇನಾದರೂ ಸಮಜಾಯಿಶಿ ಕೊಡುವ ಮುನ್ನವೇ, ಒತ್ತಾಯದಿಂದ ನನ್ನ ಎಡಗೈಯನ್ನು ಎಳೆದುಕೊಂಡ ಆಕೆ, ಎಡ ಮೊಣಕೈಯಿಯ ಮೇಲ್ಭಾಗದಲ್ಲಿ ತನ್ನ ಬಲಗೈಯ ನಡುವಿನ ಮೂರು ಬೆರಳುಗಳಿಂದ ಜೋರಾಗಿ ಹೊಡೆಯಲು ಅಪ್ರಯತ್ನವಾಗಿ ರಾಮಕೃಷ್ಣರನ್ನು ನೆನೆಯಬೇಕಾಯ್ತು. ಕೈ ಮೇಲೆ ರಾಮ, ಸೀತೆ, ಲಕ್ಷ್ಮಣರ ಕೆಂಪು ಗೆರೆಯ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಅರೆಕ್ಷಣ ಮೂಡಿ ನಿಧಾನಕ್ಕೆ ಮಾಯವಾಗತೊಡಗಿದರು. ಬಹಳ ಸಮಾಧಾನ ಹೊಂದಿದ ಮಗಳು, ನನಗೆ ಹೊಡೆದು ಉರಿಸಿದ್ದರಿಂದ ನನ್ನ ಕೈಗೆ ಐದಾರು ಸಲ ಮುತ್ತುಕೊಟ್ಟು ಸಾಂತ್ವನ ನೀಡಿ ನೆಮ್ಮದಿಯಿಂದ ಓದಲು ಹೋಗಲು ನನಗೂ ಎಷ್ಟೋ ಸಮಾಧಾನವಾಗಿತ್ತು. ಆದರೆ ಈ ಮೂಢನಂಬಿಕೆಗಳು ಅನ್ನೋದು ಅನಾದಿ ಕಾಲದಿಂದ ನಮ್ಮೊಳಗೇ ಹಾಸುಕೊಕ್ಕಾಗಿ ಬಿಟ್ಟಿರುತ್ತವೆ. ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ನಮ್ಮನ್ನು ಭಯಬೀಳಿಸುತ್ತಿರುತ್ತವೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
ನಾನಾಗ ಮೂರನೆಯ ತರಗತಿಯಲ್ಲಿದ್ದೆ. ನನ್ನೊಳಗೆ ಇದ್ದಕ್ಕಿದ್ದಂತೆ ಸಂಗೀತ ಕಲಿಯುವ ಹುಚ್ಚು ಹುಟ್ಟಿಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಅದಕ್ಕೆ ಬಹು ಮುಖ್ಯ ಕಾರಣವೇನೆಂದರೆ, ದೂರದರ್ಶನದಲ್ಲಿ ಪ್ರಸಾರಗೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದ ಚಿತ್ರಹಾರಗಳು! ಅದೊಂದು ದಿವಸ ಪ್ರಸಾರವಾಗುತ್ತಿದ್ದ ಹಾಡಿನಲ್ಲಿ ರೀನಾ ರಾಯ್ ಕಪ್ಪು ಲೆಹೆಂಗಾ ಧರಿಸಿ, ತಲೆಯ ಮೇಲೆ ಸೆರಗು ಹೊದ್ದು, ಇಷ್ಟುದ್ದದ ಮೈಕಿನಲ್ಲಿ “ಶೀಶಾ ಹೋ ಯಾ ದಿಲ್ ಹೋ ಆಖಿರ್ ಟೂಟ್ ಜಾತಾ ಹೈ...” ಎಂದು ಹಾಡುತ್ತಿರುವುದನ್ನು ಕಂಡು ಬಹಳ ಪ್ರಭಾವಿತಳಾಗಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ನಾನೂ ಮುಂದೊಂದು ದಿನ ಹೀಗೇ ಹಾಡಬೇಕು, ಸಭೆಯಲ್ಲಿರುವವರೆಲ್ಲಾ ಎದ್ದು ನಿಂತು ಚಪ್ಪಾಳೆ ಹೊಡೆಯಬೇಕು... ಎಂದೆಲ್ಲಾ ಕನಸು ಕಂಡಿದ್ದೆ. ಆಗ ನನಗೆ ಇದನ್ನು ಹಾಡಿದ್ದು ಲತಾ ಮಂಗೇಶ್ವರ್, ಆಕೆ ಪ್ರಸಿದ್ಧ ಹಿನ್ನಲೆ ಗಾಯಕಿ ಎಂಬುದೆಲ್ಲಾ ಗೊತ್ತೇ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಸರಿ, ನನ್ನ ಹಠಕ್ಕೆ ಸೋತು ಅಪ್ಪ ಸಂಗೀತ ಕ್ಲಾಸಿಗೆ ಸೇರಿಸಿದ್ದಾಯ್ತು. ಅವರೋ ಸಂಗೀತ ಹೇಳಿಕೊಡುವುದಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಬಾಯಲ್ಲಿ ಬೈಯ್ಗಳುಗಳ ತಬಲಾ ಬಾರಿಸಿದ್ದೇ ಹೆಚ್ಚು! ಇದ್ಯಾಕೋ ಸರಿ ಹೋಗ್ತಿಲ್ಲ ಅಂದ್ಕೊಂಡು ಬಿಟ್ಟುಬಿಟ್ಟೆ. ಅದೊಂದು ದಿವಸ ನನಗಿಂತ ಎರಡು ವರುಷ ದೊಡ್ಡವಳಾಗಿದ್ದ ಗೆಳತಿ ಸಂಗೀತಾ “ನನ್ನತ್ತೆ ಎಷ್ಟು ಚೆಂದ ಹಾಡ್ತಾರೆ ಗೊತ್ತುಂಟಾ? ಆದ್ರೆ ಅವ್ರೇನೂ ಸಂಗೀತ ಕಲ್ತಿಲ್ಲಪ್ಪ” ಎನ್ನಲು ನನಗೆ ಬಹಳ ಕುತೂಹಲವಾಗಿ ಆಸೆ ಮತ್ತೆ ಗರಿಕೆದರಿತ್ತು. “ಮತ್ತೆ, ಅದು ಹೇಂಗೆ ಕಲಿತದ್ದಂತೆ ಮಾರಾಯ್ತಿ?” ಎಂದು ಕೇಳಿದಾಗ, ಆಕೆ ತೀರಾ ತಗ್ಗಿದ ಧ್ವನಿಯಲ್ಲಿ... “ಕಂಠ ಒಳ್ಳೆದಾಗ್ಲಿಕ್ಕೆ ಹಿಸ್ಕು (ಬಸವನ ಹುಳ) ತಿನ್ಬೇಕಂತೆ ನೋಡು... ಅದನ್ನು ತಿಂದವರ ಕಂಠ ಬಹಳ ಚೆಂದ ಆಗ್ತದಂತೆ” ಎಂದಿದ್ದೇ ವಾಯಕ್ ಎಂದುಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ನೋಡಲೂ ಒಂಥರ ಅನ್ನಿಸುವ ಹಿಸ್ಕನ್ನು, ಅಪ್ಪಿ ತಪ್ಪಿ ಮುಟ್ಟಿದರೂ ಲೋಳೆಯಾಗುವ ಆ ಅಂಟು ಜೀವಿಯನ್ನು ಹಿಡಿಯುವುದಲ್ಲದೇ, ತಿನ್ನುವುದು ಎಂದರೆ... ಅಲ್ಲಿಗೆ ನನ್ನ ಅಳಿದುಳಿದ ಆಸೆಯೂ ಟೂಟ್ ಗಯಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
ನಮ್ಮೂರಿನಲ್ಲಿ ನಾಗಪ್ಪ ಎಂಬವನಿದ್ದ. ಬೇಸಿಗೆ ರಜೆಯಲ್ಲಿ ಅಜ್ಜನ ಮನೆ ಸೇರಿ ಲಾಗ ಹಾಕಿ ಗಲಾಟೆ ಎಬ್ಬಿಸುತ್ತಿದ್ದ ನಮಗೆಲ್ಲಾ ವರ್ಣರಂಜಿತ ಕಥೆಗಳನ್ನು ಹೇಳುವ ಕೆಲಸ ಅವನದಾಗಿತ್ತು. ಹೀಗೆ ಒಂದು ದಿವಸ ನಾವು ಕಥೆ ಕೇಳುತ್ತಿರುವಾಗಲೇ, ಅಷ್ಟು ದೂರದಿಂದ ದೊಡ್ಡ ಲಕ್ಷ್ಮೀ ಚೇಳು ಸರಸರನೆ ಹರಿದು ಹೋಗಿದ್ದು ನನ್ನ ಕಣ್ಣಿಗೇ ಬಿದ್ದುಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. (ಅದಕ್ಕೆ ಲಕ್ಷ್ಮೀ ಚೇಳು ಅಂತ ಯಾಕೆ ಕರೀತಾರೋ ಎಂಬುದು ಇನ್ನೂ ನನಗೆ ಗೊತ್ತಾಗಿಲ್ಲ!) ಸರಿ, ನನಗೋ ಈ ಸರೀಸೃಪ ಜಾತಿಯ ಮೇಲೆ ವಿಶೇಷ ಭಯ! ಎರೆಹುಳ, ಚೇರಂಟೆಗಳಿಂದ ಹಿಡಿದು ಕಾಳಿಂಗದವರೆಗೂ, ಏಕರೀತಿಯ ಭಯವನ್ನು ನನ್ನೊಳಗೆ ಆ ಸೃಷ್ಟಿಕರ್ತ ಭರಪೂರ ಹಂಚಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದಾನೆ. ಹೀಗಾಗಿ ಆ ಚೇಳನ್ನು ಕಂಡಿದ್ದೇ, ಜೋರಾಗಿ ಬೊಬ್ಬಿರಿದು ಮನೆಯವರನ್ನೆಲ್ಲಾ ಒಟ್ಟುಗೂಡಿಸುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಆ ಚೇಳೆಲ್ಲೋ ಮಾಯವಾಗಿಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಅಷ್ಟು ಚಿಕ್ಕ ವಿಷಯಕ್ಕೆ ಕೂಗಿ ಗಾಭರಿಗೊಳಿಸಿದ್ದಕ್ಕಾಗಿ ಎಲ್ಲರೂ ನನಗೆ ಸಮಾ ಬೈಯ್ದುಬಿಡಲು, ನನ್ನ ಓರಗೆಯವರ ಮುಂದೆ ನನಗೆ ಬಹಳ ಅವಮಾನವೆನಿಸಿಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. “ಹೌದೌದು... ನಿಮಗೆಲ್ಲಾ ಏನು ಗೊತ್ತು... ಆ ಚೇಳು ನನ್ನ ಬಳಿಯೇ ಬರುವಂತಿತ್ತು... ಅಷ್ಟು ಜೋರಾಗಿ ನಾನು ಕೂಗಿಕೊಂಡಿದ್ದು ಕೇಳಿ ಹೆದರಿ ಓಡಿ ಹೋಯ್ತು. ಅದೇನಾದ್ರೂ ನನ್ನ ಕಚ್ಚಿ, ನಾ ಸತ್ತು ಹೋಗಿದ್ದಿದ್ರೆ, ದೆವ್ವವಾಗಿ ಬಂದು ನಿಮ್ಮನ್ನೆಲ್ಲಾ ಕಾಡ್ತಿದ್ದೆ...” ಎಂದು ಒದರಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ಅದಕ್ಕೆ ಕೂಡಲೇ ನನ್ನ ತಂಗಿ “ಈಗೆಂತ ಆಗಿದ್ದಿ ನೀ ಮತ್ತೆ...” ಎಂದು ಹಲ್ಕಿರಿಯಲು, ಅವಳ ಬೆನ್ನಿಗೊಂದು ಸಮಾ ಗುದ್ದಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ನಮ್ಮಿಬ್ಬರ ಜಗಳ ವಿಪರೀತಕ್ಕೆ ಹೋಗ್ತಿರೋದು ಕಂಡ ನಾಗಪ್ಪ, “ತಂಗಿ, ಇಷ್ಟಕ್ಕೆಲ್ಲಾ ಹೆದರಬಾರದು... ಚೇಳು ಕಚ್ಚಿದರೆ ಅದನ್ನ ಕೂಡಲೇ ಹಿಡಿದುಕೊಂಡು ಅದಕ್ಕೆಷ್ಟು ಕಲ್ಗಳಿವೆ ಎಂದು ಎಣಿಸಿದರಾಯ್ತು... ವಿಷ ಏರೋದೇ ಇಲ್ಲಾ... ಗಾಯವೂ ಥಟ್ಟನೆ ಮಾಯವಾಗ್ತದೆ...” ಎಂದಿದ್ದೇ, ದೊಡ್ಡವರೆಲ್ಲಾ ಕಿಸಕ್ಕನೆ ನಕ್ಕು ಒಳಗೆ ಹೋಗಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದರು. ನನಗೋ ಪೂರ್ತಿ ಪುಕುಪುಕು ನಿಂತಿರಲಿಲ್ಲ. “ನಾಗಪ್ಪ, ನಂಗೇನಾದ್ರೂ ಆ ಚೇಳು ಮತ್ತೆ ಬಂದು ಕಚ್ಚಿದರೆ ನೀನೇ ಅದನ್ನ ಹಿಡ್ಕಂಡು ಅದರ ಕಾಲುಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಲೆಕ್ಕ ಮಾಡ್ಬಿಡು ಹಾಂ...” ಎಂದು ಆದೇಶಿಸಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ಈಗಲೂ ಇದನ್ನು ನೆನೆದಾಗೆಲ್ಲಾ ನಗುವುಕ್ಕಿ ಬರುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಚೇಳಿನ ಭಯ ಮಾತ್ರ ಸ್ವಲ್ಪವೂ ಕಡಿಮೆಯಾಗಿಲ್ಲ!</div>
<div style="text-align: justify;">
ಅದೇ ರೀತಿ, ನಾಗರ ಹಾವು ಕಚ್ಚಿದರೆ ಅದರ ಹೆಡೆಯಿಂದ ಕೆಳಗೆ ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿ ಹಿಡಿದು ಆಸ್ಪತ್ರೆಗೆ ಹೋಗಬೇಕು... ಆಗ ನಮ್ಮೊಳಗೆ ಅದರ ವಿಷ ಏರದು... ಚೇರಂಟೆಯ ಕಾಲುಗಳನ್ನು ಲೆಕ್ಕ ಮಾಡಿದರೆ ದುಡ್ಡು ರಾಶಿ ಸಿಗುತ್ತದೆ.... ದೂರದ ಘಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಘಟ ಸರ್ಪಗಳಿವೆ ಅವು ರಾತ್ರಿ ಹೊತ್ತು ಸಿಳ್ಳೆ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಬರುತ್ತಿರುತ್ತವೆ, ಪ್ರತಿಯಾಗಿ ನಾವೂ ಸಿಳ್ಳೆ ಹಾಕಿದರೆ ತಕ್ಷಣ ನಮ್ಮಲ್ಲಿಗೇ ಬಂದುಬಿಡುತ್ತವೆ... ಬಿಳಿ ಜಿರ್ಲೆ ಕಚ್ಚಿದ್ರೆ ಅದೃಷ್ಟ ಹೆಚ್ಚಾಗ್ತದೆ... ಹೀಗೆ ಇಂತಹ ಅನೇನಾನೇಕ ಅಸಾಧ್ಯ ಸಂಗತಿಗಳನ್ನೇ ಕಥೆಯಲ್ಲಿ ತುಂಬಿ ಹೇಳಿ ನಮ್ಮ ಮಂಗಬುದ್ಧಿಗೊಂದು ಅಂಕೆ ಹಾಕಿಡುತ್ತಿದ್ದ ನಾಗಪ್ಪ. </div>
<div style="text-align: justify;">
ಮೊನ್ನೆ ಹೀಗೇ ಈ ಕಥೆಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಗೆಳತಿಯೊಂದಿಗೆ ಹಂಚಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದೆ. ಆಗ ಆಕೆ ಇದರ ಹಿನ್ನಲೆಯೊಳಗೆ ಅಡಗಿರಬಹುದಾದಂಥ ಹೊಸ ಹೊಳಹೊಂದನ್ನು ತೆರೆದಿಟ್ಟಳು! ಚೇಳು, ಹಾವು ಇನ್ನಿತರ ಜಂತುಗಳು ಕಚ್ಚಿದಾಗ, ನಾವು ಅತಿಯಾದ ಭಯಕ್ಕೆ ಒಳಗಾಗಿಬಿಡುತ್ತೇವೆ. ಆಗ ನಮ್ಮ ಮನಸ್ಸನ್ನು ಬೇರೆಡೆಗೆ ಹೊರಳಿಸಲೂ ಇಂಥಾ ಕಥೆಗಳನ್ನು ಕಟ್ಟಿರುವ ಸಾಧ್ಯತೆಯಿದೆಯೆಂದು ಅವಳು ಹೇಳಿದಾಗ ಹೌದಲ್ಲಾ ಎಂದೆನಿಸಿತು. ವಿಷಜಂತುಗಳು ಕಚ್ಚಿದಾಗ ಉದ್ವೇಗ, ಆತಂಕ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ, ಅದರಿಂದ ಬಿ.ಪಿ. ಜಾಸ್ತಿಯಾಗಿ, ವಿಷ ಬಹುವೇಗದಲ್ಲಿ ಏರತೊಡಗುತ್ತದೆ. ಇದನ್ನು ತಪ್ಪಿಸಲೂ, ಇಂಥಾ ಕಾಲ್ಪನಿಕ ಕಥೆಗಳನ್ನು ಹೊಸೆದಿರಬಹುದು ಎಂದೆನಿಸಿತು. ಅದೇನೇ ಹಿನ್ನಲೆ ಇದ್ದಿರಲಿ, ರೆಪ್ಟೈಲ್ ಸ್ಪೀಶೀಸ್ಗಳನ್ನು ಕಂಡರೇ ಹೌಹಾರುವ ನನ್ನಂಥವರಿಗೆ ಇಂಥಾ ಕಥೆಗಳನ್ನು ಹೇಳಿಬಿಟ್ಟರೆ, ಕಚ್ಚಿದ ಭಯದ ಜೊತೆಗೇ ಅದನ್ನು ಹಿಡಿಯುವ, ಹಿಡಿದು ಕಾಲುಗಳನ್ನು ಬೇರೆ ಎಣಿಸುವ ಕಲ್ಪನೆಯಿಂದಲೇ ಮತ್ತಷ್ಟು ಬಿ.ಪಿ. ಏರಿಬಿಡುವುದು ಗ್ಯಾರಂಟಿ! ಅಂಥ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ವಿಷ ನಿಜವಾಗಿಯೂ ಹೊಕ್ಕಿರದಿದ್ದರೂ, ಅತೀವ ಭಯದಿಂದಲೇ ಮೂರ್ಛೆ ತಪ್ಪಿದರೂ ಅಚ್ಚರಿಯಿಲ್ಲ!</div>
<div style="text-align: center;">
*****</div>
<div style="text-align: right;">
(25-02-2018ರ ಉದಯವಾಣಿಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಟಿತ)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: blue;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-86549940455283946942018-01-10T10:10:00.003+05:302018-01-10T10:10:59.578+05:30ತೆರೆ ಸರಿದಾಗ...<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
ಮುಂಜಾನೆಯೋ, ಮುಸ್ಸಂಜೆಯೋ,</div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
ಅದೊಂದು ಅಯೋಮಯ ಘಳಿಗೆ!<br />ಅರೆತೆರೆದ ಕಣ್ಣಿಂದ ಹೊಕ್ಕಿದ ಸ್ವಪ್ನದಲ್ಲಿ<span class="text_exposed_show" style="display: inline; font-family: inherit;"><br />ಅಜ್ಜಮ್ಮನ ಸೀರೆಯ ಸೆರಗಿನಂಚು ಸೋಕಿ,<br />ಅವಳ ಕಣ್ಗಳಿಂದ ಸುರಿದ ಪ್ರೀತಿ<br />ಹರಿದು ಧಾರೆಯಾಗಿ,<br />ನನ್ನೆದೆಯುರಿಯ ತಣಿಸಿದ ಹೊತ್ತು!</span></div>
<div class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;">
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px;">
ಅವಳ ಹೆಗಲೇರಿ ಹೊರೆಟೆನೋ,<br />ಸೊಂಟವನ್ನೇರಿ ಕುಳಿತೆನೋ...<br />ಸಾಗಿದ ದಾರಿ ಮಾತ್ರ ಅದೇ ತೋಟ, ಗದ್ದೆ, ಗುಡ್ಡ, ಕಾಡು...<br />ಆಗಾಗ ಹೊಳೆದು ಕಣ್ಸೆಳೆಯುತ್ತಿತ್ತು ಅವಳ ಮೂಗುತಿಯ ನತ್ತು</div>
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
ತೋರಿದ್ದಳಜ್ಜಿ ಪುಟಾಣಿ ಗಿಡದ ತುಂಬೆಲ್ಲಾ ತುಂಬಿದ್ದ<br />ಅಚ್ಚಬಿಳಿ ಹೂವುಗಳ, ಎಲೆಮರೆಯ ಕಾಯಿಗಳ<br />ಬುಡದಲ್ಲುದುರಿ ಒಣಗಿದ್ದ ತರಗೆಲೆಗಳ</div>
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
ಅಂಟಂಟು ಅಂಟಿದಷ್ಟೂ ಕೂಸೆ, ಅಂಟದಿರು<br />ಯಾರಿಗೂ ಯಾವುದಕ್ಕೂ...<br />ಅಂಟಿಬಿಟ್ಟೆಯೋ ಕೆಟ್ಟೆ! ಕೆಟ್ಟರೂ ಸರಿಯೇ,<br />ಕೊಡವಿ ಮುನ್ನಡೆವುದನ್ನು ಸರಿಯಾಗಿ ಕಲಿಯೇ...<br />ನೋಡಲ್ಲಿ ಹೂವ ತೊಟ್ಟನು,<br />ಇನ್ನೇನು ಕಳಚಲು ಸನ್ನದ್ಧವಾಗಿದೆ...<br />ಅದಕಿಲ್ಲ ಯಾವ ಶೋಕ, ಗಿಡಕೂ ಇಲ್ಲ ಹನಿ ಪಶ್ಚಾತ್ತಾಪ<br />ಚಕ್ರ ತಿರುಗಲು ಉರುಳಲೇ ಬೇಕದು ಅನವರತ...</div>
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
ಕೇಳಿಲ್ಲಿ ತಂಗಿ, ನಿನಗೆ ದಕ್ಕಿದ್ದಷ್ಟೇ ಪ್ರಾಪ್ತಿ<br />ಮಿಕ್ಕಿದ್ದು ಕೃಷ್ಣಾರ್ಪಣಮಸ್ತು!<br />ನಮ್ಗೆ ನಾವು ಗೋಡೆಗೆ ಮಣ್ಣು<br />ಉಳ್ದಿದ್ದೆಲ್ಲಾ ಶಿವನ ಮೂರನೆಯ ಕಣ್ಣು</div>
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
ಹತ್ತಿರವಿದ್ದೂ ದೂರನಿಲ್ಲುವ ಪಾಠವ ಕಲಿಸಿ,<br />ಅಂಗೈ ಬಿಡಿಸಿ, ಕಿರು ಬೆರಳ ತುದಿಯನ್ನಷ್ಟೇ<br />ಸೋಕಿಸಿ ಸಾಗುವ ಪರಿ ತೋರಿ,<br />ನಿಂತ ನೀರಾಗಿದ್ದ ನೋಟವ ತಿರುಗಿಸಿ,<br />ಮಡಿಲೇರಿದವಳಿಗೆ ಅಮಲೇರಿಸಿದ್ದಳಾ ಅಜ್ಜಮ್ಮ</div>
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
ಕಣ್ಬಿಟ್ಟಾಗ ಮುಂಜಾವೋ, ಮುಸ್ಸಂಜೆಯೋ!<br />ದಿಂಬಿನ ಹಸಿ ಒದ್ದೆಯಲ್ಲಿ<br />ಅವಳುಟ್ಟಿದ್ದ ಪತ್ತಲದ ಘಮಲು ಮಾತ್ರ<br />ಹಾಗೇ ಅಂಟಿಕೊಂಡಿತ್ತು.</div>
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
~ತೇಜಸ್ವಿನಿ</div>
</div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-56638680791588799422018-01-10T09:24:00.004+05:302018-01-10T09:30:03.403+05:30ಸಾವಿನ ದಶಾವತಾರ<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";"><b>ಕೆ.ಸತ್ಯನಾರಾಯಣ </b>ಅವರ ಬರಹಗಳನ್ನು ನಾನು ಓದಲು ಶುರುಮಾಡಿದ್ದು ತೀರಾ ಮೂರು
ವರುಷಗಳ ಹಿಂದೆಯಷ್ಟೇ. ಅವರ ಕಥಾಸಂಕಲನವೊಂದನ್ನು ಓದಿ ಬಹಳ ಪ್ರಭಾವಿತಳಾಗಿರುವಾಗಲೇ ಅಚಾನಕ್ಕಾಗಿ </span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">‘</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಕಾಲಜಿಂಕೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">’ </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಎನ್ನುವ ಅಪರೂಪದ ಕಾದಂಬರಿ ಕಣ್ಣಿಗೆ ಬೀಳಲು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅದನ್ನು ಮೊದಲು ಓದಲು ಆಯ್ದಿಕೊಂಡಿದ್ದು ಅದರ
ಶೀರ್ಷಿಕೆಯೊಳಡಗಿದ್ದ ಆಕರ್ಷಣೆಯೇ ಕಾರಣವಾಗಿತ್ತು. ಬಹಳ ಅಪರೂಪದ ಕಾದಂಬರಿಯದು! ಅದನ್ನೋದಿ
ಪ್ರಭಾವಿತಳಾಗಿ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">,
</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅವರ ಇನ್ನೂ ಕೆಲವು ಹೊತ್ತಗೆಗಳನ್ನು
ಓದಲು ಶುರುವಿಟ್ಟುಕೊಂಡೆ. </span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">‘</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ವಿಕಲ್ಪ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">’, ‘</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ವೃತ್ತಿ ವಿಲಾಸ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">’ </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಇವೆಲ್ಲಾ ಅವರದ್ದೇ ವಿಶಿಷ್ಟ ಶೈಲಿಯಲ್ಲಿ
ನಿರೂಪಣೆಗೊಂದ ಹೊತ್ತಗೆಗಳೇ. ಆದರೆ ಅವರ ಇತ್ತೀಚಿನ </span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">‘</span><b><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸಾವಿನ ದಶಾವತಾರ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">’ </span></b><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಬಹಳ ಕಾಡಿ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಬಿಡದೇ
ಓದಿಸಿಕೊಂಡಿತು.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಇದು ಒಂದೇ ಗುಕ್ಕಿನಲ್ಲಿ ಖಂಡಿತ ಓದಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದಿಲ್ಲ! ಬಹಳ
ತಿಣುಕಾಡಿಸುತ್ತದೆ... ಕಾಡಿಸುತ್ತದೆ... ನೋಯಿಸುತ್ತದೆ... ನಮ್ಮೊಳಗೆ ಹೊಕ್ಕಿರುವ ನಮ್ಮ ಸಾವಿನ
ಭಯವನ್ನೆಬ್ಬಿಸಿ ಹುಯಿಲೆಬ್ಬಿಸುತ್ತದೆ... ಪ್ರಶ್ನಿಸುತ್ತದೆ... ಕೆಲವೊಂದಕ್ಕೆ ಉತ್ತರಿಸುತ್ತದೆ
ಕೂಡ... ಹಾಗೇ ಎಷ್ಟೋ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳನ್ನು ಹಾಗೇ ಉಳಿಸಿಯೂ ಬಿಡುತ್ತದೆ! </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-0WqrdUDXMM4/WlWOefiDM-I/AAAAAAAAKAE/c-yogruf3rcRjO-UWYMR5ztj7UetyVq8wCLcBGAs/s1600/5776.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="414" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-0WqrdUDXMM4/WlWOefiDM-I/AAAAAAAAKAE/c-yogruf3rcRjO-UWYMR5ztj7UetyVq8wCLcBGAs/s320/5776.jpg" width="210" /></a></div>
<span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ನನಗೆ ಸದಾ ಅನ್ನಿಸುತ್ತಿರುತ್ತದೆ. ನಮಗೆ ನಮ್ಮ ಸಾವಿನ ಭಯಕ್ಕಿಂತ ನಮ್ಮವರ
ಅಗಲಿಕೆಯ ಆತಂಕವೇ ಹೆಚ್ಚು ಕಾಡುತ್ತಿರುತ್ತದೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಜೊತೆಗೇ ನಮ್ಮ ಸಾವಿನಾನಂತರ ನಮ್ಮವರು ಅನುಭವಿಸುವ ನೋವು ದುಃಖದ ಕಲ್ಪನೆಯೇ
ನಮ್ಮೊಳಗೆ ಹೆಚ್ಚು ಸಂಕಟವನ್ನುಂಟುಮಾಡುತ್ತದೆ ಎಂದು. </span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">“</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅಲ್ಲಾ ಮಾರಾಯ್ತಿ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ನೀನು ಸತ್ತ ಮೇಲೆ ಏನಾದರೇನು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">? </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಕಾಲ ಹೀಗೇ ನಿಲ್ಲೊಲ್ಲ.. ಕ್ರಮೇಣ ಎಲ್ಲಾ/ಎಲ್ಲರೂ ಸಮಾ ಆಗುವುದು/ಆಗುವರು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">” </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಎಂದಿರಾದರೆ ನನಗೆ ತಕ್ಷಣಕ್ಕೆ ಈ ಮಾತೊಳಗೆ
ಪರಮ ಸ್ವಾರ್ಥವೇ ಕಂಡೀತು! ನಾನು ಸತ್ತಮೇಲೆ ಈ ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಏನೇ ದುರಂತಗಳು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಆಗು ಹೋಗುಗಳಾದರೂ ಆಗಿ ಹೋಗಲಿ.. ನೋಡಲು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಪರಿತಪಿಸಲು ನಾನಂತೂ ಇರುವುದಿಲ್ಲವಲ್ಲ
ಎನ್ನುವ ಭಾವವೇ ಮತ್ತಷ್ಟು ಹಿಂಸೆ ನೀಡುವಂಥದ್ದು ಎನ್ನಿಸುವುದು. ಆದರೆ ಇಂದಿನ ಯುಗದಲ್ಲಿ
ಮತ್ತೊಬ್ಬರ ಸಾವೂ ಒಂದು ಸಾಧಾರಣದ ಉದಾಸೀನ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅತಿ ಸಾಮಾನ್ಯ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅನಿವಾರ್ಯ
ಕರ್ಮ ಅಷ್ಟೇ ಎಂಬ ತಣ್ಣನೆ ಕ್ರೌರ್ಯ ಬೆರೆತ ಫಿಲಾಸಫಿಯಿಂದ ನೋಡುವುದೇ ಸಾಮಾನ್ಯವಾಗಿಬಿಟ್ಟೀದೆ. ಸ್ವಂತ
ಸಾವಿನ ಕುರಿತು ನಮ್ಮ ನಂತರ ಉಳಿದವರಿಗೇನು ತೊಂದರೆಯಾವುದೋ ಎಂಬ ಮಿಡುಕಿಗಿಂತಲೂ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅವರೆಲ್ಲಾ ಈ ಬದುಕಿನಲ್ಲೂ ಇನ್ನೂ ಹೆಚ್ಚು
ಕಾಲ ಬದುಕನ್ನು ಅನುಭವಿಸುತ್ತಾ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸಂಭ್ರಮಿಸುತ್ತಾ
ಇರುತ್ತಾರಲ್ಲ ಎಂಬ ಅಸೂಯೆಯೇ ಹೆಚ್ಚಿನ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ತಲೆ ಕೊರೆಯುತ್ತಿರುತ್ತದೆಯೇನೋ
ಎಂದೆನಿಸಿಬಿಟ್ಟಿತು.</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "arial";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಇಂಥೆಲ್ಲಾ ಹುಚ್ಚುಚ್ಚೋ ಇಲ್ಲಾ ಹುಚ್ಚೊಳಗಿನ ಸತ್ಯವೋ ನನ್ನೊಳಗೆ ಎದ್ದಿದ್ದು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಎದ್ದು ನನ್ನ ಕೆರಳಿಸಿದ್ದು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ತಾಕಲಾಡಿದ್ದು </span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">‘</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸಾವಿನ ದಶಾವತಾರ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">’ </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಕಾದಂಬರಿಯನ್ನೋದಿದಾಗ!</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸಾವು ಸಂಭವಿಸಿದ ಮೇಲೆ ಮಾಡಬೇಕಾದ ಅಪರ ಕರ್ಮಗಳನ್ನು ನಡೆಸಿಕೊಡುವುದನ್ನೇ ತನ್ನ
ವೃತ್ತಿಯನ್ನಾಗಿಸಿಕೊಂಡ ನಾಯಕ (event management ತರಹ ಸಾವಿನಾನಂತರದ ವಿಧಿಗಳನ್ನು ಆಯಾ ಸಾವಿನ ಹಿನ್ನಲೆಗನುಗುಣವಾಗಿ ನೆರವೇರಿಸುವಂಥ ವೃತ್ತಿ!), ತನ್ನ ಬದುಕಿನ ಸಣ್ಣ ಸಣ್ಣ ಕಥೆಗಳನ್ನು ನಿರೂಪಿಸುವುದರ ಮೂಲಕ ಸಾವು ಹೇಗೆಲ್ಲಾ
ತನ್ನ ಮುಖವನ್ನು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">,
</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ವಿರಾಟ್ ಸ್ವರೂಪವನ್ನು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಕರಾಳತೆಯನ್ನು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ವಿಕೃತೆಯನ್ನು ತೆರೆಯಬಹುದು, ಕ್ರೌರ್ಯದ ಪರಾಕಷ್ಠೆ ಹೇಗೆಲ್ಲಾ ಇದ್ದಿರುತ್ತದೆ ಎಂಬುದನ್ನು ತಣ್ಣಗೆ, ಮೆಲು ಧ್ವನಿಯಲ್ಲಿ ನಿರೂಪಿಸುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತಾನೆ. ಕ್ರಿಯಾಕರ್ಮಗಳಿಗೆ ಜನರನ್ನು ಹೊಂದಿಸುವುದು.. ವಿಧಿ ನಡೆವ
ದಿನಗಳಲ್ಲೇ, ಸ್ಥಳದಲ್ಲೇ ಎದ್ದೇಳುವ ಆಸ್ತಿ ವಿವಾದ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಕುಟುಂಬ ಕಲಹ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ದೋಷಾರೋಪಗಳಿಗೆಲ್ಲಾ
ಕಾನೂನು ಸಲಹೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">,
</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸಂಪರ್ಕ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, ಇನ್ನಿತರ </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ವ್ಯವಸ್ಥೆಗಳನ್ನೊದಗಿಸಿವುದು... ಆ
ಸಮಯದುದ್ದಕ್ಕೂ ಮನೆಯವರೊಂದಿಗೆ ಒಂದು ನಶ್ವರ ಬಂಧವನ್ನೇರ್ಪಡಿಸಿಕೊಂಡು, ತದನಂತರ ಅದಕ್ಕೊಂದು
ಶಾಶ್ವತ ಕೊನೆ ಕಲ್ಪಿಸಿಬಿಡುವುದು... ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೊಂದು ಸಾವಿಗೆ ಕಾಯುತ್ತಿರುವುದು. ಇಂತಹ ವಿಶಿಷ್ಟ
ವೃತ್ತಿಯನ್ನು ಯಶಸ್ವಿಯಾಗಿ ನಡೆಸುತ್ತಿದ್ದವನ್ನು ಸಂದರ್ಶಿಸಲು ಬರುವ ಚಿತ್ರಣದೊಂದಿಗೆ ಕಾದಂಬರಿ
ಬಿಚ್ಚಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತದೆ.</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಆ ಸಂದರ್ಶನಕ್ಕೆ ಉತ್ತರಿಸುವ ನೆಪದಲ್ಲಿ ಆತ ತನಗೆ ತಾನೇ ಉತ್ತರಿಸುತ್ತಾ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ನಮ್ಮೊಳಗೂ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"> </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಪ್ರಶ್ನೆ ಎಬ್ಬಿಸಿ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"> </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸ್ವಯಂ ಉತ್ತರಿಸಿಕೊಳ್ಳಲು ಪ್ರೇರೇಪಿಸುತ್ತಾ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಹೊಸ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳನ್ನೂ
ಹುಟ್ಟಿಸಿಬಿಡುತ್ತಾನೆ.</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";"><b><span style="color: purple;">ಉದಾಹರಣಗೆ ನನ್ನಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿದ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳಿವು :-</span></b></span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">*ನಾವು ಮಾಡುತ್ತಿರುವ ವೃತ್ತಿ ಅಥವಾ ಅಳವಡಿಸಿಕೊಂಡಿರುವ ಪ್ರವೃತ್ತಿ ನಮ್ಮ
ಆಯ್ಕೆಯೇ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">? </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ನಿಜವಾಗಿಯೂ ಬಾಲ್ಯದಲ್ಲಿ ಅದರ ಕನಸು
ಕಂಡಿದ್ದೆವೆಯೇ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">?
</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅದು ನನಸಾಗಿದೆಯೇ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">*ನನ್ನ ವೃತ್ತಿಯ ಕುರಿತು ನಮಗೆ ಗೌರವವಿದೆಯೇ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">? </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅದನ್ನು ಮತ್ತೊಬ್ಬರಿಗೆ ಹಸ್ತಾಂತರಿಸಲು
ಅಥವಾ ಇತರರು ಅನುಸರಿಸಲೆಂಬ ಆಶಯವಿದೆಯೇ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">*ಎದುರಾಗುವ ಸವಾಲುಗಳನ್ನೆಷ್ಟು ಸಮರ್ಥವಾಗಿ ಎದುರಿಸಿದ್ದೇವೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">*ನಮ್ಮ ವೃತ್ತಿ ಸಮಾಜವೊಡ್ಡುವ ಮಿತಿಗಳನ್ನು ಮೀರಲೆಷ್ಟು ಸಹಕಾರಿಯಾಗಿದೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">*ಮಾಡುತ್ತಿರುವ ಕೆಲಸವನ್ನು ನಿಲ್ಲಿಸಬೇಕೆಂದು ಅನಿಸಿದ್ದಿದೆಯೇ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">? </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಹಾಗೆನಿಸಲು ಕಾರಣ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">? - </span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಹೀಗೆ ಹಲವಾರು ಪ್ರಶ್ನೆಗಳನ್ನು ಸ್ವಯಂ ಹಾಕುತ್ತಾ ಹೋಗಿದ್ದೇನೆ ನಾಯಕನ ಜೊತೆಗೇ!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "tunga";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "arial";">“</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಈಗ ನಾವು ಬದುಕುತ್ತಿರುವುದು ಮುಗಿದುಹೋದ ಕಾದಂಬರಿಯ ಕೊನೆಯ ಪುಟಗಳ ನಂತರ
ಸುಮ್ಮನೆ ಬಿಡುವ ಖಾಲಿ ಒಂದು ಪುಟವನ್ನು ಮಾತ್ರ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">” </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಎಂಬ ಸಾಲು ನಮ್ಮನ್ನು ತಣ್ಣಗಾಗಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ.</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "arial";">“</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಆಯ್ಕೆ ನಾವು ಮಾಡಿದಾಗ ಇಲ್ಲ ನಮ್ಮನ್ನು ಮತ್ತೊಬ್ಬರು ಆಯ್ಕೆ ಮಾಡಿದಾಗಲೂ
ಆಯ್ಕೆಯೇ ಇಲ್ಲದಿರಬಹುದು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">” </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಎಂಬ
ಮಾತು ತುಸು ಗೊಂದಲವನ್ನು ಹುಟ್ಟಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ನಾವೇ ಆಯ್ಕೆ ಮಾಡಿಕೊಂಡ ಸಂಬಂಧಗಳ ಜೊತೆಗೆ ನಮ್ಮ
ನಿತ್ಯ ಬದುಕಿನ ಅನಿವರ್ಯತೆ ಹುಟ್ಟಿಸುವ ಸಂಬಂಧಗಳು - ಇವುಗಳೂ ಕೂಡ ಯಾರ ಅರಿವಿಗೂ ಬಾರದಂತೇ
ತಣ್ಣಗೆ ಕರಗಿ ಹೋಗುತ್ತಿರುವುದರ ಅನುಭವ ನಿಚ್ಚಳವಾಗಿ ಇಲ್ಲಿ ನಮಗೆ ದೊರಕುತ್ತದೆ.</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<i><span style="color: purple;"><span style="font-family: "arial";">“</span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ಪದಗಳ ಶ್ರೀಮಂತಿಕೆಗೆ</span><span style="font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ಕುಕ್ಕಲಾತಿಗೆ ಬಿಂಬವೂ ಇಲ್ಲ</span><span style="font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ಪ್ರತಿಬಿಂಬವೂ ಇಲ್ಲವೇನೋ. ಸುಮ್ಮನೇ ಹುಟ್ಟುತ್ತವೆ. ಸುಮ್ಮನೇ ಇರುತ್ತವೆ. ಅಷ್ಟೇ</span><span style="font-family: "arial";">”</span></span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"> </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಎಂಬ ಮಾತುಗಳನ್ನೋದಿದ ತಕ್ಷಣ ಅದೇಕೋ ಎಂತೋ
ನನಗೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">
</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಭೈರಪ್ಪನವರ </span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">‘</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ದಾಟು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">’ </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಕಾದಂಬರಿಯಲ್ಲಿ ಬರುವ </span><b><span style="color: #222222; font-family: "arial";">“</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಪ್ರಳಯ ಜಲದಲ್ಲಿ ಬಿಂಬವೂ ಇಲ್ಲ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಬಿಂಬಿಯೂ ಇಲ್ಲ</span></b><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><b>”</b> </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಎಂಬ ಸಾಲು ನೆನಪಿಗೆ ಬಂದು ಬಿಟ್ಟಿತು. ಇಂದಿನ
ಅಂತರ್ಜಾಲ ಯುಗದಲ್ಲಿ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ವಾಟ್ಸ್ಆಪ್</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಫೇಸ್ಬುಕ್ ಜಮಾನದಲ್ಲಿ ನಾವು ಬಳಸುವ
ಇಮೋಟಿಕಾನ್ಸ್ಗಳ ಕುರಿತು ರಪ್ಪನೆ ಮುಖಕ್ಕೆ ಹೊಡೆದು ಹೇಳುವಂತಿದೆಯೇನೋ ಈ ಸಾಲು ಎಂದು ನನಗೆ
ಭಾಸವಾಯಿತು. ಎಗ್ಗಿಲ್ಲದೇ ಬಳಸುವ ಕೆಂಪು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಗುಲಾಬಿ ಬಣ್ಣದ ಹಾರ್ಟ್</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಕಿಸ್ಸಿಂಗ್</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಲವ್
ಎಕ್ಸ್ಪ್ರೆಶೆನ್ಸ್ ಇಮೋಜಿಗಳು ಬರೀ ಪದಗಳನ್ನು ಶೃಂಗರಿಸಬಲ್ಲವೇ ಹೊರತು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ನಮ್ಮೊಳಗಿನ ನಿಜ ಭಾವವನ್ನು ತೋರ್ಪಡಿಸಲಾರವು.
ಅಲ್ಲದೇ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಪರದೆಯ ಮೇಲೆ ಎಗ್ಗಿಲ್ಲದೇ ಇಮೋಜಿ
ಹೃದಯಗಳನ್ನು ಬಿಚ್ಚಿಡುವ ತೆರೆಮರೆಯ ಮನಸುಗಳು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಪರಸ್ಪರ ಎದುರಾದಾಗ ತೋರುವ ನಿರ್ಲಿಪ್ತತೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸಣ್ಣ ನಿರ್ಲಕ್ಷ್ಯತನಕ್ಕೆ ಕನ್ನಡಿ ಹಿಡಿದಂತಿದೆ
ಎಂದೆನಿಸಿಬಿಟ್ಟಿತು.</span></i><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";"><b><span style="color: blue;">ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಓದಿಸಿಕೊಂಡು ಮೆಲುಕು ಹಾಕಿದಂಥ ಸಾಲುಗಳು :-</span></b></span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #20124d;"><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">೧) ಹಿಡಿದಿಟ್ಟ ದುಃಖ</span><span style="font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ಹಿಂಡಿಬಿಡುವ ದುಃಖ ಎಂಬ ಮಾತೇ ಸುಳ್ಳು. ಯಾವುದೂ ಹಿಡಿದಿಡುವುದಿಲ. ಯಾವುದೂ
ಹಿಂಡಿಬಿಡುವುದಿಲ್ಲ. ಕಾಲವು ದುಃಖವನ್ನು ಕೂಡ ಸೋಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಮುಂದಿನ ಕ್ಷಣ</span><span style="font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ಮುಂದಿನ ಅನುಭವ ಇರುವುದೇ ಹಿಂದಿನ ಕ್ಷಣ</span><span style="font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ಹಿಂದಿನ ಅನುಭವದ ಮೇಲೆ ದಬ್ಬಾಳಿಕೆ ನಡೆಸಲು.</span><span style="font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #20124d;"><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">೨) ಕಾಲವು ದುಃಖದ ಪ್ರಮಾಣವನ್ನು ಕಡಿಮೆ ಮಾಡಬಹುದು. ಶಾಪದ ಪ್ರಮಾಣವನ್ನಲ್ಲ (ಇಲ್ಲಿ
ಶಾಪವೆಂದರೆ ದುಃಖದಲ್ಲಿ ನಾವು ಮತ್ತೊಬ್ಬರಿಕೆ ಹಾಕುವಂಥದ್ದಲ್ಲ. ನಮ್ಮ ದುಃಖಕ್ಕೆ ಕಾರಣವಾದ ಘಟನೆ
ಜೀವನದುದ್ದಕ್ಕೂ ಕಟು ವಾಸ್ತವವಾಗಿ ನಮ್ಮೊಂದಿಗಿದ್ದುಬಿಡುವುದು)</span><span style="font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #20124d;"><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">೩) ಈ ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ ತಪ್ಪು ಅಂತ ಯಾರೂ ಮಾಡುವುದಿಲ್ಲ. ಅವರು ಸರಿ ಎಂದುಕೊಂಡು
ಮಾಡಿದ್ದು ತಪ್ಪಾಗಿರುತ್ತದೆ ಅಷ್ಟೆ. (ಈ ಸಾಲು ಮಾತ್ರ ನನ್ನೊಳಗೆ ಹೊಸ ಆಲೋಚನ ಕ್ರಮವನ್ನೇ
ಹುಟ್ಟು ಹಾಕಿಬಿಟ್ಟಿತು!)</span><span style="font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #20124d;"><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">೪) ನಾವು ಅಸತ್ಯದ</span><span style="font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ಅನ್ಯಾಯದ ಪರವಾಗಿ ಸಕ್ರಿಯವಾಗಿ ಇರುವುದಿಲ್ಲ. ಸತ್ಯ</span><span style="font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ನ್ಯಾಯದ ಬಗ್ಗೆ ಉದಾಸೀನವಾಗಿ ಗೊತ್ತಿದ್ದು
ಗೊತ್ತಿದ್ದೂ ಇರುತ್ತೇವೆ. (ಎಷ್ಟು ಸತ್ಯ!)</span><span style="font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #20124d;"><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">೫) ಯಾರೊಬ್ಬರ ಸಾವು</span><span style="font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ನಮ್ಮ ಸಾವೂ ಕೂಡ ಸೇರಿದಂತೆ ಅಸತ್ಯದ ಬಗ್ಗೆ ನಮಗಿರುವ ಆಂತರಿಕ ಒಲವನ್ನು</span><span style="font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ಸತ್ಯದ ಬಗ್ಗೆ ಇರುವ ಉದಾಸೀನವನ್ನು ಕೊಂಚವೂ
ವಿಚಲಿತಗೊಳಿಸಲಾರದಲ್ಲ! (ಕಟು ಸತ್ಯ!)</span><span style="font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="font-family: "tunga";"><span style="color: #20124d;">೬) ನಮ್ಮ ನಮ್ಮ
ಸ್ವಭಾವವೆಂದರೆ ಶನಿ ಮಹಾತ್ಮ ಇದ್ದ ಹಾಗೇ. ನಾವೂ ಅದನ್ನು ಬದಲಾಯಿಸಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ. ಇನ್ನೊಬ್ಬರೂ
ಬದಲಾಯಿಸಲಾಗುವುದಿಲ್ಲ.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="font-family: "tunga";"><span style="color: #20124d;">೭) ವಿಚಾರಕ್ಕೆ
ತಕ್ಕಂತೆ ಬದುಕಬೇಕೋ, ಇಲ್ಲ ಸ್ವಭಾವಕ್ಕೆ, ಪ್ರಾಮಾಣಿಕವಾಗಿರಬೇಕೋ ಎಂಬುದೇ ತಿಳಿಯದಾಗಿದೆ. ಎರಡೂ
ತರದವರನ್ನು ಹತ್ತಿರದಿಂದ ಕಂಡು, ಅನುಭವಿಸಿ, ಆತ್ಮೀಯರನ್ನಾಗಿ ಕೂಡ ಮಾಡಿಕೊಂಡು, ಅವರು ಬದಲಾದಂತೆ
ನಾನೂ ಗೋಸುಂಬೆ ಆಗುತ್ತಾ ಜೀವನದ ಅಷ್ಟೊಂದು ಭಾಗವನ್ನು ಮುಗಿಸಿಯೇಬಿಟ್ಟಿದ್ದೇನೆ.</span></span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";"><b>ಆದರೆ</b></span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><b>,</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "arial";">“</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸಂಬಂ</span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಧ</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ವನ್ನು ಬಯಸಿದವರ ಜೊತೆ ಮಾತ್ರ ಸಂಬಂಧ
ಇಟ್ಟುಕೊಳ್ಳಬೇಕೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">?
</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಯಾವ ಸಂಬಂಧವನ್ನು ಇನ್ನೊಬ್ಬರು ನಮ್ಮ
ಬಗ್ಗೆ </span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">oblige</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಆಗಿರಲಿ ಎನ್ನುವ ಕಾರಣಕ್ಕೆ
ಇಟ್ಟುಕೊಳ್ಳಬಾರದು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">” - </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಎಂಬ
ಮಾತು ಮಾತ್ರ ಯಾಕೋ ಪೂರ್ತಿ ಒಪ್ಪಿತವಾಗಲಿಲ್ಲ. ಪ್ರತಿ ಜೀವಿಯೂ ಸಂಬಂಧ ಏರ್ಪಡಿಸಿಕೊಳ್ಳಲು
ಬಯಸುವುದು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅದು ಉಳಿವುದು ಎದುರಿನ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಪ್ರತಿಕ್ರಿಯೆಯ
ಮೇಲೆಯೇ ಅಲ್ಲವೇ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">?
</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಆತ ಒಪ್ಪಲಿ ಬಿಡಲಿ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಪ್ರೀತಿಸಲಿ ತಿರಸ್ಕರಿಸಲಿ ನಾನು ಮಾತ್ರ
ಸಂಬಂಧ ಉಳಿಸಿಕೊಂಡು ಹೋಗುವೆ ಎನ್ನುವ ಸಂಕಲ್ಪ ಎಷ್ಟು ದಿವಸ ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿರಬಹುದು ಎಂದೆನಿಸಿತು.</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";"><b>ಅಲ್ಲದೇ</b></span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><b>,</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "arial";">Bits of paper</span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಗಳಂಥ ಚಿಕ್ಕ ಕಥೆಗಳು/ಘಟನಾವಳಿಗಳು ಕೆಲವೆಡೆ ಓವರ್ ಲ್ಯಾಪ್ ಆಗಿ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಓದಿ
ನೆನಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುವಂತೆ ಆಗುತ್ತವೆ.</span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<b><span style="color: #cc0000;"><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ಬಹು ಮುಖ್ಯ</span><span style="font-family: "tunga";">ವಾದ</span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";"> ವಿಷಯ!</span></span></b><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಈ ಕಾದಂಬರಿ ದೇಹ ದಾನದೊಳಗೆ ಅಡಗಿರುವ ಕರಾಳತೆಯನ್ನು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಪರಮ ನಿರ್ಲಕ್ಷ್ಯತನವನ್ನು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ವಿಕಾರತೆಯನ್ನು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">,
</span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಹೇವರಿಕೆ ಹುಟ್ಟಿಸುವಂಥ ಸತ್ಯವನ್ನು</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";"> ಹಸಿ</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "arial";">
</span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಹಸಿ</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಯಾಗಿ ತೆರೆದಿಟ್ಟು</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, ‘</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಅಂತಹ ಕ್ರಮಕ್ಕೆ ನಾನೆಂದೂ ನನ್ನ ಆಪ್ತರ</span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";">ನ್ನು</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";"> ಒಡ್ಡಲಾರೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸ್ವತಃ </span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಒಳಗೊಳ್ಳಲಾರೆ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">’ </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಎಂಬ ನನ್ನ ನಿರ್ಧಾರವನ್ನು ಮತ್ತಷ್ಟು
ಬಲವಾಗಿಸಿಕೊಳ್ಳಲು ನೆರವಾಯಿ</span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";">ತು!</span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಗಹನ ಚಿಂತನೆಗೆ ಒರೆ ಹಚ್ಚುವ ೧೭೨ ಪುಟಗಳ ಈ ಹೊತ್ತಗೆ</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "arial";"> </span><span style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಓದಿಗೆ ಪ್ರೇರೇಪಿಸುವಂಥದ್ದು.</span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";"> ಒಮ್ಮೆ ಓದಿ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಸುಲಭವಾಗಿ ಮರೆತುಬಿಡುವಂಥದ್ದಲ್ಲ</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";">, </span><span lang="AR-SA" style="color: #222222; font-family: "tunga";">ಮರೆಯಲು ಬಿಡುವುದೂ ಇಲ್ಲ!</span><span style="color: #222222; font-family: "arial";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify;">
<span style="color: blue;"><span style="font-family: "arial";">~</span><span lang="AR-SA" style="font-family: "tunga";">ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</span></span><span style="color: #222222; font-family: "arial"; font-size: 9.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-85385036589047795332017-09-22T17:32:00.000+05:302017-09-22T19:25:03.673+05:30‘ಪ್ರತಿ ಉಸಿರೂ ಹೇಳುತ್ತದೆ, ನೀನು ಜೀವಂತವಾಗಿದ್ದೀಯಾ ಎಂದು’<div style="text-align: justify;">
ಹಿಮಾಲಯ ಸದಾ ನನ್ನನ್ನು ಗುಂಗಾಗಿ ಕಾಡುವ ತಾಣ. ಅನೇಕ ಸಾವಿರ ವರ್ಷಗಳವರೆಗೂ ಇದ್ದಲ್ಲಿಂದ ಕದಲದೇ ಬಿಳಿ ಗಡ್ಡದ ಮುನಿಯೋರ್ವ ಅಖಂಡ ತಪಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಕಳೆದುಹೋಗಿರುವ ಕಲ್ಪನೆಯೇ ನನಗೆ ಸದಾ ಮೂಡುತ್ತಿರುತ್ತದೆ ಅದನ್ನು ನೆನೆದಾಗೆಲ್ಲಾ. ಅಲ್ಲಿಗೆ ಹೋಗಿ ಹಿಮದೊಳು ಹುದುಗಿ... ಹೇಳ ಹೆಸರಿಲ್ಲದ ತೊರೆಗಳಲ್ಲಿ ಮುಳುಗುವ ಕನಸು ಕಾಣುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತೇನೆ. ಆದರೆ ಈ ಪುಸ್ತಕವನ್ನೋದಿದ ಮೇಲೆ, ಇನ್ನು ಮುಂದೆ ನಾನು ಕಾಣುವ ಇಂಥಾ ಕನಸುಗಳಲ್ಲಿ.. ಒಂದು ಎಚ್ಚರಿಕೆ, ಕಟು ವಾಸ್ತವಿಕತೆ, ಬದುಕಿಗಂಟಿಗೊಂಡೇ ಇರುವ.. ಬದುಕಿನಿನ್ನೊಂದು ಮುಖವೇ ಆಗಿರುವ ಸಾವಿನ ಇರುವಿಕೆಯನ್ನೂ ಕಾಣುವಂತಾಗಿಬಿಟ್ಟಿದೆ! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nqPrffqB3Rc/WcT6M741AmI/AAAAAAAAJro/kIupl2iTRzcGiG2G-x5y_EVaAKzJZQCsgCLcBGAs/s1600/4990.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="622" data-original-width="413" height="200" src="https://2.bp.blogspot.com/-nqPrffqB3Rc/WcT6M741AmI/AAAAAAAAJro/kIupl2iTRzcGiG2G-x5y_EVaAKzJZQCsgCLcBGAs/s200/4990.jpg" width="132" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>ಸಂಯುಕ್ತಾ ಪುಲಿಗಲ್</b> ಅವರು ಅನುವಾದಿಸಿದ <b>‘ಪರ್ವತದಲ್ಲಿ ಪವಾಡ’ (</b>Miracle
in the Andes) ಪುಸ್ತಕದ ಕುರಿತು ಬಹಳಷ್ಟು ಮೆಚ್ಚುಗೆಗಳನ್ನು ಕೇಳಿದ್ದೆ. ಈ ಪುಸ್ತಕವನ್ನು ವಿಶ್ಲೇಷಿಸಿ ಬರೆದ ಒಂದೆರಡು ಲೇಖನಗಳನ್ನೂ ಪತ್ರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಓದಿದ್ದೆ. ಉರುಗ್ವೇಯ ನ್ಯಾಂಡೋ ಪರಾಡೋ, ಆಂಡಿಸ್ ಹಿಮಪರ್ವತಶ್ರೇಣಿಯಲ್ಲಿ ವಿಮಾನ ಅಪಘಾತವಾಗಿ ಬಿದ್ದು ನರಕ ಅನುಭವಿಸಿ ಹೋರಾಡಿದ ಕಥೆಯಿದು ಎಂದು ಅರ್ಥವಾಗಿತ್ತು. ಬಹಳ ಚೆನ್ನಾಗಿದೆ ಓದಿ ಎಂದು ಅನೇಕರು ಹೇಳಿದ್ದರು. ಆದರೆ ನನಗೇನೋ ಒಳಗೊಳಗೇ ಹಿಂಜರಿಕೆ! ಅದೇನೋ ಎಂತೋ ಚಲನಚಿತ್ರ, ನಾಟಕ, ಕಥೆ, ಕಾದಂಬರಿ ಇವೆಲ್ಲವುಗಳಲ್ಲೂ ನಾನು ಆದಷ್ಟು ದುರಂತಮಯ ಅಂತ್ಯವಿರುವ.. ಹೆಚ್ಚು ದುಃಖವಿರುವ ಚಿತ್ರವನ್ನು, ಬರಹವನ್ನು ಇಷ್ಟಪಡುವುದಿಲ್ಲ. ನಮ್ಮೊಳಗೇ ಅನೇಕ ದುಃಖ, ನೋವುಗಳು ತುಂಬಿರುವಾಗ ಮತ್ತೊಂದಿಷ್ಟನ್ನು ನೋಡಿ ಹೆಚ್ಚಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದು ನನಗಿಷ್ಟವಾಗದ ಕೆಲಸ. ಬದುಕೆಂದರೆ ಅದೂ ಕೂಡ.. ಅನಿವಾರ್ಯ ಕರ್ಮ.. ಎನ್ನುವ ಸತ್ಯಗಳೆಲ್ಲಾ ಗೊತ್ತಿದ್ದೂ, ನೋಡಿ, ಓದಿ ಎಳೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಅನವಶ್ಯಕ ದರ್ದು ಬೇಡವೆಂಬುದು ನನ್ನ ನಿಲುವು. ಹೀಗಿರುವಾದ ಈ ಪುಸ್ತಕದ ಕಥೆಯ ಎಳೆ ಗೊತ್ತಾಗಲು, ಇದರ ತುಂಬೆಲ್ಲಾ ಖಂಡಿತ ಯಾತನಾಮಯ ಚಿತ್ರಣ, ನೋವು, ಸಾವು, ನರಳಾಟವೇ ತುಂಬಿರುವುದು ಸಹಜ ಎಂದೆನಿಸಿತ್ತು. ಅಲ್ಲದೇ, ದುರಂತಕ್ಕೊಳಗಾದವರು, ಕೊನೆಗೆ ಮನುಷ್ಯರ ಮಾಂಸವನ್ನೇ ತಿಂದು ಬದುಕಿದ ಕಥೆಯೂ ಚಿತ್ರಿತವಾಗಿರುವ ಸುಳಿವೂ ಕೆಲವು ಲೇಖನಗಳನ್ನೋದಿ ತಿಳಿದಿತ್ತು. ಹೀಗಾಗಿ ಓದುವುದೋ ಬೇಡವೋ ಎಂಬ ಅಸಮಂಜಸತೆಯಲ್ಲೇ ಕುಳಿತುಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ಆದರೆ ಒಳ್ಳೆಯ ಪುಸ್ತಕ.. ಓದಲೇಬೇಕೆಂಬ ತುಡಿತವೂ ಇತ್ತು. ಜೊತೆಗೇ ಸಂಯುಕ್ತಾರವರ ಅನೇಕ ಬರಹಗಳನ್ನು ಈ ಮೊದಲೇ ಅವಧಿಯಲ್ಲಿ ಓದಿ ಮೆಚ್ಚಿದ್ದೆ. ಅವರ ಶೈಲಿ ಇಷ್ಟವಾಗಿತ್ತು. ಬದುಕನ್ನು ವಿಶ್ಲೇಷಿಸುವ, ನೋಡುವ ಅವರ ದೃಷ್ಟಿಕೋನ ಮೆಚ್ಚುಗೆಯಾಗಿತ್ತು. ಹೀಗಾಗಿ ಧೈರ್ಯಮಾಡಿ ಅವರನ್ನೇ ಕೇಳಿ ಪುಸ್ತಕ ತರಿಸಿಕೊಂಡು ಓದಿದೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಓದಿದಮೇಲೆ ಎನಿಸುತ್ತಿದೆ.. ಇಷ್ಟು ದಿನ ಓದಲೇಕೆ ನಾನು ಹಿಂಜರಿದೆನೆಂದು! ಬದುಕೊಡ್ಡಿದ, ಒಡ್ಡುತ್ತಲೇ ಇರುವ ಅನೇಕ ಸಮಸ್ಯೆಗಳು, ತೊಂದರೆಗಳಿಂದ ನನ್ನೊಳಗಿನ ಆಂಡಿಸ್ ಪರ್ವತವನ್ನು ಇಳಿಯಲು ಹೋರಾಡಿ ಹೈರಣಾಗುತ್ತಿದ್ದ ಈ ಸಮಯದಲ್ಲಿ.. ಇದನ್ನು ಮೊದಲೇ ಓದಿದ್ದರೆ, ನ್ಯಾಂಡೋನ ಜೀವನೋತ್ಸಾಹ, ಛಲ, ಅಗಾಧ ತಿಳಿವು ನನ್ನ ಹೋರಾಟವನ್ನು ಬಹಳ ಕಡಿಮೆ ಮಾಡುತ್ತಿತ್ತಲ್ಲ ಎಂದೆನಿಸಿತು. ಆದರೆ ಎಲ್ಲವುದಕ್ಕೂ ಮುಹೂರ್ತವೆನ್ನುವುದಿದೆಯಂತೆ. ಅದನ್ನು ನಾನು ನಂಬುತ್ತೇನೆ. ಅದರಂತೇ ಈ ಅತ್ಯುತ್ತಮ ಪುಸ್ತಕವನ್ನೋದಲೂ ಆ ಘಳಿಗೆ ಈಗ ಕೂಡಿ ಬಂತೆಂದು ಸಮಾಧಾನ ಪಟ್ಟುಕೊಂಡೆ. ಇದೇ ಪುಸ್ತಕದಲ್ಲೇ ಒಂದೆಡೆ ಉಲ್ಲೇಖಿಸಿರುವಂತೆ.. <b>“ನಮ್ಮೆಲ್ಲರಲ್ಲೂ ವೈಯಕ್ತಿಕವಾದ ಒಂದೊಂದು ಆಂಡೀಸ್ ಇದ್ದೇ ಇದೆ” </b>ಎಂಬುದನ್ನು ಮನಸಾರೆ ಒಪ್ಪಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ.. ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬರೂ ತಮ್ಮೊಳಗಿನ ಈ ಹಿಮಪರ್ವತದಶ್ರೇಣಿಯನ್ನು ಇಳಿಯಲು ನಾವು ಮಾಡಬೇಕಾಗಿರುವ ತಯಾರಿ, ತುಂಬಿಕೊಳ್ಳಬೇಕಾದ ಭಾವ, ಜೀವನ ಪ್ರೀತಿ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಎಳೆಯೆಳೆಯಾಗಿ ವಿವರಿಸುವ ಅನುವಾದವಿದು. ಸದಾ ನಾನು ನಂಬಿರುವ ತತ್ವಕ್ಕೇ ಇಂಬನ್ನು ಕೊಡುವಂಥ ಹೊತ್ತಗೆಯಿದು.. ಅದೇನೆಂದರೆ <b>“ನೋವನ್ನು ಅನುಭವಿಸುತ್ತಲೇ ಬದುಕಲು ಸಾಧ್ಯ"!</b> ನಾವೇನನ್ನಾದರೂ ಕಳೆದುಕೊಂಡರೆ, ಆ ಜಾಗದಲ್ಲಿಯೇ, ಕಳೆದುಕೊಂಡುದರ ಬದಲು, ಅದೇ ರೂಪಾಂತರವಾಗಿ ಹೊಸತನ್ನು ಪಡೆಯಬಹುದೆಂಬ ಸಾಧ್ಯತೆಯನ್ನು ಕಾಣಿಸುವ ಅನುಭವ ಕಥನವಿದು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ನ್ಯಾಂಡೊನ ಜೊತೆಗೇ ನಾವು ಅವನ ಸ್ನೇಹಿತರು, ತಾಯಿ, ತಂಗಿಯರೊಡಗೂಡಿ ವಿಮಾನದಲ್ಲಿ ಪ್ರಯಾಣಿಸಿ.. ಅದು ಪತನಗೊಂಡ ಕ್ಷಣದಿಂದ ಅವನ ದುಃಖ, ಉದ್ವೇಗ, ಹತಾಶೆ, ನೋವು, ಹೋರಾಟ, ಛಲ, ಸೋಲು ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಅನುಭವಿಸುತ್ತಲೇ, ನಾವು ಕಂಡು ಕೇಳರಿಯದ ದುರ್ಗಮ ಜಾಗಗಳಲ್ಲಿ ಅವನಂತೇ ವಿಮಾನದ ಸೀಟಿನ ದಿಂಬಿನ ಬೂಟು ಧರಿಸಿ, ಹಿಮದ ಮೇಲೆ ಕಷ್ಟಪಟ್ಟು ಸಾಗಿ, ಅವನು ವಿಶ್ರಮಿಸಿದಾಗ ತುಸು ಸುಧಾರಿಸಿಕೊಂಡು, ಅವನು ಏದುಸಿರುಬಿಡುವಾಗ ನಾವೂ ಬಿಟ್ಟು.. ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ಅವನು ಬದುಕೆಂಬೋ ಬಯಲು ಸೇರುವಾಗ ಸುರಿವ ಆನಂದಬಾಷ್ಪದಲ್ಲಿ ನಮ್ಮ ಪಾಲನ್ನೂ ಪಡೆಯುತ್ತೇವೆ. ಆದರೆ ಪ್ರಾಮಾಣಿಕವಾಗಿ ಒಪ್ಪಿಕೊಳ್ಳುವೆ.. ಹಸಿಮಾಂಸ ಅದೂ ತಮ್ಮದೇ ಸ್ನೇಹಿತರ ಮೃತ ದೇಹದ ಮಾಂಸ ಭಕ್ಷ್ಯವನ್ನು ಮೊದಲ ಬಾರಿ ಅವರು ಸೇವಿಸುವ ಒಂದೆರಡು ಪುಟಗಳನ್ನು ಹಾರಿಸಿಯೇ ಓದಿಬಿಟ್ಟೆ. ಖಂಡಿತ ಆಗ ಅಸಹ್ಯ ನನ್ನಲ್ಲಿ ತುಂಬಿರಲಿಲ್ಲ. ಅಪಾರ ನೋವು.. ಯಾತನೆ.. ಸಂಕಟ ನನ್ನಿಂದ ಈ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿಸಿತ್ತು. ಓದುವ ನನಗೇ ಇಷ್ಟು ಕಾಡುವಾಗ.. ಅನಿವಾರ್ಯತೆಯಲ್ಲಿ.. ಬೇರಾವ ಮಾರ್ಗವೂ ಇಲ್ಲವಾಗಿ.. ಬದುಕುವುದು.. ಉಸಿರಾಡುವುದು.. ಬೆಳಕ ಕಾಣುವುದಷ್ಟೇ ಮುಖ್ಯವೆನಿಸಿದಾಗ ಅವರು ತೆಗೆದುಕೊಂಡ ಆ ನಿರ್ಧಾರ ಎಂಥ ಯಾತನಾಮಯವಾಗಿದ್ದಿರಬಹುದೆಂಬುದನ್ನು ಊಹಿಸುವುದೂ ಕಷ್ಟವೆನಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ! ಬದುಕು ಬಹಳ ಕಷ್ಟ.. ಸಾವು ಬಹಳ ಸುಲಭವೆಂದೆನಿಸುವ ಆ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಅವರು ಬದುಕನ್ನು ಆರಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದರು ಎಂಬ ನಿಲುವೇ ನಮ್ಮೊಳಗೆ ಹೊಸ ಚೈತನ್ಯವನ್ನು ತುಂಬುತ್ತದೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>“ನಮ್ಮ ಆಸೆ, ನಿರೀಕ್ಷೆಗಳು ಸುಳ್ಳಾಗುತ್ತಿವೆ ಎಂದು ಯಾವಾಗ ಅರಿವಾಗುತ್ತದೆಯೋ ಅಂದು ಮನಸ್ಸು ನಿರಾಕರಣೆಯ ಭಾವದೊಂದಿಗೆ ನಮ್ಮನ್ನು ಕಾಡುತ್ತದೆ ಮತ್ತು ಮುಂದೊಂದು ದಿನ ಒಪ್ಪಿಕೊಳ್ಲಬೇಕಾದ ಸತ್ಯವನ್ನು ಅರಗಿಸಿಕೊಳ್ಳಲು ನಮ್ಮನ್ನು ನಿಧಾನವಾಗಿ ಸಿದ್ಧಗೊಳಿಸುತ್ತದೆ” - ನ್ಯಾಂಡೊನ ಈ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಓದಿ ಅಕ್ಷರಶಃ ಹನಿಗಣ್ಣಾಗಿದ್ದೇನೆ. “ಸತ್ಯವನ್ನು ಒಪ್ಪಿಕೊಳ್ಳುವ ಮುನ್ನ ಅದನ್ನು ಅಲ್ಲಗಳೆಯುವುದು ಸಹಜ.. ಹಾಗೆ ಅಲ್ಲಗಳೆಯುತ್ತಲೇ ಅದರ ಇರುವಿಕೆ ನಿನಗೇ ದಟ್ಟವಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತದೆ... ಸತ್ಯ ಒಪ್ಪಿತವಾದಾಗಲೇ ಹೊಸ ಸಾಧ್ಯತೆಗೆ ತೆರೆದುಕೊಳ್ಳಬಹುದು..” ಎಂದು ಬಾಲ್ಯದಲ್ಲಿ ಅಪ್ಪ ನನಗೆ ಹೇಳಿದ್ದ ಮಾತುಗಳೇ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ನೆನಪಾದವು ನನಗೆ. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ನ್ಯಾಂಡೊ ಅಂತಹ ದುಃಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲೂ ಉಸಿರಾಡಲು, ಮತ್ತೆ ಸ್ವಸ್ಥ ಸ್ಥಾನ ಸೇರಲು ಏನು ಅಗತ್ಯ.. ಯಾವ ಕಾಲಕ್ಕೆ ಯಾವ ಕ್ರಿಯೆ ಮುಖ್ಯ ಎನ್ನುವುದನ್ನು ಸ್ವಯಂ ಹೇಳಿಕೊಂಡು ಗಟ್ಟಿಮಾಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ.. ಸ್ನೇಹಿತರನ್ನೂ ಅದಕ್ಕೆ ತಯಾರುಗೊಳಿಸುತ್ತಾ ತನ್ನೊಳಗಿನ ನಿರಾಸೆ, ದುಗುಡಗಳನ್ನು ತಾನೇ ನುಂಗಿಕೊಂಡು ಹದಗೊಳ್ಳುವ ಆ ಪ್ರಕ್ರಿಯೆ ನಮ್ಮನ್ನೂ ಆವರಿಸಿ ನಾವು ನಮ್ಮೊಳಗಿನ ದೌರ್ಬಲ್ಯಗಳನ್ನು ನಿವಾರಿಸಿಕೊಳ್ಳಲು ಪ್ರೇರೇಪಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. “ಪ್ರತಿ ಕೆಲಸಕ್ಕೂ ಸರಿಯಾದ ನೆಟ್ಟು, ಬೋಲ್ಟುಗಳಿರುತ್ತವೆ. ನಾವು ಅದನ್ನು ಗುರುತಿಸಿಕೊಳ್ಳಬೇಕಷ್ಟೇ” ಎನ್ನುವ ನ್ಯಾಂಡೊನ ತಂದೆಯ ಮಾತು ಸಾರ್ವಕಾಲಿಕ ಸತ್ಯ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಆ ದುರಂತದ ಮೊದಲು ಯಾವುದೇ ಆತಂಕ, ಕಷ್ಟಗಳ ಅನುಭವವಿಲ್ಲದೇ ಮೋಜಿನಲ್ಲಿರುತ್ತಿದ್ದ ನ್ಯಾಂಡೊ, ಧುತ್ತನೆ ಎದುರಾದ ಅಪಘಾತದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಮತ್ತು ಅದರಿಂದ ಪಾರಾಗಿ ಬಂದ ನಂತರ.. ಓರ್ವ ಮಾಗಿದ, ಪಕ್ವಗೊಂಡ ಅಧ್ಯಾತ್ಮ ಚಿಂತಕನಾಗಿ, ದೇವರು-ಧರ್ಮ ಮುಂತಾದ ವಿಷಯಯಗಳ ಕುರಿತು ತನ್ನದೇ ಸ್ಪಷ್ಟ ನಿಲುವುಳ್ಳವನಾಗಿ, ಬದುಕೆಂದರೆ ಜೀವನ ಪ್ರೀತಿ ಹಂಚುವ ಕಾರ್ಯವೆಂಬುದನ್ನು ಮನಗಾಣುವ ವಿಶಿಷ್ಟ ವ್ಯಕ್ತಿಯಾಗಿ ರೂಪುಗೊಳ್ಳುವ ಆ ಪರಿ, ವಿವಿಧ ಹಂತಗಳು ಅಪೂರ್ವ ಬೆರಗನ್ನು ನಮ್ಮೊಳಗೆ ತುಂಬಿಬಿಡುತ್ತವೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಈ ಎಲ್ಲಾ ಅನುಭವಗಳನ್ನು ಸಮರ್ಥವಾಗಿ, ಸಶಕ್ತವಾಗಿ ಓದುಗರ ಮನಸಿನೊಳಗೆ, ಭಾವನೆಯೊಳಗೆ ಕಟ್ಟಿಕೊಡುತ್ತಾರೆ ಲೇಖಕಿ ಸಂಯುಕ್ತಾ ಪುಲಿಗಲ್. ನಿಜಕ್ಕೂ ಭಾಷೆಯ ಮೇಲೆ ಇವರಿಗಿರುವ ಹಿಡಿತ ಮನಸೂರೆಗೊಂಡುಬಿಡುತ್ತದೆ. ಇದು ಅನುವಾದಿತ ಕೃತಿಯೇ ಅಲ್ಲವೇನೋ ಎಂಬಷ್ಟು ಸರಳವಾಗಿ, ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ ಈ ಕೃತಿಯನ್ನು ರಚಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಇಂತಹ ಅಪೂರ್ವ ಕೃತಿಯನ್ನು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಅನುವಾದಿಸಿದ ಸಂಯುಕ್ತಾರವರಿಗೆ, ಪ್ರಕಟಿಸಿದ ಛಂದ ಪ್ರಕಾಶನಕ್ಕೆ.. ಎಲ್ಲವುದಕ್ಕಿಂತ ಮುಖ್ಯವಾಗಿ ತಮ್ಮ ಬದುಕನ್ನು ಬದಲಿಸಿದ ಈ ದುರ್ಘಟನೆಯನ್ನು ಸ್ವಯಂ ಪಾಠವಾಗಿಸಿಕೊಂಡು, ನಮಗೂ ಪಾಠಕಲಿತುಕೊಳ್ಳಲು ಅವಕಾಶವನ್ನಿತ್ತ, ಹಂಚಿಕೊಂಡ ನ್ಯಾಂಡೊ ಪರಾಡೊ ಅವರಿಗೆ ತುಂಬು ಮನದ ಕೃತಜ್ಞತೆಗಳು. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-29592006921961748872017-07-29T11:35:00.003+05:302017-07-29T11:36:36.692+05:30ಪಳಮೆಗಳುಸೇಡಿಯಾಪು ಕೃಷ್ಣ ಭಟ್ಟರ ‘ಪಳಮೆಗಳು’ ಕಥಾಸಂಕಲನ ಬಹಳ ಮೆಚ್ಚುಗೆಯಾಯಿತು.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Y9UHYRJNXZ0/WXwlTB2_7jI/AAAAAAAAJlQ/imCF0WWGoloMPxQ1EYTDklHbZ_MDIyVKQCLcBGAs/s1600/palame.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="442" data-original-width="260" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-Y9UHYRJNXZ0/WXwlTB2_7jI/AAAAAAAAJlQ/imCF0WWGoloMPxQ1EYTDklHbZ_MDIyVKQCLcBGAs/s320/palame.jpg" width="188" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
ಇದರಲ್ಲಿನ ‘ನಾಗರ ಬೆತ್ತ’ ಕಥೆಯನ್ನು ಬಹಳ ಹಿಂದೆಯೇ ಓದಿದ್ದೆ. ನನಗೆ ತುಂಬಾ ಇಷ್ಟವಾದ ಕಥೆಯಿದು. ಕಥೆಯಲ್ಲಿ ಬರುವ ಬಾಲಕನೊಂದಿಗೆ ಬಹಳ ಬೇಗ ನಾವೂ ಒಂದಾಗಿ ಬಿಡುತ್ತೇವೆ. ಅದರಲ್ಲೂ ಅಷ್ಟು ಅಕ್ಕರಾಸ್ಥೆಯಿಂದ ತಂದಿದ್ದ ಆ ಪುಟ್ಟ ಬಾಲಕನ ಬೆತ್ತವನ್ನು ನಿರ್ಧಾಕ್ಷಿಣ್ಯವಾಗಿ, ಕಾರಣವಿಲ್ಲದೇ ಅವನಜ್ಜ ಮುರಿದದ್ದು ಓದುವಾಗ ಹಿಂದೆಯೂ ಸಂಕಟವಾಗಿತ್ತು.. ಇಂದೂ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಓದುವಾಗಲೂ ಅಷ್ಟೇ ಬೇಸರವಾಯಿತು. ನಾಗರ ಬೆತ್ತ ಎಂದಕೂಡಲೇ ನನಗೆ ನೆನಪಿಗೆ ಬರುವುದು ನನ್ನ ಬಾಲ್ಯ. ನಾನು ಪ್ರೈಮರಿಯನ್ನು ಕಲಿತಿದ್ದ ನನ್ನ ಕನ್ನಡ ಶಾಲೆಯ ಮಾಸ್ತರರೋರ್ವರ ಕೈಯೊಳಗಿನ ಬೆತ್ತ! ಅವರ ಕೈಲಿದ್ದುದು ನಾಗರ ಬೆತ್ತವೋ ಹೌದೋ ಎಂಬುದು ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಅದನ್ನು ಮುಟ್ಟಿ ನೋಡುವುದಿರಲಿ.. ಅದರತ್ತ ದಿಟ್ಟಿ ಹಾಯಿಸುವುದು ಭಯಂಕರದ ಕೆಲಸವಾಗಿತ್ತು ಬಿಡಿ. "ಎಂತ ದಡ್ಡರೋ ನೀವೆಲ್ಲಾ.. ಸುಮ್ಮನೆ ಬೆಂಚು ಬಿಸಿ ಮಾಡಲು ಇಲ್ಲಿಗೆ ಬರುವುದೋ? ಎತ್ತಿ ಕೈಯನ್ನ’ ಎಂದು ಪ್ರಶ್ನೆಗೆ ಉತ್ತರಿಸದ ಮಕ್ಕಳ ಕೈ ಬಿಸಿ ಮಾಡುತ್ತಿದುದು ಅದೇ ಬೆತ್ತದಲ್ಲೇ<br />
<br />
. ಆ ದೃಶ್ಯ ಇನ್ನೂ ನನ್ನಿಂದ ಮರೆಯಾಗಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಪುಟ್ಟನ ಮೆಚ್ಚಿನ ನಾಗರ ಬೆತ್ತ ಮುರಿದಾಗ ಉಂಟಾಗಿದ್ದ ನೋವು.. ದೇವಜ್ಜಿಯ ಆ ಯಾತನಾಮಾ ಪ್ರಸಂಗವನ್ನೋದಿದಾಕ್ಷಣ ಅದೇಕೋ ಥಟ್ಟನೆ ಹಾಗೆ ಬೆತ್ತ ಮುರಿದದ್ದೇ ಒಳ್ಳೆದಾಯಿತು ಎಂದೇ ಅನಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ! ಬಹುಶಃ ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ದೇವಜ್ಜಿಯ ಆ ಎಳೇ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಕರುಣಾಜನಕ ಘಟನೆಯೇ ಇದ್ದಿರಬಹುದು. ಅವರಿಗೆ ಆ ನಾಗರ ಬೆತ್ತ ಅನಿಷ್ಟವನ್ನುಂಟು ಮಾಡಿದಂತೇ ಆ ಹುಡುಗನಿಗೂ ಉಂಟು ಮಾಡಿದ್ದಿದ್ದರೆ.. ನಿಜಕ್ಕೂ ಅಂಥದೊಂದು ಬೆತ್ತದ ಅವಶ್ಯಕತೆಯಾದರೂ ಏನು? ಒಳ್ಳೆಯದೇ ಆಯಿತು ಹೋಗಿದ್ದು ಎಂದೆಲ್ಲಾ ಅಪ್ರಯತ್ನವಾಗಿ ನಮ್ಮ ಮನಸ್ಸೇ ಆ ಹುಡುಗನ ನೋವಿನೊಂದಿಗೆ ಸ್ಪಂದಿಸಿದ ನಮ್ಮನ್ನು ಸಾಂತ್ವನಗೊಳಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಮೂಲೆಯಲ್ಲೆಲ್ಲೋ ಬೆತ್ತವನ್ನು ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದ ಲಿಂಗಯ್ಯ ಅಳುತ್ತಿರುತ್ತಾನೆ. ಬಹಳ ಚೆಂದದ ಕಥೆ.. ಹತ್ತು ಹಲವು ರೀತಿಯನ್ನು ನಮ್ಮನ್ನು ಕಾಡುವಂಥದ್ದು.<br />
<br />
ಪಳಮೆಗಳಲ್ಲಿ ನಾಗರ ಬೆತ್ತದ ನಂತರ ನನ್ನ ಬಹಳ ಕಾಡಿದ ಕಥೆ ಧರ್ಮಮ್ಮ. ಬಹಳ ವಿಶಿಷ್ಟವಾಗಿ ನೇಯ್ದಿರುವ ಕಥೆಯಿದು. ಜಿಜ್ಞಾಸೆಗಳನ್ನು ಹುಟ್ಟಿಸಿ.. ತರ್ಕವನ್ನು ಬೆಳೆಸಿ.. ಉತ್ತರ ಕೊಟ್ಟೂ ಅದು ಪೂರ್ತಿ ಅರಿವಾಗದಂಥ ಕಥೆಯಿದು. ಇದರ ಕೊನೆಯೇಕೋ ನನಗಷ್ಟು ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ ಅರ್ಥವಾಗಲಿಲ್ಲ. ಬಲ್ಲವರಲ್ಲಿ ಚರ್ಚಿಸಬೇಕೆಂದಿರುವೆ. ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಮಗದೊಮ್ಮೆ ಓದನ್ನು ಬೇಡುವಂಥ ಕಥೆಯಿದು. ಮನಸ್ಸು, ಅಭ್ಯಾಸ, ಸ್ವಭಾವ - ಈ ಮೂರರೊಳಗೆ ಯಾವುದು ಮೆಚ್ಚಾಗಬೇಕು ಎಂದು ಚಿಂತಿಸುತ್ತಲೇ ಇದ್ದೇನೆ ಇನ್ನೂ.<br />
<br />
ಚೆನ್ನೆಮಣೆ ಕಥೆಯೂ ಚೆನ್ನಾಗಿದೆ. ಮನುಷ್ಯನ ‘ಅಹಂ’ ಎನ್ನುವುದು ಪರಾಕಷ್ಟೆಯನ್ನು ತಲುಪಿದಾಗ ಎಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ದುರಂತಗಳು ನಡೆಯಬಲ್ಲವು ಎಂಬುದಕ್ಕೊಂದು ಸ್ಪಷ್ಟ ನಿದರ್ಶನ ನೀಡುವಂಥ ಕಥೆಯಿದು. ಹಣೆದ ರೀತಿ ಬಲು ಇಷ್ಟವಾಯಿತು.<br />
<br />
ಚಿನ್ನದ ಚೇಳು ಕಥೆ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಹೇಳಿ ಮಾಡಿಸಿದಂತಿದೆ. ನೀತಿ ಪಾಠವನ್ನು ನೇರವಾಗಿ ಸಾರುವ ಕಥೆಯನ್ನು ರಮ್ಯವಾಗಿ ಕಣ್ಣಿಗೆ ಕಟ್ಟುವಂತೇ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಹೇಳಿದರೆ, ಅವರ ಹಾವ ಭಾವವನ್ನು ನೋಡಿ ನಾವೂ ರಂಜಿಸಬಹುದು. ಅದರಲ್ಲೂ ಈ ಕಥೆಯಲ್ಲಿ ಬರುವ ಭೂತ "ನಾನು ಹಾರಲೋ! ಹಾರಲೋ!" ಎಂದು ಹೇಳುವುದನ್ನು ಓದಿದಾಕ್ಷಣ ಯಾಕೋ ನಗು ಅವ್ಯಾಹತವಾಗಿ ಉಕ್ಕಿತು. :) ಭೂತವೊಂದು ಹೀಗೆ ಕೇಳಿ ಹಾರಿ.. ಸುರಿಸುವ ಧನವನ್ನು ಬಾಚಲು ಸಾಧ್ಯವಾಗುವಂತಿದ್ದರೆ ಇಂದಿನ ಯುಗದಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟು ಜನ ಆ ಭೂತವನ್ನೇ ಹಾರಿಸಿಕೊಂಡು ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದರೇನೋ ಎಂದೇ ಊಹಿಸಿಕೊಂಡು ಮನಸಾರೆ ನಕ್ಕುಬಿಟ್ಟೆ.<br />
<br />
ಶಕುಂತಳೆ ಕಥೆಯಲ್ಲೇನೂ ವಿಶೇಷ ಕಾಣಲಿಲ್ಲ. ಮೊದಲೇ ಈ ಕಥೆಯ ವಿವಿಧ ರೂಪಗಳನ್ನು ಹತ್ತು ಹಲವೆಡೆ ಓದಿದ್ದರಿಂದಲೋ ಏನೋ.. ವಿಶೇಷತೆ ಕಾಣಲಿಲ್ಲ.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-cOovhvpLPnI/WXwkak20tII/AAAAAAAAJlE/VeA4yi3cGVAEUQUB-iW09jJw5OGxzvGeQCLcBGAs/s1600/1p.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="576" data-original-width="1024" height="180" src="https://2.bp.blogspot.com/-cOovhvpLPnI/WXwkak20tII/AAAAAAAAJlE/VeA4yi3cGVAEUQUB-iW09jJw5OGxzvGeQCLcBGAs/s320/1p.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">‘ಮಹಾರಾಣಿ ಲಕ್ಷ್ಮೀಬಾಯಿ’ ಕಥೆಯಿಂದ</td></tr>
</tbody></table>
ಆದರೆ ಈ ಮೊದಲೇ ಹಲವೆಡೆ ಓದಿದ್ದರೂ "ಮಹಾರಾಣಿ ಲಕ್ಷ್ಮೀಬಾಯಿ’ ಕಥೆ ವಿಶಿಷ್ಟವೆನಿಸಿತು! ಅದರಲ್ಲೂ ಈ ಕಥೆಯಲ್ಲಿ ಬರುವ ಒಂದೆರಡು ಪ್ಯಾರ ವಿಶೇಷ ಗಮನ ಸೆಳೆಯಿತು. ಅವುಗಳ ಫೋಟೋ ಲಗತ್ತಿಸಿದ್ದೇನೆ ಓದಿಕೊಳ್ಳಿ ಬೇಕಿದ್ದರೆ. ಲಕ್ಷ್ಮೀಬಾಯಿಯ ಕುರಿತು ಅನೇಕ ಅತಿ ರಂಜಿತ ಕಥೆಗಳನ್ನೋದಿದ್ದೇನೆ.. ಈವರೆಗೂ ತಿಳಿಯದ ಕೆಲವು ವಿಷಯಗಳನ್ನು ಇಲ್ಲಿ ಓದಲು ಸಿಕ್ಕಿತು. ಈ ರಾಣಿಯ ಬಗ್ಗೆ ಖಚಿತ ಮಾಹಿತಿಯುಳ್ಳ.. ಕೆಲವು ಇತಿಹಾಸಗಾರರಿಂದ ತಿರುಚಲಾಗದೇ ಹಾಗೇ ಉಳಿದಿರುವ ನಿಜ ಇತಿಹಾಸವನ್ನು ಓದುವ ಮನಸ್ಸಾಗಿದೆ. ಸಾಧ್ಯವಾದರೆ ಓದಬೇಕು.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-HtNYJ3dWySw/WXwkaQtmxbI/AAAAAAAAJlA/67yQBz0l_n0T4Y8Cq6yezYWYtoTSZ7rZACLcBGAs/s1600/2P.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="576" data-original-width="1024" height="180" src="https://4.bp.blogspot.com/-HtNYJ3dWySw/WXwkaQtmxbI/AAAAAAAAJlA/67yQBz0l_n0T4Y8Cq6yezYWYtoTSZ7rZACLcBGAs/s320/2P.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">‘ಮಹಾರಾಣಿ ಲಕ್ಷ್ಮೀಬಾಯಿ’ ಕಥೆಯಿಂದ</td></tr>
</tbody></table>
<br />
ಪಳಮೆಗಳು ಕಥಾಸಂಕಲನದಲ್ಲಿ ಬರುವ ಕಥೆಗಳನ್ನು ಆ ಕಾಲಘಟ್ಟದ ನೆಲೆಯಲ್ಲಿಟ್ಟು ನೋಡಿದರೆ ಅವುಗಳೊಳಗಿನ ವಿಶೇಷತೆಗಳು ನಮಗೆ ಹೊಳೆಯುತ್ತವೆ. ನಿರೂಪಣೆಯಲ್ಲಿರುವ ಮುಗ್ಧತೆ, ಸಹಜತೆ, ನಿಷ್ಕಲ್ಮಶತೆ ಸಹೃದಯ ಓದುಗರನ್ನು ಸಹಜವಾಗಿ ಸೆಳೆದು ಬಿಡುತ್ತವೆ. ಆ ಕಾಲದಲ್ಲಿ, ಆ ಪ್ರದೇಶದಲ್ಲಿ ಪ್ರಚಲಿತವಾಗಿದ್ದ ಅನೇಕ ದೇಸೀಯ ಶಬ್ದಗಳ ಪರಿಚಯವಾಗುತ್ತದೆ.. ಜನ ಜೀವನದ ಪರಿಚಯವಾಗುತ್ತದೆ.. ಅಂದಿನ ಜನರಲ್ಲಿ ಉಳಿದಿದ್ದ ಸತ್ಯ ಸಂಧದತೆ.. ಸಮಾಜದ ಪ್ರತಿ ಅವರಿಗಿದ್ದ ಜವಾಬ್ದಾರಿ, ಪರಸ್ಪರ ಮನುಷ್ಯರೊಳಗಿದ್ದ ಕಾರುಣ್ಯ, ಸಹನಶೀಲತೆ ಪ್ರಕಟಗೊಳ್ಳುತ್ತದೆ. ಹಾಗೆಯೇ ಕ್ರೌರ್ಯ, ಮನೋ ವಿಕೃತಿ, ದಬ್ಬಾಳಿಕೆಗಳು ಕಾಲಾತೀತ, ದೇಶಾತೀತ ಎನ್ನುವುದು ಮತ್ತೆ ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗುತ್ತದೆ.<br />
<span style="color: blue;"><br /></span>
<span style="color: blue;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</span>ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-6299426984488391422017-07-14T19:23:00.001+05:302017-07-14T19:43:18.549+05:30‘ದಕ್ಕಿದಷ್ಟು ಸಾಗರ, ಸಿಕ್ಕಿದಷ್ಟು ಹಿಮಾಲಯ...’<div style="text-align: justify;">
ಛಾಯಾ ಭಗವತಿಯವರ ಸರಿಯಾದ ಪರಿಚಯ ನನಗಾಗಿದ್ದು ತೀರಾ ಇತ್ತೀಚಿಗೆ. ಅದೂ ಸೋಶಿಯಲ್ ಮೀಡಿಯಾಗಳ ಮೂಲಕ. ಆದರೂ ಅವರ ಬಗ್ಗೆ ಅಷ್ಟೊಂದು ತಿಳಿದಿರಲಿಲ್ಲ. ಆಗೊಮ್ಮೆ ಈಗೊಮ್ಮೆ ಒಂದೆರಡು ಕಥೆಗಳ ಕುರಿತು ಸಂವಾದಿಸಿದ್ದು ಬಿಟ್ಟರೆ. ಬಹಳ ಹಿಂದೆ ಅವರ ಫೇಸ್ಬುಕ್ ವಾಲ್ನಲ್ಲಿ ಅವರ ಪ್ರವಾಸ ಕಥನವಾದ <b><span style="color: purple;">"ಹಿಮಗಿರಿಯಾನ"</span></b> ಬಿಡುಗಡೆಗೊಳ್ಳುತ್ತಿರುವುದರ ಕುರಿತು ಓದಿ ಅಚ್ಚರಿಗೊಂಡಿದ್ದೆ. ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ.. ಹಿಮಾಲಯ ಎಂದರೇ ಏನೋ ಅನಿರ್ವಚನೀಯ ಆನಂದ ಪುಳಕ ನನ್ನೊಳಗಾಗುವುದು. ಆದರೆ ಮತ್ತೆಂದಾದರೂ ಓದಿದರಾಯಿತು ಎಂದು ಅಲ್ಲೇ ಸುಮ್ಮನಿದ್ದುಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ಮೊನ್ನೆ ಹೀಗೇ ಅಚಾನಕ್ಕಾಗಿ ಆ ಪುಸ್ತಕದ ನೆನಪಾಯಿತು. ಎರಡ್ಮೂರು ತಿಂಗಳಿಗಾದರೂ ಒಮ್ಮೆ ಒಂದಾದರೂ ಹೊಸ ಪುಸ್ತಕದ ಸುವಾಸನೆ ನೋಡದಿದ್ದರೆ ನನಗೇನೋ ಅನ್ನಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. ಈ ಸಲ ರೇಖಾ ಕಾಖಂಡಕಿಯವರ ‘ವೈವಸ್ವತ’ದ ಜೊತೆ ಛಾಯಾ ಅವರ ‘ಹಿಮಗಿರಿಯಾನ’ವನ್ನೂ ಆನ್ಲೈನ್ನಲ್ಲಿ ಬುಕ್ ಮಾಡಿದ್ದಾಯಿತು. ಮೊದಲು ವೈವಸ್ವತವನ್ನೇ ಓದಬೇಕೆಂದು ಆಶಿಸಿದ್ದೆ.. ಅದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಕಾದಂಬರಿಯ ಶೀರ್ಷಿಕೆಯ ಮೇಲಣ ಸೆಳೆತ!! ಆದರೆ ಇಂದು ಮಧ್ಯಾಹ್ನ ಕೊರಿಯರ್ ಬಂದಾಗ ಅದರ ಸೈಜ್ ನೋಡಿಯೇ ತಿಳಿಯಿತು ಇದು ಹಿಮಗಿರಿಯಾನವೆಂದು. ಈ ಮೊದಲೇ ಓದಲು ಕೈಗೆತ್ತಿಕೊಂಡಿದ್ದ, ಮೆಲ್ಲನೆ ಪೆಪ್ಪರ್ಮೆಂಟಿನಂತೇ ಸವಿಯುತ್ತಿದ್ದ ‘ಯೇಗ್ದಾಗೆಲ್ಲಾ ಐತೆ’ ಪುಸ್ತಕವನ್ನೇ ಮೊದಲು ಪೂರ್ತಿ ಮುಗಿಸಬೇಕೆಂದು ಸುಮ್ಮನಾದೆ. ಊಟವಾದ ನಂತರ ಹಾಗೇ ಕಣ್ಣಾಡಿಸಲೋಸುಗ ಪುಸ್ತಕ ತೆರೆದದ್ದೇ ಬಂತು.. ಮಧ್ಯ ಮಗಳು ಸ್ಕೂಲಿಗೆ ಬಂದಾಗ ಕೊಟ್ಟ ಅರ್ಧಗಂಟೆಯ ಬ್ರೇಕ್ ಬಿಟ್ಟರೆ ಮತ್ತೆ ಓದಿನ ಯಾನ ಮುಗಿಸಿದ್ದು ಪುಸ್ತಕದ ಕೊನೆಯ ಪುಟಕ್ಕೇ! ಸದ್ಯದಲ್ಲಿ ಯಾವ ಪುಸ್ತಕವೂ ನನ್ನ ಹೀಗೆ ಸೆಳೆದು ಓದಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದಿಲ್ಲ ಎಂದೆನ್ನಬಹುದು. ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಬಹುಶಃ ನನ್ನೊಳಗೆ ಸುಪ್ತವಾಗಿ ಅಡಗಿರುವ ಹಿಮಾಲ ಯಾನದ ಆಶಯವೂ ಕಾರಣವಾಗಿದ್ದಿರಬಹುದು. ಆದರೆ ನನ್ನ ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿ ಹಿಡಿದಿಟ್ಟಿದ್ದು ಮುನ್ನುಡಿಯಿಂದ ಹಿಡಿದು ಕೊನೆಯ ಪುಟದವರೆಗು ಅರಳಿದ್ದ ಅಕ್ಷರ ಮಲ್ಲಿಗೆಗಳ ಘಮ!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
79 ಪುಟಗಳ ಈ ಪುಟ್ಟ ಹೊತ್ತಿಗೆಯೊಳಗೆ ತುಂಬಿರುವುದು ಅಗಾಧ! ಲೇಖಕಿಯ ಬರಹದೊಳಗೆ ಅಡಗಿರುವ ಸರಳತೆ, ಪ್ರಾಮಾಣಿಕತೆ, ಜೀವನೋತ್ಸಾಹ, ಒಳ ಧ್ವನಿಗಳಿಗೆ ಆಕೆ ಕೊಡುವ ಸ್ಪಂದನ, ತಾನು ಅನುಭವಿಸಿದ್ದನ್ನು ಓದುಗನಿಗೆ ದಾಟಿಸುವ ಅಪಾರ ಕೌತಕ, ಮಗುವಿನ ಉತ್ಸಾಹ.. ಎಲ್ಲವೂ ನಮ್ಮನ್ನಾವರಿಸಿಕೊಂಡುಬಿಡುತ್ತದೆ. ಹಿಮಾಲಯದ ‘ಬೃಹತ್-ಮಹತ್’ಗಳನ್ನು ಅರಿಯಲು ಹಿಮ ಪರ್ವತವನ್ನೇ ಏರಬೇಕೆಂದಿಲ್ಲ.. ಅಲ್ಲಿಯ ಕಂಡು ಕೇಳರಿಯದ ಪುಟ್ಟ ಹಳ್ಳಿಗಳಲ್ಲಿ ಹತ್ತು ದಿನಗಳ ಕಳೆದರೂ ಸಾಕು ಎಂಬುದನ್ನು ಚೆಂದವಾಗಿ ಮನಗಾಣಿಸುತ್ತದೆ ಈ ಪ್ರವಾಸ ಕಥನ. ಮತ್ತೊಂದು ವಿಶೇಷವೆಂದರೆ.. ಪ್ರತಿಯೊಂದ ಪುಟ್ಟ ಅಧ್ಯಾಯಕ್ಕೂ ಸುಂದರ, ಅರ್ಥವತ್ತಾದ ಶೀರ್ಷಿಕೆಯನ್ನಿತ್ತು ಅದರೊಳಗಿನ ಸತ್ವದ ಎಳೆಯನ್ನು ಬಿಟ್ಟುಕೊಡುತ್ತಾ ಹೋಗುವುದು. ಶೀರ್ಷಿಕೆಯನ್ನೋದುತ್ತಿರುವಂತೇ ಮನಸು ಕಲ್ಪನೆಗೆ ಎಳೆದೊಯ್ದು ಬಿಡುತ್ತದೆ.. ಉದಾ: <b>ಚಂಢೀಗಢವೆಂಬ ಕೊಯಿದಿಟ್ಟ ಕೇಕಿನಂತಹ ನಗರ..</b>"<br />
ಚಂದ್ರಶೇಖರ ಆಲೂರು ಅವರ ಮುನ್ನುಡಿ ಪ್ರಯಾಣದೊಳಗಿನ ಕುತೂಹಲಕ್ಕೆ ನೀರೆರೆವಂತಿದ್ದು.. ಈ ಯಾನದೊಳಗಿನ ಅಂತಃಸತ್ವವನ್ನು ಹಿಡಿದಿಡುವಲ್ಲಿ ಸಫಲವಾಗಿದೆ. ಇದನ್ನು ಪ್ರಕಟಿಸಿದ್ದು <b>ಗುಬ್ಬಚ್ಚಿ ಸತೀಶ್ ಅವರ ಗೋಮಿನಿ ಪ್ರಕಾಶನ.</b></div>
<div style="text-align: center;">
********</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-m2jZUEW2dHw/WWjLmYERBGI/AAAAAAAAJg4/v9ma1dbkPyI_4Nqur-5wLK6Dzpi44VzXACLcBGAs/s1600/bfae9f6d-fa9d-4e53-a2f7-b2cb760a2386.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1073" data-original-width="679" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-m2jZUEW2dHw/WWjLmYERBGI/AAAAAAAAJg4/v9ma1dbkPyI_4Nqur-5wLK6Dzpi44VzXACLcBGAs/s320/bfae9f6d-fa9d-4e53-a2f7-b2cb760a2386.jpg" width="202" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಈ ಕಥನದ ಆರಂಭದಲ್ಲಿ ಲೇಖಕಿಯವರು ತಮ್ಮ ಪುಟ್ಟ ಮಕ್ಕಳನ್ನು, ಪತಿಯನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಹತ್ತು ದಿನ ಅಷ್ಟು ದೂರ ಹೊರಡುವಾಗ ಎಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಮಾನಸಿಕ ಸಿದ್ಧತೆಗಳನ್ನು ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಬೇಕಾಯಿತೆಂಬುದನ್ನು ಎಷ್ಟು ಮನಮುಟ್ಟುವಂತೇ ಬರೆದಿದ್ದಾರೆಂದರೆ.. ಪುಟ್ಟ ಮಕ್ಕಳಿರುವ.. ಆ ಬಾಲ್ಯಾವಸ್ಥೆಯನ್ನು ಕಂಡಿರುವ ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬ ತಾಯಿಗೂ ಇದು ಮೆಚ್ಚಾಗುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಓರ್ವ ತಂದೆ ದೂರದ ಪ್ರವಾಸಕ್ಕೆ ಹೋಗುವುದಕ್ಕೂ, ತಾಯಿ ಹೊರಡುವುದಕ್ಕೂ ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟು ವ್ಯತ್ಯಾಸವಿರುತ್ತದೆ ಎಂಬುದು ಎಲ್ಲಾ ತಾಯಂದಿರಿಗೂ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಗೊತ್ತಿರುತ್ತದೆ. ಅಂಥ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಪತಿಯ, ಮನೆಯವರ ಆಸರೆ ಬಹು ಮುಖ್ಯ. ಅದು ಲಭಿಸಿದರೂ ಮಕ್ಕಳ ಗೋಳು, ಸ್ವತಃ ಮನದೊಳಗಿನ ಆತಂಕ, ದೌರ್ಬಲ್ಯ ಮೀರಿ ಹೊರಡುವುದು ನಿಜಕ್ಕೂ ಯಾವುದೇ ಹಿಮಾಲಯವನ್ನೇರುವುದಕ್ಕೂ ಕಡಿಮೆಯದ್ದೇನಲ್ಲಾ ಎಂಬುದು ನನ್ನ ಸ್ವಂತ ಅನುಭವವೂ ಹೌದು. ಸ್ವತಃ ನನ್ನ ಪುಟ್ಟಿಯೇ ಒಂದು ರಾತ್ರಿ ಅಜ್ಜಿ ಮನೆಯಲ್ಲಿರುವಾಗಲೂ ನಿದ್ದೆ ಬೀಳುವವರೆಗೂ ಆಗೀಗ ಕಾಲ್ ಮಾಡ್ತಿರ್ತಾಳೆ. ಈ ಅಧ್ಯಾಯವನ್ನೋದುತ್ತಿರುವಾಗಲೇ ನನ್ನ ಮಗಳು ಸ್ಕೂಲಿನಿಂದ ಬಂದಳು. ಅವಳ ಶಾಲಾ ಪ್ರವರಕ್ಕಾಗಿ ನಾನೊಂದು ಒತ್ತಾಯದ ಪಾಸ್ ಓದಿಗೆ ಕೊಡಲೇಬೇಕಾಯಿತು. ಆಗ ಲೇಖಕಿ ಇಲ್ಲೊಂದೆಡೆ ಸಣ್ಣ ಟ್ರಯಲ್ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಮಾಡಿದಂತೇ ನಾನೂ ಮಾಡುವ ತುಂಟ ಆಲೋಚನೆ ಬಂದು ಮಗಳನ್ನು ಕೇಳಿದೆ.. "ಅಮ್ಮ ಕೆಲವು ದಿವ್ಸ ಏನೋ ಅರ್ಜೆಂಟ್ ಕೆಲ್ಸದ ಮೇಲೆ ಹೊರಗೆ ಹೋಗ್ತೀನಿ.. ಅಜ್ಜಿ, ಅಪ್ಪ ಎಲ್ಲಾ ಇರ್ತಾರೆ.. ಇರ್ತೀಯಾ ಪುಟ್ಟಾ.." ಎಂದಿದ್ದೇ, ಐದನೇ ತರಗತಿಯ ಆ ಪೋರಿ ಥಟ್ಟನೆ ನನ್ನ ಕಾಲಿಗೆ ಬಿದ್ದು ಗೋಳಾಡಿ.. ಸೀನ್ ಕ್ರಿಯೇಟ್ಮಾಡಿ.. ನಾನು ಹೋಗಲ್ಲಾ ಮಾರಾಯ್ತಿ ಎಂದು ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿ ಹೇಳಿದಾಕ್ಷಣ.. ಅದೆಲ್ಲೆಂದಲೋ ಧುಮಕಲು ರೆಡಿಯಾಗಿದ್ದ ಕಣ್ಣಿರುಗಳೆಲ್ಲಾ ಇಂಗಿ ಹೋಗಿ.. ಜೋರಾಗಿ ನಕ್ಕು ತನ್ನ ಕ್ಲಾಸ್ ಪ್ರವರ ಮುಂದುವರಿಸಿದಳು. ದೊಡ್ಡ ನಾಟಕ್ ಬಾಜ್! ಆದರೆ ಹೊರಟು ನಿಂತರೆ ಇದು ದೊಡ್ಡ ರಾಮಾಯಣವೇ ಆಗಬಹುದಾದ ಎಲ್ಲಾ ಲಕ್ಷಣ ಆ ಐದು ನಿಮಿಷದೊಳಗೇ ನನಗೆ ದೊರಕಿ ಬಿಟ್ಟೀತು!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಬಹಳ ಹಿಂದೆ ಯಾರೋ ಹಿರಿಯರು ನನಗೆ ಹೇಳಿದ್ದರು.. "<b><i>ಈ ಕ್ಷಣ ನಿನ್ನ ಕಣ್ಮುಂದಿರುವುದಷ್ಟೇ ಬದುಕು.. ಜೀವನ ಅಂತ ಜೀವಿಸ್ಬಿಡ್ಬೇಕಮ್ಮಾ.. ನಾಳೆಯ ಬಗ್ಗೆ ಬಹಳ ಚಿಂತಿಸಿದರೆ ಆತಂಕವಾಗುವುದು.. ನಿನ್ನೆಯ ಕುರಿತು ಕೊರಗುತ್ತಾ ಹೋದರೆ ವ್ಯಸನ ಬೆಳೆವುದು.." </i></b>ಎಂದು. ಅದು ನಿಜ ಎಂದು ಬಹಳ ಸಲ ಅನ್ನಿಸಿದ್ದರೂ, ಹಾಳಾದ ಮನಸು ಮಾತ್ರ ತನ್ನ ಚಾಳಿ ಆಗೀಗ ಮುಂದುವರಿಸಿ ಲೈಟಾಗಿ ಕೆಟ್ಟು.. ಹೇಗೋ ರಿಪೇರಿಯಾಗುತ್ತಿರುತ್ತದೆ. ಈ ಪ್ರವಾಸ ಕಥನದಲ್ಲೊಂದೆಡೆ ಲೇಖಕಿ <b><i>"ಈ ಕ್ಷಣವೇ ಸತ್ಯ, ಸತ್ಯದ ಈ ಕ್ಷಣವನ್ನಷ್ಟೇ ಮನಸಾರೆ ಜೀವಿಸು"</i></b> ಎಂದು ಹೇಳಿದ್ದನ್ನು ಓದಿದಾಗ ಆಹ್.. ಎಷ್ಟು ನಿಜ..! ಅಂದು ಅವರೂ ಹಾಗೇ ಹೇಳಿದ್ದರಲ್ಲಾ.. ಎಂದೆನಿಸಿ ಹಳೆಯ ಎಳೆಗೊಂದು ಬಲ ಸಿಕ್ಕಂತಾಯ್ತು. ಲೇಖಕಿಯೇ ಹೇಳುವಂತೇ.. ಜೀವನದ ಅಚ್ಚರಿಗಾಗಿ ಸಮಯ ವ್ಯರ್ಥ ಮಾಡದೇ, ಅಚ್ಚರಿ ಘಟಿಸಿದಾಗ ಮನಸೋ ಇಚ್ಛೆ ಅನುಭವಿಸಿಬಿಡಬೇಕು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಹಿಮಾಲಯದ ತಪ್ಪಲಿನಲ್ಲಿದ್ದ ಸೋಲನ್, ಶಿಲ್ಲಿ, ಶಿಮ್ಲಾ, ಸಾಂಗ್ಲ.. ಮುಂತಾದ ನಾನೀವರೆಗೂ ಕಂಡು ಕೇಳರಿಯದ (ಶಿಮ್ಲಾ ಹೆಸ್ರು ಮಾತ್ರ ಕೇಳಿದ್ದೇನೆ ಹಲವು ಬಾರಿ..) ಪುಟ್ಟ ಪುಟ್ಟ ಹಳ್ಳಿಗಳ ಸುಂದರ, ಸ್ಪಷ್ಟ, ಮನದೊಳಗೆ ಮನಮಾಡುವಂಥ ಚಿತ್ರಣ.. ನಾನಲ್ಲಿ ಇಲ್ಲದೆಯೂ.. ಹೋಗದೆಯೂ ಅವರೊಂದಿಗೇ ಆ ಕಾಡು, ಹಿಮ, ಬಯಲುಗಳಲ್ಲಿ ಓಡಾಡಿದಂಥ ಕಲ್ಪನೆ ಮಾಡಿಕೊಂಡು ಖುಶಿ ಪಡುವಂಥ ರಮ್ಯ ನಿರೂಪಣೆ.. ಎಲ್ಲವುದರ ಇಂಚಿಂಚಿನ್ನೂ ಚಪ್ಪರಿಸಿದೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಈ ಪ್ರವಾಸ ಕಥನದಲ್ಲಿ ಒಂದೆಡೆ ಒಂದು ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿ ಚಾಲ್ತಿಯಲ್ಲಿದ್ದ ವಿಚಿತ್ರ, ಬೇಸರ ತರುವಂಥ ಪದ್ಧತಿಯ ಉಲ್ಲೇಖವಿದೆ. ಅದಕ್ಕವರು "ಆಧುನಿಕ ದ್ರೌಪದಿಯರು" ಎಂದು ಶೀರ್ಷಿಕೆ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ. ಅದನ್ನೋದಿಯೇ ಒಳಗಿರಬಹುದಾದಂಥ ಮಾಹಿತಿಯ ಸುಳಿವು ಸಿಕ್ಕಿತ್ತು. ಗಂಡು ಸಂತಾನಗಳಿಲ್ಲ ಎಂಬ ನೆಪವೊಡ್ಡಿಯೋ ಇಲ್ಲಾ ಮನೆಯಲ್ಲಿರುವ ನಾಲ್ಕೈದು ಗಂಡು ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಮದುವೆ ಮಾಡಿಸಿದರೆ ಅವರ ಹೊಟ್ಟೆ ಹೊರೆಯುವಷ್ಟು ಆರ್ಥಿಕಾನುಕೂಲತೆ ಇಲ್ಲವೆಂಬ ಕಟು ವಾಸ್ತವಿಕತೆಗೋ ಅಲ್ಲಿಯ ಸಮಾಜ ಬಹುಪತಿತ್ವ ಪದ್ಧತಿಯನ್ನು ಜಾರಿಯಲ್ಲಿಟ್ಟಿದೆಯಂತೆ. ನಿಜ.. ಹೆಣ್ಣಿನ ಮರ್ಜಿ ಇದೆಯೋ ಇಲ್ಲವೋ ಅವಳು ಒಪ್ಪಲೇಬೇಕು ಇಂಥಾ ಬಲಾತ್ಕಾರಕ್ಕೆ! ಆದರೆ ಒಂದೆಡೆ ಅವರು "ಮೂವರು ಅಕ್ಕತಂಗಿಯರು ಒಬ್ಬನನ್ನೇ ವರಿಸಿ ಸುಖವಾಗಿರುವುದನ್ನೂ ಕೇಳಿಸಿಕೊಂಡೆ.."ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಆಗ ನನಗನಿಸಿದ್ದೇನೆಂದರೆ.. ಇದು ಸರಿಯಲ್ಲ.. ಇದು ನಮ್ಮ ಮೇಲಾಗುತ್ತಿರುವ ಹೇರಿಕೆ, ದೌರ್ಜನ್ಯ.. ಖಂಡಿಸಬೇಕು.. ಎಂಬ ಈ ಯಾವ ಭಾವಗಳೂ ಹುಟ್ಟಿಲ್ಲದಿದ್ದಾಗ ಮನುಷ್ಯ(ಹೆಣ್ಣಿರಲಿ/ಗಂಡಿರಲಿ) ಅದನ್ನು ಮನಸಾರೆ ಒಪ್ಪಿ ಬಿಡುತ್ತಾನೆ ಮತ್ತು ಅದು ಅವನಿಗೆ ಯಾವುದೇ ಮಾನಸಿಕ/ದೈಹಿಕ ಬಾಧೆ ನೀಡದು. ಮನಸೊಪ್ಪಿದಾಗ ಎಲ್ಲವೂ ಸರಿಯೇ.. ಆದರೆ ಪ್ರಶ್ನೆಯೆದ್ದು ಬಿಟ್ಟಾಗ.. ಧಿಕ್ಕರಿಸಲು ಮನಸು ತೊಡಗಿದಾಗ, ತಿರಸ್ಕರಿಸಿದಾಗ ಮಾತ್ರ ಅದು ಇನ್ನಿಲ್ಲದ ಹಿಂಸೆ!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ದಿಲ್ಲಿಯಾದರೇನು ಶಿವಾ.. ಹಳ್ಳಿಯಾದರೇನು ಶಿವಾ ಎಂಬ ಹಾಡಿನಂತೇ ಕೆಲವೊಂದು ಬವಣೆಗಳಿಗೆ ಎಲ್ಲಿ ಹೋದರೂ ಮುಕ್ತಿಯಿಲ್ಲ. ಅದಕ್ಕೆ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ನಿದರ್ಶನ ಸಿಗುತ್ತಾ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಇಲ್ಲಿಯೂ ಲೇಖಕಿ ಹಿಮಾಲಯದ ಆ ಹಳ್ಳಿಗಳ ಹೆಣ್ಮಕ್ಕಳು ದುಡಿವ ರೀತಿಗೆ, ಶ್ರಮ ಜೀವನ ನೆಡೆಸುತ್ತಾ ನಗುವ ಪರಿಗೆ.. ಗಂಡು ಮಕ್ಕಳಿಗಿಂತಲೂ ಬಹು ಪಾಲು ಜಾಸ್ತಿ ಶಕ್ತಿ ಹಾಕುತ್ತಾ ಮನೆಯ ಒಳ ಹೊರಗನ್ನು ನಿಭಾಯಿಸುವ ಛಾತಿಗೆ ಬೆರಗಾಗುತ್ತಾ "<i><b>ಎಲ್ಲಾ ಊರುಗಳ ಒಲೆಯ ಮಾದರಿ ಬೇರೆಯಾದರೇನಂತೆ, ಕುದಿ, ಉರಿ, ಝಳ, ಸಿಡಿವ ಕಿಡಿಯ ಗಾಯ ಒಂದೇ ಅಲ್ಲವೇ?"</b></i> ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಇದನ್ನೋದಿ ಛಕ್ಕನೆ ಹೊಸ ಕಿಡಿಯೊಂದು ನನ್ನೊಳಗು ಹೊತ್ತಿ ಅಷ್ಟೊತ್ತೂ ಹಿಮಗಿರಿಯ ಯಾನದಲ್ಲಿ ತಂಪೆದ್ದ ಮೈ, ಮನಸು ಬಿಸಿಯಾಯಿತು. ಇಂತಹ ಅನೇಕ ಸಣ್ಣ ಪುಟ್ಟ ಚುರುಕು ಮುಟ್ಟಿಸುವ, ಸಣ್ಣ ಏಟು ಕೊಟ್ಟು ಎಬ್ಬಿಸುವಂಥ ಮಾತುಗಳು, ಅರಳಿಸುವ ಉಪಮೆಗಳು ಆಗಾಗ ಹಿಮನದಿಯ ಝರಿಯಂತೇ ಬರಹದ ನಡುವೆ ನಮಗೆ ಸಿಗುತ್ತಾ ಹೋಗುವವು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
‘ಹಿಮಗಿರಿಯಾನ’ ನನಗೇಕೆ ಇಷ್ಟು ಇಷ್ಟವಾಯಿತೋ.. ಇಷ್ಟು ಒಳಕ್ಕಿಳಿದು ಕಾಡುತಿಹುದೋ ಎಂದು ಅರೆಕ್ಷಣ ಆಲೋಚಿಸಿದಾಗ ಅನಿಸಿದ್ದು.. ಇದರಲ್ಲಿ ಉಲ್ಲೇಖಿಸಲ್ಪಟ್ಟ ಬಹಳಷ್ಟು ವಿಷಯಗಳು, ಪ್ರಸಂಗಗಳು ನನ್ನ ಬದುಕಿನ ಗತಕಾಲದ, ಪ್ರಸ್ತುತ ನಡೆಯುತ್ತಿರುವ ಹಳೆಯ/ಹೊಸ ಘಟನಾವಳಿಗಳ ಜೊತೆ ನನ್ನ ಮಾನಸು ಥಳಕು ಹಾಕಿದ್ದು.. ನಾನು ಅವುಗಳನ್ನು ಸಮೀಕರಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದು.. ಇದೇ ಕಾರಣಗಳಿಂದಲೇ ಬಹುಶಃ ಇದು ನನಗೆ ಪುಟ್ಟದಾಗಿದ್ದರೂ ಮಹತ್ತಾದ ವಿಷಯಗಳನ್ನು ಅರುಹಿದೆ ಎಂದೆನಿಸಿದೆ. ಯಾವುದೇ ಪುಸ್ತಕವನ್ನೋದುವಾಗ ಅದರ ಜೊತೆ ನಮ್ಮ ಅಂತಃಸತ್ವ, ಒಳಧ್ವನಿಯೂ ಜೊತೆಗೂಡಿ ಬಿಟ್ಟರೆ ಅದರ ಜೊತೆ ಒಂದು ಅವಿನಾಭಾವ ನಂಟು ಏರ್ಪಡುತ್ತದೆಯಂತೆ.. ಅದೇ ಇಲ್ಲಿ ನನ್ನೊಂದಿಗೂ ಆಯಿತು. ಬಹಳ ಬೇಗ ಮುಗಿದೇ ಹೋಯಿತೇ ಈ ಯಾನ ಎಂಬ ವಿಷಾದವೊಂದು ಕೊನೆಗೆ ಸಣ್ಣಗೆ ಕಾಡಿತು.. ಜೊತೆಗೆ ಈ ಜನ್ಮದಲ್ಲಿ ನಾನೆಂದೂ ಈ ಎಲ್ಲಾ ರಮ್ಯತಾಣಗಳನ್ನು ಇವರಂತೇ ಕಣ್ತುಂಬಿಕೊಳ್ಳಬಲ್ಲೆನೆ?! ಎಂಬ ಕೊರಗೂ... (ಪ್ರಶ್ನಾರ್ಥಕವೇಕೆಂದರೆ.. ‘ಎಂದಾದರೊಂದು ದಿನ..’ ಎಂದ ಎಕ್ಕುಂಡಿಯವರ ಸಾಲು ನನಗೆ ಆಶಾದೀಪದಂತೇ..).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಮನದೊಳಗೆ ಅಚ್ಚಾಗುವಂಥ ಹಲವು ಚಿತ್ರಣಗಳು ಇಲ್ಲಿ ಸಿಕ್ಕಿದ್ದರೂ... ನನ್ನ ಬಹಳ ತಾಗಿದ್ದು ಈ ಸಾಲುಗಳು..</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: purple;">"ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಎಡವಿದ್ದು, ಏನೂ ಆಗಿಯೇ ಇಲ್ಲವೇನೋ ಎಂಬಂತೆ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಎದ್ದು ನಿಂತದ್ದು, ಮುಂದೆ ನಡೆದದ್ದು ಅದೆಷ್ಟು ಸಲವೋ! ಲೆಕ್ಕ ಮಾಡುತ್ತ ಕೂತರೆ ತಲೆ ಕೆಟ್ಟ ಮೊಸರಿನ ಗಡಿಗೆಯಾಗುತ್ತದೆ. ಅದೊಂಥರಾ ಸೈಕಲ್ ಕಲಿಯುವಾಗ ಬಿದ್ದೂ ಎದ್ದೂ ಮಾಡಿದಂತೆ! ಇಳಿಜಾರಿನಲ್ಲಿ ಸಲೀಸು, ಏರು ದಿಬ್ಬಗಳಿದ್ದಾಗ ಉಸಿರೇ ನಿಂತಂತೆ! ಕೈಕಾಲುಗಳ ತುಂಬೆಲ್ಲಾ ಗಾಯ, ಆದರೂ ಸೈಕಲ್ ಓಡಿಸಲು ಕಲಿತ ರೋಮಾಂಚನ! ಜೀವನದ ಸೈಕಲ್ ತುಳಿಯುವಾಗಲೂ ಹಲವು ಸಲ ಇದೇ ಉದಾರಹಣೆಯನ್ನು ಮನಸಿಗೆ ತಂದುಕೊಂಡು, ಬಿದ್ದಾಗೊಮ್ಮೆ ಎದ್ದು ಮೈಕೊಡವಿಕೊಂಡು ಮತ್ತೆ ಮುನ್ನಡೆಯುವುದನ್ನು ಮುಂದುವರಿಸಿಯೇ ಇದ್ದೇನೆ."</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಇಂಥಾ ಒಂದು ಚೆಂದದ ಹೊತ್ತಗೆಯನ್ನು ನಮಗೆ ಓದಲು ಕೊಟ್ಟಿರುವ ಲೇಖಕಿಗೆ ಪ್ರೀತಿಯ ಅಪ್ಪುಗೆ. ಒಳ್ಳೆಯ ಓದು ಮನಸಿಗೆ ಕೊಡುವಷ್ಟು ನೆಮ್ಮದಿ, ಸಂತಸ ಬೇರೇನೂ ಕೊಡದು ಎಂದು ನಾನೇ ನಂಬಿರುವ ವಿಶ್ವಾಸ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಬಲಗೊಳ್ಳುತ್ತಿರುತ್ತದೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: blue;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-86110774866740116362017-06-26T22:30:00.000+05:302018-06-25T07:55:45.214+05:30ನೊಸಲ ಬೆಳಕು<div style="text-align: justify;">
ಘಮ್ಮೆನ್ನುತ್ತಿದ್ದ ಸುರಗಿ ಹೂವನ್ನೇ ಆಘ್ರಾಣಿಸುತ್ತಿದ್ದ ವಿನೇತ್ರಿಗೆ ಹೊಳೆಯ ಬದಿಯಿಂದ ವತ್ಸಲಕ್ಕ ಮತ್ತು ಪುರುಷೋತ್ತಮ ನಾಯ್ಕ ಇಬ್ಬರೂ ಒಟ್ಟಿಗೇ ಕುಲು ಕುಲು ನಗುತ್ತಾ ಬರುತ್ತಿರುವುದು ನೋಡಿ ಏನೋ ಒಂಥರವಾಯಿತು. “ತನ್ನ ಅಪ್ಪ ಮಾಡಿದ್ದು ಅನಾಚಾರ ಅಂತ ಬೊಬ್ಬೆ ಹೊಡೆದಿದ್ದೋಳು, ಈಗ ತಾನೇ ನಾಚ್ಗೆ ಬಿಟ್ಟು, ಆ ನಾಯ್ಕನ ಜೊತೆ ಸಂಬಂಧ ಇಟ್ಕೊಂಡಿದೆ ನೋಡು.....” ತೇರು ಬೀದಿಯ ಜಾತ್ರೆಯಲ್ಲಿ ಸಿಕ್ಕಿದ್ದ ಗೆಳತಿ ಪದ್ಮಾವತಿ, ದೇವಸ್ಥಾನಕ್ಕೆ ಕಾಯೊಡೆಯಿಸಲು ಬಂದಿದ್ದ ವತ್ಸಲೆಯನ್ನುದ್ದೇಶಿಸಿ ಹೇಳಿದ್ದ ಮಾತುಗಳು ನೆನಪಾಗಿ, ಅಪ್ರಯತ್ನವಾಗಿ ಅವಳಲ್ಲಿ ಹೇವರಿಕೆ ಮೂಡಿತು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಅರೆರೆ ವಿನೇತ್ರಿ ಇಲ್ಲೆಂತ ಮಾಡ್ತಿದ್ದೀ? ಒಬ್ಳೇ ಬಂದ್ಯಾ?! ಏನಾದ್ರೂ ಸಹಾಯ ಬೇಕಾ ಕೂಸೆ? ಬೇಕಿದ್ರೆ ಕರೆ.. ಇಲ್ಲೇ ಏಲಕ್ಕಿ ತೋಟದಲ್ಲಿ ಏಲಕ್ಕಿ ಬೀಜ ತೆಗೀತಾ ಇರ್ತೇನೆ..” ವತ್ಸಲಕ್ಕ ಅವಳ ಮೊಗದಲ್ಲಿ ಬದಲಾಗುತ್ತಿರುವ ಬಣ್ಣಗಳನ್ನು ಲೆಕ್ಕಕ್ಕೆ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳದೇ, ಹಾಗೆ ಹೇಳುವುದು ತನ್ನ ಕರ್ತವ್ಯವೆಂಬಂತೇ ಹೇಳಿ, ಮತ್ತದೇ ಲಹರಿಯೊಂದಿಗೆ ಪುರುಷೋತ್ತಮನ ಜೊತೆಗೂಡಿ ಪಿಸುನುಡಿಯುತ್ತಾ ಮುನ್ನೆಡೆಯಲು ಮುಷ್ಟಿ ಬಿಗಿದಳು ವಿನೇತ್ರಿ. “ಕರ್ಮ.. ಈಕೆಯೇನು ನನ್ನ ಸಂಪೂರ್ಣ ಹಾಸಿಗೆ ಹಿಡಿದವಳು ಎಂದುಕೊಂಡಿದ್ದಾಳೋ ಏನೋ?! ಮೊನ್ನೆಯಷ್ಟೇ ಇವ್ಳ ಮುಂದೆಯೇ ಜಾತ್ರೆಯನ್ನೆಲ್ಲಾ ಸುತ್ತಿದ್ದೀನಿ.. ಅಂಥದ್ರಲ್ಲಿ ಸುಮ್ ಸುಮ್ನೇ ಸಹಾಯ ಕೇಳ್ತಿದ್ದಾಳೆ.. ಛೇ.. ತಾನಾದರೂ ಯಾಕೆ ಸಮಾ ಉತ್ತರ ಕೊಡ್ಲಿಲ್ವೋ.. ಗೋಪಜ್ಜಿ ಹೇಳೋದು ಸುಳ್ಳಲ್ಲ.. ಬಸ್ಸು ಹೋದ್ಮೇಲೆ ಓಡೋ ಬುದ್ಧಿನೇ ನಂದು..” ಒಳಗಿನಿಂದ ಅಸಹಾಯಕತೆ, ಸಂಕಟ ನಗ್ಗಲು, ನಿಧಾನಕ್ಕೆ ತಲೆ ತಗ್ಗಿಸಿ ತನ್ನ ಬಲಗಾಲನ್ನೇ ದಿಟ್ಟಿಸತೊಡಗಿದಳು ವಿನೇತ್ರಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ವಿನು.. ಮದರಂಗಿ ಹಚ್ಚೋವಾಗ ನಿನ್ನ ಈ ನುಣುಪಾದ, ಹಾಲು ಬಿಳುಪಿನ ಕಾಲ್ಗಳ ಮೇಲೆ ಅಚ್ಚಗೆಂಪು ಮದರಂಗಿ ಬಣ್ಣದ ಚಿತ್ತಾರ ಬಿಡ್ಸಿ, ಈ ಬಲಗಾಲ ಪಾದದ ಮೇಲೆ ನನ್ನ ಹೆಸರಿನ ಮೊದಲ ಪದವನ್ನು ಗುಟ್ಟಾಗಿ ಬರೆದಿಟ್ಟುಕೋ.. ಮದುವೆಯ ದಿನ ಇದೇ ಕಾಲಲ್ಲಿ ಅಕ್ಕಿ ಶಿದ್ದೆಯನ್ನುರುಳಿಸಿ ನೀ ನನ್ನ ಮನೆಯ ತುಂಬಿ, ರಾತ್ರಿ ಸಿಕ್ಕಾಗ, ನಾನೇ ಆ ಅಕ್ಷರವ ಹುಡುಕಿ ತೆಗಿವೆ.. ಇದು ನನ್ನ ಎದೆಯಾಳದ ಕೋರಿಕೆ.. ಪೂರೈಸ್ತೀಯಲ್ಲಾ..” ಮೂರು ವರುಷದ ಹಿಂದೆ, ಒಂದು ಸುಂದರ ಸಂಜೆ, ಸಾಗರ ಉಷೆಯ ಸೇರಿದ್ದನ್ನು ಕಂಡ ಬಾನು ಕೆಂಪೇರಿದ್ದ ಹೊತ್ತಲ್ಲಿ, ತನ್ನ ಬಲಗಾಲಿನನ್ನು ಸವರುತ್ತಾ ನುಡಿದಿದ್ದ ಮನೋಹರನ ನೆನಪಾಯಿತು ವಿನೇತ್ರಿಗೆ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಪಾಪಿಷ್ಟ.. ನನ್ನ ಬದುಕುಲ್ಲಿ, ಅವನ ಹೆಸರನ್ನು ಶಾಶ್ವತವಾಗಿ ರಕ್ತವರ್ಣದಲ್ಲೇ ಕೊರೆದು ಹೋಗ್ಬಿಟ್ಟ.. ಬೇಡ್ವೋ ಬೇಡ್ವೋ ಜಾಸ್ತಿ ಸ್ಪೀಡ್ ಬೇಡ.. ಇದು ಘಟ್ಟ.. ಕತ್ಲಾಗ್ತಿದೆ ಬೇರೆ.. ಅಂತ ಎಷ್ಟು ಬಡ್ಕೊಂಡ್ರೂ.. ಆವತ್ತು ಹುಚ್ಚು ಆವೇಶದಲ್ಲಿ ಹೋಗಿ, ತಿರುವಿನಲ್ಲಿ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಕಾರಿಗೆ ಡಿಕ್ಕಿ ಹೊಡೆದು.. ದಢಕ್ಕನೆ ಬಿದ್ದಿದ್ದೊಂದು ಗೊತ್ತು. ಕಣ್ಬಿಟ್ಟಾಗ ಸುತ್ತಲೂ ಕತ್ತಲೇ ತುಂಬಿತ್ತಲ್ಲ... ಪೂರ್ತಿ ಪ್ರಜ್ಞೆ ಬಂದಾಗಲೇ ಗೊತ್ತಾಗಿದ್ದು.. ಬಲಗಾಲು ಮಣ್ಣುಪಾಲಾಗಿದೆ ಎಂದು. ಅಳಲೂ ಆಗದಂಥ ಆಘಾತದ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿದ್ದವಳು ಪ್ರತಿ ಕ್ಷಣ ಮನೋಹರನಿಗಾಗಿ ಕಾದಿದ್ದೆ. ತನಗಾದರೂ ಎಲ್ಲಿ ಬೋಧವಿತ್ತು? ಮನುವಿನ ಬಗ್ಗೆ ಕೇಳಿದಾಗೆಲ್ಲಾ ಏನೋ ಹೇಳಿ ಹಾರಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಮನೆಯವರ ಮನಃಸ್ಥಿತಿಯ ಅರಿವೂ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಅಂತೂ ಎರಡುವಾರಗಳ ಮೇಲೆ ಹಣೆಗೊಂದು ಪಟ್ಟಿ ಸುತ್ತಿಕೊಂಡು ಎದುರು ಪ್ರತ್ಯಕ್ಷನಾದವ.. ದೊಪ್ಪನೆ ನನ್ನ ಎಡಗಾಲಿನ ಮೇಲೆ ಬಿದ್ದು, ಗೋಳಾಡಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದ! ಆಗಲೇ ನಾನೂ ಒಳಗೆ ಕಟ್ಟಿಟ್ಟಿದ್ದ ದುಃಖವನ್ನೆಲ್ಲಾ ಕರಗಿಸಿ ಭೋರಿಟ್ಟಿದ್ದು. ಪಾಪ ನನಗಾಗಿ ಅಳುತ್ತಿರುವ, ಮರುಗುತ್ತಿರುವ, ಎಂದೇ ಸಂಕಟ ಪಡುತ್ತಿದ್ದರೆ.. ಆತನೋ ಮೆಲ್ಲನೆ ಕಾದ ಸೀಸವ ಹೊಯ್ದಿದ್ದ. ‘ವಿನು.. ನಾನು ಪಾಪಿ ಕಣೆ.. ನನ್ನಿಂದ ನಿನ್ನ ಕಾಲು ಹೋಗೋಯ್ತು.. ಎಂಥ ಶಿಕ್ಷೆ ಆದ್ರೂ ಕೊಡು ಅನುಭವಿಸ್ತೀನಿ.. ಆದ್ರೆ.. ಏನೂ ತಪ್ಪು ಮಾಡದ ಅಪ್ಪ, ಅಮ್ಮಂಗೆ ಹೇಗೆ ಶಿಕ್ಷೆ ಕೊಡಲೇ?’ ಎಂದುಬಿಟ್ಟ. ನನಗೋ ಎಲ್ಲಾ ಅಯೋಮಯ.. ಏನಂತ ಹೇಳಲಿ? ಅರ್ಥವಾಗದೇ ಬಿಕ್ಕುತ್ತಾ ಅವನತ್ತ ನೋಡಲು, ಕಣ್ಣೋಟವ ತಪ್ಪಿಸಿದ್ದ. ‘ಅಮ್ಮ, ಅಪ್ಪ ಹಗ್ಗ ತಗೋತಾರಂತೆ ವಿನು.. ಅಮ್ಮಂಗೆ ಹಾರ್ಟ್ ಪ್ರಾಬ್ಲೆಮ್ಮಿದೆ ಗೊತ್ತಲ್ಲ.. ಅವ್ರ ಹತ್ರ ಮನೆ ಕೆಲ್ಸ ಆಗಲ್ಲ ಬೇರೆ.. ಹೀಂಗೆಲ್ಲಾ ಆದ್ಮೇಲೆ ನೀನು ಸುಮ್ನೇ ಅವ್ರ ಚುಚ್ಚು ಮಾತುಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಕೇಳ್ಕೊಂಡು.. ಪ್ರತಿ ದಿವ್ಸ ಹಿಂಸೆ ಅನುಭವಿಸೋದನ್ನು ನನ್ನಿಂದ ನೋಡಲಾಗದು.. ಈಗಾಗ್ಲೇ ನಾ ನಿಂಗೆ ಕೊಟ್ಟಿರೋ ದುಃಖವೇ ಸಾಕು.. ಎಲ್ಲರ ದ್ವೇಷ ಕಟ್ಕೊಂಡು ಮದ್ವೆ ಆಗಿ ಮತ್ತಷ್ಟು ಕಷ್ಟವನ್ನ ನಿಂಗೆ ಕೊಡಾಲಾರೆ. ವಿನು, ಎಷ್ಟೇ ದೊಡ್ಡ ಬಿಲ್ ಆಗ್ಲಿ.. ಆಸ್ಪತ್ರೆ ಖರ್ಚೆಲ್ಲಾ ನಂದೇ ಅಂತ ಮೊದ್ಲೇ ಡಾಕ್ಟರಿಗೆ ಹೇಳಿಬಿಟ್ಟಿದ್ದೀನಿ.. ನೀನು ದೊಡ್ಡ ಮನಸ್ಸು ಮಾಡಿ ದಯವಿಟ್ಟು ನನ್ನ...’ ಉಗುಳು ನುಂಗುತ್ತಾ ಆತ ಹೇಳಿದ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಅರಗಿಸಿಕೊಳ್ಳಲಾಗದೇ ಕಲ್ಲಿನಂತೇ ಕೂತಿದ್ದೆನಲ್ಲಾ ನಾನು. ಮತ್ತೂ ಆತ ಅದೇನೇನೋ ಹಲುಬುತ್ತಿದ್ದ.. ಅದೊಂದೂ ಈಗ ನೆನಪಿಲ್ಲ. ಕ್ರಮೇಣ ಎಲ್ಲವೂ ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ, ಅಸಹ್ಯ, ತಿರಸ್ಕಾರ ನಾಭಿಯಿಂದೆದ್ದು ಬಂದು... ನನ್ನ ತಲೆಯ ಮೇಲಿಂದ ಕೈಮುಗಿದು ದೊಡ್ಡದಾಗಿ ಗೆಟ್ ಔಟ್ ಎಂದಾಗ.. ಆ ಬೊಬ್ಬೆಗೆ ಹೊರಗೆಲ್ಲೋ ಇದ್ದ ಅಪ್ಪಯ್ಯ ಓಡಿ ಬರಲು, ಫಟ್ಟನೆ ಹೊರಗೋಡಿದ್ದನಲ್ಲ ರಣ ಹೇಡಿ. ಹೇಗೆ ಆ ದಿವಸಗಳ ಕಳೆದನೋ ಈಗಲೂ ನೆನೆದರೆ ಚಳಿ ಬೆನ್ನ ಹುರಿಯಿಂದೆದ್ದು ಬರುತ್ತದೆ. ಆದರೂ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಹಳೆಯದೆಲ್ಲಾ ನೆನಪಾಗಿ ನನ್ನ ಜೀವವನ್ನು ಹಿಂಡೋದು ಯಾಕೋ..! ದರಿದ್ರದವ.. ಥೂ..” ಇರಿಯುತ್ತಿದ್ದ ಅವನ ನೆನಪುಗಳ ಯಾತನೆಯನ್ನು ತಡೆಯಲಾಗದೇ, ಅತೀವ ಅಸಹ್ಯದಿಂದ ಪಕ್ಕದಲ್ಲೇ ಉಗಿದು ಬಿಟ್ಟಳು ವಿನೇತ್ರಿ. ದಳ ದಳ ಹರಿವ ನೀರಿಗೆ ತಡೆಯೊಡ್ಡಲು ಸುತ್ತ ಮುತ್ತ ಯಾರೂ ಇಲ್ಲದ್ದರಿಂದ ತೊಟ್ಟಿದ ಅವಳ ಕಾಟನ್ ಮ್ಯಾಕ್ಸಿ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಬಾಯಾರಿಸಿಕೊಳ್ಳತೊಡಗಿತು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ವಿನು ಅಕ್ಕ.. ಗೋಪಜ್ಜಿ ಕಾಲಿನ ತೈಲ ಕಾಣ್ತಿಲ್ವಂತೆ.. ಹುಡುಕ್ತಾ ಇದ್ದಾಳೆ.. ನಿನ್ನೆ ನಿನ್ನ ಬೆನ್ನುನೋವಿಗೆ ಕೊಟ್ಟಿದ್ಳಂತಲ್ಲ.. ಎಲ್ಲಿಟ್ಟಿದ್ದೀ? ನಿನ್ನ ಕಪಾಟಿನಲ್ಲೆಲ್ಲೂ ಕಾಣ್ತಿಲ್ಲಪ್ಪ.. ಬೇಗ್ಬಾ...” ಚಿಕ್ಕಮ್ಮನ ಮಗಳು ಶೋಭಾ ದಣಪೆಯಾಚೆಯಿಂದ ಕೂಗಿದ್ದೇ ಎಚ್ಚೆತ್ತಳು ವಿನೇತ್ರಿ. ಮ್ಯಾಕ್ಸಿ ಮೇಲೆ ಹಾಕಿಕೊಂಡಿದ್ದ ಹಳೆಯ ಚೂಡಿದಾದರ ಶಾಲಿನಿಂದ ಕಣ್ಣು, ಮೊಗಗಳನ್ನೊರೆಸಿಕೊಂಡು ಮೆಲ್ಲನೆ ಎರಡೂ ಕಂಕುಳಲ್ಲಿ ಊರುಗೋಲುಗಳನ್ನು ಸಿಕ್ಕಿಸಿಕೊಂಡು ಮನೆಯತ್ತ ನಡೆದಳು ಮೊಗದ ಮೇಲೊಂದು ಸಣ್ಣ ನಗುವನ್ನೇರಿಸಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
~೨~</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಕೂಸೆ.. ಮೊನ್ನೆ ನಡೆದ ಊರ ಜಾತ್ರೆಯಲ್ಲಿ ಮುಖವಾಡಗಳನ್ನಿಟ್ಟಿದ್ರಂತೆ.. ನೀನೂ ಒಂದು ಹಿಡ್ಕಂಡು ಬಂದಿರೋ ಹಾಗಿದೆ..?” ವಿನೇತ್ರಿಯನ್ನೇ ನೇರವಾಗಿ ದಿಟ್ಟಿಸುತ್ತಾ ಕೇಳಿದಳು ಗೋಪಜ್ಜಿ. ಜಗುಲಿಯಲ್ಲಿ ಕಾಲ್ಗಳನ್ನು ನೀಡಿ ಕುಳಿತಿದ್ದ ಅಜ್ಜಿಯ ಪಕ್ಕದಲ್ಲೀ ತಾನೂ ಕುಳಿತು, ಒತ್ತಾಯದಿಂದ ತಾನೇ ಅವಳ ಕಾಲ್ಗಳಿಗೆ ನೋವಿನ ತೈಲ ನೀವುತ್ತಿದ್ದ ವಿನೇತ್ರಿಗೆ ಫಕ್ಕನೆ ಅಜ್ಜಿಯ ಒಗಟಿನ ಮಾತು ಅರ್ಥವಾಗಲಿಲ್ಲ. “ಅಯ್ಯೋ ಯಾರಂದ್ರು ಅಜ್ಜಿ? ನಾನೆಂತಕ್ಕೆ ಆ ಮಳ್ಳು ಮುಖವಾಡ ತರ್ಲಿ? ನಂಗೆಂತ ಹುಚ್ಚೇ..?” ಕಿರುನಕ್ಕಳು ವಿನೇತ್ರಿ. “ಸರಿ ಮತ್ತೆ.. ಬಿಸಾಕು ಈ ಸುಳ್ಳು ನಗೆಯ ಮುಖವಾಡವ.. ನೀ ಬೇರೆಯವ್ರ ಮುಂದೆ ಇದ್ನ ಹಾಕ್ಕೋಬಹುದು... ಆದ್ರೆ ಈ ಅಜ್ಜಿಯ ಮುಂದೆ ನಡ್ಯಲ್ಲ ತಿಳ್ಕ. ಹೌದು, ಎಲ್ಲೋಗಿದ್ದೆ ಬೆಳ್ ಬೆಳ್ಗೆ? ದೋಸೆನೂ ತಿಂದಿಲ್ವಂತೆ... ನಿನ್ನಮ್ಮ ಸುಧಾ ಬೇಜಾರು ಮಾಡ್ಕೊಂಡು ತಾನೂ ತಿಂದಿಲ್ಲ ಗೊತ್ತಾ? ನಂಗೆ ನಿನ್ನ ಮನಸು ಗೊತ್ತಾಗತ್ತೆ ಕೂಸೆ.. ಆದ್ರೆ ನೀನೂ ಹೆತ್ತಮ್ಮನ ಸಂಕ್ಟಾನ ಅರ್ಥ ಮಾಡ್ಕೊಬೇಕು.. ಅವ್ಳ ಸಮಾಧಾನಕ್ಕಾದ್ರೂ ಸ್ವಲ್ಪ ತಿಂಡಿ ತಿನ್ಬಾರ್ದಿತ್ತಾ? ಹೌದು.. ಯಾಕೆ ಇಷ್ಟೊಂದು ಕಣ್ಣು ಊದಿಕೊಂಡಿದೆ? ಅಳ್ತಾ ಇದ್ಯಾ? ವಿಷ್ಯ ಏನು ಅಂತ ಹೇಳು ಮೊದ್ಲು..” ಕುಕ್ಕಲತೆಯಿಂದ ಮೊಮ್ಮಗಳ ತಲೆ ಸವರಲು, ಒಳಗೆಲ್ಲೋ ಕಟ್ಟಿದ್ದ ಅವಳ ದುಃಖದ ಭಾರ ಜಗ್ಗಲು, ತಲೆ ತಗ್ಗಿಸಿದಳು ವಿನೇತ್ರಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಅತ್ತೆ ರಾತ್ರಿಗೇನು ಮಾಡ್ಲಿ? ಮಧ್ಯಾಹ್ನದ ಸಾರೊಂದು ಸರಿಯಾಗಿದೆ.. ಮಜ್ಗೆಹುಳಿ ಯಾಕೋ ಕೆಟ್ಟಿರೋ ಹಾಗಿದ್ಯಪ್ಪ..” ಚಿಕ್ಕ ಸೊಸೆ ವಿಮಲಾ ಕೇಳಲು, “ಏನಾದ್ರೊಂದು ಮಾಡೆ.. ನಾನು ವಿನು ಇಬ್ರೂ ಹೊರಗೆ ಅಂಗಳದಲ್ಲಿ ಆಲದ ಕಟ್ಟೆಯ ಮೇಲೆ ಕೂತಿರ್ತೇವೆ.. ಸದ್ಯಕ್ಕೆ ನಮ್ಮನ್ನ ಊಟಕ್ಕೆ ಕರೀಬೇಡ್ರಿ.. ಆಮೇಲೆ ವಿನೇತ್ರಿ ನಾನು ಬಡಿಸ್ಕೊಂಡು ಉಣ್ತೇವೆ..” ಎಂದ ಗೋಪಮ್ಮ ಅಂಗಳದ ಕಡೆ ಮೆಲ್ಲನೆ ಸಾಗಲು, ಅವಳನ್ನೇ ನಿಧಾನಕ್ಕೆ ಹಿಂಬಾಲಿಸಿದಳು ವಿನೇತ್ರಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
~~~~</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಗೋಪಜ್ಜಿಯ ಪತಿ ನಾರಾಯಣ ರಾಯರು ತಮ್ಮ ಬಾಲ್ಯದಲ್ಲಿ ನೆಟ್ಟಿದ್ದ ಆಲದ ಗಿಡ ಬೆಳೆದು, ಮರವಾಗಿ, ಅದಕ್ಕೆ ಮಗ ಶ್ರೀಹರಿಯೇ ಆಸ್ಥೆಯಿಂದ ಕಟ್ಟೆ ಕಟ್ಟಿಸಿದ್ದ. ಐದು ವರುಷದ ಹಿಂದೆ ತೊರೆದು ಹೋದ ಪತಿಯ ಸಾಂಗತ್ಯದ ಬೆಚ್ಚನೆಯ ಅನುಭವ ಕೊಡುವ ಈ ಆಲದ ಮರದ ಕಟ್ಟೆಯೆಂದರೆ ಗೋಪಮ್ಮನಿಗೆ ಬಲು ಅಕ್ಕರೆ. ಪ್ರತಿ ದಿವಸ ತಾಸೊಪ್ಪತ್ತಾದರೂ ಅಲ್ಲೇ ಕುಳಿತು, ಹಬ್ಬಿಸಿರುವ ಜಾಜಿ ಬಳ್ಳಿಯಿಂದ ನಾಲ್ಕು ಮೊಗ್ಗು ಕೊಯ್ದು ತಲೆಗೆ ಸೂಡಿಕೊಂಡು ಆಘ್ರಾಣಿಸುವುದು ಅವಳ ತಪ್ಪದ ದಿನಚರಿ. ಇವತ್ತೂ ಅಷ್ಟೇ, ನಾಲ್ಕೇ ನಾಲ್ಕು ಮೊಗ್ಗನ್ನು ತನ್ನ ಮುಡಿಗೇರಿಸಿಕೊಂಡು ಮೊಮ್ಮಗಳ ಬೆನ್ನು ಸವರಿದ್ದೇ ಅವಳ ಅಣೆಕಟ್ಟು ಸಡಿಲವಾಗಿತ್ತು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಅಜ್ಜಿ ನಾನು ಯಾರಿಗೆ ಯಾವಾಗ ಅನ್ಯಾಯ ಮಾಡ್ದೆ ಅಂತ ಭಗವಂತ ಹೀಗೆ ಮಾಡ್ದ? ಅಷ್ಟೊಂದು ಪ್ರೀತಿ ತೋರಿಸ್ತಿದ್ದ ಮನೋಹರ, ತನ್ನ ನಿರ್ಲಕ್ಷ್ಯದಿಂದ್ಲೇ ನನ್ನ ಕಾಲು ಹೋಗಿದ್ರೂ, ಯಕಃಶ್ಚಿತ್ ದುಡ್ಡು ಕೊಟ್ಟು ಕೈ ತೊಳ್ಕೋಳೋವಷ್ಟು ನೀಚ ಮಟ್ಟಕ್ಕೆ ಬಂದ್ಬಿಟ್ಟ ಪಾಪಿ.. ಅವ್ನೀಗ ಆರಾಮಾಗಿರ್ಬಹುದು.. ಆದ್ರೆ ನಂಗೆ ಮಾತ್ರ ಈ ನೋವು ನಿತ್ಯ ಸತ್ಯ..” ನಿಃಶ್ಯಬ್ದವಾಗಿ ಬಿಕ್ಕಿದಳು ವಿನೇತ್ರಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ವಿನು.. ಆಗೋಗಿದ್ದಕ್ಕೆ ಹೀಗೆ ಕೊರ್ಗೋದ್ರಿಂದ ನಯಾ ಪೈಸೆ ಪ್ರಯೋಜನವಿಲ್ಲವೆಂದು ಎಷ್ಟು ಸಲ ಹೇಳ್ತೀನಿ ನಿಂಗೆ! ಆಗಿದ್ದಾಗೋಯ್ತು.. ಸರಿ.. ಮುಂದೆ? ಜೀವ್ನ ಪೂರ್ತಿ ಹೀಗೇ ಕೊರಗ್ತಾ, ಅಳ್ತಾ ಇರ್ತೀಯಾ? ಆಗ ನಿನ್ನ ಕಾಲು ಬೆಳ್ದು ಬಿಡತ್ತಾ ಹೇಳು? ಆ ಅಯೋಗ್ಯ ನಿನ್ನ ಪತಿಯಾಗೋದನ್ನ ವಿಧಿ ಹೀಗೆ ತಪ್ಪಿಸ್ತು ಅನ್ಕೊ.. ಹೌದು, ಆವತ್ತೇ ಕೇಸ್ ಹಾಕ್ತಿನಿ ಅಂದಿದ್ದ ನಿನ್ನಪ್ಪ ಶ್ರೀಧರ.. ನೀನೇ ಬೇಡ ಅಂತ ನಿಲ್ಲಿಸ್ಬಿಟ್ಟೆ..” ಊಹೂಂ.. ಇಂದೇಕೋ ಅವಳಿಗೆ ಅಜ್ಜಿಯ ಯಾವ ಮಾತೂ ಸಮಾಧಾನ ನೀಡುತ್ತಿಲ್ಲ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಹೌದಜ್ಜಿ ಬೇಡ ಅಂದಿದ್ದೆ... ಕೇಸ್ ಹಾಕಿ, ಆತ ಒಂದು ದಿನ ಒಳ್ಗೆ ಹೋಗಿದ್ರೂ, ಅವನಿಗೆ ಸಮಾಧಾನ ಸಿಕ್ಬಿಡೋದು... ಅದೂ ಅಲ್ದೇ ಆಗ ಈ ಕೇಸು, ಕೋರ್ಟು ಅಂತೆಲ್ಲಾ ಓಡಾಡೋದು, ಅವ್ನ ಮುಸುಡಿಯನ್ನೇ ಪದೇ ಪದೇ ನೋಡೋದು, ಇವೆಲ್ಲಾ ನಂಗೆ ಸಾಧ್ಯವೇ ಇರ್ಲಿಲ್ಲ. ಅಜ್ಜಿ ನಾನ್ಯಾವತ್ತೂ ಯಾರಿಗೂ ನೋವು ಕೊಟ್ಟ ನೆನಪೂ ಇಲ್ಲ.. ಅನ್ಯಾಯದ ದಾರಿ ಹಿಡಿದಿಲ್ಲ.. ಆದ್ರೂ ನಂಗೆ ಹೀಗಾಯ್ತು.. ಆದ್ರೆ ನೋಡು, ಆ ವತ್ಸಲಕ್ಕ ತನ್ನ ಗಂಡನಿಗೆ ಎಂಥಾ ದೊಡ್ಡ ಮೋಸ ಮಾಡ್ತಿದ್ರೂ ಆರಾಮಾಗಿ ಖುಶಿಯಿಂದಿದ್ದಾಳೆ..” ಬೇಡವೆಂದರೂ ತಿರಸ್ಕಾರ ಅವಳ ಮುಖದಲ್ಲಿ ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ ಮೂಡಿತ್ತು. ಮೊಮ್ಮಗಳ ಕೊನೆಯ ಮಾತಿನಿಂದ ಅವಳ ಬೆನ್ನು ಸವರುತ್ತಿದ್ದ ಗೋಪಜ್ಜಿಯ ಕೈಗಳು ಗಕ್ಕನೆ ನಿಂತುಬಿಟ್ಟವು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ವಿನು ವತ್ಸಲೆ ಸರಿಯಿಲ್ಲ ಅಂತ ನಿಂಗ್ಯಾರಂದ್ರು? ನೀನೇ ಕಣ್ಣಾರೇ ಕಂಡ್ಯಾ? ಅವ್ಳ ಬದುಕಿನ ಬಗ್ಗೆ ನಿಂಗೇನು ಗೊತ್ತು? ಏನೂ ಅರಿವಿಲ್ದೇ ಇಂಥಾ ಕೆಟ್ಟ ಆರೋಪ ಸರಿಯಲ್ಲಮ್ಮ..” ಅಜ್ಜಿಯ ಖಡಕ್ ನೇರ ಮಾತಿಗೆ ಅಪ್ರತಿಭಳಾದಳು ವಿನೇತ್ರಿ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಅಜ್ಜಿ ಎಷ್ಟೋ ವರ್ಷದಿಂದ ಅಕ್ಕ-ಪಕ್ಕದ ಎಲ್ರೂ ಮಾತಾಡ್ತಿರೋದೂ ಇದೇ ಅಲ್ವಾ? ಮೊನ್ನೆ ಜಾತ್ರೆಯಲ್ಲಿ ಸಿಕ್ಕ ಪದ್ಮಾವತಿ ಏನಂದ್ಳು ಗೊತ್ತಾ..? ‘ಕಟ್ಕೊಂಡ ಗಂಡ ಹಾಸ್ಗೆ ಹಿಡ್ದು ಮಲ್ಗಿರೋವಾಗ, ಈಕೆ ಮಾತ್ರ ಆ ನಾಯ್ಕನ ಜೊತೆ ಸೇರಿ ಲಲ್ಲೆ ಹೊಡಿತಿರ್ತಾಳೆ’ ಅಂತ. ಅದೇನೋ ಅಂದ್ಳಪ್ಪ.. ವತ್ಸಲಕ್ಕನ ಅಪ್ಪ ಏನೋ ಅಪರಾಧ ಮಾಡಿದ್ನಂತೆ.. ಅದ್ರ ಸೇಡಿಗೆ ಈ ಮದ್ವೆ ಆಗಿದ್ದಂತೆ.. ಅಲ್ಲಾ, ಪ್ರೀತಿಸಿ ಮದ್ವೆಯಾದ್ಮೇಲೆ ಸರಿಯಾಗಿ ನಿಭಾಯಿಸ್ಬೇಕಲ್ವಾ? ಪಾಪ.. ಶ್ರೀಧರಣ್ಣ ಮಲ್ಗಿದಲ್ಲೇ ಇರ್ತಾನೆ ಅಂತ ಈಕೆ ಅವನ ಅಸಹಾಯಕತೆಯನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸ್ಕೊಳ್ಬಹುದಾ? ಇವತ್ತೂ ತೋಟದಲ್ಲಿ ಕೂತಿದ್ದಾಗ ಹೊಳೆ ಬೇಲಿಯಿಂದ ಇಬ್ರೂ ಮಜವಾಗಿ ನಗ್ತಾ ಬರ್ತಿದ್ದನ್ನ ಕಂಡೆ. ಸ್ವಲ್ಪನೂ ಹೆದ್ರಿಕೆ, ನಾಚ್ಗೆ ಇಲ್ಲಾ ಇಬ್ರಿಗೂ.. ಅದ್ರ ಮೇಲೆ ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಕರುಣೆ ತೋರಿಸ್ತಾಳೆ.. ಇವತ್ತು ನನ್ನ ತಲೆ ಕೆಟ್ಟೋಗಿದ್ದೇ ಅವ್ಳು ತೋರಿದ ಅನುಕಂಪದಿಂದ..” ಧ್ವನಿಯಲ್ಲಿ ಆಕ್ರೋಶ ತುಂಬಿತ್ತು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಗೋಪಜ್ಜಿ ಅರೆ ಕ್ಷಣ ಕಣ್ಮುಚ್ಚಿ ಕುಳಿತುಬಿಟ್ಟಳು. ಅಜ್ಜಿಯ ಈ ಮೌನದಿಂದ ತುಸು ಹೆದರಿದಳು ವಿನೇತ್ರಿ. “ತಾನೇನಾದರೂ ಆಡಬಾರದ್ದನ್ನು ಹೇಳಿದೆನೆ? ಸ್ವತಃ ನೋಡಿದ್ದನ್ನೇ ಹೇಳಿದ್ದೇನಪ್ಪಾ.. ಅಜ್ಜಿ ಯಾಕೋ ಬೇಜಾರಾಗ್ಬಿಟ್ಳು..” ಚಡಪಡಿಸಿದಳು ಒಳಗೇ. ಎರಡು ನಿಮಿಷದ ನಂತರ ಕಣ್ಬಿಟ್ಟ ಗೋಪಮ್ಮ, ನಿಟ್ಟುಸಿರ ಬಿಟ್ಟು..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ವಿನೇತ್ರಿ.. ನೀನ್ಯಾವಾಗ ಅವರಿವರ ಮಾತಿಗೆ ಬೆಲೆ ಕೊಡೋಕೆ ಶುರು ಮಾಡ್ದೆ? ನಿನ್ನ ಒಳ ಧ್ವನಿ ಮಂಕಾಗಿ ಹೋಗಿದ್ಯಾ? ವತ್ಸಲೆ ಬಗ್ಗೆ ನಿನಗೇನೂ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ.. ಇಷ್ಟಕ್ಕೂ ಇವತ್ತು ನೀ ನೋಡಿದ್ದಾದ್ರೂ ಏನು? ಅವ್ರಿಬ್ರೂ ಒಟ್ಟಿಗೆ ನಗ್ತಾ ಇದ್ದಿದ್ದು.. ಅಷ್ಟೇ ತಾನೇ? ಹೌದು ಪ್ರೀತ್ಸಿ ಕಟ್ಕೊಂಡ್ಮೇಲೆ ನಿಭಾಯಿಸ್ಬೇಕು ಅಂದ್ಯಲ್ಲಾ.. ಬೇಜಾರಾಗ್ಬೇಡ.. ಈಗ, ಒಂದ್ವೇಳೆ ಆ ಮನೆಹಾಳ ಮನೋಹರ ಆಸ್ತಿಗೋಸ್ಕರ ನಾಟ್ಕದ ಪ್ರೀತಿ ತೋರ್ಸಿ ನಿನ್ನ ಮದ್ವೆಯಾಗಿ, ಆಮೇಲೆ ಬರೀ ಕಟುಕಿಯಾಡ್ತಾ, ನಿರ್ಲಕ್ಷ್ಯಮಾಡಿ ನಿನ್ನ ಮೂಲೆಗುಂಪು ಮಾಡಿದ್ದಿದ್ರೆ ನೀನು ಸುಮ್ನಿದ್ದು ನಿಭಾಯಿಸ್ತಿದ್ಯಾ? ನಾವಾದ್ರೂ ಹಾಗೆ ಮಾಡೋಕೆ ಬಿಡ್ತಿದ್ವಾ? ಬದುಕು ನಿಷ್ಕರುಣಿ ವಿನೇತ್ರಿ. ಇಲ್ಲಿ ಕಾಣದೇ ಇರೋ ಸತ್ಯ ಸಾವ್ರ ಇವೆ. ವತ್ಸಲೆಯ ಮೇಲೆ ಈ ದಡ್ಡ ಜನರು ಕಟ್ಟಿರೋ ಬಣ್ಣಕ್ಕೆ ಮೋಸ ಹೋಗ್ತಿದ್ದಿ ನೀನು. ಹ್ಮ್ಂ.. ಹೋಗ್ಲಿ ಬಿಡು.. ನಿಂಗಿವತ್ತು ವತ್ಸಲೆಯ ಕಥೆಯನ್ನೇ ಹೇಳ್ತಿನಿ ನಾನು.. ಆದ್ರೆ ಯಾವ್ದೇ ಕಾರಣಕ್ಕೂ ಇದು ನಿನ್ನಿಂದ ಹೊರ ಬೀಳ್ಕೂಡ್ದು. ಈ ಕಥೆಗೆ ರೆಕ್ಕೆ ಪುಕ್ಕ ಕಟ್ಟಿ ಬೇರೇ ರೂಪ ಸಿಗೋದು ನಂಗೆ ಸುತಾರಾಂ ಇಷ್ಟವಿಲ್ಲ. ಈ ಗಾಳಿ ಮಾತುಗಳನ್ನ ಎಂದೂ ನಂಬ ಬಾರ್ದು ವಿನೇತ್ರಿ. ನಿನ್ನಜ್ಜ ಈ ಮನೆಗೆ ಮದ್ವೆಯಾಗಿ ಕರ್ಕೊಂಡು ಬಂದಾಗ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಕೂರಿಸ್ಕೊಂಡು ಹೇಳಿದ್ದ.. ‘ಗೋಪಿ.. ನೀನು ಇಲಿ ಕಂಡ್ರೂ ಇಲಿ ಅಂತಾನೇ ಹೇಳ್ಬೇಕು.. ಹುಲಿ ಅನ್ಬಾರ್ದು ಅಷ್ಟೇ.. ಇಷ್ಟು ಮಾಡಿದ್ರೆ, ಈ ಒಟ್ಟು ಕುಟುಂಬ ನಿನ್ನಿಂದ ಇಬ್ಭಾಗ ಆಗಲ್ಲ ಅನ್ನೋ ವಿಶ್ವಾಸ ನನ್ಗಿದೆ’ ಅಂತ. ಈ ಮಾತೊಳಗಿನ ಅರ್ಥ ಕ್ರಮೇಣ ನಂಗಾಯ್ತು.. ನೀನೂ ನೆನ್ಪಿಟ್ಕೋ. ನಿನ್ನ ಮೇಲಿನ ವಿಶ್ವಾಸದಿಂದ ಹೇಳ್ತಿದ್ದೀನಿ ಎಲ್ಲಾ...” ಎಪ್ಪತ್ತೆಂಟರ ಹಿರಿಯ ಜೀವದ ನೇರ ಮಾತಿನ ಮೊನಚಿನಿಂದ ತನ್ನ ತಪ್ಪಿನ ಅರಿವಾಗಲು, ನಾಚಿ ತಲೆ ತಗ್ಗಿಸಿದಳು ವಿನೇತ್ರಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಸ್ಸಾರಿ ಅಜ್ಜಿ.. ಅದೇನು ಮಂಕು ಕವಿದಿತ್ತೋ ನಂಗೆ.. ಏನೇನೋ ಅಂದ್ಬಿಟ್ಟೆ.. ವತ್ಸಲಕ್ಕನ ಬಗ್ಗೆ ತುಂಬಾ ಕೆಟ್ಟದಾಗಿ ಯೋಚಿಸ್ಬಿಟ್ಟೆ... ಇಷ್ಟಕ್ಕೂ ನಂದೇ ಹಾಸಿ ಹೊದ್ಕೊಳೋವಷ್ಟಿದ್ರೂ.. ಸುಮ್ನೇ ಅವ್ಳ ಮೇಲೆ...” ಮಾತು ಮುಂದೆ ಹೊರಳದೇ ಸುಮ್ಮನಾದಳು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ನಿಂದೇನೂ ತಪ್ಪಿಲ್ಲ ಕೂಸೆ.. ಮನಸೊಳಗೆ ಒಬ್ರ ಮೇಲೆ ಪೂರ್ವಾಗ್ರಹವಿದ್ರೆ, ಅವರು ಸಹಜ ಕಾಳಜಿ ತೋರಿದ್ರೂ ಅದು ವ್ಯಂಗ್ಯ ಅನ್ನಿಸ್ತದೆ ನಾಮ್ಗೆ. ಈ ಜಗತ್ತಿನ ಜನ ಹೀಗೇ.. ತಾವೇ ಒಂದು ಚೌಕಟ್ಟು ಹಾಕಿ, ನಮ್ಮನ್ನು ಅದ್ರೊಳ್ಗೆ ಕೂರ್ಸಿ.. ಇಲ್ಲೇ ಇರು.. ಹೊರ ಬಂದ್ರೆ ಕಚ್ತೀವಿ, ಹೊಡೀತೀವಿ ಅಂತಾರೆ. ಆದರೆ ಇದಕ್ಕೆ ಹೆದರದೇ ಹೊರ ಬಂದ್ರೆ, ನಮ್ಮ ಕೆಚ್ಚು ಕಂಡು, ಹೆದರಿ.. ಎದುರ್ಸೋಕೆ ಆಗ್ದೆ ಹೀಗೆಲ್ಲಾ ಆಡ್ತಾರೆ. ಬಿಟ್ಬಿಡು ಇನ್ನು ಈ ವಿಷ್ಯವ.. ಈಗ ಕಥೆ ಕೇಳು..” ಸಮಾಧಾನಿಸಲು, ತುಸು ಗೆಲುವಾದಳು ವಿನೇತ್ರಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ವಿನು, ನಾನು ಈ ಮನೆಗೆ ಬಂದಾಗ ವತ್ಸಲೆಯ ಅಮ್ಮ ಸರಸ್ವತಿಗಿನ್ನೂ ಮದುವೆಯೂ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ ಗೊತ್ತಾ? ಗೋಧಿ ಬಣ್ಣದ ಬಡಕಲು ಶರೀರದ ಕೂಸಾಗಿತ್ತದು. ಎಳವೆಯಲ್ಲೇ ಅಪ್ಪ ತೀರಿಹೋಗಿದ್ದ. ತಮ್ಮ ಪಾಲಿಗೆ ಬಂದಿದ್ದ ಅಲ್ಪ ಸ್ವಲ್ಪ ತೋಟ, ಗದ್ದೆಯ ಅದಾಯದಿಂದ ಹೇಗೋ ಅಬ್ಬೆ ಆನಂದಿಬಾಯಿ ಮತ್ತು ಮಗಳ ಬದುಕು ನಡೀತಿತ್ತು. ನಂಗೆ ಮಾಲತಿ ಹುಟ್ಟಿದಾಗ ಅವ್ಳ ತೊಟ್ಲು ತೂಗಿ, ಲಾಲಿ ಹಾಡಿ ನಂಗೆ ತುಸು ಬಿಡುವು ಕೊಟ್ಟಿದ್ದೆಲ್ಲಾ ಈ ಸರಸ್ವತಿಯೇ. ಅದೇನು ಪ್ರೀತಿನೋ ಅವ್ಳಿಗೆ ನಮ್ಮ ಮಾಲತಿ ಮೇಲೆ... ನನ್ನನ್ನು ‘ಮಾಲ್ತಿ ಆಯಿ’ ಎಂದೇ ಕರ್ಯೋಕೆ ಶುರು ಮಾಡಿದ್ಳು. ಮುಂದೆ ಅವ್ಳ ಮಗ್ಳು ವತ್ಸಲೆಯೂ ಇದನ್ನೇ ಅಭ್ಯಾಸ ಮಾಡ್ಕೊಂಡ್ಬಿಟ್ಳು. ಹಾಗಾಗಿ ಈಗ್ಲೂ ಆಕೆ ನನ್ನ ಕರ್ಯೋದು ‘ಮಾಲ್ತಿ ಆಯಿ’ ಎಂದೇ. ಪಾಪದ ಕೂಸಾಗಿದ್ದ ಸರಸ್ವತಿಗೆ ಅದೆಲ್ಲಿಂದ ಆ ಕಚ್ಚೆ ಹರುಕ ರಾಜಾರಾಮ ಗಂಟು ಬಿದ್ನೋ...! ಪುಂಡು ಪೋಕರಿಯಂತಿದ್ದ ಆತ, ಆಸ್ತಿಯ ಮೇಲೆ ಕಟ್ಟಿಟ್ಟು ಆನಂದಿಬಾಯಿಯನ್ನು ಏಮಾರಿಸಿ, ಅವಳ ಮಗಳನ್ನು ಮದುವೆಯಾಗಿಬಿಟ್ಟ. ನಿನ್ನಜ್ಜ ಅದೇ ಸಮಯದಲ್ಲೇ ಕೆಲಸದ ನಿಮಿತ್ತ ಘಟ್ಟಕ್ಕೆ ಹೋಗಿದ್ದ. ಇಲ್ಲದಿದ್ದಲ್ಲಿ ವಿಚಾರಿಸಿ ಬೇಡಾ ಹೇಳ್ತಿದ್ರೇನೋ... ಎಲ್ಲಾ ಹಣೆಬರಹ. ಆದ್ರೆ ಮೂವತ್ತು ವರುಷಗಳ ಹಿಂದೆ, ಆ ಕರಾಳ ರಾತ್ರಿಯಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಘೋರ ಘಟನೆ ಸರಸ್ವತಿಯ ಬದುಕನ್ನೇ ಕಸಿದುಕೊಂಡ್ರೆ, ವತ್ಸಲೆಯ ಬದುಕನ್ನೇ ಬದಲಿಸಿ ಬಿಟ್ಟಿತು...” ಗೋಪಜ್ಜಿ ಗತಕಾಲದಲ್ಲೆಲ್ಲೋ ಅರೆಕ್ಷಣ ಕಳೆದೇ ಹೋದಳು. ಆದರೆ ಇತ್ತ ವಿನೇತ್ರಿಯ ಕಾತುರತೆ ಎಲ್ಲೆ ಮೀರತೊಡಗಿತ್ತು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಅಜ್ಜಿ ಹೊತ್ತಾಗ್ತಾ ಬಂತು.. ಅದೂ ಅಲ್ದೇ, ಯಾರಾದ್ರೂ ಇಲ್ಲಿಗೆ ಬಂದ್ರೆ, ನೀನು ಕಥೆ ಹೇಳೋದನ್ನ ನಿಲ್ಲಿಸ್ಬಿಡ್ತೀಯಾ... ನಂಗೆ ನಾಳೆಯವರೆಗೂ ಕಾಯೋಕಾಗಲ್ಲ.. ದಯವಿಟ್ಟು ಬೇಗ ಹೇಳಿ ಮುಗಿಸಿಬಿಡು ಪ್ಲೀಸ್..” ಅಜ್ಜಿಯ ಬಳಸಿ, ಅವಳ ಭುಜಕ್ಕೆ ತನ್ನ ತಲೆಯೊರಗಿಸಿಕೊಂಡು ವಿನಂತಿಸಿದಳು ವಿನೇತ್ರಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಒಂದಿಡೀ ಬದುಕನ್ನೇ ಸ್ವಾಹಾ ಮಾಡಿದ ಕಥೆಯನ್ನು ಹೇಳೋಕೆ ಸ್ವಲ್ಪವಾದ್ರೂ ಸಮಯ ಬೇಡ್ವೇ ಹುಡ್ಗಿ? ಹ್ಮ್ಂ.. ಈಗ ವತ್ಸಲೆಗೆ ಮೂವತ್ತಾಲ್ಕೋ ಮೂವತ್ತೈದೋ ಆಗಿರ್ಬಹುದು.. ಹೌದು.. ನನ್ನ ಮದುವೆಯಾಗಿಯೇ ಅರವತ್ತು ವರ್ಷದ ಮೇಲಾಯ್ತಲ್ಲ. ವತ್ಸಲೆಯ ಅಪ್ಪ ರಾಜಾರಾಮ ಶುದ್ಧ ಗುಳ್ಳೆ ನರಿ ಬುದ್ಧಿಯವ ಎಂದು ಮೊದಲೇ ಅಂದೆನಲ್ಲಾ. ಸ್ವಂತ ಗಟ್ಟಿ ನೆಲೆಯಿಲ್ಲದೇ ಅವರಿವರ ಮನೆಯಲ್ಲೇ ಬಿದ್ದುಕೊಂಡಿರುತ್ತಿದವ ಮದುವೆಯಾದ ಮೇಲೆಯೇ ಒಂದು ಸೂರು ಕಂಡಿದ್ದು. ಶುರುವಿನಲ್ಲಿ ಸರಸ್ವತಿಯ ಅಬ್ಬೆ ಆನಂದಿಬಾಯಿಗೋ ಮನೆಯಳಿಯನ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಮನೆಮಗನೇ ಸಿಕ್ಕಷ್ಟು ಖುಶಿ. ಆದರೆ ಪಾಪ ಆಗಿದ್ದೇ ಬೇರೆ. ಮದುವೆಯಾಗಿ ತಿಂಗಳಾಗುತ್ತಲೇ ಪತ್ನಿಯನ್ನು ಜರೆಯತೊಡಗಿದ್ದ. ‘ಕಪ್ಪು ತೊಗಲಿನ ಕಡ್ಡಿ ಗೂಟ ನೀನು.. ಏನು ಸುಖ ಬಂತೋ ನಂಗೆ.. ಒಟ್ನಲ್ಲಿ ಮೋಸವಾಗೋಯ್ತು.. ಆಸ್ತಿಯಾದ್ರೂ ಪಾಲಿಗೆ ಬರತ್ತ ನೋಡ್ಬೇಕು..’ ಎಂದು ಅತ್ತೆ ಆನಂದಿಯ ಮುಂದೆಯೇ ಹೀಯಾಳಿಸುತ್ತಿದ್ದನಂತೆ. ಪಾಪ ಸಂಕ್ಟ ತಡೀಲಾಗ್ದೇ ನನ್ನ ಬಳಿ ಬಂದು ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ಹೇಳ್ಕೊಂಡು ಕಣ್ಣೀರಿಟ್ಟಿದ್ಳು ಆನಂದಿಬಾಯಿ. ಮದುವೆಯಾಗಿ ವರುಷದೊಳಗೆ ಹೆಣ್ಣು ಮಗು ಹುಟ್ಟಲು, ಬಡಪಾಯಿ ಹೆಂಡತಿಯ ಜರೆಯಲು ಹೊಸತೊಂದು ಅಸ್ತ್ರ ಸಿಕ್ಕಿತ್ತು ರಾಜಾರಾಮನಿಗೆ. ಆದರೆ ಆತ ನಿನ್ನಜ್ಜನ ಮುಂದೆ ಮಾಹನ್ ಸಭ್ಯಸ್ಥನಂತಿರುತ್ತಿದ್ದ. ಆದರೇನಂತೆ.. ಈತನ ಕಂತ್ರಿ ಬುದ್ಧಿ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಗೊತ್ತಿತ್ತು ರಾಯರಿಗೆ. ಸುಮ್ಮನೇ ಆ ಸಾಧ್ವಿ ಸರಸ್ವತಿಗೆ ಮತ್ತೆ ಏಟು ಬೀಳಬಾರದೆಂದು ಗಟ್ಟಿ ಹೇಳದೇ ಸುಮ್ಮನಾಗುತ್ತಿದ್ದರು. ಹಾಗೂ ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ತಡಿಯದೇ ಬುದ್ಧಿ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದುದುಂಟು. ಆಗೆಲ್ಲಾ ಆ ದುರುಳ ಇವರ ಮುಂದೆ ತಿಪ್ಪೆ ಸಾರಿಸಿ.. ಅಂದು ಸಮಾ ಚಚ್ಚುತ್ತಿದ್ದನಂತೆ ಸರಸ್ವತಿಯ. ಹೀಗಾಗಿ ದಿನಗಳೆದಂತೇ ಅದು ಮೂಕಿಯೇ ಆಗೋಯ್ತು ಅನ್ಬೇಕು. ಅಬ್ಬೆ ಹತ್ರನೂ ಏನೂ ಹೇಳ್ಕೊಳ್ದೇ ಒಳಗೊಳಗೇ ಕುದಿಯತೊಡಗಿದ್ಳು. ಆದರೆ ಅವಳ ಮುಖದಲ್ಲಿ ತುಸು ನಗು, ಸಂತೋಷ ಕಾಣ್ತಿದ್ದುದು ವತ್ಸಲೆ ತೊಡೆಯೇರಿದಾಗಲೇ. ಅದೂ ಅವಳಪ್ಪ ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ಮುದ್ದಾಡುವಂತಿರಲಿಲ್ಲ. ‘ಹೆಣ್ಣು ಕೂಸ್ನ ತಲೆ ಮೇಲೆ ಕೂರ್ಸಿ ಕೆಡಿಸ್ಬೇಡ..’ ಎಂದು ಕೂಗಾಡ್ತಿದ್ದ. ಇಸ್ಪೀಟು, ಜೂಜಿನಲ್ಲೆ ತೋಟದ ಆದಾಯದ ಬಹುಪಾಲನ್ನು ಪೋಲು ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದ. ಮನೆಯೊಳಗೆ ಏನಿಲ್ಲ, ಏನುಂಟು ಎಂದು ಒಮ್ಮೆಯೂ ನೋಡಿದವನಲ್ಲ. ಇಬ್ಬರು ಹೆಂಗಸರು ಹೇಗೋ ಜಾಣ್ಮೆಯಿಂದ ಮೂರು ಹೊತ್ತು ಅನ್ನ ಬೇಯಿಸಿಕೊಳ್ಳಲು ಬೇಕಾದ್ದಷ್ಟನ್ನು ಕೂಡಿಟ್ಟುಕೊಳ್ತಿದ್ರು. ಮಜ್ಗೆ, ಮೊಸ್ರು, ತುಪ್ಪದ ಆಸೆಯಾದಾಗೆಲ್ಲಾ ಪುಟ್ಟ ಕುಸು ವತ್ಸಲೆ ನಮ್ಮನೆಗೆ ಬರ್ತಿತ್ತು. “ಮಾಲ್ತಿ ಆಯಿ ನಂಗೆ ಮಜ್ಗೆಗೆಗೆ ಚೂರು ಬೆಲ್ಲಾ ಹಾಕಿ ಕೊಡೇ” ಅಂತ ಕೇಳ್ತಿತ್ತು. ಆವಾಗೆಲ್ಲಾ ಸಂಕ್ಟ ಒದ್ದು ಬರೋದು ನಂಗೆ. ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ಒಳ್ಳೆ ಅಡುಗೆ ಮಾಡಿ ಏನೋ ನೆಪದಲ್ಲಿ ಅವ್ರ ಮನೆಗೆ ಕಳಿಸ್ತಿದ್ದೆ. ಸ್ವಾಭಿಮಾನಿ ಸರಸ್ವತಿ ಪ್ರತಿ ವರ್ಷ ಹಪ್ಳ ಸಂಡಿಗೆ ಮಾಡೋವಾಗ್ಲೂ ಬಂದು ಎಷ್ಟು ಬೇಡ ಅಂದ್ರೂ ಕೇಳ್ದೆ, ಇಡೀ ದಿನ ಇದ್ದು ಮಾಡಿ ಕೊಟ್ಟು ಹೋಗೋಳು. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಪಾಪ, ಬಡಪಾಯಿಯ ಗ್ರಹಚಾರ ಅಲ್ಲಿಗೇ ನಿಲ್ಲಲಿಲ್ಲ ನೋಡು.. ಗಂಡು ಬೇಕು ಅಂತ ಕುಣೀತಿದ್ದ ರಾಜಾರಾಮನ ಅವತಾರಕ್ಕೋ ಏನೋ.. ಮತ್ತೆ ಮಕ್ಕಳಾಗ್ಲೇ ಇಲ್ಲಾ ಸರಸ್ವತಿಗೆ. ಪ್ರತಿ ದಿವ್ಸ ಆಚೆ ಮನೆಯಿಂದ ಅಳು, ಕೂಗಾಟ ಮಾಮೂಲಾಯ್ತು. ತನ್ನ ನೋವನ್ನ ಹಲ್ಲು ಕಚ್ಚಿ ಸಹಿಸುವುದನ್ನು ಸರಸ್ವತಿ ಕಲಿತಿದ್ದಳು. ಆದರೆ ಅಮ್ಮನ ಸಿಟ್ಟನ್ನು ತನ್ನ ಮೇಲೆ ಅಪ್ಪ ತೋರಿದಾಗೆಲ್ಲಾ ಪುಟ್ಟ ವತ್ಸಲೆ ಸೂರು ಹಾರಿ ಹೋಗುವಂತೇ ಕೂಗುತ್ತಿದ್ದಳು. ಅದನ್ನು ಕೇಳುವಾಗೆಲ್ಲಾ ನಮಗೆ ಅವನ ತದುಕಿ ಬಿಡುವಷ್ಟು ರೋಷ ಉಕ್ಕೋದು. ಏನು ಮಾಡೋದು.. ಆನಂದಿಬಾಯಿ, ಸರಸ್ವತಿ ಸುಮ್ನಿದ್ಬಿಡಿ ಮಾವಯ್ಯ ಅಂತ ರಾಯರನ್ನು ಬೇಡ್ಕೊಳ್ಳೋರು. ಆದ್ರೂ ಒಂದಿನ ಎಳೇ ಕೂಸನ್ನ ಹೊಡೀವಾಗ, ಅದ್ರ ಕೂಗನ್ನು ಕೇಳಲಾಗ್ದೇ ಇವ್ರು ಎದ್ದು ಹೋಗಿ ಅವನಿಗೆ ಸಮಾ ಬೈದು, ಪಂಚಾಯ್ತಿಗೆ ಕರ್ಕೊಂಡು ಹೋಗ್ತೀನಿ ಅಂತ ಧಮ್ಕಿ ಹಾಕಿ ಬಂದಿದ್ರು. ಆಮೇಲೆ ಅದೇನಾಯ್ತೋ.. ಒಂದ್ವಾರ ಎಲ್ಲವೂ ಶಾಂತವಾಗಿತ್ತು. ಆದರೆ ಸರಸ್ವತಿ ಮತ್ತೂ ಮೌನವಾಗ್ಬಿಟ್ಟಿದ್ಳು. ಮಗ್ಳ ಹತ್ರಾನೂ ಅವ್ಳ ಮಾತು ತೀರಾ ಕಡ್ಮೆಯಾಗೋಯ್ತು. ಆ ದಿನದ ಕರಾಳ ರಾತ್ರಿಯ ನೆನೆದರೆ ಈಗಲೂ ಮೈ ಜುಮ್ಮಾಗುತ್ತದೆ. ಅಂದು ಬೆಳಗ್ಗಿನಿಂದಲೇ ನಿಲ್ಲದ ಮಳೆ.. ರಾತ್ರಿಯಂತೂ ರಚ್ಚೆ ಹಿಡಿದಂತೇ ಹೊಯ್ಯತೊಡಗಿತ್ತು.. ಮಿಂಚು, ಗುಡುಗಿನ ಆರ್ಭಟ ಬೇರೆ..” ಇದ್ದಕ್ಕಿದ್ದಂತೇ ಸುಮ್ಮನಾದಳು ಗೋಪಜ್ಜಿ. ಆ ಕೆಟ್ಟ ಘಟನೆಯ ಸ್ಮರಣೆಯಿಂದ ಅವಳಿಗೆ ನಿಃಶ್ಯಕ್ತಿ ಆವರಿಸಿದಂತಾಗಿತ್ತು. ಎರಡು ನಿಮಿಷ ಮೌನವಾಗಿದ್ದು, ತನ್ನ ಸಂಭಾಳಿಸಿಕೊಂಡು ಮುಂದುವರಿಸಿದಳು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಆವತ್ತು ಇಲ್ಲಿಗೆ ಬಂದಿದ್ದ ವತ್ಸಲೆ, ನಮ್ಮ ಮಾಲತಿಯ ಮೂರು ತಿಂಗಳ ಶಿಶುವಿನ ಜೊತೆ ಆಡ್ಕೊಳ್ತಾ ಇಲ್ಲೇ ನಿದ್ದೆ ಮಾಡ್ಬಿಟ್ಟಿದ್ಳು. ಆನಂದಿಬಾಯಿ ಬೇರೆ ತನ್ನ ತೋಟದ ಮನೆ ಹತ್ರ ಹೋಗಿದ್ಳು. ಬೆಳ್ಗಾಗೋವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಸರಸ್ವತಿ ತನ್ನ ಕೋಣೆಯಲ್ಲಿ ಹೆಣವಾಗಿದ್ಳು. ಅವ್ಳ ಪಕ್ಕ ನಿಪ್ಪೋ ಬ್ಯಾಟರಿ ಶೆಲ್ ಚೂರುಗಳಿದ್ವು. ‘ಅಯ್ಯಯಪ್ರೋ.. ವಿಷ ತಿಂದು ಸತ್ತೋಗ್ಬಿಟ್ಳು ನನ್ನ ಹೆಂಡ್ತಿ.. ಇವತ್ತೇ ವಿಪರೀತ ಸೆಖೆ ಅಂತ ಹೊರ ಜಗುಲಿಯಲ್ಲಿ ಮಲ್ಗಿದ್ದೆ ನಾನು.. ಗೊತ್ತೇ ಆಗ್ಲಿಲ್ಲ..’ ಅಂತ ಬಾಯ್ಬಂಡ್ಕೊಂಡು ನಾಟ್ಕ ಮಾಡ್ದ ರಾಜಾರಾಮ. ಆವತ್ತು ಅವ್ನ ನಾಟ್ಕ ನೋಡಿದ್ಮೇಲೆ, ಊರಿನ ಯಾವ ನಾಟ್ಕನೂ ನೋಡ್ಬೇಕು ಅನ್ನಿಸ್ಲಿಲ್ಲ ನೋಡು! ಅದೇನು ಗೋಳಾಡೋದು.. ಅಳೋದು.. ಅತ್ತೆಯ ಕಾಲಿಗೆ ಬಿದ್ದು ಮೂರ್ಚೆ ಬೀಳೋ ಥರ ಮಾಡೋದು.. ಅಯ್ಯಪ್ಪಾ! ಪೋಲೀಸ್ರಿಗೆ ಏನು ಕೊಟ್ನೋ ಏನೋ.. ತಿಂಗಳೊಳಗೆ ಎಲ್ಲಾ ಥಂಡಾಗೋಯ್ತು. ಆನಂದಿಬಾಯಿಯೂ ಮೊಮ್ಮಗ್ಳ ಮುಖ ನೋಡಿ, ಅಳಿಯನ ಗೋಳಾಟವನ್ನೇ ನಂಬಿ ತೆಪ್ಪಗಾಗ್ಬಿಟ್ಳು. ಆದರೆ ವತ್ಸಲೆ ಮಾತ್ರ ಆವತ್ತಿಂದ ಗಂಭೀರಳಾಗ್ಬಿಟ್ಳು. ನಾನು, ಮಾಲತಿ, ಶ್ರೀಧರ ಎಲ್ಲಾ ಸೇರಿ ಎಷ್ಟೇ ಪ್ರಯತ್ನ ಪಟ್ರೂ ಮೊದ್ಲಿನ ಥರ ಆಗ್ಲೇ ಇಲ್ಲಾ. ಬರೋಳು.. ಕೊಟ್ಟಿದ್ದು ತಿನ್ನೋಳು, ನಿದ್ದೆ ಬಂದ್ರೆ ಇಲ್ಲೇ ನಮ್ಜೊತೆ ಮಲ್ಗಿ ಬಿಡೋಳು. ಕಲಿಕೆಯಲ್ಲೂ ಅಷ್ಟಕಷ್ಟೇ ಇದ್ದ ವತ್ಸಲೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಸಲಿಗೆಯಿಂದ ಇರ್ತಿದ್ದುದು ನಮ್ಮ ಮಾಲತಿಯ ಜೊತೆಗೇ. ಹದಿನೆಂಟಕ್ಕೆಲ್ಲಾ ಓದು ಬಿಟ್ಟ ಅವ್ಳಿಗೊಂದು ಗಂಡು ಕಟ್ಟಲು, ಎರಡನೇ ಸಂಬಂಧದ ಭಾರೀ ಕುಳವನ್ನೇ ಆರಿಸಿ ತಂದಿದ್ದ ಅಪ್ಪ ಎನ್ನಿಸಿಕೊಂಡವ. ಆದರೆ ಅವನಿಗೆ ದೊಡ್ಡ ಆಘಾತ ಕಾದಿತ್ತು. ಮದುವೆಗೆ ಎರಡು ತಿಂಗಳಿದೆ ಎನ್ನುವಾಗ ವತ್ಸಲೆ ಶ್ರೀಧರನನ್ನು ದೇವಸ್ಥಾನದಲ್ಲಿ ವರಿಸಿ ಅಪ್ಪನ ಮುಂದೆ ನಿಂತಿದ್ದಳು. ನಮಗಂತೂ ನಂಬೋಕೇ ಆಗಿರ್ಲಿಲ್ಲ ಗೊತ್ತಾ? ಅದ್ಯಾವಾಗ ಈಕೆ ಇವನನ್ನು ಪ್ರೀತಿಸಿ, ಗುಟ್ಟಾಗಿ ತಿರುಗಿ.. ಸುಳಿವೂ ಕೊಡದೇ ಮದುವೆಯಾಗಿ ಬಿಟ್ಳಪ್ಪಾ ಅಂತ ತಲೆ ಕೆಡ್ಸಿಕೊಂಡಿದ್ವಿ. ಆದರೆ ಏನೇನೋ ಮನಸಲ್ಲೇ ಮಂಡಿಗೆ ತಿಂದಿದ್ದ ರಾಜಾರಾಮ ಮಾತ್ರ ಮಗಳ ಈ ಕ್ರಾಂತಿಯಿಂದ ಉರಿದು ಹೋಗಿದ್ದ. ಆಸ್ತಿಯಲ್ಲಿ ಚಿಕ್ಕಾಸೂ ಕೊಡಲ್ಲ ಎಂದು ಕೂಗಾಡಿ ಬಿಟ್ಟಿದ್ದ. ಆದರೆ ವತ್ಸಲಾ ಶಾಂತವಾಗಿ ಹೇಳಿದ್ದು ನಾಲ್ಕೇ ನಾಲ್ಕು ಮಾತು.. ‘ನನ್ನಮ್ಮನ ಆಸ್ತಿ ಅದು.. ಕೊಡ್ದೇ ಹೋದ್ರೆ ಲಾಯರ್ ಹಿಡ್ದು ಕೇಸ್ ಹಾಕ್ತೀನಿ.. ಅಮ್ಮನ ಸಾವಿನ ಬಗ್ಗೂ ತನಿಖೆ ಮಾಡಿಸ್ತೀನಿ.. ಹುಶಾರ್!’ ಅಷ್ಟೇ, ಥಂಡಾಗಿ ಬೆವರಿ ತೆಪ್ಪಗೆ ಕೂತು ಬಿಟ್ಟಿದ್ದ ರಾಜಾರಾಮ. ಆದರೂ ಮಗಳ ಮೇಲಿನ ಹಠಕ್ಕೆ, ಗಂಡು ಸಂತಾನ ತರ್ತೀನಿ ಅಂತ ಯಾರನ್ನೋ ಮದ್ವೆ ಮಾಡ್ಕೊಂಡು ಇಲ್ಲಿಗೆ ತಂದ. ಅವ್ಳು ಕನ್ನಡ ಶಾಲೆಯಲ್ಲಿ ಟೀಚರ್ ಆಗಿದ್ಳಂತೆ. ಸರಿ.. ಮದ್ವೆ ದಿನ ಸಂಜೆ ಗೋಧೂಳಿ ಮುಹೂರ್ತದಲ್ಲಿ ಪ್ರವೇಶವಾಗುವಾಗಲೇ, ಪ್ರಧಾನ ಜಗುಲಿಯ ಮೇಲ್ಛಾವಣಿ ಕುಸಿದು ಇಬ್ರ ಮುಂದೆಯೂ ದಢಾರನೆ ಬಿತ್ತು ನೋಡು.. ಪುಸಕ್ಕನೆ ನಕ್ಕಿದ್ಳು ವತ್ಸಲಾ. “ಅಮ್ಮನ ಉಡುಗೊರೆ ಸಿಕ್ತಪ್ಪಾ.. ಇನ್ನು ಒಳಗ್ಬನ್ನಿ.. ಯಾವ್ದಕ್ಕೂ ಹುಶಾರು ಹೇಳು ನಿನ್ನ ಹೊಸ ಹೆಂಡ್ತಿಗೆ” ಅಂತ ಹೇಳಿ ದುಡುದುಡುನೆ ತೋಟದಮನೆಗೆ ಹೋಗ್ಬಿಟ್ಟಿದ್ಳು ತನ್ನ ಗಂಡನ ಕಟ್ಕೊಂಡು. ಭಯ ಬಿದ್ದ ಅವನ ಹೊಸ ಹೆಂಡ್ತಿ, ಆವತ್ತೇ ಅಲ್ಲಿಂದ ಕಾಲ್ಕಿತ್ತವಳು, ವರುಷದೊಳಗೆ ರಾಜಾರಾಮನಿಗೆ ಸೋಡಾ ಚೀಟಿ ಕೊಟ್ಟು ಹೊರ ದೂಡಿದ್ಳು ತನ್ನ ಮನೆಯಿಂದ. ಸ್ವಂತ, ಮಗಳು, ಅಳಿಯ, ಅತ್ತೆ ಎಲ್ಲಾ ಇದ್ರೂ ಕೊನೆಗಾಲದಲ್ಲಿ ಒಂಟಿ ಪಿಶಾಚಿಯಾಗಿ ಸತ್ತ ಅಂವ. ಆವತ್ತೊಂದು ದಿನ ಬೆಳಗ್ಗೆ ಹಾಲಿನ ಶೇಷಿ ಎಷ್ಟು ಕರೆದರೂ ಆತ ಬಾಗಿಲ ತೆಗೆಯದ್ದು ನೋಡಿ, ನಿನ್ನಜ್ಜನ ಕರೆಯಲು.. ಇವರಿಗೆ ಸಂಶಯ ಬಂದು, ಬಾಗಿಲು ಒಡೆದು ನೋಡಿದಾಗಲೇ ಗೊತ್ತಾಗಿದ್ದು! ಸರಸ್ವತಿ ಸತ್ತ, ಅದೇ ಕೋಣೆಯಲ್ಲೇ ಅಂಗಾತ ಮಲಗಿ, ಎದೆಯೊಡೆದು ಸತ್ತು ಆತ ಎರಡ್ಮೂರು ದಿವಸಗಳೇ ಆಗಿದ್ದವು. ಆವತ್ತು ನಮ್ಮ ಸರಸ್ವತಿ ಆತ್ಮಕ್ಕೆ ತುಸು ಶಾಂತಿ ಸಿಕ್ಕಿರ್ಬಹುದು ನೋಡು..” ತಡೆಯಲಾಗದೇ, ಕಣ್ಣೊರೆಸಿಕೊಂಡಳು ಗೋಪಜ್ಜಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಪಶ್ಚಾತ್ತಾಪದ ದಳ್ಳುರಿಯಿಂದ ವಿನೇತ್ರಿಯ ಹೊಟ್ಟೆಯೊಳಗೆಲ್ಲಾ ಸಂಕಟವೆದ್ದಿತ್ತು. “ತಪ್ಪಾಗೋಯ್ತಜ್ಜಿ.. ವತ್ಸಲಕ್ಕನ ಬಗ್ಗೆ ತಿಳಿದೇ ಕೆಟ್ಟ ಮಾತಾಡ್ಬಿಟ್ಟೆ. ಆದರೆ ಶ್ರೀಧರಣ್ಣ ಯಾಕೆ ಹೀಗಾಗಿದ್ದು? ತಾನೇನೂ ತಪ್ಪು ಮಾಡ್ದಿರೋವಾಗ, ಊರ ಜನರ ಕೆಟ್ಟ ಮಾತಿಗೆ ಉತ್ರ ಕೊಡ್ದೇ ಸುಮ್ನಿರೋದ್ಯಾಕೆ ವತ್ಸಲಕ್ಕ?” ಈ ಸಲ ಅವಳ ಧ್ವನಿಯಲ್ಲಿ ಕಾಳಜಿಯಿತ್ತು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಹ್ಮ್ಂ.. ಯಾಕೆ ಯಾರಿಗಾದ್ರೂ ಆಕೆ ತನ್ನ ಬದುಕಿನ ಬಗ್ಗೆ ಸಮಜಾಯಿಷಿ ಕೊಡ್ಬೇಕು ಹೇಳು? ಅವ್ಳಿಂದ ನಮ್ಗೇನು ನಷ್ಟವಾಗ್ತಿದೆ? ಪ್ರಶ್ನಿಸಲು ಅವ್ಳಿಗೆ ನಾವೇನಾಗ್ಬೇಕು ಹೇಳು? ನಿಜ..ಆಕೆ ತನ್ನಪ್ಪನ ಮೇಲಿನ ಸೇಡಿಗೆ ಹೈಸ್ಕೂಲಿನ ಗೆಳೆಯ ಶ್ರೀಧರನ ಮದ್ವೆಯಾಗಿದ್ದು ಹೌದು. ಆದ್ರೆ ಇಬ್ಬರಲ್ಲಿ ಪ್ರೀತಿ ಹುಟ್ಟಿತ್ತೋ ಇಲ್ವೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಆತ ಗಂಡಸೇ ಅಲ್ಲಾ ಅನ್ನೋ ಘೋರ ಸತ್ಯ ಅವ್ಳಿಗೆ ಗೊತ್ತಾಗಿದ್ದು ಮದ್ವೆಯಾದ್ಮೇಲೇ. ಹೀಗಿದ್ರೂ ಆಕೆ ಗುಟ್ಟು ರಟ್ಟು ಮಾಡ್ದೇ, ಸುಮ್ನಿದ್ಳು. ಆದರೆ ಶ್ರೀಧರನೊಳಗೊಂದು ವಿಕೃತಿಯಿತ್ತು. ತನಗಿಲ್ಲದ ಗಂಡಸ್ತನದ ಅಹಂ ಎದ್ದಾಗ, ತಾನು ಕಾಣದ ಸುಖವ ತನ್ನ ಮುಂದೇ ಹೆಂಡತಿ ಸುಖಿಸಿ ತನ್ನ ಕಣ್ಣಿಗೆ ಹಬ್ಬ ಕೊಡಬೇಕೆಂಬ ಕೊಳಕು ಬಯಕೆಯದು. ಅದ್ಕಾಗಿ ಅವ್ಳ ಹಿಂದೆ ತನ್ನ ಕೆಲವು ಫಟಿಂಗ ಗೆಳೆಯರ ಛೂ ಬಿಟ್ಟು... ಇದು ಆಕೆಗೆ ಗೊತ್ತಾಗಿ ಅವರನ್ನೆಲ್ಲಾ ಉಗಿದು, ಒದ್ದು... ಒಂದು ದಿನ ಇವಳ ಮೇಲೆ ಕೈ ಮಾಡಲು ಬಂದ ಗಂಡನ ದೂಡಿ ಕೆಡವಿದ್ದೇ ನೆಪವಾಗಿ, ಪಾರ್ಶ್ವವಾಯು ಬಡಿದು ಬಿದ್ಕೊಂಡ ಶ್ರೀಧರ. ತನ್ನಿಂದಲೇ ಹೀಗಾಯಿತೇನೋ ಎಂಬ ಒಳ ಕೊರಗು ಅವಳದ್ದು.. ಅದಕ್ಕೇ ಇನ್ನೂ ಅವನ ಹೊರ ಹಾಕದೇ ಹಳ್ಳಿ ಚಿಕಿತ್ಸೆ ಕೊಡಿಸುತ್ತಿದ್ದಾಳೆ.. ಹೊತ್ತು ಹೊತ್ತಿಗೆ ಬೇಯಿಸಿ ತಿನ್ನಿಸುತ್ತಿದ್ದಾಳೆ. ಪಾಪ ತಡೆಯಲಾಗದೇ ಅಜ್ಜಿಯ ಬಳಿ ಎಲ್ಲಾ ಹೇಳಿಕೊಂಡು ಅತ್ತಿದ್ದಳಂತೆ ಒಮ್ಮೆ. ಆನಂದಿಬಾಯಿ ನನ್ನಲ್ಲಿ ಗುಟ್ಟಾಗಿ ಹೇಳಿ ತಲೆ ಚಚ್ಚಿಕೊಂಡಿದ್ದಳು. ಏಕೈಕ ಬಂಧುವಾಗಿದ್ದ ಅಜ್ಜಿಯೂ ಈಗ ಅವಳ ಜೊತೆಗಿಲ್ಲ. ಒಂಟಿನತವ ಹತ್ತಿಕ್ಕಲು ಸ್ತ್ರೀ ಶಕ್ತಿ, ಸ್ವ ಸ್ವಸಾಯ ಮುಂತಾದ ಗುಂಪುಗಳಿಗಾಗಿ ದುಡಿಯುತ್ತಿದ್ದಾಳೆ. ಇದಕ್ಕೆ ಸಾಮಾಜಿಕ ಕಾರ್ಯಕರ್ತನಾಗಿರೋ ಆ ಪುರುಷೋತ್ತಮ ಸಹಾಯ ಮಾಡ್ತಿದ್ದಾನಂತೆ... ನನ್ನ ಬಳಿ ಒಮ್ಮೆ ಖುದ್ದಾಗಿ ಹೇಳಿದ್ದಳು. ಇಷ್ಟಕ್ಕೂ ಅವರಿಬ್ಬರ ನಡುವೆ ಸಂಬಂಧ ಇದ್ದರೂ ನನಗೇನೂ ತಪ್ಪು ಕಾಣಿಸದು ಕೂಸೆ. ತಪ್ಪೆನಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದು ಇಲ್ಲದ್ದನ್ನು ಇದೆ ಅಂತ ನಾಟಕವಾಡಿದಾಗ. ಆದ್ರೆ ಆಕೆ ಹೇಗಿದ್ದಾಳೋ ಹಾಗೆ ಕಾಣಿಸುತ್ತಾಳೆ. ವಿನೇತ್ರಿ.. ಅವ್ಳ ಮನೆಗೆ ನಾನು ಹೋಗಿದ್ದಾಗ ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ನೋಡಿದ್ದೇನೆ.. ತನ್ನ ಮನೆಯ ಒಳ ಜಗುಲಿಯ ಗೋಡೆಗೆ ನೇತು ಹಾಕಿರುವ, ಸರಸ್ವತಿಯ ಫೋಟೋದ ಮೇಲೊಂದು ಪುಟ್ಟ ದೀಪ ಹಚ್ಚಿಟ್ಟುಕೊಂಡು ಗಂಟೆಗಟ್ಟಲೇ ಅಮ್ಮನ ಮುಖವನ್ನೇ ನೋಡುತ್ತಾ ಕುಳಿತು ಬಿಡ್ತಾಳೆ.. ‘ದೀಪ ಕೆಳ್ಗಿಡ್ದೇ ಮೇಲ್ಯಾಕೆ ಹಚ್ಚೀಡ್ತೀಯಾ?’ ಅಂತ ಒಮ್ಮೆ ಕೇಳಿದ್ದಕ್ಕೆ.. ‘ಮಾಲ್ತಿ ಆಯಿ, ಮೇಲಿನಿಂದ ಬೀಳೋ ಕಿರು ದೀಪದಲ್ಲಿ ಅಮ್ಮನ ನಿಷ್ಕಲ್ಮಶ ಕಣ್ಗಳು ಎಷ್ಟು ಚೆಂದ ಹೊಳೀತವೆ ಅಲ್ವಾ? ಆದ್ರೆ ದೀಪ ಕೆಳ್ಗಡೆ ಇಟ್ರೆ ಯಾಕೋ ಅಷ್ಟು ಸರಿ ಕಾಣೋದೇ ಇಲ್ಲಪ್ಪಾ..” ಅಂದಿದ್ಳು. ನಮ್ಮ ವತ್ಸಲೆ ಅವಳಮ್ಮನ ಪಡಿಯಚ್ಚು... ಆ ಫೊಟೋದ ನೆತ್ತಿಯ ಮೇಲಿನ ಬೆಳಕಿನಷ್ಟೇ ಪವಿತ್ರಳಾಗಿ ಕಾಣ್ತಾಳೆ ನೋಡು ನನ್ನ ಕಣ್ಣಿಗೆ.” ಗೋಪಜ್ಜಿಯ ಮೊಗದಲ್ಲಿ ತುಂಬಿದ್ದ ವಿಶಿಷ್ಟ ಹೊಳಪನ್ನೇ ನೋಡುತ್ತಾ, ಹನಿಗಣ್ಣಾದಳು ವಿನೇತ್ರಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
[೨೦೧೭, ಜುಲೈ ತಿಂಗಳ ತುಷಾರದಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಟಿತ]</div>
<div style="text-align: center;">
******</div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: blue;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-36031315049313113482017-05-29T18:43:00.002+05:302017-05-29T18:43:44.653+05:30ವೇಣೀಸಂಹಾರ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-NfFl83dB3lw/WSwd6ofK5cI/AAAAAAAAJYI/3HOhYbnMaKk5PzYvEBWlzfCcoT3AOfKBwCLcB/s1600/Cover.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1052" data-original-width="592" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-NfFl83dB3lw/WSwd6ofK5cI/AAAAAAAAJYI/3HOhYbnMaKk5PzYvEBWlzfCcoT3AOfKBwCLcB/s320/Cover.jpg" width="180" /></a></div>
<b><span style="font-size: large;"><br /></span></b>
<b><span style="font-size: large;">‘ವೇಣೀಸಂಹಾರ’</span></b> - ಈ ಅಪರೂಪದ ಪುಸ್ತಕದ ಕುರಿತು ಮೊತ್ತ ಮೊದಲು ಮಾಹಿತಿ ಕೊಟ್ಟವರು ಶ್ರೀ ವಿಘ್ನೇಶ್ವರ ಭಟ್ ಅವರು. ಕೆಲವು ದಿನಗಳ ಹಿಂದೆ ಕೋರಿಕೆಯ ಮೇರೆಗೆ ಆ ಪುಸ್ತಕವನ್ನು ಓದಲೂ ಕೊಟ್ಟರು. ಕಥೆಗಳ ಮುನ್ನ ಬರುವ ಸುದೀರ್ಘ ಪೀಠಿಕೆಯೇ ಒಂದು ಮಿನಿ ಕಾದಂಬರಿಯಂತಿದ್ದು.. ಲೇಖಕಿಯ ಪ್ರಬುದ್ಧತೆಗೆ, ವಿಶಿಷ್ಟ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವಕ್ಕೆ ಸ್ಪಷ್ಟ ಕನ್ನಡಿಯನ್ನು ಹಿಡಿದಿದೆ. <br />
<br />
<b><i><span style="color: blue;">ಈ ಪುಸ್ತಕದ ವಿಶಿಷ್ಟತೆ ಏನೆಂದರೆ.</span></i></b>.<br />
<br />
೧೯೨೫ರಲ್ಲಿ ಗೋಕರ್ಣದಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿದ <b>ದೇವಾಂಗನಾ ಶಾಸ್ತ್ರಿ</b>ಯವರು ಬದುಕಿದ್ದು ಕೇವಲ ೨೫ ವರುಷಗಳು ಮಾತ್ರ. ೧೯೫೧ರಲ್ಲಿ ಅವರ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಒಂದು ದುರ್ಘಟನೆಯಿಂದಾಗಿ ಅವರು ತೀರಿಕೊಂಡಾಗ ಅವರಿಗೆ ಮೂರುವರುಷದ ಓರ್ವ ಮಗಳಿದ್ದಳು. ಮುಂದೆ ಅವರ ಮಗಳು ಉಷಾ ಹೆಗಡೆ, ಅಳಿಯ ಎಸ್.ವ್ಹಿ.ಹೆಗಡೆ ಹಾಗೂ ಆಪ್ತೇಷ್ಟರು ಸೇರಿ ಅಂದಿನ ಪ್ರಸಿದ್ಧ ಸಹಿತ್ಯ ಪತ್ರಿಕೆಗಳಲ್ಲಿ ಪಕಟಗೊಂಡಿದ್ದ ಲಭ್ಯ ಕಥೆಗಳನ್ನು ಮತ್ತು ಲೇಖನಗಳನ್ನು ಒಗ್ಗೂಡಿಸಿ, ‘ವೇಣಿಸಂಹಾರ’ ಪುಸ್ತಕದ ರೂಪದಲ್ಲಿ ೨೦೦೫ರಂದು ಹೊರ ತಂದಿದ್ದಾರೆ. ಇದರಲ್ಲಿ ದೇವಾಂಗನಾ ಅವರ ಎಂಟು ಲಭ್ಯ ಕಥೆಗಳಲ್ಲದೇ, ಐದು ಪ್ರಬಂಧಗಳು, ಅವರನ್ನು ಅತ್ಯಂತ ಸಮೀಪದಿಂದ ನೋಡಿದ, ಬಲ್ಲ ಆಪ್ತರ ಬೆಚ್ಚನೆಯ ಅನಿಸಿಕೆಗಳು ಎಲ್ಲವೂ ಪ್ರಕಟಗೊಂಡಿವೆ.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-EfIQOgpyUXE/WSweBOPKEzI/AAAAAAAAJYM/ptqFSSbsM1wzWodMLy6A_zXn1kBzyCmRQCLcB/s1600/back.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="540" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-EfIQOgpyUXE/WSweBOPKEzI/AAAAAAAAJYM/ptqFSSbsM1wzWodMLy6A_zXn1kBzyCmRQCLcB/s320/back.jpg" width="180" /></a></div>
<br />
<br />
ಪ್ರಸ್ತುತ ಪುಸ್ತಕದಲ್ಲಿ ಲೇಖಕಿ ದೇವಂಗನಾ ಶಾಸ್ತ್ರಿಯವರು ತಮಗೆ ಅಂದು ಲಭ್ಯವಾಗಿದ್ದ ಅತ್ಯಲ್ಪ ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯದಲ್ಲೇ ತೋರಿದ ಪ್ರೌಢ, ಪ್ರಬುದ್ಧ ಚಿಂತನೆಗಳು, ದಿಟ್ಟ ಕ್ರಾಂತಿಕಾರಿ ಆಲೋಚನೆಗಳು, ಪೆನ್ನಿನ ಖಡ್ಗದಿಂದಲೇ ಹೋರಾಡಿದ ಕೆಚ್ಚು ಎಲ್ಲವೂ ತುಸು ಬೆಚ್ಚುವಂತೆ ಮಾಡಿ, ಹೆಚ್ಚು ಅಚ್ಚುಮೆಚ್ಚೂ ಆಗುತ್ತಾರೆ. ಅಂದಿನ ಸಮಾಜದಲ್ಲಿ ಅದರಲ್ಲೂ ವಿಶೇಷವಾಗಿ ಬ್ರಾಹ್ಮಣರಲ್ಲಿ ಹಾಸು ಹೊಕ್ಕಾಗಿದ್ದ ವೈಧವ್ಯ.. ಅದರಾನಂತರ ಹೆಣ್ಣಿನ ಮೈ-ಮನಗಳ ಮೇಲೆ ನಡೆಯುವ ದೌರ್ಜನ್ಯ (ಕೇಶ ಮುಂಡನೆ, ಸಕಲ ಶುಭ ಕಾರ್ಯಗಳಿಗೆ ಬಹಿಷ್ಕಾರ ಇತ್ಯಾದಿ..), ವರದಕ್ಷಿಣೆ (ಇದು ಈಗಲೂ ಎಲ್ಲಾ ಜಾತಿಗಳಲ್ಲೂ ಹಾಸು ಹೊಕ್ಕಾಗಿದೆ..), ಬಾಲ್ಯವಿವಾಹ, ಗಂಡನ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಆಕೆಗೆ ಲಭ್ಯವಗುತಿದ್ದ ನಾನ ವಿಧದ ಪೀಡನೆ.. ಇವೆಲ್ಲವನ್ನೂ ಸಶಕ್ತವಾಗಿ ಎಂಟೇ ಕಥೆಗಳಲ್ಲೇ ಹಿಡಿದಿಟ್ಟಿದ್ದಾರೆ. ಎಂಟು ಕಥೆಗಳು ಪುಟ್ಟ ಪುಟ್ಟ ಕಥೆಗಳೇ! ಆದರೆ ಅವುಗಳೊಳಗೆ ಹೊಕ್ಕಿರುವ ಪಾತ್ರಗಳು ತೆರೆದಿಡುವ ಭಾವ ಪ್ರಪಂಚ ಮಾತ್ರ ಅದ್ಭುತ! ಅಂದಿನ ಪಿಡುಗಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಅವರು ತಮ್ಮ ಕಥೆಗಳ ಮೂಲಕ, ಕಥಾ ಪಾತ್ರಗಳ ಮೂಲಕ ಅದೆಷ್ಟು ಗಟಿ ಧ್ವನಿಯಲ್ಲಿ ಎತ್ತಿ ಹಿಡಿದು ರಾಚಿದಾರೆಂದರೆ.. ಅಂದಿನ ಸಮಾಜ ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಅರಗಿಸಿಕೊಂಡಿತ್ತೇ? ಎಂಬ ಅನುಮಾನವೂ ಮೂಡುತ್ತದೆ. ಅದೆಷ್ಟು ಅವಹೇಳನ, ಮೂದಲಿಕೆಗಳನ್ನು ಇವರು ಅಂದು ತನ್ನ ಇಂಥ ಬರಹಗಳಿಗಾಗಿ ಎದುರಿಸಿದ್ದಿರಬಹುದು ಎಂದೂ ಅನಿಸುತ್ತದೆ. ಅದೇನೇ ಇದ್ದರೂ ಕತೆಯಿಂದ ಕತೆಗೆ ಲೇಖಕಿ ಇನ್ನಷ್ಟು ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿ, ಸ್ಪಷ್ಟ ಧ್ವನಿಯಲ್ಲಿ ತನ್ನೊಳಗಿನ ಬೇಗುದಿ, ಸುತ್ತ ಮುತ್ತಲೂ ಆಗುತ್ತಿದ್ದ ಅನಾಚಾರಗಳಿಂದ ತಪ್ತವಾದ ಮನಸ್ಸಿನ ನೋವುಗಳು - ಇವೆಲ್ಲವನ್ನೂ ಬಿಡಿ ಬಿಡಿಯಾಗಿ ಹರಹಿದ್ದಾರೆ. ಹೆಣ್ಣೆಂದ ಕೂಡಲೇ ಆಕೆ ಭೋಗವಸ್ತು ಅಥವಾ ದೌರ್ಜನ್ಯಕ್ಕೆ ಹೇಳಿ ಮಾಡಿಸಿದವಳು.. ಎಂದಷ್ಟೇ ಬಗೆದು ನಡೆಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದ ಅಂಥ ಸಮಾಜವನ್ನು ತುಂಬಾ ಸತ್ವಯುತವಾಗಿ ತುದಿ ಬೆರಳಲ್ಲೆತ್ತಿ ತಿದಿಯೊತ್ತಿದ ರೀತಿಗೆ, ಆ ಶೈಲಿಗೆ ಶರಣು.<br />
<br />
ಕಥೆಗಳ ಕುರಿತು ಹೆಚ್ಚೇನೂ ಹೇಳೆನು.. ಆ ಸೂಕ್ಷ್ಮ ನೇಯ್ಗೆ.. ಇರಿವ ಪ್ರಶ್ನಾವಳಿಗಳು, ಸ್ತ್ರೀಯರ ಮೇಲೆ ನಡೆವ ನಾನಾ ವಿಧದ ದೌರ್ಜನ್ಯಗಳನ್ನು ಸರ್ವೇಸಾಮಾನ್ಯವೆಂದೇ ಪರಿಗಣಿಸಿದ್ದ ಅಂದಿನ ಆ ಸಮಾಜವನ್ನು ಆ ಕಾಲದಲ್ಲೇ ಎಳೆ ಎಳೆಯಾಗಿ ಹರವಿ ಕೊಡವಿದ ರೀತಿ.. ದಿಟ್ಟತನ ಎಲ್ಲವೂ ನಿಬ್ಬೆರಗಾಗಿಸುತ್ತದೆ. ಜಯಂತಿ ಪತ್ರಿಕೆ ನಡೆಸಿದ ಕಥಾಸ್ಪರ್ಧೆಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಥಮ ಬಹುಮಾನಿತ ವೇಣೀಸಂಹಾರ (ಅಕ್ಟೋಬರ್ ೧೯೪೧)ಕಥೆಯಂತೂ ಮನಮಿಡಿವಂತಿದೆ. ಜೊತೆಗೆ ಆಣೆ ಪಾವಲಿ, ಅಡ-ಕತ್ತರಿ, ಹಾರೇಗೋಲು ಬಹಳ ಹಿಡಿದಿಟ್ಟ ಕಥೆಗಳು.<br />
<br />
ಬಾಲ ವೈಧವ್ಯ, ಕೇಶಮುಂಡನೆ - ಇವೆರಡು ಈಗ ಎಷ್ಟೋ ಕಡಿಮೆಯಾಗಿವೆ.. (ಅಂದಿನ ಕಾಲಘಟ್ಟವನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಂಡರೆ..) ಆದರೂ ಅಂದು ಆಳದಲ್ಲಿ ಬೇರೋರಿದ್ದ ಅದೆಷ್ಟೋ ಸಾಮಾಜಿಕ ಹುಳುಕುಗಳು ಇನ್ನೂ ಹಾಗೇ ಇವೆ. ತಮ್ಮ ಪ್ರಬಂಧದಲ್ಲಿ ದೇವಾಂಗನಾ ಅವರು ಮಂಡಿಸುವ ಚಿಂತನಾ ಲಹರಿಯನ್ನೋದುತ್ತಾ ಮಂತ್ರಮುಗ್ಧಳಾಗಿ ಹೋದೆ. ಆದರೆ ಅವರ ಕೆಲವೊಂದು ಚಿಂತನೆಗಳು ಇಂದಿನ ಕಾಲಘಟ್ಟಕ್ಕೆ ತುಸು ಸಾಂಪ್ರದಾಯಿಕ ಎಂದೆನಿಸಿದರೂ, ಅವರು ಬದುಕಿದ್ದ ಕಾಲಘಟ್ಟ, ಆ ಪರಿಸರವನ್ನು ಗಣನೆಗೆ ತೆಗೆದುಕೊಂಡಾಗ ಅಲ್ಲಗಳೆಯಲಾಗದು.<br />
<b><i>ಓದುಗರಿಗಾಗಿ ಅವರ ಲೇಖನವೊಂದರ (<span style="color: purple;">‘ಇಂದಿನ ಸ್ತ್ರೀಯರ ಕರ್ತವ್ಯ’</span>) ಆಯ್ದ ಈ ಭಾಗದ ಫೋಟೋವನ್ನು ಹಾಕುತ್ತಿರುವೆ.</i></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-cJcjsLEsCjQ/WSweafb0JHI/AAAAAAAAJYQ/PHwarCOQt3sRfxUzXNpGmyVDyMq6pBSIwCLcB/s1600/1l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="592" data-original-width="1052" height="180" src="https://4.bp.blogspot.com/-cJcjsLEsCjQ/WSweafb0JHI/AAAAAAAAJYQ/PHwarCOQt3sRfxUzXNpGmyVDyMq6pBSIwCLcB/s320/1l.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-SC3X-KK28Qk/WSwealaIDVI/AAAAAAAAJYU/g0r--gveCuM2gBEdA2WA2sJQh5hHLLCxgCLcB/s1600/2l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="592" data-original-width="1052" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-SC3X-KK28Qk/WSwealaIDVI/AAAAAAAAJYU/g0r--gveCuM2gBEdA2WA2sJQh5hHLLCxgCLcB/s320/2l.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
ಈ ಪುಸ್ತಕದ ಕುರಿತು ಮಾಹಿತಿಯನ್ನಿತ್ತು, ಓದಲೂ ಒದಗಿಸಿದ <b>ವಿಘ್ನೇಶ್ವರ ಭಟ್</b> ಅವರಿಗೆ ತುಂಬಾ ಕೃತಜ್ಞತೆಗಳು.<br />
<br />
<b><span style="background-color: white; color: blue;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</span></b>ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-4533409908918543642017-03-13T21:06:00.003+05:302017-03-13T21:10:22.066+05:30ಇದ್ದಲ್ಲೇ ಇಡು ದೇವ್ರೆ...<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b>ಒ</b></span>ಲೆ ಹತ್ತಿರ ಕುಳಿತುಕೊಂಡು ಅಮ್ಮ ಹಾಕಿದ್ದ ಬಿಸಿ ಬಿಸಿ ದೋಸೆಗೆ ಹಚ್ಚಿ ತಿನ್ನಲು ನಾಲ್ಕು ಚಮಚ ಬೆಲ್ಲಕ್ಕೆ ಒಂದು ದೊಡ್ಡ ಚಮಚ ಆಕಳಿನ ತುಪ್ಪ ಹಾಕಿಕೊಂಡು, ಅದನ್ನೇ ಗಿರಗಿರನೆ ತಿರುಗಿಸಿ, ಪಾಯಸ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದವಳ ತಲೆಯೊಳಗೆಲ್ಲಾ ಕಲ್ಲೆಯದೇ ಯೋಚನೆ ಗಿರಕಿ ಹೊಡೆಯುತ್ತಿತ್ತು. ‘ಈ ಕಲ್ಲೆ ಯಾಕೆ ಇನ್ನೂ ಬಂದಿಲ್ಲಾ?! ಇಷ್ಟೊತ್ತಿಗಾಗ್ಲೇ ನನ್ನ ದೋಸೆಯಲ್ಲಿ ಪಾಲಿ ಕೇಳಲೆ ಹಾಜರಿರಕಾಗಿತ್ತು... ಇನ್ನೂ ಪತ್ತೆಯಿಲ್ಲೆ ಅಂದ್ರೆ ಎಲ್ಲೋ ಏನೋ ಪರಾಮಶಿ ಆಗಿರವು...’ ಹೀಗೆಲ್ಲಾ ಯೋಚನೆಯಲ್ಲಿ ಬಿದ್ದ ಅವಳಿಗೆ ತಾನು ಬರೀ ಬೆಲ್ಲ, ತುಪ್ಪವನ್ನೇ ನೆಕ್ಕುತ್ತಿರುವುದರ ಅರಿವೇ ಆಗಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಅಲ್ಲೇ ಒಲೆ ಪಕ್ಕ ಕುಳಿತುಕೊಂಡು ದೋಸೆ ಎರೆದು ಹಾಕುತ್ತಿದ್ದ ಅವಳಮ್ಮ ಶಾರದೆಗೆ ಇವಳ ಕಳ್ಳಾಟ ಕಂಡುಬಿಟ್ಟಿತು. “ಕೂಸೆ... ಅನಘ... ಅದೆಲ್ಲಿದ್ದೇ ನಿನ್ತಲೆ? ಎಂತಾ ಮಳ್ಳುರೂಪವೇ ಇದು? ಇದ್ಯಾವ್ರೀತಿ ತಿನ್ನಾಣ್ವೋ ಎಂತೋ! ಬಿಸೀ ದೋಸೇನೇ ಬೇಕು ಹೇಳಿ ನನ್ನ ಜೀವ ತಿಂತೆ... ಈಗ ನೋಡಿರೆ ಹೀಂಗೆ! ಏಳು ವರ್ಷದ ಕೋಣಾ ಆದ್ರೂ ಬುದ್ಧಿ ಮಾತ್ರ ಎರಡ್ರದ್ದೇ ಸೈ...” ಹೇಳಿ ಗದರಿದ್ದೇ ತಡ ಬಿರಬಿರನೆ ದೋಸೆ ಮುರಿದು ಬಾಯಿಗೆ ಹಾಕಿದಳೋ ಇಲ್ವೋ... ಹೆಬ್ಬಾಗಿಲಿನಲ್ಲಿ ಗೆಳತಿ ಕಲ್ಲೆಯ ದನಿ ಕೇಳಿತು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಜಗುಲಿಯಲ್ಲಿ ಮಂಚದ ಮೇಲೆ ಕುಳಿತುಕೊಂಡು ಕವಳದ ಸಂಚಿ ತಡಕಾಡುತ್ತಿದ್ದ ಅಜ್ಜಮ್ಮನನ್ನು ಕಂಡಿದ್ದೇ “ಆಯಮ್ಮಾ ಆರಮಾ?” ಎಂದು ಮಾತಾಡಿಸುತ್ತಲೇ ಪ್ರಧಾನ ಬಾಗಿಲನ್ನು ದಾಟಿ ಒಳಗೆ ಜಿಗಿಯುತ್ತಾ ಹೋದಳು ಕಲ್ಲೆ. “ಅನು... ಒಳಗಿದ್ಯನೇ...? ತಿಂಡಿ ತಿಂದಾತಾ...?” ಕೇಳುತ್ತಾ ಅಡುಗೆಮನೆಯ ಕಡೆ ಹೋದ ಹುಡುಗಿಯನ್ನು ಕಂಡು ಶಾರದೆಯ ಅತ್ತೆ ಸೀತಮ್ಮನಿಗೆ ಕಿರಿಕ್ ಆಯಿತು. “ಶುದ್ಧ ಆಸೆಬುರುಕ ಕೂಸು... ಸಮಾ ಟೇಮಿಗೆ ಬಂತು ದೋಸೆ ಮುಕ್ಕಲೆ... ನಮ್ಮನೆ ಕೂಸಿಗೂ ತಲೆ ಇಲ್ಲೆ... ಲಗೂನೆ ತಿಂದ್ಕಂಡು ಹೊರಗೇ ಇರ್ದೇ, ಗೆಳತೀನೂ ಕೂರ್ಸಿ ತಿನ್ಸಿ ಸಂಭ್ರಮ ಮಾಡ್ತು...” ಎನ್ನುವ ಅವಳ ವಟಗುಡುವಿಕೆ ಅಡುಗೆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ದೋಸೆ ಮುಕ್ಕುತ್ತಿದ್ದ ಕಲ್ಲೆಯ ಕಿವಿಗೆ ಬೀಳುವಹಾಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಬಿದ್ದರೂ ಅವಳಿಗೆ ಏನೂ ಅನಿಸುತ್ತಲೂ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಅನಘೆಗಿಂತ ಎರಡೇ ವರ್ಷ ದೊಡ್ಡವಳಾದ ಕಲಾವತಿಯ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ತುಂಬಿದ್ದುದು ಕೇವಲ ಬಡತನ ಮಾತ್ರ. ಅವಳ ಅಪ್ಪ ಶ್ರೀನಿವಾಸಭಟ್ಟ ಶುದ್ಧ ಸೋಂಬೇರಿ. ಹೆಸರಿಗೆ ಮಾತ್ರ ಪುರೋಹಿತ ಭಟ್ಟ... ಹೊರಗೆ ಬಿದ್ದು ದುಡಿಯುವುದೆಂದರೆ ಆಗದು... ನೂರಾಯೆಂಟು ನೆಪ. ಇಂತಹ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಅವನ ಹೆಂಡತಿ ಶ್ರೀಲಕ್ಷ್ಮಿಯೇ ಅವರಿವರ ಮೆನೆಯಲ್ಲಿ ಕಸ-ಮುಸರೆ, ಹಿಟ್ಟು-ಹುಡಿ ಮಾಡಿಕೊಡುತ್ತಾ ಹೇಗೋ ಗಂಡ ಮಕ್ಕಳ ಹೊಟ್ಟೆ ಹೊರೆಯುತ್ತಿದ್ದಳು. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಬಾಲ್ಯದಿಂದಲೂ ಅನಘ, ಕಲಾವತಿ ಕಡ್ಡಿ ದೋಸ್ತರು. ಇಲ್ಲಿ ಕಡ್ಡಿ ಅಂದ್ರೆ ಬಳಪದ ಕಡ್ಡಿ. ಶಾಲೆಯ ಮೆಟ್ಟಿಲನ್ನೂ ಕಾಣದಿರುವ ಕಲಾವತಿಗೆ ಬಿಳೀ ಬಣ್ಣದ ಬಳಪದ ಕಡ್ಡಿ ಎಂದರೆ ಬಹು ಪ್ರೀತಿ. ಅವಳಿಗೆ ಅಕ್ಷರ ಕಲಿಸಿದ್ದೇ ಅನಘಾ. ತನ್ನ ಹತ್ತಿರವಿದ್ದ ಬಳಪವನ್ನೆಲ್ಲಾ ಚೂರು ಮಾಡಿ ಅವಳಿಗೂ ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದಳು. ಅವಳ ಈ ಕೃತ್ಯದಿಂದಾಗಿ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ಬೈಸಿಕೊಂಡಿದ್ದೂ ಇದೆ... “ನೀ ಎಂತ ಬಳ್ಪನೇ ತಿಂತ್ಯನೇ ಕೂಸೆ... ಬರ್ಯದು ನಾಲ್ಕು ಅಕ್ಷರನೂ ಇಲ್ಲೆ... ಕಡ್ಡಿ ಮಾತ್ರ ಎರ್ಡು ದಿನಕ್ಕೇ ನಾಪತ್ತೆ...” ಹೇಳಿ ಅನಘೆಯ ಅಪ್ಪಯ್ಯ ಅದೆಷ್ಟು ಸಲ ಗದರಿಸಿದ್ದನೋ ಲೆಕ್ಕವಿಲ್ಲ. ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಸಿಗುತ್ತಿದ್ದ ಹೆಸರು ಗಂಜಿ ಬೇಸರ ಬಂದ ತಕ್ಷಣ ಕಲ್ಲೆ ಶಾರದೆಯ ಹಿಂದೆಮುಂದೆ ಸುತ್ತುತ್ತಿದ್ದಳು. ಪಾಪದ ಹುಡುಗಿಯ ಕಷ್ಟ ಗೊತ್ತಿದ್ದರಿಂದ ತಿಂಡಿ, ಪದಾರ್ಥಗಳನ್ನು ತುಸು ಹೆಚ್ಚೇ ತಯಾರಿಸಿ, ಅವಳಿಗೂ ಅವಳ ತಂಗಿಯಂದಿರಿಗೂ ಸೇರಿಸಿ ಕಟ್ಟಿಕೊಡುತ್ತಿದ್ದಳು ಶಾರದಾ.</div>
<div style="text-align: justify;">
ಇವತ್ತೇಕೋ ಕಲ್ಲೆಯ ಮನಸು ಬೇರೆಲ್ಲೋ ಇದ್ದಹಾಗಿತ್ತು. ದೋಸೆ ತಿನ್ನುತ್ತಿದ್ದರೂ ಏನೋ ಯೋಚನೆಯಲ್ಲಿ ಬಿದ್ದಂತಿದ್ದ ಹುಡುಗಿಯನ್ನು ಕಂಡು ಶಾರದೆಗೆ ಕುತೂಹಲವಾಯಿತು. “ಎಂತಾ ಆತೆ ತಂಗಿ? ಮನೇಲಿ ಎಲ್ಲಾ ಆರಮಾ? ಸಮಾ ತಿಂತಾ ಇಲ್ಲೆ ಇಂದು...” ಎಂದು ಕೇಳಿದ್ದೇ ತಡ, ಇದಕ್ಕಾಗಿಯೇ ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದವಳಂತೇ ತಾನು ಬರುವಾಗ ಕೇಳಿದ ಹೊಸ ವಿಷಯವನ್ನು ಹೊರಹಾಕತೊಡಗಿದಳು ಕಲಾವತಿ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಶಾರ್ದತ್ತೆ... ಆನು ಬರ್ತಿರ್ಬೇಕಿರೆ... ನಿಮ್ಮನೇ ತೋಟ್ದ ಕೆಳ್ಗೆ ಮೂಲೆ ಮನೆ ಶಂಕ್ರಣ್ಣ, ಯನ್ನಪ್ಪಯ್ಯ, ಆಚೆಕೇರಿ ಗಣಪಣ್ಣ, ಶಾನಭೋಗ್ರು, ಸುಬ್ಬುಮಾಮ ಎಲ್ಲಾ ನಿತ್ಕಂಡು ಅದ್ಯಾವ್ದೋ ಪ್ಯಾಟೆಯಿಂದ ಬಂದ ದೊಡ್ಡ ಜನ್ರ ಸಂತಿಗೆ ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿ ಮಾತಾಡ್ತಾ ಇದ್ದಿದ್ವಪ್ಪಾ... ಎಲ್ರೂ ಒಂಥರಾ ಇದ್ದಿದ್ದೊ... ನಂಗೆಂತೂ ಸಮಾ ಗೊತ್ತಾಜಿಲ್ಲೆ... ನೀನು ಸುಬ್ಬು ಮಾಮನ್ನ ಕೇಳು... ಈಗ ಒಳ್ಗೆ ಬಕ್ಕು ಅಂವ...” ಎಂದು ಹೇಳಿ ಮುಗಿಯಿತೋ ಇಲ್ಲವೋ ಶಾರದೆಯ ಗಂಡ ಸುಬ್ಬರಾಯ ಹೆಗಡೆ ಒಳಗೆ ಬಂದ. ಒಳಹೊಕ್ಕ ಪತಿಯ ಚಹರೆ ಎಂದಿನಂತಿಲ್ಲದ್ದನ್ನು ಕೂಡಲೇ ಗ್ರಹಿಸಿದಳು ಶಾರದೆ. ಎಂದಿನಂತೆ ತಿಂಡಿಯ ತಟ್ಟೆಗೆ ಕೈ ಹಾಕದೆ ಸುಸ್ತಾದವನಂತೇ ಅಲ್ಲೇ ಮೂಲೆಯಲ್ಲಿ ಮಣೆ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಕುಳಿತ ರೀತಿ, ಗಾಬರಿಗೊಂಡಂತಿದ್ದ ಮೊಗ... ಇವೆಲ್ಲವನ್ನೂ ನೋಡಿ ತುಸು ಹೆದರಿಕೆಯಾಯಿತು ಶಾರದೆಗೆ. ಹಾಗೆ ನೋಡಿದರೆ ಸುಬ್ಬಣ್ಣ ಸ್ವಭಾವತಃ ಸ್ವಲ್ಪ ಪುಕ್ಕಲು. ಊರಲ್ಲಿ ಏನೇ ಸಣ್ಣಪುಟ್ಟ ಗದ್ದಲ, ಗಲಾಟೆ ಆದರೂ ಒಂದೆರಡು ದಿನಗಳನ್ನು ಮನೆಯೊಳಗೇ ಕುಂತು ಕಳೆಯುವಂತಹವನು. ಅವನ ಹೆಂಡತಿಯೇ ಎಷ್ಟೋ ಗಟ್ಟಿಗಿತ್ತಿ. ಆದ್ರೆ ಇವತ್ಯಾಕೋ ಯಜಮಾನ್ರು ಸ್ವಲ್ಪ ಜಾಸ್ತಿಯೇ ಭಯ ಬಿದ್ದಿರುವ ಹಾಗೆ ಕಂಡಿತವಳಿಗೆ. ಪತಿಯನ್ನು ಕಣ್ಸನ್ನೆಯಲ್ಲೇ ಕರೆದು ಹಿತ್ತಲಿಗೆ ಹೊರಟಳು. ನಿಧಾನವಾಗಿ ಅವಳನ್ನು ಅನುಸರಿಸಿದ ಸುಬ್ರಾಯ, ಹಿತ್ತಲಿನಲ್ಲಿದ್ದ ಬಟ್ಟೆ ಒಗೆಯುವ ಕಲ್ಲಿನ ಮೇಲೆ ಕುಳಿತವನೇ ವಿಷಯವನ್ನೆಲ್ಲಾ ಅರುಹಲು, ಸಂಗತಿ ತಿಳಿದ ಶಾರದೆಯ ಎದೆಯೂ ಜೋರಾಗಿ ಹೊಡೆದುಕೊಳ್ಳತೊಡಗಿತು. ಒಳಗಿದ್ದ ಅಮ್ಮನಿಗೂ ವಿಷಯವನ್ನು ತಿಳಿಸಲು ಒಳಹೊಕ್ಕವನನ್ನು ಶಾರದೆಯೂ ಅನುಸರಿಸಿದಳು.</div>
<div style="text-align: center;">
-೨-</div>
<div style="text-align: justify;">
ಶಿರಸಿ ತಾಲೂಕಿನ ಆಸುಪಾಸಿರುವ ಹತ್ತು ಹಳ್ಳಿ ಸುತ್ತ ತಣ್ಣಗೆ ಹರಿಯೋ ಅಘನಾಶಿನೀ ನದಿಗೆ ಅಣೆಕಟ್ಟು ಹಾಕಬೇಕೆಂದು ಸರಕಾರದವರು ಯೋಚಿಸುತ್ತಿರುವುದಾಗಿಯೂ, ಅದೂ ಆ ಒಡ್ಡು ನಮ್ಮ ಮನೆಯ ಸಮೀಪವೇ ಎಲ್ಲೋ ಹಾಕುತ್ತಾರೆಂದೂ, ಇದರಿಂದಾಗಿ ನಮಗೇ ಭಯಂಕರ ತೊಂದರೆ ಆಗುವುದೆಂದೂ, ಗದ್ದೆ, ತೋಟ, ಬೇಣವೆಲ್ಲಾ ಮುಳುಗಡೆಯಾಗುವ ಸಂಭವವಿದೆಯೆಂದೂ ಹೇಳಿದ ಸುಬ್ರಾಯ ತಲೆಯ ಮೇಲೆ ಕೈಹೊತ್ತು ಕೂರಲು, ತುಂಬಿದ ಕವಳದ ರಸ ಬಾಯಿಯ ಕವಾಟೆಯಿಂದ ಇಣುಕುತ್ತಿರುವುದನ್ನೂ ಗಮನಿಸದಷ್ಟು ದಂಗಾಗಿಹೋಗಿದ್ದಳು ಸೀತಮ್ಮ. ಉಕ್ಕಿ ಬರತೊಡಗಿದ ಕಣ್ಣೀರನ್ನು ಹೇಗೋ ತಡೆದು ಕವಳ ತುಪ್ಪುವ ನೆಪ ಮಾಡಿ ಕಡಾವಾರದ ಕಡೇ ಹೋದರೆ, ಆಗಷ್ಟೇ ಗಡದ್ದಾಗಿ ತಿಂಡಿ ತಿಂದು ಜಗುಲಿಯ ಕಡೆ ಬಂದಿದ್ದ ಅನಘೆಗೆ ಅಪ್ಪಯ್ಯನ ಮಾತು ಕೇಳಿ ಪಾಯಸ ಕುಡಿದಷ್ಟು ಸಂತಸವಾಯಿತು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಅಪ್ಪಯ್ಯ... ದೊಡ್ಡೊಳೆಗೆ ಒಡ್ಡು ಹಾಕ್ತ್ವಡಾ?! ಹಾಂಗಾದ್ರೆ ದೊಡ್ಡೊಳೆ ನಮ್ಮನೆ ಮೆಟ್ಲ ಮುಂದೇ ಹರೀತಾ? ದಣಪೆ ಆಚೆ ಇರೋ ದಪ್ಪ ಮೆಟ್ಲು ಇದ್ದಲೋ ಅದ್ರ ಹತ್ರಾನೋ ಇಲ್ಲ ಕೆಳ್ಗೆ ಇಪ್ಪು ತೋಟದ ಹತ್ರಾನೋ? ಅಯ್ಯಬ್ಬಾ... ಮಸ್ತಾಗ್ತು ಅಲ್ದಾನೆ ಕಲ್ಲೆ ದಿನಾ ನೀರಾಡಲೆ...” ಎಂದೆಲ್ಲಾ ಹೇಳಿ ಸಂಭ್ರಮಪಡತೊಡಗಿದ ಮಗಳ ಬೆನ್ನಿಗೊಂದು ಗುದ್ದು ಬಿತ್ತು ಅಮ್ಮನಿಂದ. “ಇಲ್ಲಿ ಊರು ಹೊತ್ಕಂಡ್ ಉರೀತಿದ್ರೂ ಇದ್ಕಿನ್ನೂ ಬೆಂಕೀದೆ ಚಿಂತೆ..... ಹೆಡ್ಡ್ ಕೂಸೆ... ಅಘನಾಶಿನಿ ಇಲ್ಲಿಗೆ ಬಂದ್ರೆ ನಾವೆಲ್ಲಾ ಮುಳ್ಗೋದೇ... ತೋಟ ಗದ್ದೆ ಎಲ್ಲಾ ಹೋದ್ಮೆಲೆ ಬರೀ ನೀರು ಕುಡ್ದು ಬದ್ಕಕಾಗ್ತು ತಿಳ್ಕ... ಹೊಟ್ಟೆಗೆ ಸರಿ ಬೀಳ್ದೆ ಹೋದಾಗ ನಿನ್ನ ನೀರಿನ ಭೂತನೂ ಬಿಡ್ತೇನೋ...” ಹೇಳುತ್ತಲೇ ಅಳಲು ಶುರು ಮಾಡಿದ ಅಮ್ಮನ ಹೊಸ ಅವತಾರ ನೋಡಿ ಅನಘೆಗೆ ಭಯ, ಆಶ್ಚರ್ಯ ಎರಡೂ ಉಂಟಾಯಿತು. ಗೆಳತಿಯ ಎದುರಿಗೇ ಅಮ್ಮ ಹೀಗೆಲ್ಲಾ ಬೈದು ಹೊಡೆದಿದ್ದಕ್ಕೆ ಕೊಂಚ ಅವಮಾನವಾಗಿ ಅಳು ಉಕ್ಕಿದಂತಾದರೂ, ನದಿಯೇ ಮನೆಯ ಹತ್ತಿರ ಬರುತ್ತಿರುವ ಸಿಹಿ ಸುದ್ದಿ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಮರೆಸಿತು. ತನ್ನ ಉಳಿದ ಗೆಳತಿಯರಿಗೆಲ್ಲಾ ಒಡ್ಡಿನ ಸುದ್ದಿಯನ್ನು ಆರುಹಲು ಉತ್ಸಾಹದಿಂದ ಕಲ್ಲೆಯ ಕೈ ಹಿಡಿದು ದಣಪೆ ದಾಟಿದಳು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಮಗಳ ಮುಗ್ಧತೆ, ತುಂಟಾಟ ಗೊತ್ತಿದ್ದರೂ ಆ ಕ್ಷಣಕ್ಕೆ ಭವಿಷ್ಯತ್ತಿನ ಚಿಂತೆ ಹೆಚ್ಚಾಗಿತ್ತು ಶಾರದೆಗೆ. ಅದರಲ್ಲೂ ಗಂಡನ ಮೆದುತನ ಗೊತ್ತಿದ್ದರಿಂದ ಮತ್ತೂ ಆತಂಕವಾಗತೊಡಗಿತ್ತು. “ಎಲ್ಲಾ ನಮ್ ಕರ್ಮ... ಸುಖ ಅನುಭವ್ಸಲೂ ಪಡ್ಕ ಬರವು... ಹೋಯ್... ನೀವೊಂಚೂರು ಪ್ಯಾಟಿಗ್ಹೋಗಿ ತಹಶೀಲ್ದಾರ್ರನ್ನ ಮತ್ತೆ ವಿಚಾರ್ಸಿಯಲ್ಲಾ... ಹೀಂಗೇ ಕುಂತ್ರೆ ಎಂತೂ ಅಪ್ಪದಲ್ಲಾ ಹೋಪದಲ್ಲಾ... ಶಂಕ್ರಣ್ಣ, ಶಾನುಭೋಗ್ರು ಎಲ್ಲಾ ಇದ್ವಲಿ... ನೀವೂ ಏನಾದ್ರೂ ಮಾಡುಲಾಗ್ತಾ ನೋಡಿ...” ಎಂದದ್ದೇ ಅಲ್ಲಿಂದೆದ್ದು ಕೊಟ್ಟಿಗೆಯ ಕಡೆ ಹೋದಳು. ಮೊದಲಿನಿಂದಲೂ ಅಷ್ಟೇ.... ದುಃಖ ಜಾಸ್ತಿ ಆದಾಗೆಲ್ಲಾ ಆಕೆ ಹೋಗುವುದು ತನ್ನ ಪ್ರೀತಿಯ ಆಕಳು ಗೌರಿ ಇರುವಲ್ಲಿಗೇ. ಸೀತಮ್ಮನಿಗೆ ವಿಪರೀತ ಸುಸ್ತಾದಂತೆ ಅನಿಸಿ, ಹಾಗೇ ಹಾಸಿಗೆಯ ಕಡೆ ನಡೆದರು. “ನನ್ನವರು ಕಷ್ಟದಲ್ಲಿ ಬೆವರು ಹರಿಸಿ, ದುಡಿದು, ಗುಡ್ಡವನ್ನು ಕಡಿದು ಮಾಡಿರುವ ತೋಟ, ಗದ್ದೆ... ಅದೆಷ್ಟು ಕಷ್ಟ, ನಷ್ಟ ಕಂಡಿಲ್ಲಾ ಇಷ್ಟು ಮೇಲೇರಿ ಬರುವಂತಾಗಲು!! ಅವರೇನೋ ತನಗಿಂತ ಮೊದಲೇ ಪರಲೋಕ ಸೇರಿ ನೆಮ್ಮದಿಯಾಗಿದ್ದಾರೆ. ನಾನಿನ್ನೂ ಯಾಕೆ ಇಲ್ಲೇ ಇದ್ದೇನೋ... ಆ ದೇವರು ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ನೋಡಲೆಂದೇ ಇನ್ನೂ ಬದುಕಿಸಿಟ್ಟಿದ್ದಾನೆಯೋ! ಭಗವಂತ, ಮುಳುಗಡೆ ಆಗೋ ಮೊದಲೇ ನನ್ನೂ ಕರೆಸಿಕೊಳ್ಳಪ್ಪಾ...” ಎಂದು ಮನದೊಳಗೇ ಹಲುಬುತ್ತಾ, ಕಣ್ಣೀರಿಡುತ್ತಾ ಪ್ರಾರ್ಥಿಸತೊಡಗಿದಳು ಸೀತಮ್ಮ.</div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: justify;">
ಎಲ್ಲಿ ನೋಡಿದರಲ್ಲಿ ಫಳಫಳ ಹೊಳೆಯುತ್ತಿರುವ ಜಲರಾಶಿ. ಈಕಡೆಯ ದಡದವರಿಗೆ ಆ ಕಡೆಯವರ ಕುರುಹೂ ಕಾಣದಿರುವಷ್ಟು ಅಗಾಧ ವಿಶಾಲ! ತನ್ನ ಮುಂದಿದ್ದ ನೀರನ್ನೇ ಕಣ್ತುಂಬಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಅನಘೆ ಕಲ್ಲೆಯ ಕಡೆ ತಿರುಗಿದಳು. “ಹೇ ಕಲ್ಲೆ... ನಿನ್ಗೆ ಗೊತ್ತಿದ್ದಾ... ಅಜ್ಜ-ಆಯಮ್ಮ ನನ್ನ ಇದೇ ಹೊಳೀಗೆ ಸಣ್ಣಿದ್ದಾಗ ಕರ್ಕೊಂಡ್ಬಂದು ನೀರಾಡಿಸ್ತಿದ್ದೋ... ಎಷ್ಟು ಖುಶಿ ಆಗ್ತಿತ್ತು ಅಂಬೆ... ಹೋದ್ವರ್ಷ ನಮ್ಮ್ ಸ್ಕೂಲ್ನವು ಗೋಕರ್ಣಕ್ಕೆ ಪ್ರವಾಸ ಹಾಕಿಯಿದ್ವಲೇ... ಅಲ್ಲಿಪ್ಪು ಸಮುದ್ರನೂ ಇಷ್ಟೇ ದೊಡ್ಡಕಿತ್ತು ಗೊತ್ತಿದ್ದಾ? ಅಘನಾಶಿನಿಯಲ್ಲಿ ತೆರೆ ಒಂದ್ ಕಮ್ಮಿ ನೋಡು... ನಮ್ ಹೊಳೆ ಸಮುದ್ರಕ್ಕೆ ಸಮ ಅಲ್ದಾ?!” ಸ್ನೇಹಿತೆಯ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಕೇಳಿದ ಕಲ್ಲೆಯ ಮೊಗ ಅರಳಿತು. “ಹೌದನೇ... ಸಮುದ್ರನೂ ಹೀಂಗೇ ಇರ್ತಾ? ದೊಡ್ಡ್ ದೊಡ್ಡ್ ತೆರೆ ಬತ್ತಡ ಅಲ್ದಾ? ಅಪ್ಪಯ್ಯಂಗೆ ಹೇಳಿ ಸಾಕಾತು... ಒಂದ್ಸಲ ನಂಗೂ ಸಮುದ್ರ ತೋರ್ಸು ಅಂತ ಹೇಳಿ. ಕರ್ಕಂಡೇ ಹೋಗದಿಲ್ಲೆ. ಆಯಿಗಂತೂ ಪುರ್ಸೊತ್ತೆ ಇರ್ತಿಲ್ಲೆ. ನಾ ಯಾವಾಗೇನ ಸಮುದ್ರ ನೋಡದು” ಬೇಸರದಿಂದ ನುಡಿದ ಕಲ್ಲೆಯ ಸಣ್ಣಮುಖ ನೋಡಿ ಪಿಚ್ಚೆನಿಸಿತು ಅನಘೆಗೆ. “ಹೋಗ್ಲಿ ಬಿಡೆ... ಅದ್ಯಾವ ಮಹಾಕಾರ್ಯ... ನಾನೇ ನಿನ್ನ ಕರ್ಕ ಹೋಗ್ತಿ... ಹಾಂಗೆ ನೋಡಿರೆ ಈ ನೀರು ಸಿಹೀ ಇದ್ದು... ಅದು ಬರೀ, ಉಪ್ಪುಪ್ಪು ಗೊತ್ತಿದ್ದಾ? ಯಾರಿಗೊತ್ತು... ನಾಳೆ ದಿನ ಅಘನಾಶಿನೀ ನೋಡಲೆ ಸಮುದ್ರನೇ ಇಲ್ಲಿಗ್ಬಂದ್ರೂ ಬಂತು...” ಎಂದಿದ್ದೇ ತಡ ತೆರೆತೆರೆಯಾಗಿ ನಗುವುಕ್ಕಿ ಬಂತು ಕಲಾವತಿಗೆ. ಗೆಳತಿಯರಿಬ್ಬರೂ ಮನಸೋ ಇಚ್ಛೆ ನೀರಾಡಿ, ಕುಣಿದು ಕುಪ್ಪಳಿಸಿ ಸುಸ್ತಾಗಲು, ಅಲ್ಲೇ ತುಸು ದೂರದಲ್ಲಿದ್ದ ಅಮ್ಮನವರ ಗುಡಿಯತ್ತ ಸಾಗಲು, ಅಲ್ಲೇ ಗುಡಿಕಟ್ಟೆಯ ಮೇಲೆ ಕೂತು ಬಿಸಿಲು ಕಾಯಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದ ವೆಂಕಜ್ಜನಿಗೆ ಒಂದೊಳ್ಳೆ ಕಂಪೆನಿ ಸಿಕ್ಕಿದಂತಾಯಿತು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಎಂತದೇ ಕೂಸ್ಗಳ್ರಾ... ಎಲ್ಲಿಗೆ ಹೊಂಟಿದ್ದು ಸವಾರಿ. ನೀರಾಡಿ ಸಾಕಾತಾ? ಇಲ್ಲೆಂತಕ್ಬಂದ್ರಿ... ಮನಿಕಡೆ ಹೋಗದಲ್ದಾ? ಉಣ್ಣೋ ಯೋಚ್ನೆ ಇಲ್ಯನ್ರೇ...?” ಕೇಳುತ್ತಾ ಮಕ್ಕಳನ್ನು ಸಮೀಪ ಕರೆದ ವೆಂಕಜ್ಜ. ಊಟದ ಹೆಸರು ಕೇಳಿದಮೇಲೆಯೇ ಪೋರಿಗಳಿಗೆ ಗೊತ್ತಾಗಿದ್ದು ನಡುಮಧ್ಯಾಹ್ನ ಮೀರಿಹೋಗಿದೆ ಎಂದು. ಇದ್ದಕ್ಕಿದ್ದಂತೆ ಹೊಟ್ಟೆ ಚುರುಚುರು ಎಂದು ಹೇಳತೊಡಗಲು, ಗುಡಿಯೊಳಗೆ ಶಂಭಟ್ರು ಏನಾದ್ರೂ ಪ್ರಸಾದ ಕೊಡವರೇನೋ ಎಂಬ ಆಸೆಯಿಂದ ಅಜ್ಜಯ್ಯನ ಬಳಿ ಕೂರದೆ ಗುಡಿಯೊಳಗೇ ಹೊಕ್ಕಿಬಿಟ್ಟರು. ದೇವಿಗೆ ಅಡ್ಡಬಿದ್ದ ಶಾಸ್ತ್ರಮಾಡಿದ್ದಕ್ಕೋ, ಇಲ್ಲ ಪುಟ್ಟಮಕ್ಕಳ ಮೇಲಿನ ಪ್ರೀತಿಯಿಂದಲೋ, ಎರಡೆರಡು ಬಾಳೆಹಣ್ಣುಗಳನ್ನು ಅವರಿಬ್ಬರ ಕೈಯೊಳಗಿಟ್ಟರು ಭಟ್ಟರು. ಒಂದು ಹಣ್ಣನ್ನು ಗಬಗಬನೆ ಹೊಟ್ಟೆಗಿಳಿಸಿ, ಇನ್ನೊಂದರ ಸಿಪ್ಪೆ ಸುಲಿಯುತ್ತಾ ಹೊರಬಂದ ಮಕ್ಕಳನ್ನು ಎಳೆದುಕೊಂಡ ವೆಂಕಜ್ಜ ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಬಳಿ ಕೂರಿಸಿಕೊಂಡ. ಮೊದಲಿನಿಂದಲೂ ಪುಟ್ಟಮಕ್ಕಳೆಂದರೆ ವಿಪರೀತ ಪ್ರೀತಿ ಅವನಿಗೆ. ಮಕ್ಕಳಿಗೂ ಅಷ್ಟೇ... ಅದರಲ್ಲೂ ಅನಘೆ, ಕಲ್ಲೆಯರಿಗೆ ಅವನು ಕೊಡುವ ಪೆಪ್ಪರ್ಮಿಂಟ್, ದೆವ್ವ, ಭೂತ, ಪಿಶಾಚಿಗಳ ಕಥೆಗಳೆಂದರೆ ಬಲು ಇಷ್ಟ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಎಂತ ಕೇಳ್ಕಂಡ್ರೆ ದೇವಮ್ಮನಲ್ಲಿ...?” ಅಜ್ಜಯ್ಯ ಕೇಳಿದ್ದೇ ತಡ, ಶುರುವಿಟ್ಟೇ ಬಿಟ್ಟಳು ಅನಘೆ. “ಅಜ್ಜಾ... ದೊಡ್ಡ್ಹೊಳೆಗೆ ಒಡ್ಡು ಹಾಕ್ತ್ವಡಲೋ... ಆವಾಗ ನೀರು ನಮ್ಮನೆ ಮುಂದೇ ಬತ್ತಡ ಮಾರಾಯಾ... ಆದ್ರೆ ಯಮ್ಮನೆಯವ್ಕೆ ಸುತಾರಾಂ ಇಷ್ಟ ಇಲ್ಲೆ... ಹೇಂಗಾರೂ ಮಾಡಿ ತಡೆ ಒಡ್ಡವು ಹೇಳಿ ಯೋಚ್ನೆ ಮಾಡ್ತಾ ಇದ್ದೋ... ಇಷ್ಟ್ ದೂರ ನೀರಾಡಲೆ ಬಪ್ಪ ಬದ್ಲು... ಮನೆ ಕೆಳ್ಗೇ ನೀರ್ ಬತ್ತಪಾ... ಹಾಂಗಾಗಿ ಅವು ಎಂತ ಬೇಕಿದ್ರೂ ಮಾಡ್ಕಳ್ಲಿ... ದೇವಮ್ಮಾ, ನೀ ಮಾತ್ರ ನೀರನ್ನ ನಮ್ಮನೇ ಮುಂದೇ ತಗಂಬಾ ಹೇಳಿ ಕೇಳ್ಕಂಡಿ...” ಎಂದು ಅವಳು ಮಾತು ಮುಗಿಸಿದಳೋ ಇಲ್ಲವೋ ತಡೆಯಲಾಗದೇ ಕಲ್ಲೆಯೂ ಆರಂಭಿಸಿದಳು. “ವೆಂಕಜ್ಜ ನನ್ನ ಅಪ್ಪಯ್ಯನಿಗಂತೂ ಇಷ್ಟ ಇದ್ದು ನೋಡು ಒಡ್ಡು ಹಾಕದು. ನಮ್ಮ ಜಾಗ ಮುಳ್ಗೀರೆ ನಮ್ಗೆ ಪರಿಹಾರ, ದುಡ್ಡು ಕೊಡ್ತ್ವಡ... ಆವತ್ತು ಯಾರ್ಹತ್ರಾನೋ ಹೇಳ್ತಾ ಇದ್ದಿದ್ದ ಅಪ್ಪಯ್ಯ. ನಮಗೆಲ್ಲಾ ಬೇಷ್ ಆಗ್ತು ಆವಾಗ... ಅಮ್ಮ ಮಾತ್ರ ಬೇಜಾರು ಮಾಡ್ಕತ್ತನ ನೋಡು...” ಹೇಳ್ತಾ ಮತ್ತೊಂದು ಬಾಳೆಹಣ್ಣನ್ನು ಗುಳುಂ ಮಾಡೇಬಿಟ್ಟಳು. ಮಕ್ಕಳ ಮುಗ್ಧತೆ ಕಂಡು ಅಜ್ಜಯ್ಯನಿಗೆ ನಗು ಬಂದರೂ ಒಳಗೆಲ್ಲೋ ಸಂಕಟವೂ ಆಯಿತು. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
“ಎಲ್ಲಾ ಸರಿ ಮಕ್ಕಳ್ರಾ... ನಿಂಗಕಿಗೆ ನೀರೊಂದೇ ಮುಖ್ಯಾನೋ ಇಲ್ಲ ಶಾಲೆ, ಓದು, ಆಟದ ಬಯ್ಲು; ಇವೆಲ್ಲಾ ಮುಖ್ಯಾನೋ?” ಅವನ ಪ್ರಶ್ನೆ ಕೇಳಿದ ಅವರಿಬ್ಬರಿಗೂ ತುಸು ಗೊಂದಲವಾಯಿತು. ಆದರೆ ಅನಘೆ ಮಾತ್ರ ಸೋಲೊಪ್ಪದೆ “ನಂಗೆ ಎಲ್ಲಾದೂ ಬೇಕು... ಹಾಂಗೇ ನೀರೂ ಆಡಲೆ ಹತ್ರ ಬೇಕು...” ಎಂದಿದ್ದಕ್ಕೆ ಮತ್ತೆ ವೆಂಕಜ್ಜ... “ಆತು ತಗ. ನೀರು ಸಿಗ್ತು ಇಟ್ಗ. ಆದ್ರೆ ದೇವಿಮನೆ ಮಾವಿನ್ತೋಪು, ಕಲ್ಲೆಮನೆ ಹೂವಿನ್ಗಿಡ, ನಿನ್ನ ಆಯಿ ಕಷ್ಟಪಟ್ಟು ಬೆಳ್ಸಿದ್ ಹಿತ್ಲು, ಕಾಯಿಪಲ್ಲೆ... ನೀ ಲಗೋರಿ ಆಡೋ ಜಡ್ಡಿಗೆದ್ದೆ ಎಲ್ಲಾದೂ ಮುಳ್ಗೋಗ್ತು... ನೀ ಬರೀ ಮನೆ ಮುಂದೆ ನೀರಾಡ್ಕತ್ತ ಬರೀ ಸಾರನ್ನ ಉಂಡ್ಕತ್ತ ಇರವು... ತರಕಾರಿ ಬೆಳ್ಯಲೆ ಜಾಗ ಇರ್ತಿಲ್ಲೆ... ಪ್ಯಾಟೆಗೆ ಹೋಪಲೆ ಮೋಟಾರ್ ಬತ್ತಿಲ್ಲೆ... ಅಡ್ಡಿಲ್ಯ ಹಾಂಗಾದ್ರೆ?!” ಎಂದಿದ್ದೇ ತಡ ಇಬ್ಬರೂ ಗಾಭರಿಗೊಂಡರು. ‘ಪಾಪ... ಅಮ್ಮ ಅದೆಷ್ಟು ಖುಶಿಯಿಂದ ಹೂವಿನ ತೋಟ ಮಾಡಿದ್ದಾಳೆ! ಅದರಲ್ಲಾಗುವ ಹೂವಿನ ಮಾಲೆ ಮಾರಿಯೇ ಅಲ್ವೇ... ಹೋದ ವರುಷದ ತೇರಿನಲ್ಲಿ ನಮಗೆಲ್ಲಾ ಬಳೆ, ರಿಬ್ಬನ್ನು, ಸರ ಎಲ್ಲಾ ತೆಗೆಸಿಕೊಟ್ಟಿದ್ದು... ಇದೆಲ್ಲಾ ಮುಳುಗಿಹೋದರೆ ಅವಳಿಗೆಷ್ಟು ಬೇಸರವಾಗಬಹುದು! ಬೇಡ್ವೇಬೇಡ ಈ ನೀರಿನುಸಾಬ್ರಿ... ಹೊಳೆ ಇಲ್ಲೇ ಇದ್ಕೊಳ್ಲಿ...” ಎಂದು ಮನಸಲ್ಲೇ ಕಲಾವತಿ ಅಂದುಕೊಂಡ್ರೆ... ಅನಘೆಯ ಯೋಚನೆ ಹೀಗೆ ಸಾಗಿತ್ತು... ‘ಇಶ್ಯೀ... ಬರೀ ಸಾರನ್ನ ತಿನ್ನೋದು ಜ್ವರ ಬಂದವ್ರು. ನನಗಂತೂ ಹಶೀ, ಹುಳಿ, ಪಲ್ಯ ಬೇಕಪ್ಪಾ! ಅಮ್ಮ, ಆಯಮ್ಮ ಕೂಡಿ ಹಿತ್ಲಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ತರಕಾರಿ ಹಾಕಿದ್ದಾರೆ... ಲಗೋರಿ ಆಡ್ದೇ ನಿದ್ದೆ ಬರೋದಾದ್ರೂ ಹೇಗೆ? ಸ್ಕೂಲಿಗೆ ಹೋಗದಿದ್ದರೆ ದನ ಕಾಯೋದೇ ಗತಿ ಅಂತಿರ್ತಾನೆ ಅಪ್ಪಯ್ಯ. ಇಶ್ಯೀ... ಅವೆಲ್ಲಾ ಬೇಡ್ದಪ್ಪಾ ಬೇಡ... ಅಘನಾಶಿನಿ ಇಲ್ಲೇ ಹರೀತಾ ಇರ್ಲಿ... ಕಷ್ಟಾ ಅದ್ರೂ ಇಲ್ಲಿಗೇ ಬಂದುಹೋದ್ರಾತು...” ಎಂದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಕಲ್ಲೆಯ ಮುಖ ನೋಡಿದರೆ ಅಲ್ಲೂ ಅದೇ ಭಾವ ಕಂಡಂತಾಯಿತು ಅವಳಿಗೆ. ಇಬ್ಬರೂ ತಮ್ಮೊಳಗೇ ಗುಸುಗುಸು ಪಿಸಪಿಸ ಎಂದು ಮಾತಾಡಿಕೊಂಡು, ತಕ್ಷಣ ಮತ್ತೆ ಗುಡಿಯೊಳಗೆ ಓಡಿದರು... ದೇವಮ್ಮನಲ್ಲಿ ಹೊಸ ಬೇಡಿಕೆಯನ್ನು ಮಂಡಿಸಲು. ವೆಂಕಜ್ಜನಿಗೆ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಅರಿವಾಗಿದ್ದು ಅರ್ಥವಾಗಿ ಸಮಾಧಾನವಾಯಿತು. ‘ಪುಟ್ಟ ಮಕ್ಕಳ ಈ ಪ್ರಾರ್ಥನೆಯೇ ನೆರವೇರಲಿ ತಾಯಿ...’ ಎಂದು ಅವನೂ ಕುಳಿತಲ್ಲಿಂದಲೇ ಅಮ್ಮನೋರಿಗೆ ದೊಡ್ಡ ನಮಸ್ಕಾರ ಹಾಕಿದ.</div>
<b><span style="color: cyan;"><br /></span></b>
<b><span style="color: blue;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ</span></b><br />
<b><span style="background-color: white; color: purple;">(ಸಂಹಿತಾ ಕಥಾಸಂಕಲನದಿಂದ)</span></b><br />
(2012ರ ಹವಿಗನ್ನಡ ಕಥಾ ಸ್ಪರ್ಧೆಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಥಮ ಬಹುಮಾನ ಪಡೆದ ಕಥೆ)<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
----****----</div>
<div>
<br /></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-5547645035644415932017-03-07T13:25:00.000+05:302017-03-07T13:25:02.620+05:30B-ಪಾಸಿಟಿವ್ ಎಂಬ ಮೆಸ್ಸೇಜ್ ಕೊಡುವ B-ಕ್ಯಾಪಿಟಲ್<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-TVg-H704vS8/WL5nRVVbnzI/AAAAAAAAJVo/ftU_m3ruUycn6JF6J3ahbcxUZFPNYnlBACLcB/s1600/4979.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-TVg-H704vS8/WL5nRVVbnzI/AAAAAAAAJVo/ftU_m3ruUycn6JF6J3ahbcxUZFPNYnlBACLcB/s320/4979.jpg" width="208" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: #4b4b4b; font-family: Roboto, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">ಜೋಗಿಯವರ <b>B-ಕ್ಯಾಪಿಟಲ್</b> ಪುಸ್ತಕವನ್ನೋದಿ ಮುಗಿಸಿದೆ. </span><span style="background-color: white; color: #4b4b4b; font-family: Roboto, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">ತುಂಬಾ ಇಷ್ಟವಾಯಿತು... ಆಪ್ತವೆನಿಸಿತು. ಅವರ ಕುರಿತು ಗೌರವ ಹೆಚ್ಚಾಯಿತು ಈ ಪುಸ್ತಕವನ್ನು ಓದಿ. ಬರೆದರೆ ಇಂಥಾ ಬಯೋಗ್ರಾಫಿ (ಈ ಶೈಲಿಯಲ್ಲಿ, ತಂತ್ರದಲ್ಲಿ.. ಕಥಾವಸ್ತು ರೂಪದಲ್ಲಿ) ಬರೆಯಬೇಕು ಎಂದೆನಿಸಿತು. ಬೆಂಗಳೂರನ್ನು ನಮ್ಮ ಬಳಿ ತರುತ್ತಲೇ ಅವರನ್ನೂ ಓದುಗರಿಗೆ ಪರಿಚಯಸುತ್ತಾ ಹೋಗಿದ್ದಾರೆ. “ಸಾಕಪ್ಪಾ ಈ ಬೆಂಗಳೂರು.. ಇಷ್ಟ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಇರಬೇಕಾಗಿದೆ.. ಊರು ಕರೆಯುತ್ತಿದೆ..” ಎಂದು ಗೋಳಾಡಿದವರ ಪಟ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ನಾನೂ ಇದ್ದೇನೆ. ಮದುವೆಗೂ ಮುನ್ನ ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಬಂದಿದ್ದು ಅನಿವಾರ್ಯ ಕಾರಣಕ್ಕೆ ಮಾತ್ರ ಆಗಿತ್ತು. ಒಂದು ದಿನದ ಆ ಒಂದೆರಡು ಭೇಟಿಯಲ್ಲೇ ಜಪ್ಪಯ್ಯಾ ಅಂದ್ರೂ ಈ ಊರು ಬೇಡ ಅಪ್ಪಾ ಅಂದು ಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ಆದರೆ ನಿಯತಿ ಬಿಡಲಿಲ್ಲ.. ಮದುವೆಯಾದ ಮೂರು ತಿಂಗಳಿಗೇ ಉಡುಪಿಯ ಸಂತೆಕಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿದ್ದ ನಮ್ಮ ಬೆಚ್ಚನೆಯ ಗೂಡನ್ನು ಇಲ್ಲಿಗೆ ತಂದು ಹಾಕಿತ್ತು. ಹೊಸ ಊರು, ಹೊಸ ಜನ, ಹೊಸ ಬದುಕು ಎಂಬುದೆಲ್ಲವನ್ನೂ ಮೀರಿ, ನಾನು ಎಂದೂ ಬರಲು ಇಷ್ಟಪಡದಿದ್ದ ಊರಿಗೆ ಇಷ್ಟ ಪಟ್ಟವನ ಜೊತೆ ಬಂದಿದ್ದೆ. ಒಂದು ಗುಮಾನಿ, ಅನುಮಾನ, ಅಸಹನೆ, ನಿರಾಕರಣೆಯ ಜೊತೆಗೇ ಮೊದಲ ಕೆಲವು ವರ್ಷಗಳನ್ನು ಈ ಊರಲ್ಲಿ ಕಳೆದದ್ದಾಯಿತು. ಕ್ರಮೇಣ ಸಹಾನುಭೂತಿಯಿಂದ ಈ ಊರು ನನ್ನ ಸಂಭಾಳಿಸಿತೋ ಇಲ್ಲಾ ನಾನಿದನ್ನು ಒತ್ತಾಯದಲ್ಲಿ ಒಪ್ಪಿಕೊಂಡೆನೋ ತಿಳಿಯೆ. ಆದರೆ ಇಂದು ಇಲ್ಲೊಂದು ನಮದೇ ಮನೆ ಬೇಕೆಂದು ಬಯಸಿ, ಹಾಗೇ ಕಟ್ಟಿಕೊಂಡು.. ಬೆಂಗಳೂರು ಮತ್ತಷ್ಟು ಹಾಳಾಗದಿರಲಿ, ವೃಷಭಾವತಿ ಶುದ್ಧಳಾಗಲಿ, ಬೆಳ್ಳಂದೂರು ಕೆರೆ ಸ್ವಸ್ಥವಾಗಲಿ.. ಕುಡೀವ ನೀರಿನ ಸಮಸ್ಯೆ ನೀಗಲಿ.. ಕಾವೇರಿ ಜಗಳ ಆಗದಿರಲಿ.. ಇಂಬಿತ್ಯಾದಿ ಹಾರೈಕೆ ಮನಸು ನೀಡುತ್ತಿದೆ. ಇದು ನನ್ನ ಸ್ವಾರ್ಥವೋ ಇಲ್ಲಾ ನಿಜಕ್ಕೂ ಈ ಊರಿನ ಮೇಲೆ ಕಾಳಜಿ ಬಂದಿದೆಯೋ ಎಂದು ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ ಹೇಳಲು ಆಗದು. ಎರಡೂ ಇದ್ದಿರಬಹುದು. ಇಷ್ಟೆಲ್ಲಾ ಸ್ವ ವಿಮರ್ಶೆ, ಚಿಂತನೆಗೆ ಎಳೆಸಿದ್ದು ಇದೇ B-ಕ್ಯಾಪಿಟಲ್ ಪುಸ್ತಕ!</span><br />
<span style="color: #4b4b4b; font-family: Roboto, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span>
<span style="color: #4b4b4b; font-family: Roboto, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">ಇಡೀ ಪುಸ್ತಕದಲ್ಲಿ ನನಗೆ ಬಲು ಮೆಚ್ಚುಗೆಯಾದ ಭಾಗವೆಂದರೆ “ಪರರ ಮನೆಯ ಪರಸಂಗ”. ಓದುತ್ತಿರುವಂತೇ ನಾನೇ ಅಲ್ಲಿ ಬರೆದಂತೆ ಭಾಸವಾಯ್ತು. ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಬಂದು ೧೨ ವರುಷಗಳಾದ್ವು. ಈವರೆಗೂ ಏಳು ಮನೆಗಳನ್ನು ಬದಲಾಯಿಸಿದ್ದೇವೆ. ಪ್ರತಿ ಸಲ ಬದಲಾಯಿಸುವಾಗಲೂ ಥತ್.. ಇದೆಂಥಾ ಗೋಳು.. ಕಷ್ಟದ ಬಾಳು.. ಸ್ವಂತದ್ದು ಅಂತ ಒಂದಿದ್ರೆ ಈ ಎಲ್ಲಾ ಪರದಾಟಕ್ಕೆ ತಿಲಾಂಜಲಿ ಆಗ್ತಿತ್ತು ಎಂದು ಹಳಿದಿದ್ದೇವೆ. ಆದರೆ ಇಲ್ಲಿ ಬರೆದಿರುವಂತೇ ಪ್ರತಿ ಸಲ ಮನೆ ಹುಡುಕುವಾಗಲೂ ಏನೋ ಕಾತುರ, ಖುಶಿ, ಕುತೂಹಲ ಮತ್ತು ನಿರೀಕ್ಷೆ.. ಈ ಸಲದ ಮನೆ ಹೇಗಿದ್ದಿರಬಹುದು? ಯಾವ ಆಕಾರ, ಬಣ್ಣ, ನೆರೆ-ಕೆರೆ, ಗೇಟು, ಹೂದೋಟ, ಜಾಗವನು ಹೊಂದಿರಬಹುದು? ಎಂಬೆಲ್ಲಾ ಕಾತುರತೆಯಿಂದ ಮನೆ ಹುಡುಕುತ್ತಿದ್ದ ಆ ಜೀವಂತಿಕೆಗೆ ಫುಲ್ಸ್ಟಾಪ್ ಬಿದ್ದೀಗ ವರುಷ ಕಳೆದಿದೆ! ನಮ್ಮದೇ ಮನೆಯಾಗಿ ನಾವು ಸ್ಥಳಾಂತರಗೊಂಡಿದ್ದೇವೆ. ಇಲ್ಲೀಗ ಬದುಕು ಒಂದು ಗಮ್ಯವನ್ನು ಸೇರಿದಂತೆ ಆಗಿದೆ. ಅದೇ ಬಾಡಿಗೆ ಮನೆ ಹುಡುಕುವಾಗ “ಇದು ಬೇಡ.. ಸರಿ ಇಲ್ಲ.. ಅಲ್ಲಿ ಸಮಸ್ಯೆ ಇದೆ..” ಎಂದೆಲ್ಲಾ ಕಡ್ಡಿಗೂ ಗುಡ್ಡ ಮಾಡಿಯೋ.. ಥಟ್ಟನೆ ತಿರಸ್ಕರಿಸಿ, ಮುಂದೆ ಬೇರೆ ಹುಡುಕುವ ಗತ್ತು, ಗಮ್ಮತ್ತು ಇತ್ತು. ಈಗ ಇದ್ದಿರುವ ಮನೆಯೇ ಈವರೆಗೆ ನಾವು ಉಳಿದಿದ್ದ ಮನೆಯೆಲ್ಲದುಕ್ಕಿಂತಲೂ ಅದ್ಭುತ, ಚೆಂದ, ಸರಿಯಾಗಿದೆ ಎಂದುಕೊಳ್ಳಲೇಬೇಕು ಮತ್ತು ಇದು ನಿಜವೂ ಆಗಿದ್ದಿರಬಹುದು. “ಒಳ್ಳೆಯ ಮಾಲೀಕ ಸಿಗುವುದು ಬಾಡಿಗೆದಾರದ ಪುಣ್ಯ, ಒಳ್ಳೆಯ ಬಾಡಿಗೆದಾರ ಸಿಗುವುದು ಮಾಲೀಕನ ಪುಣ್ಯ” ಎಂಬ ಸಾಲು ಬಹಳ ಇಷ್ಟವಾಯಿತು. ಇದನ್ನೋದುತ್ತಿದ್ದಂತೇ ಮನಸು ಬೇರೇನನ್ನೋ ಚಿಂತಿಸಿಬಿಟ್ಟಿತು. ಆತ್ಮ ದೇಹವನ್ನು ತ್ಯಜಿಸಿದ ಮೇಲೆಯೂ ಅದಕ್ಕೆ ಹಳೆಯ ಜನ್ಮದ ಸ್ಮರಣೆಯ, ಪುಣ್ಯ, ಪಾಪ ಫಲಗಳ ವಾಸನೆ ಮೆತ್ತಿಯೇ ಇರುತ್ತದೆ. ಅದರಿಂದ ಬಿಡುಗಡೆ ಬೇಕೆಂದರೆ ಮುಕ್ತಿ ಪ್ರಾಪ್ತಿಯಾಗಬೇಕು. ಇಲ್ಲಾ ಅದು ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಈ ಭವಕ್ಕೇ ಮರಳಿ ಹೊಸ ದೇಹ ಧರಿಸುತ್ತಿರುತ್ತದೆ ಎಂದು ಎಲ್ಲೋ ಓದಿದ್ದೆ/ಹಿರಿಯರಿಂದಲೂ ಕೇಳಿದ್ದೆ. ಅದು ನೆನಪಾಯಿತು. ಒಂದೊಮ್ಮೆ ಇದು ನಿಜವಾಗಿದ್ದರೆ.. ಒಳ್ಳೆಯ ಸ್ಮರಣೆ, ಉತ್ತಮ ವಿಚಾರಗಳಿಂದ ಮೆತ್ತಿರುವ ಆತ್ಮಕ್ಕೆ ಸದೃಢ ದೇಹ ಸಿಗುವುದು.. ಅದೇ ಒಳ್ಳೆಯ ಕಾಯಕ್ಕೆ ಅಷ್ಟೇ ಉತ್ತಮ ಆತ್ಮ ದೊರಕುವುದು ಅದೂ ಪುಣ್ಯವೇನೋ ಎಂದೆನಿಸಿತು. </span></span><br />
<span style="color: #4b4b4b; font-family: Roboto, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span>
<span style="color: #4b4b4b; font-family: Roboto, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">ಕೆಲಸದ ಹುಡುಗಿಯ ಪ್ರಕರಣ, ಸೈಕಲ್ ಪ್ರಕರಣ, ಮಗಳಿಗೊಂದು ಗೊಂಬೆ, ನಾಯಿ ಮತ್ತು ಪಾಪಪ್ರಜ್ಞೆ - ಈ ಭಾಗಗಳು ಮಾತ್ರ ಬಹಳ ಕಾಡುತ್ತಿವೆ.. ಕಾಡುವಂಥವು ಕೂಡ.</span></span><br />
<span style="color: #4b4b4b; font-family: Roboto, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span>
<span style="color: #4b4b4b; font-family: Roboto, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">ಒಂದೊಳ್ಳೆಯ ಓದನ್ನು, ಪ್ರಾಮಾಣಿಕವಾಗಿ ಓದುಗರಿಗೆ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದಕ್ಕೆ ಜೋಗಿಯವರಿಗೆ ಧನ್ಯವಾದಗಳು. ಅವರ ಬೆಂಗಳೂರು ಮಾಲಿಕೆಯ ಮುಂದಿನ ಭಾಗಕ್ಕಾಗಿ ಕಾಯುತ್ತಾ...</span></span><br />
<span style="color: #4b4b4b; font-family: Roboto, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span>
<span style="background-color: white; font-family: Roboto, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><span style="color: blue;">~ತೇಜಸ್ವಿನಿ.</span></span><br />
<div>
<br /></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-7894674502052247542017-02-20T11:58:00.002+05:302017-02-20T11:58:39.086+05:30ಅಂಗೈಯಲ್ಲಿ ಅಡುಗೆ ಮನೆ....ಈ ವಾರದ (೧೯-೦೨-೨೦೧೭) ನನ್ನ ಉದಯವಾಣಿ ಅಂಕಣವನ್ನೋದಿ ಬಹಳ ಜನ ನನ್ನ ಹೊಸ ಮನೆಯ ಅಡುಗೆಮನೆಯ ವಿಶಿಷ್ಟ ಜೋಡಣೆಯನ್ನು ನೋಡ ಬಯಸಿದ್ದರಿಂದ ಅದರ ಚಿತ್ರಗಳನ್ನು ವಿವರಣೆ ಸಮೇತ ಹಾಕುತ್ತಿದ್ದೇನೆ. ಇದರ ಉದ್ದೇಶ, ನಿಂತು ಅಡುಗೆ ಮಾಡಲು ಅಸಾಧ್ಯವಾದವರು ಇಂಥದ್ದೊಂದು ಸಾಧ್ಯತೆಯ ಬಗ್ಗೆ ಅರಿತುಕೊಳ್ಳಲೆಂಬುದೇ ಆಗಿದೆ. ಅಲ್ಲದೇ, ಹಳೆಯ ಕಾಲದಲ್ಲೂ ಇಂಥದ್ದೇ ಮಾದರಿಯಿತ್ತು.. ಫಿಸಿಯೋ ಥೆರಪಿಸ್ಟ್ಸ್ ಕೂಡ ಸ್ವಸ್ಥರಾಗಿದ್ದವರೂ ಬಹು ಕಾಲ ನಿಂತು ಅಡುಗೆ ಮಾಡುವುದು ಒಳ್ಳೆಯದಲ್ಲ ಆರೋಗ್ಯಕ್ಕೆ ಎಂದೇ ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಅದಕ್ಕೆಂದೇ ಬಹುಶಃ ಹಿಂದೆ ಕುಳಿತಡಿಗೆಯೇ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು!<div>
<br /></div>
<div>
<h2>
<b><span style="color: purple;">ಚಿತ್ರ - ೧</span></b></h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-MtsBaT6A8MI/WKqHWOHaDRI/AAAAAAAAJUY/vNgdXz8P6UA_374PsaXgbZGwEYL_r0dsgCLcB/s1600/IMG_20170118_134638.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="178" src="https://4.bp.blogspot.com/-MtsBaT6A8MI/WKqHWOHaDRI/AAAAAAAAJUY/vNgdXz8P6UA_374PsaXgbZGwEYL_r0dsgCLcB/s320/IMG_20170118_134638.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ಇದು ನನ್ನ ಅಡಿಗೆ ಕಟ್ಟೆ.. ಸ್ಟೂಲ್ ಇದೆಯಲ್ಲಾ .. ಅದರ ಮೇಲೆ ಕುಳಿತು ಅಡುಗೆ ಮಾಡುತ್ತೇನೆ.. ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ಸೀದಾ ಕಟ್ಟೆಯ ಮೇಲೇ ಕುಳಿತು ಒಲೆಯನ್ನು ನನ್ನತ್ತ ತಿರುಗಿಸಿಕೊಂಡು ಮಾಡುವುದೂ ಇದೆ. ಒಲೆಯ ಪೈಪ್ ಬಹಳ ಉದ್ದವಿಟ್ಟುಕೊಂಡು ಸಿಕ್ಕಿಸಿಕೊಂಡಿರುವೆ. ಬೇಕಾದಾಗ ಸಡಿಲಗೊಳಿಸಿಕೊಂಡು ಎಷ್ಟು ದೂರದವರೆಗೂ ಎಳೆದುಕೊಳ್ಳಲು ಸಹಕಾರಿಯಾಗುವಂತೆ. ಅಲ್ಲಿರುವ ಎಲ್ಲಾ ಸಾಮಾನುಗಳೂ ನನಗೆ ಸಿಗುವಂತಿವೆ. ಅಲ್ಲೇ ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿ ಕೆಳಗೆ ಸಿಂಕ್ ಇದೆ.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="clear: both; text-align: justify;">
<b><span style="color: purple;">ಚಿತ್ರ - ೨</span></b></h2>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-ZDwn6MrSxdg/WKqHa3VjROI/AAAAAAAAJUc/YcSoEn40QfoH7O7opGxUkuQbO-EncORlACLcB/s1600/IMG_20170118_134657.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="178" src="https://3.bp.blogspot.com/-ZDwn6MrSxdg/WKqHa3VjROI/AAAAAAAAJUc/YcSoEn40QfoH7O7opGxUkuQbO-EncORlACLcB/s320/IMG_20170118_134657.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
ಈ ಚಿತ್ರದಲ್ಲಿ ಫ್ರಿಜ್ ಇದೆ. ಅದರ ಬಾಗಿಲು ಕಿಚನ್ ಎಂತ್ರೆನ್ಸ್ ಅಭಿಮುಖವಾಗಿಟ್ಟುಕೊಂಡಿರುವೆ.. ಕಾರಣ.. ವ್ಹೀಲ್ ಚೇರಿನಲ್ಲಿ ಸೀದಾ ಬಂದೂ ಬಾಗಿಲು ತೆಗೆದು ಬೇಕಾದ್ದನ್ನು ಪಡೆಯುವಂತೆ ಇಲ್ಲಾ ಕುಳಿತಿರುವಾಗಲೂ ಸ್ಟೂಲ್ ನಿಂದಲೇ ಬಾಗಿಲು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವಂತೇ.. ಸದ್ಯಲ್ಲೇ ಅಂಥದ್ದೇ ಮರದ ಪುಟ್ಟ ಸ್ಟೂಲ್ ಮಾಡಿಸಿ ಅದ ಕಾಲ್ಗಳಿಗೆ ಪುಟ್ಟ ವ್ಹೀಲ್ಸ್ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಕಿಚ ಸುತ್ತಾ ಕುಳಿತಲ್ಲೇ ತಿರುಗುವಂತೇ ಮಾಡಿಸಿಕೊಳ್ಳಬೇಕೆಂದಿರುವೆ. ಆಫೀಸ್ ಚೇರ್ನಂತೇ. ಅದು ಎತ್ತರವಾಗುತ್ತದೆ.. ಜಾಗ ಬಹಳ ತಿನ್ನುತ್ತದೆ.. ಎಕ್ಸ್ಪೆನ್ಸಿವ್ ಕೂಡ. ಅದೇ ಇಂಥಾ ಪುಟ್ಟ ಸ್ಟೂಲ್ ಸಕಲ ರೀತಿಯಲ್ಲೂ ಅನುಕೂಲಕರ. ಯಾರೂ ಬಳಸಬಹುದು. ಉಳಿತಾಯವೂ ಕೂಡ.. ವ್ಹೀಲ್ ಹಾಕಿಸಿಕೊಂಡರೆ ಆಯಿತು ಕೆಳಗೆ.<br />
<br />
<h2>
<b><span style="color: purple;">ಚಿತ್ರ - ೩</span></b></h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-FoKR68zf05c/WKqHbt_EDUI/AAAAAAAAJUg/o-u_AzM64G4-QkCXtPOEzwqNPWMAFkuhwCLcB/s1600/IMG_20170118_134715.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-FoKR68zf05c/WKqHbt_EDUI/AAAAAAAAJUg/o-u_AzM64G4-QkCXtPOEzwqNPWMAFkuhwCLcB/s320/IMG_20170118_134715.jpg" width="180" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
ಇದು ಪಕ್ಕದಲ್ಲೇ ಇರುವ ತುಸು ಎತ್ತರದ ಅಡುಗೆ ಕಟ್ಟೆ. ಆದರೆ ಅದರ ಕೆಳಗೆ ಇರುವುದೆಲ್ಲಾ ಕಪಾಟುಗಳು.. ನನಗೆ ಸಿಗುವ ರೀತಿಯಲ್ಲಿವೆ. ಮೇಲಿನ ಕಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿ ಬಾಸ್ಕೆಟ್ ಇಡುವೆ. .ವ್ಹೀಲ್ಚೇರಿನಲ್ಲಿ ಬಂದಾಗ ಸಿಗುವಂತೆ. ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ಅಮ್ಮ ಅಡುಗೆ ಅಲ್ಲೂ ಒಂದು ಸಿಂಕ್ ಇದೆ.. ಕೆಳಗೆ ಬಗ್ಗಲು ತೊಂದರೆ ಆಗುವವರಿಗೆ ಮೇಲೆಯೇ ಕೈ ತೊಳೆಯಲೆಂದು ಒಂದು ಪುಟ್ಟ ಸಿಂಕ್.<br />
<br />
<h2>
<span style="color: purple;"><b>ಚಿತ್ರ ೪</b></span></h2>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-koowKQ2krgI/WKqHrYn1XvI/AAAAAAAAJUk/EscDO05YsuocL1gNUH8TQmZ8A3KBZfQrQCLcB/s1600/IMG_20170118_134724.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-koowKQ2krgI/WKqHrYn1XvI/AAAAAAAAJUk/EscDO05YsuocL1gNUH8TQmZ8A3KBZfQrQCLcB/s320/IMG_20170118_134724.jpg" width="180" /></a></div>
<br />
ಸಿಂಕ್ ತುಂಬಾ ತಳಮಟ್ಟದಲ್ಲಿದೆ.. ಅಡುಗೆ ಕಟ್ಟೆಯನ್ನು ನಾನು ತೊಳೆದರೂ ನೀರೆಲ್ಲಾ ಅದರೊಳಗೇ ಬೀಳುವಂತಿದೆ. ಅದರ ಮೇಲೆಯೇ ಸೌಟು, ಚಮಚಗಳನ್ನು ತೂಗುಹಾಕುವ ಸ್ಟ್ಯಾಂಡ್. ಸಿಂಕ್ ಪೈಪ್ ಕೂಡ ಅದಕ್ಕೆ ಪೂರಕವಾಗಿ ಬೇಕಾದಂತೆ ಹಾಕಿಕೊಂಡಿರುವೆ. ನೆನಪಿರಲಿ.. ಇದೂ ಅಷ್ಟು ಎಕ್ಸ್ಪೆನ್ಸಿವ್ ಅಲ್ಲಾ. :)<br />
<h2>
<span style="color: purple;"><br /></span><span style="color: purple;">ಚಿತ್ರ ೫</span></h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-MhBioHkK3SM/WKqHtP7HigI/AAAAAAAAJUs/wEZwWCuiN64XL17KzOEQ5hGZI36N8VhiwCLcB/s1600/IMG_20170118_134752.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-MhBioHkK3SM/WKqHtP7HigI/AAAAAAAAJUs/wEZwWCuiN64XL17KzOEQ5hGZI36N8VhiwCLcB/s320/IMG_20170118_134752.jpg" width="180" /></a></div>
<br />
ಇದು ಕುಡಿವ ನೀರಿನ ಫ್ಲಿಲ್ಟರ್. ಇದೂ ತಗ್ಗಿನಲ್ಲಿದೆ. ಇದರ ನೀರು ಹೊರಗೆ ಹೋಗಲು ಪೈಪ್ ಕೂಡ ಕೆಳಗಿರಿಸಲಾಗಿದೆ. ಕಟ್ಟೆಯ ಮೇಲೆ ಕುಳಿತರೆ ಸರಾಗವಾಗಿ ನೀರು ಸಿಗುವುದು.<br />
<h2>
ಚಿತ್ರ ೬</h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-lP5nO-PFhgY/WKqHs6VeBpI/AAAAAAAAJUo/6nz9vpLsfgwZTTOC6a4xoAUsHS_9-t0gACLcB/s1600/IMG_20170118_134748.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-lP5nO-PFhgY/WKqHs6VeBpI/AAAAAAAAJUo/6nz9vpLsfgwZTTOC6a4xoAUsHS_9-t0gACLcB/s320/IMG_20170118_134748.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
ಫ್ರಿಜ್ ಪಕ್ಕದಲ್ಲೇ ಒಂದು ಪುಟ್ಟ ಕಪಾಟು. ನನಗೇ ಸಿಗುವಷ್ಟು ಎತ್ತರದಲ್ಲಿದೆ. ಬೇಕಾದ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಡಿಸೈನ್ ಮಾಡಿಸಿ ಮಾಡಿಕೊಂಡಿದ್ದು.<br />
<br />
<br />
<h2>
<span style="color: purple;">ಚಿತ್ರ ೭</span></h2>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-FTP0vSoDQVI/WKqHzYt3q9I/AAAAAAAAJUw/wiS1JIT_ndozO_xqN5MrWWIH7CAppr3mwCLcB/s1600/IMG_20170118_134801.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-FTP0vSoDQVI/WKqHzYt3q9I/AAAAAAAAJUw/wiS1JIT_ndozO_xqN5MrWWIH7CAppr3mwCLcB/s320/IMG_20170118_134801.jpg" width="180" /></a></div>
ಅಡುಗೆ ಮನೆಯ ಪಕ್ಕದಲ್ಲೇ ಪುಟ್ಟ ಸ್ಟೋರೇಜ್, ಹಾಗೆಯೇ ಅತ್ತ ಕಡೆ (ಮಿಶನ್ನಿಗೆ ಅಭಿಮುಖವಾಗಿದೆ.. ಇಲ್ಲಿ ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ ಕಾಣುತ್ತಿಲ್ಲ..) ಕುಳಿತೇ ಪಾತ್ರೆ, ಸಣ್ಣ ಪುಟ್ಟ ಬಟ್ಟೆ ತೊಳೆಯುವ ಜಾಗ ಮತ್ತು ವಾಶಿಂಗ್ ಮೆಶಿನ್ ಇಟ್ಟಿದ್ದೇವೆ. ನಾನೇ ಬಟ್ಟೆಗಳನ್ನು ಕೆಳಗೇ ಕುಳಿತೂ ತೊಳೆಯಬಹುದು.. ಇಲ್ಲಾ ಮಿಶಿನ್ನಿಗೆ ಹಾಕಿ ತೊಳೆಯಲೂಬಹುದು. <b>ಇನ್ನು ಬಹು ಮುಖ್ಯವಾಗಿ ಅಲ್ಲಿ ಹಾಲಿನಲ್ಲಿ ಚೌಕಾಕಾರದ ಬಾಗಿಲು ಕಾಣಿಸುವುದೇ? ಅದೇ ಲಿಫ್ಟ್ ಬಾಗಿಲು. ಕಡಿಮೆ ವೆಚ್ಚದಲ್ಲಿ ಬೇಸಿಕ್ ಸೆಟ್ಟಿಂಗ್ಸ್ ಮೂಲಕ ಸ್ಪೆಶಲ್ ಆಗಿ ಚೆನ್ನೈನಿಂದ ಜನ ಕರೆಸಿ ಡಿಸೈನ್ ಮಾಡಿಸಿದ್ದು. ಮಾಮೂಲಿ ಲಿಪ್ಟ್ ಆದರೆ ತುಂಬಾ ಖರ್ಚಾಗುವುದು.</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
ಇದಿಷ್ಟು ನನ್ನ ಪುಟ್ಟ ಅಡುಗೆಮನೆ :) ನಮ್ಮದು ೩೦*೪೦ ಕಾರ್ನರ್ ಸೈಟ್. ಅದರೊಳಗೇ ಸಾಕಷ್ಟು ವಿಶಾಲವಾಗಿ.. ಸರಾಗವಾಗಿ ವ್ಹೀಲ್ಚೇರ್ ತಿರುಗುವಂತೇ, ಜೊತೆಗೇ ನನಗೆ ಬೇಕಾದ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ.. ಕೈಯಳತೆಗೆ ಎಟಕುವ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಆದಷ್ಟು ಡಿಸೈನ್ ಮಾಡಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದು. ಬದುಕಲು ಬೇಕಾಗುವ ಅನುಕೂಲಕ್ಕೆ ಪ್ರಧಾನ ಆದ್ಯತೆ ನೀಡಿದ್ದೇವೆಯೇ ಹೊರತು ಯಾವುದೇ ರೀತಿಯ ದುಬಾರಿ ಇಂಟೀರಿಯರಿಗಲ್ಲ. ಈ ಚಿತ್ರಗಳಿಂದ, ವಿವರಣೆಯಿಂದ ಯಾರೋ ಒಬ್ಬರಿಗೆ ಅನುಕೂಲವಾದರೂ ಅದೇ ಸಂತೋಷ. ಹೆಚ್ಚಿನ ಮಾಹಿತಿಗೆ ನನಗೆ ಮೈಲ್ ಮಾಡಬಹುದು. ಪ್ರಾಮಾಣಿಕ, ನೈಜ ಮೈಲ್ಗಳಿಗೆ ಖಂಡಿತ ಉತ್ತರಿಸುವೆ..<br /><div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ. </div>
</div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-16196096415995533932017-02-08T08:44:00.000+05:302017-02-08T08:44:43.516+05:30ನೆನಪುಗಳ ಬೆನ್ನೇರಿ....ಹೈಸ್ಕೂಲ್ನಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ಕನ್ನಡ ಮೇಷ್ಟ್ರು ಹೇಳ್ತಿದ್ರು.. ಓದುವ ಅನುಭವವೇ ಬೇರೆ, ಕೇಳುವ ಅನುಭವವೇ ಬೇರೆ ಎಂದು. ಬರೆದದ್ದನ್ನು ಸ್ವತಃ ನಾವೇ ಓದಿಕೊಳ್ಳುವಾಗ ನಮಗೆ ಹಲವು ರೀತಿಯ ಅನುಭೂತಿಗಳಾಗುತ್ತಿರುತ್ತವೆ. ಯಾವುದೇ ಒಂದು ಓದಿನ ವೇಗಕ್ಕೆ, ನಡು ನಡುವೆ ಓದಿನೊಳಗಿನ ವಿಷಯ ಹೊತ್ತು ತರುವ ನಮ್ಮ ಗತ ದಿನದ ನೆನಪುಗಳ ತಡೆಗೆ, ಓದುತ್ತಿರುವುದು ಬಲು ಇಷ್ಟವಾದಾಗ ಅಲ್ಲೇ ತುಸು ಹೊತ್ತು ನಿಂತು ವಿಹರಿಸುವಂತೆ ಮಾಡುವ ನಿಲ್ದಾಣಕ್ಕೆ, ಓದು ಕೊನೆಯಾದ ಮೇಲೂ ಬಿಟ್ಟೂ ಬಿಡದೇ ಕಾಡುವ ಹಲವು ಚಿಂತನೆಗಳ ತಾಕಲಾಟಕ್ಕೆ.. ಹೀಗೇ ನಾವೇ ಓದಿಕೊಳ್ಳುವುದರಲ್ಲಿ ಹಲವು ಲಾಭಗಳಿವೆ. ಅದೇ ಯಾರೇ ಬರೆದಿದ್ದಿರಲಿ, ಆ ಬರಹವನ್ನು ಬೇರೊಬ್ಬರು ಒದುವುದನ್ನು ಕೇಳುವಾಗ, ನಮ್ಮ ಕಲ್ಪನೆಗಳಿಗೆ, ವಿಹಾರಕ್ಕೆ, ಚಿಂತನೆಗೆ ಅತ್ಯಲ್ಪ ಸಮಯಾವಕಾಶಗಳು ದೊರಕಿಬಿಡುತ್ತವೆ. ಓದುಗರ ದಾಟಿ (ಟೋನ್), ಶೈಲಿ, ಉಚ್ಛಾರ, ಅವರು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಸಮಯ, ಅವರ ಭಾವನೆಗಳ ಹೂರಣದಲ್ಲಿ ಹೊಮ್ಮಿ ಬರುವ ಧ್ವನಿಗಳು.. ಇವೆಲ್ಲವುಗಳಿಂದ ಸ್ವಂತ ಅನುಭೂತಿಗೆ ಅವಕಾಶ ಹೆಚ್ಚು ಸಿಗದು. ಈ ಕಾರಣಕ್ಕಾಗಿ ಈಗಲೂ ನಾನು ಕಾವ್ಯ, ಕಥೆ ಕೇಳುವುದಕ್ಕಿಂತ, ನಾನೇ ಸ್ವಯಂ ಓದುವುದನ್ನೇ ಹೆಚ್ಚು ಪಡುತ್ತೇನೆ.<br />
<br />
ಇದೇ ರೀತಿಯ ಅನುಭವವಾಗುವುದು ಹಾಡುಗಳನ್ನು ಕೇಳುವಾಗ. ಸುಮ್ಮನೇ ಭಾವಗೀತೆಯ ಕೇಳಿದರೆ ಅಂಥ ವ್ಯತ್ಯಾಸವಾಗದು. ಆ ಹಾಡಿನ ಸಂಗೀತಕ್ಕೆ, ಅದು ಸ್ಫುರಿಸುವ ಭಾವನೆಗಳಿಗೆ ಮೈಮರೆಯುತ್ತೇವೆ, ತಲೆದೂಗುತ್ತೇವೆ. ಹಾಡಿನ ಸಾಹಿತ್ಯಕ್ಕೆ ಮೆರುಗು ಬರುವುದೇ ಅದಕ್ಕೊಪ್ಪುವ ಚಂದದ ರಾಗದ ಉಡುಗೆ ತೊಡಿಸಿದಾಗಲೇ. ಆ ಉಡುಗೆಯ ಜೊತೆಗೇ ಅದ್ಭುತ ಕಂಠಸಿರಿಯ ಶೃಂಗಾರ ಮಾಡಿಬಿಟ್ಟರಂತೂ ಕೇಳುವುದೇ ಬೇಡ. ಅದಕ್ಕೇ ಅಲ್ಲವೇ ಇಂದಿಗೂ "ನೀನಿಲ್ಲದೇ ನನಗೇನಿದೆ..", "ಯಾವ ಮೋಹನ ಮುರಳಿ ಕರೆಯಿತೋ...", "ಎಲ್ಲಿ ಜಾರಿತೋ ಮನವು.." "ನಿನ್ನ ಪ್ರೇಮದ ಪರಿಯ.." ಮುಂತಾದ ಹಾಡುಗಳು ಬಿಟ್ಟೆನೆಂದರೂ ಬಿಡದೀ ಮಾಯೆ ಎಂಬಂತೇ ನಮ್ಮನ್ನೆಲ್ಲಾ ಸುತ್ತಿಕೊಂಡಿರುವುದು! ಆದರೆ ಕೆಲವು ಸಿನೆಮಾ ಹಾಡುಗಳು ಮಾತ್ರ ಹಲವು ಸ್ವಾರಸ್ಯಕರ ಘಟನೆಗಳನ್ನು, ನೆನೆದಾಗೆಲ್ಲಾ ನಗುವುಕ್ಕಿಸುವಂಥ ಅನುಭವಗಳನ್ನು ನನಗೆ ಕೊಟ್ಟಿವೆ. ಹಲವರಿಗೂ ಇಂಥಾ ಅನುಭವಗಳು ಅನೇಕಾನೇಕ ಆಗಿರಬಹುದು.<br />
<br />
ಹಿಂದೆ ಅಂದರೆ ನಮ್ಮ ಬಾಲ್ಯದಲ್ಲಿ ಈಗಿನಷ್ಟು ದೃಶ್ಯ ಮಾಧ್ಯಮಗಳ ಹಾವಳಿ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಇದ್ದಿದ್ದೊಂದೇ ಚಾನಲ್, ಅದೇ ಡಿ.ಡಿ.೧. ಆಮೇಲೆ ಕನ್ನಡಕ್ಕಾಗಿ ಬಂದಿದ್ದು ಡಿ.ಡಿ.ಚಂದನ. ವಾರಕ್ಕೊಮ್ಮೆ, ವಾರಾಂತ್ಯದಲ್ಲಿ ಬರುವ ರಂಗೋಲಿಯನ್ನೋ, ಕನ್ನಡ/ಹಿಂದಿ ಸಿನಿಮಾವನ್ನೋ ನೋಡುವುದಕ್ಕೇ ಚಾತಕ ಪಕ್ಷಿಯಂತಾಗುತ್ತಿದ್ದೆವು. ಆವೇಗೇನಿದ್ದರೂ ರೇಡಿಯೋನೇ ಪ್ರಪಂಚ. ಅದರಲ್ಲಿ ಬರುವ ಕೋರಿಕೆಯೇ ನಮ್ಮ ಸಕಲ ಇಚ್ಛೆಗಳನ್ನೂ ನೆರವೇರಿಸುವ ಮಾಯಾಪಟ್ಟಿಗೆ. ವಿವಿಧ ಕನ್ನಡ ಹಾಡುಗಳನ್ನು, ಸಿನೆಮಾ ಗೀತೆಗಳನ್ನು ಕೇಳಿ ಮನಸು ತಣಿದದ್ದೇ ಅಲ್ಲಿಂದ. ರೇಡಿಯೋದಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟೇ ಹಾಡುಗಳು ಬರಲಿ, ಅಂಥ ಹಾಡುಗಳನ್ನು ಕಲ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಸುವಿಶಾಲ ಮೈದಾನ ನಮ್ಮ ಮನಸ್ಸಿನೊಳಗಿರುತ್ತಿತ್ತು. ಹೇಗೆ ಚಿತ್ರಿಸಿದ್ದಾರೆ? ಯಾರೆಲ್ಲಾ ನಟಿಸಿದ್ದಾರೆ ಎಂಬಿತ್ಯಾದಿ ಯಾವ ಮಾಹಿತಿಯೂ ಇಲ್ಲದೇ ಹಾಡನ್ನು ಆಸ್ವಾದಿಸುತ್ತಾ ಕಳೆದುಹೋಗಿಬಿಡುತ್ತಿದ್ದೆವು. ಹಾಗೇ ಕಲ್ಪಿಸಿಕೊಂಡು, ಈ ಹಾಡಿಗೆ ಹೀಗೆ ಚಿತ್ರಿಸಿರಬಹುದೇ? ಅದು ಹೇಗೆ ನಟಿಸುತ್ತಾರೆ? ಎಂಬಿತ್ಯಾದಿ ಕುತೂಹಲದ ಬೆರಗು ಬೇರೆ ನಮ್ಮನ್ನು ಮೈಮರೆಸುತ್ತಿತ್ತು.<br />
<br />
ಇಂಥಾ ಸುಮಧುರ ಕಾಲದಲ್ಲೇ ನಾನು ಕೇಳಿದ್ದ ಎರಡು ಹಾಡುಗಳ ಪ್ರಸಂಗವನ್ನು ಹಂಚಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿರುವೆ. ರಾಜ್ಕುಮಾರ್ ಹಾಡು ಎಂದರೆ ಯಾರಿಗೆ ಇಷ್ಟ ಇಲ್ಲ ಹೇಳಿ? ಅವರ ಧ್ವನಿಗೆ ಮಾರು ಹೋಗದಿರುವವರೇ ಕಡಿಮೆ. ನನಗೂ ಬಲು ಇಷ್ಟ ಅವರೆಲ್ಲಾ ಹಾಡುಗಳು. ‘ಧ್ರುವತಾರೆ’ ಚಲನಚಿತ್ರದ "ಆ ರತಿಯೇ ಧರೆಗಿಳಿದಂತೆ, ಆ ಮದನ ನಗುತಿರುವಂತೆ" ಎಂಬ ಹಾಡು ರೇಡಿಯೋದಲ್ಲಿ ಆಗಾಗ ಪ್ರಸಾರವಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ನನಗೋ ಅದರ ಸಂಗೀತ ತುಂಬಾ ಇಷ್ಟವಾಗಿ ಹೋಗಿತ್ತು. ಆದರೆ ರಾಜ್ಕುಮಾರ್ ಹಾಡಿದ್ದು "ಆರತಿಯೇ ಧರೆಗಿಳಿದಂತೇ.." ಎಂದು ಕೇಳಿಸಿಕೊಂಡು, ಹಾಗೇ ಹೇಳಿದ್ದೆಂದೇ ವಾದಿಸಿ, ನಟಿ ಆರತಿಯ ಮೇಲೇ ಈ ಪದ ರಚಿಸಲಾಗಿದ್ದೆ ಎಂದೇ ಭಾವಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದೆ. ಹಾಗೇ, ಆರತಿಯನ್ನು ಮೇಲಿನಿಂದ ಕೆಳಗಿ ಇಳಿಸಿದಂತೇ ಮಾಡಿ ಚಿತ್ರಿಸಲ್ಪಟ್ಟಿರಬಹುದೆಂಡು ಕಲ್ಪಿಸಿಕೊಂಡು, ಬಲವಾಗಿ ನಂಬಿಯೂ ಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ, ಇಲ್ಲಾ ನನ್ನ ನಾನೇ ನಂಬಿಸಿಕೊಂಡು ಬಿಟ್ಟಿದ್ದೆ. ಮುಂದೆ ಕೆಲವು ಸಮಯದ ನಂತರ ಆ ಹಾಡಿರುವ ಚಲನಚಿತ್ರ ಟಿ.ವಿ.ಯಲ್ಲಿ ಟೆಲಿಕಾಸ್ಟ್ ಮಾಡಿದಾಗಲೇ ನನಗೆ ನಿಜ ಗೊತ್ತಾಗಿತ್ತು. ಆ ಹಾಡಿನಲ್ಲಿ ನಟಿಸಿದ್ದು ‘ಆರತಿ; ಆಲ್ಲ.. ‘ಗೀತಾ’ ಮತ್ತು ಅದು ‘ಆರತಿಯಲ್ಲ’.... ‘ಆ ರತಿಯೇ’ ಎಂದು. ಈ ಸತ್ಯವನ್ನು ಅರಗಿಸಿಕೊಳ್ಳಲೇ ನನಗೆ ತುಸು ಕಾಲ ಬೇಕಾಗಿತ್ತು. ಆಮೇಲೆ ಸ್ವಯಂ ಪೆದ್ದು ಬಿದ್ದ ಈ ಪ್ರಸಂಗವನ್ನು ನೆನೆ ನೆನೆದು ನಕ್ಕಿದ್ದಿದೆ. ಈಗಲೂ ಈ ಹಾಡು ಪ್ರಸಾರವಾದರೆ ಅಪ್ರಯತ್ನವಾಗಿ ನಗುವುಕ್ಕಿಬಂದುಬಿಡುತ್ತದೆ.<br />
<br />
ಅದೇ ರೀತಿ ನನ್ನ ನಾನು ಬೆಸ್ತು ಬೀಳಿಸಿಕೊಂಡ ಇನ್ನೊಂದು ಹಾಡಿನ ಪ್ರಸಂಗವಿದೆ. "ನಿನ್ನೆ ಕನಸಲ್ಲಿ ಬಂದೆ, ಇಂದು ಎದುರಲ್ಲಿ ನಿಂದೆ, ನಾಳೆ ಕೈ ಹಿಡಿದು ನನ್ನನು ಜೋಡಿ ನೀನಾಗುವೆ.." ಎಂಬ ಸುಮಧುರ ಹಾಡೊಂದಿದೆ. ಇದು ‘ನಾರಿ ಸ್ವರ್ಗಕ್ಕೆ ದಾರಿ’ ಚಲನಚಿತ್ರದ ಗೀತೆ. ಆರತಿ ಮತ್ತು ಲೋಕೇಶ್ ಅವರ ಮೇಲೆ ಚಿತ್ರಿತವಾಗಿದೆ. ಆದರೆ ಮೊತ್ತ ಮೊದಲ ಬಾರಿ ಈ ಹಾಡನ್ನು ಕೇಳಿದಾಗ, ಚಿಕ್ಕವಳಿದ್ದ ನಾನು ಬೆರಗಾಗಿ ಹೊಗಿದ್ದೆ. ಅದು ಹೇಗೆ ಆಕೆ ಕನಸಲ್ಲಿ ಬಂದಿದ್ಲಪ್ಪ? ಆಮೇಲೆ ಮರುದಿವ್ಸ ಪ್ರಕಟ ಆಗಿ, ಅದ್ರ ಮರ್ದಿವ್ಸನೇ ಮದ್ವೆ ಆಗೋಯ್ತಾ? ಎಂದು. ಈ ಸೀಕ್ವೆಲ್ನಲ್ಲೇ ಚಿತ್ರಿಸಿದ್ದಾರೆ ಎಂದೇ ಭಾವಿಸಿದ್ದೆ. ಆಮೇಲೆ ನೋಡಿದರೆ ಉಲ್ಟಾ ಚಿತ್ರೀಕರಣ. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಆಗ ನಮಗೆ ಕಲ್ಪನೆಗೆ ಭರಪೂರ ಅವಕಾಶವಿತ್ತು. ಈ ಹಾಡಿನ ಜೊತೆಜೊತೆಗೇ ದೃಶ್ಯ ಕಣ್ಣೆದುರು ನಿಲ್ಲುವುದರಿಂದ ಈ ಪೆದ್ದುತನಗಳಿಗೆ ಅವಕಾಶವಿಲ್ಲ.<br />
<br />
ಇನ್ನೂ ಕೆಲವು ಹಾಡುಗಳು ನಮ್ಮ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಘಟಿಸುವ ಕೆಲವು ಹಿತ/ಅಹಿತ ಘಟನೆಗಳ ಜೊತೆಗೆ ತಳುಕು ಹಾಕಿಕೊಂಡುಬಿಟ್ಟು, ವಿನಾಕಾರಣ ಬದ್ನಾಮ್ ಆಗಿ ಹೋಗುತ್ತವೆ. ನನ್ನ ಆತ್ಮೀಯ ಗೆಳತಿ ನನ್ನೊಂದಿಗೆ ಹೇಳಿಕೊಂಡಿದ್ದಳು. ಅವಳ ತಂದೆ ತೀರಿ ಹೋದ ಸುದ್ದಿ ಬರುವಾಗ ಆಕೆ ಖುದಾ ಗವಾ ಚಲನಚಿತ್ರವನ್ನು ನೊಡುತ್ತಿದ್ದಳಂತೆ, ಆಗ ಅದೇ ಫಿಲ್ಮಿನ ಟೈಟಲ್ ಸಾಂಗ್ ಬರುತ್ತಿತ್ತಂತೆ. ಆಗಿನಿಂದ ಆ ಹಾಡನ್ನು ಅವಳಿಗೆ ಕೇಳಲಾಗುತ್ತಿಲ್ಲ ಎಂದು. ನನಗೂ ಅಷ್ಟೇ.. ಈಗಲೂ ಆ ಫಿಲ್ಮ್ ಪ್ರಸಾರವಾಗುತ್ತಿರುವಾಗ ಒಮ್ಮೆ ಗೆಳತಿ ತೋಡಿಕೊಂಡ ದುಃಖವೂ ನೆನಪಾಗುತ್ತದೆ.<br />
<br />
ಇನ್ನು ಕೆಲವು ಎಡವಟ್ಟು ಪ್ರಸಂಗಗಳೂ ಹಾಡಿನ ಜೊತೆ ಸೇರಿಕೊಳ್ಳುತ್ತವೆ. ಚಿಕ್ಕವಳಿದ್ದಾಗ ರೇಡಿಯೋದಲ್ಲಿ ಒಂದು ಹಳೆಯ ಹಿಂದಿ ಹಾಡು ಬರುತ್ತಿತ್ತು. ಸಾಯಿರಾ ಬಾನುವಿನ ಮೇಲೆ ಚಿತ್ರಿತವಾಗಿರುವ "ಶಾಗಿರ್ದ್" ಎನ್ನುವ ಹಿಂದಿ ಚಲನಚಿತ್ರದ "ವೋ ಹೈ ಝರಾ ಕಫಾ ಕಫಾ.. ತೊ ನೈನ್ ಯೂ ಚುರಾಯೆ ಹೈ.." ಎಂಬ ಹಾಡು ಈಗಲೂ ಪ್ರಸಿದ್ಧವೇ. ಆದರೆ ಆಗ ಹಿಂದಿ ಅಷ್ಟಾಗಿ ಅರ್ಥವಾಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಅದರಲ್ಲೂ ಕಫಾ ಅನ್ನೋ ಶಬ್ದ ಉರ್ದು ಎಂಬುದು ಈಗ ತಿಳಿದಿದೆ. ಕಫಾ ಎಂದರೆ ಬೇಸರ, ನಾರಾಝ್ ಎಂಬುದನ್ನು ಅರಿಯದೇ.. ನಟಿ, ಆ ನಟನಿಗೆ ಶೀತ ಕಫವಾಗಿದೆ, ಹುಶಾರಿಲ್ಲ ಎಂದೇ ಹಾಡಿ ಬೇಸರಗೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದಾಳೆಂದು ಭಾವಿಸಿದ್ದೆ.<br />
<br />
ನೆನಪುಗಳು ಯಾತನೆಯನ್ನು ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಸಿಹಿ, ಕಹಿ, ಹುಳಿ ರಸಾಸ್ವಾದನೆಯನ್ನೂ ನಮಗೆ ಮಾಡುತ್ತಿರುತ್ತವೆ. ಅಂತಹ ನೆನಪುಗಳು ಇಂತಹ ಹಾಸ್ಯ ಪ್ರಸಂಗಗಳೊಡನೆ ತಳಕು ಹಾಕಿಕೊಂಡಾಗ ಅದು ಸ್ಮೃತಿಯನ್ನು ಪಡಿದು ಎಬ್ಬಿಸುವ ಚುಲ್ಬುಲಿ ಅಲೆಗಳ ಮಜವೇ ಬೇರೆ. ನಗುವುದಕ್ಕೆ ಕಾರಣಗಳು ಸುತ್ತಲೂ ಸಾವಿರವಿರುತ್ತವೆ. ಆದರೂ ಅಳು ಅದಕ್ಕಿಂತ ಮೊದಲು ಎಡಗಾಲನ್ನಿಟ್ಟು ಹೊಕ್ಕಿ ಬಿಡುತ್ತದೆ. ಇಲ್ಲಾ ನಾವೇ ಅದಕ್ಕೆ ಮೊದಲು ಪ್ರವೇಶ ನೀಡಿ ಬಿಡುತ್ತೇವೆ. ಹಾಡುಗಳ ಜೊತೆ ಮಧುರ ನೆನಪುಗಳು, ವಿರಹದುರಿಗಳು ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಕಿಸಕ್ ಅನ್ನೋ ನಗೆಯರಳಿಸುವ ನೆನಪುಗಳೂ ತಳಕು ಹಾಕಿಕೊಂಡಿದ್ದರೆ ನೀವೂ ಒಮ್ಮೆ ಅವುಗಳನ್ನು ಹೊರಗೆಳೆದು ಚೆನ್ನಾಗಿ ನಕ್ಕು ಬಿಡಿ.<br />
<br />
~ತೇಜಸ್ವಿನಿ.<br />
<br />ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-62873030837275135662017-01-19T22:33:00.001+05:302017-01-19T23:02:09.722+05:30ಆನೆಯ ಭಾರವನ್ನು ತಾನು ಹೊತ್ತ ನೇಗಿಲಿಗೆ ಹೆಗಲುಕೊಟ್ಟ ದಿಟ್ಟ ಎತ್ತಿನ ‘ಉತ್ತರ’ಕಾಂಡ.. <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-8IeyU4Em_Ik/WIDw4MroU_I/AAAAAAAAJTk/Lxk974XEVwAChOh_8cMFxmGFAosUXXekgCLcB/s1600/16142516_10211939959232140_7812486896899250217_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-8IeyU4Em_Ik/WIDw4MroU_I/AAAAAAAAJTk/Lxk974XEVwAChOh_8cMFxmGFAosUXXekgCLcB/s320/16142516_10211939959232140_7812486896899250217_n.jpg" width="170" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada"; font-size: 18.6667px;">ಭೈರಪ್ಪನವರ ಕಾದಂಬರಿಗಳನ್ನು ಕುತೂಹಲದಿಂದ, ಆಸ್ಥೆಯಿಂದ, ಆಸಕ್ತಿಯಿಂದ ಓದುವ ಅಸಂಖ್ಯಾತರಲ್ಲಿ ನಾನೂ ಓರ್ವಳು. ಅವರ ಗೃಹಭಂಗ, ಪರ್ವ, ಆವರಣ, ದಾಟು, ವಂಶವೃಕ್ಷ - ಈ ಕಾದಂಬರಿಗಳು ಈಗಲೂ ನನಗೆ ಬಲು ಮೆಚ್ಚು. ಮೊದ ಮೊದಲು ಅಂದರೆ ಕಾಲೇಜು ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಇವರ ಕಾದಂಬರಿಗಳಲ್ಲಿನ ಸ್ತ್ರೀ ಪಾತ್ರಗಳೆಲ್ಲಾ ಬಲು ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿ, ಗೆಲ್ಲುವ ಪಾತ್ರಗಳೆಂದೇ ಅನಿಸಿತ್ತು ಮತ್ತು ಇದು ಸ್ವಲ್ಪ ಮಟ್ಟಿಗೆ ನಿಜವೂ ಹೌದು. ಆದರೆ ಕ್ರಮೇಣ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಚಿಂತಿಸಿದಾಗ ಪರ್ವದ ದ್ರೌಪದಿ, ಕುಂತಿಯರಾಗಲೀ, ದಾಟುವಿನ ಸತ್ಯಳಾಗಲೀ, ದಿಟ್ಟೆಯರಾಗಿಯೂ, ಆ ಕಾಲದ ಸಾಮಾಜಿಕ ಚೌಕಟ್ಟನ್ನು ಮೀರಿ ಸ್ವಂತಿಕೆ ಕಂಡುಕೊಳ್ಳಲು ಹೋರಾಡಿದವರಾಗಿಯೂ ಅಂತಿಮದಲ್ಲಿ ಸೋಲಿನ ನೋವುಂಡವರಂತೇ ಕಂಡು ಬಂದರು. ಇನ್ನು ಕವಲು, ಮತ್ತು ಯಾನದ ವಿಷಯವೇ ಬೇಡ. ಪ್ರಸ್ತುತ ನಾನು ಎರಡು ದಿವಸಗಳಲ್ಲಿ ಓದಿ ಮುಗಿಸಿದ ‘ಉತ್ತರಕಾಂಡ’ದ ಕುರಿತು ನನ್ನ ನೇರ, ಮುಕ್ತ ಅನಿಸಿಕೆಗಳನ್ನು ಹಂಚಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದೇನೆ.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;">ಉತ್ತರಕಾಂಡಕ್ಕೂ ಪರ್ವಕ್ಕೂ ಅಜಗಜಾಂತರವಿದೆ. ಅದನ್ನು ಹೋಲಿಸಲೂ ಹೋಗಬಾರದು.. ಹೋಸಲಿಸಲಾಗದು ಕೂಡ. ಆದ್ರೆ ಪರ್ವವನ್ನು ಓದುವಾಗ ನನ್ನೊಳಗೆ ಅನೇಕಾನೇಕ ಭಾವನೆಗಳ ಸಮ್ಮಿಶ್ರಣ ಹುಟ್ಟಿತ್ತು. (ಈವರೆಗೆ ಎರಡು ಬಾರಿ ಓದಿರುವೆ ಪರ್ವವನ್ನು.. ಎರಡೂ ಬಾರಿಯೂ ಹೊಸ ಹೊಸ ಹೊಳಹುಗಳು ಹೊಳೆದಿವೆ). ಆದರೆ ಉತ್ತರಕಾಂಡ ಹಾಗಲ್ಲ.. <b>ಇದು ಕೇವಲ ‘ಸೀತೆ, ಸೀತೆ ಮತ್ತು ಸೀತೆಯೋರ್ವಳ’ ಕಥೆ ಮಾತ್ರ! </b>ಇಲ್ಲೆಲ್ಲಿಯೂ ಬೇರೊಬ್ಬ ಪಾತ್ರದ ಅಂತರಂಗವು ತುಸುವೂ ಬಿಚ್ಚಿಕೊಳ್ಳದು (ತಕ್ಕ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಉರ್ಮಿಳೆಯನ್ನು ಬಿಟ್ಟು). ನೀವೇ ಸೀತೆಯಾಗಿ, ಬಸಿರುಗಟ್ಟಿ, ಲವ-ಕುಶರ ಹೆತ್ತು, ಭೂತಕಾಲದ ಬೆನ್ನೇರಿ ಹೊರಟರೆ ಮಾತ್ರ ಬೇರಾವ ಪಾತ್ರದ ಗೊಡವೆಯೂ ನೆನಪಿಗೆ ಬಾರದು. ಅಷ್ಟರಮಟ್ಟಿಗೆ ಉತ್ತರಕಾಂಡ ಯಶಸ್ವಿಯಾಗಿದೆ. ಇಡೀ ಕಾದಂಬರಿಯುದ್ದಕ್ಕೂ ನನಗೆಲ್ಲೂ ರಾಮನ ಅಂತರಂಗವೇನಿದ್ದಿರಬಹುದು? ಏನಾಗಿತ್ತೋ? ಲಕ್ಷ್ಮಣ, ಭರತರ ಸ್ವಗತ ಏಕಿಲ್ಲ? ಎಂಬಿತ್ಯಾದಿ ಯಾವ ಚಿಂತೆನೆಯೂ ಮೂಡಲೇ ಇಲ್ಲಾ. ಆದಿಯಿಂದ ಅಂತ್ಯದವರೆಗೂ ಇದು ಸೀತೆ ಬರೆದ ರಾಮಾಯಣ. ನಿರಾಸೆಯೆಂದರೆ ಭೈರಪ್ಪನವರ ಉತ್ತರಕಾಂಡದ ಸೀತೆಗೂ ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ತನ್ನ (ನನ್ನಂಥ ಸ್ತ್ರೀಯರ ಮನದೊಳಗಿನದ್ದೂ ಕೂಡ..) ಅನೇಕ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳಿಗೆ ಸೂಕ್ತ ಉತ್ತರವೇ ಸಿಗದ್ದು! ಉತ್ತರದ ಬೆನ್ನೇರಿ ಹೊರಟ ಸೀತೆಯ ಬದುಕಿಡೀ ಹಲವು ಹಲವಂಡಗಳು, ಕಾಂಡಗಳು ಎದುರಾಗಿ, ಆಕೆ ಅವನ್ನೆಲ್ಲಾ ತನ್ನದೇ ದಿಟ್ಟತನದ ನೇಗಿಲಿನ ಮೂಲಕ ಸೀಳಿಕೊಂಡು ಮುನ್ನೆಡೆದು, ಮಣ್ಣಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿ, ಕೊನೆಗೆ ಅದೇ ಮಣ್ಣೊಳಗೆ ಒಂದಾಗುವ ಕಥನ ವಿಶಾದವನ್ನೂ ಮೀರಿದ ಅನೂಹ್ಯ ಭಾವವೊಂದನ್ನು ನನ್ನೊಳಗೆ ತುಂಬಿಬಿಟ್ಟಿತು. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;">ಹದಿಹರೆಯದ ಮುಗ್ಧ, ಸ್ನಿಗ್ಧ ಚೆಲುವಿನ ಸೀತೆ, ಯೌವನದ ಅರೆಬಿರಿದ ಸೌಂದರ್ಯದ ಸೀತೆ, ವನವಾಸದಲ್ಲಿ ಕಾಡ ಚೆಲುವನ್ನು ಹೊದ್ದು ಹಸಿರಾದ ಸೀತೆ, ಅಪಹರಣದಲ್ಲಿ ಬಳಲಿ, ಬೆಂಡಾದ ಬಿದಿರಿನಂಥ ಸೀತೆ, ಪತಿಯಿಂದ ಪರಿತ್ಯಕ್ತಳಾದಾಗ ಕೆರಳಿ, ಸೆಟೆದು ನಿಂತು, ಧಿಕ್ಕರಿಸಿದ ಧೀರ ಸೀತೆ... ಅವಳ ವಿವಿಧ ರೂಪವನ್ನು ಅವಳದೇ ಮಾತು, ಚಿಂತನೆ, ಕೃತಿಯ ಮೂಲಕ ತೋರಿಸಿಕೊಟ್ಟ ಶ್ಲಾಘನೆಗಂತೂ ಲೇಖಕರು ಪಾತ್ರರಾಗುತ್ತಾರೆ. ಆದರೂ ಅದೇನೋ ಎಂತೋ.. ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ನನ್ನೊಳಗೆ ಯಾವುದೋ ಕೊರತೆ, ಅಪೂರ್ಣತೆಯ ಭಾವ ತುಂಬಿಕೊಂಡಿತು. ಎಲ್ಲವೂ ಓದಿದ ನಂತರವೂ ಎಲ್ಲೋ ಏನೋ ಸರಿಯಾಗಿಲ್ಲ.. ಸೀತೆಯ ಇನ್ನಾವುದೋ ಭಾವ, ಇಲ್ಲಾ ತೋರಿದ್ದ ರೂಪಗಳಲ್ಲೇ ಯಾವುದೋ ಮಾಯವಾಗಿರುವಂತೆ ಭಾಸವಾಗಿ ತುಸು ನಿರಾಸೆಯಾಗಿದ್ದಂತೂ ಹೌದು. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;">ಸೀತೆಯನ್ನು ನಮ್ಮಂತೇ ಓರ್ವ ಸಾಮಾನ್ಯ ಸ್ತ್ರೀಯಂತೇ ತೋರುತ್ತಲೇ, ಎಲ್ಲಾ ಸಾಮಾನ್ಯ ಸ್ತ್ರೀಯರಲ್ಲೂ ಇರುವಂಥ, ಇರಬಹುದಾದಂಥ ಒಳಗಿನ ಅಂತಃಸತ್ವ, ದಿಟ್ಟತನ, ಛಲ, ಸ್ವಾಭಿಮಾನವನ್ನೂ ತೆರೆದಿಟ್ಟ ರೀತಿಯೂ ಮೆಚ್ಚುಗೆಯಾಯಿತು.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: purple;"><b><span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;">ಬಳಸಿದ ಉಪಮೆಗಳ/</span></span><span style="font-family: "brh kannada"; font-size: 18.6667px;">ನಾಣ್ನುಡಿಗ</span><span style="font-family: "brh kannada"; font-size: 18.6667px;">ಳ</span><span style="font-family: "brh kannada"; font-size: 18.6667px;"> ಕುರಿತು</span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;">ಆಹಾ.. ಇದರಲ್ಲಿ ಬಳಸಿದ ಕೆಲವು ಉಪಮಾಲಂಕಾರಗಳಿಗೆ, ನಾಣ್ನುಡಿಗಳಿಗೆ ಮಾತ್ರ ಸಂಪೂರ್ಣ ಶರಣಾಗಿ ಹೋದೆ.. ಹೆಚ್ಚೇನು ಹೇಳಲಿ? ತಲೆಯೊಳು ಹೊಕ್ಕಿ ಅಲ್ಲೇ ನೆಲೆ ನಿಂತಿರುವ ಕೆಲವುಗಳನ್ನು ಇಲ್ಲಿ ಉದಾಹರಿಸುತ್ತಿರುವೆ..</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b>೧. ಸೌಮ್ಯಗುಣವಿಲ್ಲದ ಚೆಲುವು ಹಾವಿನ ಹೊಳೆವ ಸೌಂದರ್ಯದಂತೆ</b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b><br /></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b>೨. ಬಡ ದೇವರನ್ನು ಕಂಡರೆ ಬಿಲ್ವ ಪತ್ರೆಯೂ ಬುಸ್ ಎನ್ನುತ್ತೆ</b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b><br /></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b>೩. ಗಂಗೆಯು ಬಿಳಿ ಮಲ್ಲಿಗೆಯಂತೆಯೂ, ಯಮುನೆಯು ಕರಿಯ ಕಪ್ಪು ಕೂದಲಿನ ಜಡೆಯಂತೆಯೂ ನಲಿದುನಲಿಯುತ್ತಾ ಒಂದರೊಳಗೊಂದು ಬೆರೆತು ಹಾಲಿನಲ್ಲಿ ಬೆಲ್ಲವು ಕರಗಿದಂತೆ ಕಾಣುತ್ತಿತ್ತು.</b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b><br /></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b>೪. ಆನೆಯು ಹೊರುವ ತೂಕವನ್ನು ಎತ್ತಿನ ಮೇಲೆ ಹೇರಬಾರದು.</b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b><br /></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b>೫. ಪರಿವರ್ತನೆಗೆ ಪಕ್ಕಾಗುವ ತತ್ತ್ವವು ಸತ್ಯವೂ ಅಲ್ಲ, ತತ್ತ್ವವೂ ಅಲ್ಲ. ನೀರು ಎಷ್ಟೇ ಹರಿಯಬಹುದು. ಆದರೆ ನದಿಯ ನಡುವೆ ಇರುವ ಬಂಡೆಯು ಸ್ಥಿರವಾಗಿರುತ್ತದೆ.</b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b><br /></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b>೬. ದಪ್ಪನೆಯ ಕಂಬಳಿ ಹೊದ್ದು ನನಗೆ ಚಳಿಯನ್ನು ಹೊಡೆಯುವ ಶಕ್ತಿ ಇದೆ ಎಂದರೆ ನಿಜವಾಗುತ್ತೆಯೆ?</b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;">ಉತ್ತರಕಾಂಡದ ಸೀತೆ ಮಾತ್ರ ದಾಟುವಿನ ಸತ್ಯಳಂತೇ, ಪರ್ವದ ಕುಂತಿ, ದ್ರೌಪದಿಯರಂತೇ ಸೋಲದೇ, ಗೆಲ್ಲುವಳು. ಸೀತೆಯೆಂದರೆ ಕೇವಲ ಸಾಧ್ವಿ, ಸಹನೆಶೀಲೆ, ಅಳುಬುರುಕಿ ಎಂಬಲ್ಲಾ ದುರ್ಬಲ ಚಿತ್ರಣದಿಂದ ಹೊರತಾಗಿ, ಭಿನ್ನವಾದ ಪರಿಕಲ್ಪನೆಯನ್ನು ಕಟ್ಟಿಕೊಡುವ ಕಾದಂಬರಿ. ಕೇವಲ ಸೀತೆ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಊರ್ಮಿಳೆ, ಸುರಮೆ, ಸುಕೇಶಿ, ಶೂರ್ಪನಖಿ - ಇವರೆಲ್ಲರೂ ಸಶಕ್ತರಾಗಿ ಚಿತ್ರಿತರಾಗಿದ್ದಾರೆ. ಪ್ರಸ್ತುತ ಸಮಾಜದಲ್ಲಿ ಆಗುತ್ತಿರುವ ದೈಹಿಕ/ಸಾಮಾಜಿಕ ದೌರ್ಜನ್ಯಕ್ಕೆ ಹೇಗೆ ಲಿಂಗ ಬೇಧವಿಲ್ಲವೋ ಅಂತೆಯೇ ತ್ರೇತಾಯುಗದಲ್ಲೂ ಇದು ಹೊರತಾಗಿರಲಿಲ್ಲ ಎನ್ನುವುದಕ್ಕೆ ಸುಗ್ರೀವ ವಾಲಿ, ತಾರೆಯರ ತ್ರಿಕೋನ ಸಂಬಂಧ, ಶೂರ್ಪನಖಿ ರಾಮ-ಲಕ್ಷ್ಮಣರ ಮೇಲೇರಿ ಹೋಗಿ ಕಾಮಕ್ಕೆ ಒತ್ತಾಯಿಸುವುದು, ಒಪ್ಪದಿದ್ದುದಕ್ಕೆ ಪ್ರತೀಕಾರ ತೀರಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದು, <b><span style="color: #20124d;">ರಾವಣ ಸೀತೆಯನ್ನು ಬಂಧಿಸಿಟ್ಟಾಗ, ತನ್ನ ಮೇಲೆ ಆತ ಅತ್ಯಾಚಾರವೆಸಗಿದರೆ ತಾನೇಕೆ ಆತ್ಮಹತ್ಯೆ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಬಾರದು ಎಂಬುದಕ್ಕೆ ಸೀತೆ ಕೊಟ್ಟುಕೊಳ್ಳುವ ದಿಟ್ಟ ಸಮಝಾಯಿಷಿ.. ಇದಂತೂ ಇಂದಿನ ಸಮಾಜಕ್ಕೇ ಒಂದು ಒಳ್ಳೆಯ ಸಂದೇಶವೆನ್ನಬಹುದು. ಒಂದೆಡೆ ಸೀತೆ ಹೇಳಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾಳೆ ಹೀಗೆ.. “ದೇಹ ಶುದ್ಧಿಯು ನಷ್ಟವಾದರೆ ಯಾಕೆ ಹೆಂಗಸಿಗೆ ಸರ್ವನಾಶದ ಭಾವ ಬರುತ್ತೆ? ದೇಹವು ಆತ್ಮ ಜೀವ ಬುದ್ಧಿ ಮನಸ್ಸುಗಳಿಗಿಂತ ಜಡವಾದದ್ದಲ್ಲವೆ? ಜಡವು ಅಶುದ್ಧವಾಗಿಯೂ ಆತ್ಮ ಜೀವ ಮನಸ್ಸುಗಳು ಶುದ್ಧವಾಗಿರಲು ಸಾಧವಿಲ್ಲವೆ? ಅತ್ಯಾಚಾರ ಪಾಪವು ಅತ್ಯಾಚಾರಿಗೆ ಮಾತ್ರ ಮೆತ್ತಿಕೊಳ್ಳಬೇಕೇ ಹೊರತು ಬಲಿಯಾದವಳಿಗೆ ಯಾಕೆ ತಗುಲಬೇಕು? ಅವಳೇಕೆ ಆ ದೇಹವನ್ನು ತ್ಯಜಿಸಬೇಕು?” </span></b>ಸೀತೆಯ ತಲೆಯೊಳಗೆ ಇಂತಹ ಉತ್ತಮ, ಧನಾತ್ಮಕ, ಸ್ವಾಗತಾರ್ಹ ಚಿಂತನೆಗಳನ್ನು ಬಿತ್ತಿ, ಹೊರ ಹಾಕಿಸಿದ್ದಕ್ಕೆ ಲೇಖಕರಿಗೆ ಹೃತ್ಪೂರ್ವಕ ವಂದನೆಗಳು. <i>“ಗಂಡನಿಂದ ತ್ಯಾಜ್ಯಳಾದ ಹೆಂಡತಿ ಈಸಬಹುದು. ಹೆಂಡತಿಯಿಂದ ತ್ಯಾಜ್ಯನಾದ ಗಂಡನ ಬದುಕು ದುರ್ಬರ”</i> - ಈ ಮಾತೊಳಗೆ ಪುರುಷಾಹಂಕಾರವೆಷ್ಟು ದುರ್ಬಲವೆನ್ನುವ ಸಂಜ್ಞೆಯನ್ನು ಕೊಡುತ್ತಿಹರೇ(?) ಎಂದೂ ಅನಿಸಿತು.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b>ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ </b>: ಶೂದ್ರತಪಸ್ವಿಯ ಕೊಲೆ, ಅಹಲ್ಯೆಯ ಅನೈತಿಕತೆಯನ್ನೂ ಕ್ಷಮಿಸಿ ಗೌತಮರು ಅವಳನ್ನು ಸ್ವೀಕರಿಸುವಂತೆ ಮಾಡಿದವ, ಯಾರದೋ ಅಸಂಬದ್ಧ ಮಾತಿಗೆ ನಿಷ್ಪಾಪಿ ಪತ್ನಿಯನ್ನು, ಅದೂ ತುಂಬು ಗರ್ಭಿಣಿಯಾಗಿದ್ದಾಗ ತ್ಯಜಿಸಿದ್ದು, ರಾವಣನ ದಾಸ್ಯದಿಂದ ಹೊರ ಬಂದಾಗ ನಡೆದುಕೊಂಡು ರೂಕ್ಷ ನೀತಿ, ಕಟು ಮಾತುಗಳು, ಶಂಕೆಯ ಭರ್ತ್ಸನೆ.. ಜೀವಮಾನವಿಡೀ ಹಲವಾರು ಪ್ರಶ್ನೆಗಳ ತುಮುಲದಲ್ಲೇ ಭೂಮಿಭಾರವನ್ನು ಹೊತ್ತು, ಧರ್ಮಸಭೆಯಲ್ಲೂ ಸೂಕ್ತ ಉತ್ತರ ಸಿದಗೇ, ಕರೆದ ಪತಿಯನ್ನು ತಿರಸ್ಕರಿಸಿ ಕೊನೆಗೆ ಭೂಮಿಯೊಳೊಂದಾದ ಸೀತೆಯ ಸ್ವಾಭಿಮಾನ, ದಿಟ್ಟ ಹೆಜ್ಜೆ, ಸುಕೋಮಲತ್ವವನ್ನೂ ಮೀರಿದ ಗಟ್ಟಿತನ - ಇವೆಲ್ಲವೂ ಇಂದಿನ ಅವಳಂಥ ಅಸಂಖ್ಯಾತ ಸ್ತ್ರೀಯರ ಪ್ರತಿನಿಧಿಯಂತೇ ಕಂಡಳು. ರಾಮನಂಥ ರಾಮನೇ ಅವಳ ಇರಿವ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳಿಗೆ ಉತ್ತರ ಕೊಡದೇ ನಿರುತ್ತರನಾಗಿದ್ದಕ್ಕೇ ಇಂದು ಈ ಕಲಿಯುಗದ ಸಮಾಜ ಉತ್ತರವಿಲ್ಲದೇ ಬರಿಯ ಕರ್ಮ ಕಾಂಡಗಳನ್ನಷ್ಟೇ ಸೃಷ್ಟಿಸುತ್ತಿದೆಯೇನೋ ಎಂದೆನಿಸುತ್ತಿದೆ!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;">‘ಉತ್ತರಕಾಂಡ’ ಕಾದಂಬರಿ ನಿಜಕ್ಕೂ ಒಂದು ವಿಶಿಷ್ಟ ಪ್ರಯತ್ನವೇ. </span><b><i><span style="font-size: 18.6667px;">ಆದರೆ ಉತ್ತರ ಹುಡುಕಿದವರಿಗೆ, ನಿರೀಕ್ಷಿಸಿದವರಿಗೆ ಮಾತ್ರ ನಿರುತ್ತರನಾದ ರಾಮನ ನಿಟ್ಟುಸಿರ ಭಾರಕ್ಕಿಂತ ಸೀತೆಯ ನಿರಾಸೆಯ ಬಿಸಿಯುಸಿರು, ಕೆಚ್ಚಿನ ಪ್ರತ್ಯುತ್ತರವೇ ಹೆಚ್ಚು ತಾಗುವುದು ನಿಶ್ಚಿತ.</span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;">ಕೊನೆಯದಾಗಿ ಒಂದೇ ಮಾತಿನಲ್ಲಿ ಹೇಳಬೇಕೆಂದರೆ ಇದು <b>ಸೀತಾರಾಮಾಯಣ</b>.. ಇನ್ನೂ ಚುಟುಕಾಗಿ ಹೇಳ ಹೋದರೆ ಇದು ‘<b>ಸೀತಾಯಣ’ </b></span></span><span style="font-family: brh kannada;"><span style="font-size: 18.6667px;"><b>ಮತ್ತು ನಮಗೆ ರಾಮನಿಗಿಂತಲೂ ಹೆಚ್ಚು ಆಪ್ತ, ಮೆಚ್ಚುಗೆಯಾಗುವುದು ಸೀತೆಯ ದೃಷ್ಟಿಕೋನದಲ್ಲಿ ಕಾಣಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ</b></span></span><b style="font-family: "brh kannada"; font-size: 18.6667px;"> ಲಕ್ಷ್ಮಣನ ಮೇಲೆ! </b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: blue; font-family: "brh kannada";"><span style="font-size: 18.6667px;"><b>~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1764648151032111174.post-68833215643855046212016-04-15T11:33:00.002+05:302016-04-15T12:28:22.060+05:30ಶಬರಿ<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><b>“ಕಾದಿರುವಳು ಶಬರಿ, ರಾಮ ಬರುವನೆಂದು,</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><b>ತನ್ನ ಪೂಜೆಗೊಳುವನೆಂದು..” </b>- ವಿ.ಸೀತಾರಮಯ್ಯನವರ ಈ ಸುಪ್ರಸಿದ್ಧ ಹಾಡನ್ನು ಕೇಳದವರೇ ಇಲ್ಲ ಎನ್ನಬಹುದು. ಅಷ್ಟು ಜನಪ್ರಿಯ ಹಾಡಿದು. ಈ ಹಾಡಿನಷ್ಟೇ ಜನಪ್ರಿಯ ರಾಮಾಯಣದಲ್ಲಿ ಬರುವ ಶಬರಿಯ ಪಾತ್ರವೂ ಕೂಡ.<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-vKgvFuqTPjM/VxCDpp2JqhI/AAAAAAAAJDo/iMQ5If3jehAnc0iiwVNGUMysLbKvyhrkQCLcB/s1600/shabari.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-vKgvFuqTPjM/VxCDpp2JqhI/AAAAAAAAJDo/iMQ5If3jehAnc0iiwVNGUMysLbKvyhrkQCLcB/s320/shabari.jpg" width="260" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><span style="background-color: white; color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; line-height: 18px; text-align: left; white-space: pre-wrap;">pic </span><span style="color: #373e4d; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><span style="line-height: 18px; white-space: pre-wrap;">courtesy : http://devdutt.com/</span></span></span></td></tr>
</tbody></table>
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>ಮೊತ್ತ ಮೊದಲ ಬಾರಿ ರಾಮಾಯಣ ಕಥೆಯನ್ನೋದುವಾಗ ನನ್ನನ್ನು ಬಹುವಾಗಿ ಸೆಳೆದದ್ದು ಶಬರಿಯ ಕಥೆಯೆ. ಶರಣಾಗತಿಯಿಂದ ಕೂಡಿದ ಭಕ್ತಿ ಅದೆಷ್ಟು ಶ್ರೇಷ್ಠವೆಂದು ತೋರಿದ ಕಥಾನಕವಿದು. ‘ಪುರಾಣ ಭಾರತಕೋಶ’ ಪುಸ್ತಕದಲ್ಲಿ ಉಲ್ಲೇಖಿಸಿರುವಂತೆ, ಶಬರಿ ಆನೆಗೊಂದಿಯಲ್ಲಿದ್ದ ಓರ್ವ ಬೇಡತಿ. ಬೇಡರ ರಾಜನ ಮಗಳಾಗಿದ್ದ ಶಬರಿ ವೈರಾಗ್ಯದಿಂದ ಮನೆಯನ್ನು ತೊರೆದು, ಮಾತಂಗ ಮುನಿಯ ಶಿಷ್ಯೆಯಾಗುತ್ತಾಳೆ. ಮುಂದೆ ಮುಕ್ತಿಗಾಗಿ ಆಕೆ ಪರಿತಪಿಸುತ್ತಿದ್ದಾಗ, ಋಷಿವರ್ಯರು ‘ನೀನು ಶ್ರೀರಾಮನ ಜಪ ಮಾಡಿದರೆ, ಆತ ನಿನ್ನ ಬಳಿ ಬರುತ್ತಾನೆ. ಹಾಗೆ ಬಂದಾಗ, ಅವನನ್ನು ಪ್ರೀತ್ಯಾದರಗಳಿಂದ ಸತ್ಕರಿಸಿದರೆ ಖಂಡಿತ ಮುಕ್ತಿ ಪ್ರಾಪ್ತಿಯಾಗುವುದು’ ಎನ್ನಲು ಅಂತೆಯೇ ಶಬರಿ ರಾಮನಿಗಾಗಿ ಉತ್ಕಠ ಭಕ್ತಿಯಿಂದ ಕಾಯುತೊಡಗುತ್ತಾಳೆ. ಮೂಲ ವಾಲ್ಮೀಕಿ ರಾಮಾಯಣದಲ್ಲಿ ಬರುವ ಶಬರಿಯ ಕಥೆಗೂ, ಪುರಾಣಗಳಲ್ಲಿ ಬರುವ ಅವಳ ಕಥನಕ್ಕೂ ಕೆಲವು ವ್ಯತ್ಯಾಸಗಳಿವೆ. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>ವಾಲ್ಮೀಕಿ ರಾಮಾಯಣದಲ್ಲಿ ಚಿತ್ರಿಸಲ್ಪಟ್ಟಿರುವಂತೇ, ರಾಮನ ಆಗಮನಕ್ಕಾಗಿ ಕಾತುರಳಾಗಿದ್ದ ಶಬರಿ, ಶ್ರೀರಾಮ ಬರಲು, ಆತನಿಗೆ ಅರ್ಘ್ಯಪಾದ್ಯಗಳನ್ನಿತ್ತು ಉಪಚರಿಸಿ, ಬಗೆ ಬಗೆಯ ಪದಾರ್ಥಗಳನ್ನು ತಿನ್ನಲು ನೀಡಿ ಸತ್ಕರಿಸುತ್ತಾಳೆ. ಇದರಿಂದ ಸಂಪ್ರೀತನಾದ ರಾಮ ಅವಳಿಗೆ ಮುಕ್ತಿ ಕರುಣಿಸುತ್ತಾನೆ. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>ಆದರೆ ಪದ್ಮಪುರಾಣದಲ್ಲಿರುವಂತೇ, ಶಬರಿ ರಾಮನನ್ನು ಸಂಪ್ರೀತಿಗೊಳಿಸಲು, ಪ್ರತಿ ದಿವಸ ಕಾಡಿಗೆ ಹೋಗಿ, ಬೋರೆ ಹಣ್ಣುಗಳನ್ನು ಕೊಯ್ದು, ಹಣ್ಣು ಸಿಹಿಯೇ? ಹುಳಿಯೇ? ಎಂದರಿಯಲು ಚೂರು ಕಚ್ಚಿ ತಿಂದು ನೋಡಿ, ಸಿಹಿಯಿರುವ ಹಣ್ಣುಗಳನ್ನೆಲ್ಲಾ ಆಯ್ದು, ಬೇರ್ಪಡಿಸಿ, ರಾಮನಿಗಾಗಿ ತೆಗೆದಿಡುತ್ತಾಳೆ. ರಾಮ ಇಂದು ಬರುವ, ನಾಳೆ ಬರುವ ಎಂದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಲೇ, ಇನಿತೂ ಬೇಸರಿಸದೇ ಪ್ರತಿ ದಿವಸ ಅವನಿಗಾಗಿ ಈ ಹಣ್ಣುಗಳನ್ನಾಯ್ದು ಇಡುವ ಕಾರ್ಯವನ್ನು ಮಾಡುತ್ತಿರುತ್ತಾಳೆ. ಅಂತೂ ಕೊನೆಗೆ ಆಕೆಯ ಈ ನಿಃಸ್ವಾರ್ಥ ತಪಸ್ಸಿಗೆ ಮೆಚ್ಚಿ ಬರುವ ರಾಮ, ಅವಳು ಎಂಜಲು ಮಾಡಿಟ್ಟ ಆ ಹಣ್ಣುಗಳನ್ನೇ ಸಂತೋಷದಿಂದ ಸ್ವೀಕರಿಸಿ ಅವಳಿಗೆ ಮುಕ್ತಿ ಕರುಣಿಸುತ್ತಾನೆ.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span><i><b>ಇಲ್ಲಿ ನಮ್ಮನ್ನು ಹಿಡಿದಿಡುವುದು ಪದ್ಮಪುರಾಣದಲ್ಲಿ ಬರುವ ಶಬರಿಯ ಕಥಾನಕವೇ! ಶಬರಿಯದು ಇಲ್ಲಿ “ಮುಗ್ಧ ಭಕ್ತಿ” ಮತ್ತು “ಅಖಂಡ ತಾಳ್ಮೆ”!. ತನ್ನ ದೇವರಿಗೆ ಒಳ್ಳೆಯ ಸಿಹಿಯ ಹಣ್ಣನ್ನಷ್ಟೇ ಕೊಡಬೇಕು, ಆ ಮೂಲಕ ಸತ್ಕರಿಸಬೇಕೆಂಬ ಮುಗ್ಧತೆಯಷ್ಟೇ ಅವಳಲ್ಲಿದ್ದಿದ್ದು.</b></i> ಅದಕ್ಕಾಗಿ ಅವಳು ವರುಷಗಳವರೆಗೂ ಕಾಯುತ್ತಾ ಕುಂತಳು. ತನ್ನ ಎಂಜಲನ್ನು ಕೊಡಬಹುದೇ? ಯಾರಿಗಾದರೂ ಎಂಜಲನ್ನು ಬಡಿಸುತ್ತಾರೆಯೇ? ಅದು ಸೂಕ್ತವೇ? ಎಂಬಿತ್ಯಾದಿ ಜಿಜ್ಞಾಸೆಗೆ ಹೋಗದೇ, ರಾಮನಿಗೆ ಭಕ್ತಿಯಿಂದ ಹಣ್ಣುಗಳನ್ನು ಅರ್ಪಿಸಿದ್ದು. ಶ್ರೀರಾಮನೂ ಅಷ್ಟೇ... ಇನಿತೂ ಬೇಸರಿಸದೇ, ಆ ಮುಗ್ಧ ಭಕ್ತೆಯ ಭಕ್ತಿಗೆ ಒಲಿದು ಸಂತಸದಿಂದಲೇ ಸ್ವೀಕರಿಸಿದ್ದು. ಇಂಥ ಭಕ್ತಿಗೆ ಕಪಟ, ಗೊಂದಲ, ಸರಿ ತಪ್ಪುಗಳ ಪರಿವೆಯೇ ಇರದು. ಅಲ್ಲಿರುವುದು ನಿರ್ಮಲ ಪ್ರೀತಿ, ಶರಣಾಗತಿ ಅಷ್ಟೇ. ಭಗವದ್ಗೀತೆಯಲ್ಲಿ ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣ ಹೇಳಿದ್ದೂ ಇದೇ...- “ಯಾವ ಭಕ್ತನು ನನಗೆ ಎಲೆ, ಹೂವು, ಹಣ್ಣು, ನೀರು ಇತ್ಯಾದಿಗಳನ್ನು ಭಕ್ತಿಯಿಂದ, ಪರಿಶುದ್ಧ ಮನಸ್ಸಿನಿಂದ ಅರ್ಪಿಸುತ್ತಾನೋ, ನಾನದನ್ನು ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಸೇವಿಸುತ್ತೇನೆ...” ಎಂದು.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>ಒಂದು ಪುಟ್ಟ ಉದಾಹರಣೆಯನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಹೇಳಬೇಕೆಂದರೆ... ಹೇಗೆ ಪುಟ್ಟ ಮಕ್ಕಳು ತಾವು ಕಚ್ಚಿ ತಿಂದ ತಿನಸನ್ನೇ ಅರ್ಧ ತಿಂದು, ತಮ್ಮ ಪ್ರೀತಿಯ ಅಪ್ಪ, ಅಮ್ಮನೂ ತಿನ್ನಬೇಕೆಂಬ ಆಶಯದಿಂದ, ಅವರ ಬಾಯೊಳಗೆ ತುರುಕಿಸಿ ನಗುತ್ತಾರೋ, ಸಂತಸ ಪಡುತ್ತಾರೋ ಅಂಥ ಭಾವ, ಭಕ್ತಿಯೇ ನನಗೆ ಶಬರಿಯಲ್ಲೂ ಕಾಣಿಸಿದ್ದು. ಹೆತ್ತ ಅಮ್ಮ ಅಪ್ಪನೂ ತಮ್ಮ ಮಗುವು ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಬಾಯಿಗೆ ಹಾಕಲು ಬಂದಾಗ, ಎಂಜಲೆಂದು ಪರಿಗಣಿಸದೇ, ಥೂ ಛೀ ಎನ್ನದೇ, ತಿಂದುಬುಡುತ್ತಾರೆ... ಮುದ್ದಾಡುತ್ತಾರೆ... ಆ ಮಗುವಿಗೆ ಸಂತೃಪ್ತಿ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ. ಅದೇ ಚಿತ್ರಣ ನನಗೆ ಶಬರಿಯಲ್ಲೂ ಕಂಡಿದ್ದು. ಅಂತಹ ಭಕ್ತಿಯ ಪರಾಕಷ್ಠೆಗೆ ಭಗವಂತ ಒಲಿಯದೇ ಇರುವನೇ?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>ಇನ್ನು ಈ ಪುರಾಣ ಕಥೆಗಳೆಲ್ಲಾ ಕೇವಲ ಕಾಲ್ಪನಿಕ, ರಾಮಾಯಣ ಒಂದು ಸುಂದರ ಖಂಡ ಕಾವ್ಯ ಅಷ್ಟೇ.. ನಿಜದಲ್ಲಿ ಆಗದ್ದು - ಇತ್ಯಾದಿ ಏನೇ ಪ್ರವರಗಳಿದ್ದರೂ, ಹಾಗೆಲ್ಲಾ ವಾದಿಸುವವರನ್ನೂ ಅಪ್ಪಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ, ರಾಮಾಯಣದಲ್ಲಿ ಬರುವ ಇಂತಹ ಅನೇಕ ಪಾತ್ರಗಳೊಳಗಿನ ಧನಾತ್ಮಕತೆಯನ್ನು ಸ್ವೀಕರಿಸುವುದರಿಂದ ಕೆಡುಕಂತೂ ಆಗದು ಎಂಬುದನ್ನೂ ಸಾರೋಣ! ಬೇಡತಿಯಾಗಿದ್ದ ಶಬರಿಯ ಎಂಜಲನ್ನು ಸ್ವೀಕರಿಸಿದ ರಾಮನ ಈ ಕಥೆಯಿಂದ ನಾವು - ಈ ಮೇಲು, ಕೀಳು, ಎಂಬ ತಾರತಮ್ಯ ಮಾಡದೇ, ನಿಷ್ಕಲ್ಮಶ ಮನಸಿನ ವ್ಯಕ್ತಿಗಳನ್ನು, ಅವರ ಪರಿಶುದ್ಧ ಪ್ರೀತಿಯನ್ನು ಅಷ್ಟೇ ತೆರೆದ ಮನಸ್ಸಿನಿಂದ, ಸಂತೋಷದಿಂದ ಒಪ್ಪಿ, ಅಪ್ಪಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು ಎಂಬ ಅತ್ಯುತ್ತಮ ನೀತಿಯನ್ನು ಶಬರಿಯ ಕಥೆಯಿಂದ ಕಲಿಯುತ್ತೇವೆ. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "brh kannada";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: blue; font-family: "brh kannada";"><b>~ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆ.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
ತೇಜಸ್ವಿನಿ ಹೆಗಡೆhttp://www.blogger.com/profile/07110138240162075969noreply@blogger.com3